Typographia, 1981 (113. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

TYPOGRAPH­IA 3 A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK XXIV. KONGRESSZUSÁN 800 küldött és több száz meg­hívott jelenlétében tanácsko­zott 1980. december 12—14-én a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa az építők székházában. Az elnöki emel­vényen helyet foglalt , és a tanácskozás második napján nagy hatású beszédet mondott — Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Szakszervezetünket — a XLI. kongresszusunkon történt választás szerint — Bindis József, Bondár Imre, Búza Márton, Gácsi Lászlóné, Koczka Sándorné, Lánczos Já­nos, Lux János, Ondrejovics Károly­né, Roland Ferenc, Sza­bó László, Timmer József, Tóth Lajosné, Wagner Mihály és Zombori Ildikó képviselték. A kongresszusi tanácskozás vitája a korábbiaktól eltérően zajlott le. A második nap dél­utánján négy szekcióülésen ta­nácskoztak a küldöttek, így jó­val többen mondhattak véle­ményt a szakszervezetek gaz­dasági építőmunkát segítő fel­adatairól, az üzemi, a munka­helyi és a szakszervezeti de­mokrácia továbbfejlesztéséről, az érdekvédelemről, valamint a dolgozók kulturális nevelé­séről. A Szakszervezetek Országos Tanácsának írásos jelentésé­hez kapcsolódva Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára tartott előadói beszédet. „A XXIII. kongresszusunkon úgy fogal­maztuk meg feladatainkat, hogy magasabb szinten tudjuk segíteni társadalmi céljaink el­érését, népünk, országunk bol­dogulását, szellemi és anyagi gyarapodását. Nem új progra­mot hirdettünk meg. Nem új célokat tűztünk magunk elé. A munkáshatalom erősítése, a dolgozók érdekeinek képvisele­te és védelme mindig alapve­tő feladata, hivatása volt és marad a szakszervezeti mozga­lomnak’’ — kezdte beszédét, majd hangsúlyozta: „...meg­ítélésünk szerint a szakszerve­zeti mozgalom Magyarorszá­gon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségekkel ren­delkezik, amelyek biztosítják, hogy eleget tudjon tenni a nö­vekvő követelményeknek. A szakszervezeti mozgalom el­foglalta az őt történelmileg megillető helyét. Részese a ha­talomnak és nem csak a poli­tika végrehajtásának a segítő­je, hanem részt vesz a politika alakításában, formálásában is.” „A párt, a kormány, a szak­­szervezet együttesen, de saját hivatásuk szerint szolgálják a népet, a munkásosztályt, a dol­gozókat. Az így kialakult mun­kamegosztásnak az a következ­ménye, hogy a párt mint ve­zetőerő tud építeni az önállóan dolgozó szakszervezetekre. Tud különböző véleményeket, ta­pasztalatokat összegezni és en­nek alapján dönteni. Ahhoz, hogy a társadalom vezető ere­je szintetizálni tudjon, külön­böző véleményekre van szük­sége, amelyekből ki tudja vá­lasztani a legjobbat... Nem véletlenül épült be a mi tár­sadalmunk irányításába az az elem, hogy ma már a munkás­­osztály, a dolgozó nép élet- és munkakörülményeit, a társa­dalmi fejlődés egészét érintő egyetlen lényeges kérdésben sem lehet dönteni a szakszer­vezetek nélkül.” Az előadói beszéd a továb­biakban azt taglalta, hogy a szakszervezeteknek a szocialis­ta társadalom viszonyai között elsőrendű feladatuk a munkás­­hatalom erősítése. „A szakszer­vezet ellenzékisége a kapitaliz­musban szükségszerűen követ­kezik az osztálya, ügye iránti elkötelezettségből... A szo­cializmus körülményei között megváltozik a hatalom jellege. Munkásállam jön létre, amely a dolgozók és a szakszervezet törekvéseivel egyező célok valóra váltásán munkálkodik. A szakszervezet nem maradhat az engesztelhetetlen és min­denáron ellenzéki állásponton. Ezzel szembefordulna a saját osztálybázisával. Megszűnne szolgálni azt az osztályt, amely a szakszervezetet létrehozta és élteti.” Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: „A szakszerve­zetek tehát nemcsak hogy nem lehetnek függetlenek a mun­káshatalom politikáját megfo­galmazó és megvalósító párt­tól, hanem e politikát magu­kénak is vallják. Hazánkban a szakszervezeti mozgalom önál­lóan, de nem függetlenül vég­zi a maga munkáját. A szo­cialista társadalom építésének politikája sajátunk is, ezért és így elkötelezett a magyar szak­­szervezeti mozgalom.” A továbbiakban az állam és a szakszervezet kapcsolatáról beszélt, kiemelve: azzal, hogy a szakszervezetek részesei a hatalomnak, korántsem alakul­tak át „állami szervezetekké".

Next