Typographia, 1981 (113. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Papíripari szakszervezetek római tanácskozása 1970 szeptemberében Ang­liában, Hastingsban 14 papír­ipari szakszervezet tartotta el­ső — alakuló — nemzetközi konferenciáját. Ezt követte a II., a moszkvai —, majd 1977- ben a III., a szófiai konferen­cia. Közben 1975-ben Budapes­ten megrendeztük az „Egész­ségügyi és munkabiztonsági szemináriumot’ 1980. október 20—24. között Rómában került sor a IV. nem­zetközi konferencia megtartá­sára. Az eltelt évtized alatt a tagszervezetek száma 17-re nö­vekedett. A 10 éves munkáról szóló összegezés megállapítot­ta, hogy a hastingsi bizottság létrehozása szükségszerű és in­dokolt volt, mert az ebben részt vevő országok szoros együttműködése elősegítette a papíriparban dolgozók érdek­­védelmét. A bizottságnak a Szakszer­vezeti Világszövetséghez tarto­zó országok papíripari szak­­szervezetei és a Szabad Szak­­szervezetek Nemzetközi Szö­vetségéhez­­ tartozó kapitalista országok papíripari szakszer­vezetei is a tagjai. Az együtt­működés elsősorban azokra a kérdésekre terjed ki, amelyek­ben közös kezdeményezéseket, intézkedéseket tudnak tenni a szakszervezetek, így például a képzés, továbbképzés, munka­­védelem, munkakörülmények, környezetvédelem javítására. A római IV. nemzetközi konferencia annyiban tért el az előzőektől, hogy a bizott­ság továbbfejlesztette munká­ját. A közös akciókon túl a jö­vőben tovább erősítik a kapi­talista országokban folyó szak­­szervezetek munkáját és itt el­sősorban a szocialista országok támogatásáról, szolidaritásáról van szó. A római konferencia egész napot szentelt annak a kérdés­nek, hogy milyen lesz a papír­ipar jövője. Az elhangzott elő­adásban és az ehhez kapcsoló­dó hozzászólásokban szenvedé­lyes, a munkásokat féltő han­gon mondták el az előadók azokat a gondokat, amelyek­­a nyugat-európai országok pa­píriparának jövőjét befolyásol­ják. Legnagyobb probléma az, hogy a multinacionális társa­ságok profitérdekeik miatt gyá­rakat zárnak be, munkások ez­reit teszik az utcára. A min­denáron való profit biztosítá­sa közben az ember minden esetben háttérbe szorul. Ezt a szakszervezetek nem nézhetik, és nem is nézik tétlenül. A multinacionális társaságok el­leni harci kezdeményezések, intézkedések kaptak hangot a konferencián. A szocialista or­szágok papíripari szakszerveze­tei szolidaritásukkal és ered­ményeik bemutatásával, a kü­lönböző információk rendelke­zésre bocsátásával maximáli­san segítik a nyugat-európai testvérszakszervezeteket ebben a törekvésükben. A római tanácskozás hatá­rozata kimondja, hogy a Bel­ga Papíripari Szakszervezet irányításával egy bizottságot hoznak létre, azzal a feladat­tal, hogy a multinacionális tár­saságok intézkedései ellenében olyan szakszervezeti ellenintéz­kedéseket dolgozzon ki, ame­lyek a munkások érdekvédel­mét biztosítják. A konferencia emellett tárgyalt a környezet­­védelem és a munkakörülmé­nyek javítása érdekében teen­dő intézkedésekről is. Ennek érdekében megbízta a végre­hajtó bizottságot, hogy hozzon létre egy találkozót a Nemzet­közi Munkaügyi Hivatallal (ILO). Egy hármas bizottság foglalkozzon a papíripar prob­lémáival és vizsgálják meg a környezetvédelem és a munka­­körülmények javításának lehe­tőségét. A papíripari munká­sok helyzetének javítása érde­kében a bizottság írásbeli vé­leményt nyújt be a Nemzetkö­zi Élelmezési és Mezőgazdasá­gi Szervezethez (FAO) és a már említett nyugat-európai prob­lémák mérséklése, illetve meg­szüntetése érdekében a Közös Piac CEPAC szervezetéhez. A IV. konferencia valameny­­nyi tagszervezetét felhívta, hogy a jövőben is tegyenek erőfeszítéseket a hozott hatá­rozat, illetve kezdeményezés végrehajtásáért. Kinyilvánítot­ta azt a véleményét, hogy ér­dekelt a világbéke megerősíté­sének, valamint a fasiszta és fajvédő tevékenységének újjá­éledése elleni harcban. A le­szerelés mellett foglalt állást és az a véleménye, hogy a fegy­verkezésre fordított összegeket békés célokra használják fel. A konferencia felhívást inté­zett minden papír-, karton­ Az IGF - NYÁR III. együttes ülése 1980. XI. 11—12-én Berlin­ben, az NDK fővárosában ke­rült sor az IGF—Nyomdaipari Állandó Bizottság közös mun­kacsoportjának 111. ülésére, amelyen Lux János főtitkár vezetésével hivatalos delegá­ciónk is részt vett. Az ülésen kidolgozták azokat a dokumen­tumokat, amelyek a Nemzet­közi Munkaügyi Hivatal (ILO) által 1981. október végén ren­dezendő nyomdaipari és ro­konszakmák II. technikai kon­ferenciája elé kerülnek, a kü­lönböző irányzatú nyomdaipari szakszervezetek közös követe­léseiként. E tanácskozás után került sor a Nyomdaipari Állandó Bizottság irodájának ülésére, amelyen a magyar szakszer­vezet beszámolt a Budapesten 1981. május 11—15-én meg­rendezésre kerülő nyomdaipari szakszervezetek V. nemzetközi konzultatív konferenciájának szervezeti-technikai előkészü­leteiről, és cellulózipari szakszervezet­hez — akár tagjai a bizottság­nak, akár nem —, hogy vegye­nek részt azokban a közös erő­feszítésekben, amelyek az em­lített ágazatokban dolgozók ér­dekeit szolgálják. A mi szakszervezetünk 1970, tehát az alapítás óta tagja a hastingsi bizottságnak. A ta­nácskozáson elhangzott, hogy szakszervezetünk a 10 év alatt elért eredményekhez jelentős mértékben hozzájárult. A ró­mai konferencián hozott hatá­rozatokat mi is elfogadtuk, an­nak végrehajtásában erőnkhöz mérten kivesszük részünket annak érdekében, hogy a ma­gyar papíripari munkások és ezen túl a világ papíripari munkásaink érdekvédelme, ér­dekképviselete megvalósuljon. Ehhez a munkához valameny­­nyi szakszervezeti tisztségvise­lőnk és egész szakszervezeti tagságunk eredményes munká­ja szükséges. Így tudjuk hazai céljainkat megvalósítani és ez­zel tudunk legeredményeseb­ben hozzájárulni a hastingsi bizottság munkájához. SCHEFFER PÁL A IV. nemzetközi konferencián szakszervezetünk képviseleté­ben Scheffer Pál, a szervezési és káderosztály vezetője mondott beszédet A tanácskozás keretében ülésezett a hastingsi bizottság

Next