Typographia, 1981 (113. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
TYPOGRAPHIA 3 A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK XXIV. KONGRESSZUSÁN 800 küldött és több száz meghívott jelenlétében tanácskozott 1980. december 12—14-én a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa az építők székházában. Az elnöki emelvényen helyet foglalt , és a tanácskozás második napján nagy hatású beszédet mondott — Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Szakszervezetünket — a XLI. kongresszusunkon történt választás szerint — Bindis József, Bondár Imre, Búza Márton, Gácsi Lászlóné, Koczka Sándorné, Lánczos János, Lux János, Ondrejovics Károlyné, Roland Ferenc, Szabó László, Timmer József, Tóth Lajosné, Wagner Mihály és Zombori Ildikó képviselték. A kongresszusi tanácskozás vitája a korábbiaktól eltérően zajlott le. A második nap délutánján négy szekcióülésen tanácskoztak a küldöttek, így jóval többen mondhattak véleményt a szakszervezetek gazdasági építőmunkát segítő feladatairól, az üzemi, a munkahelyi és a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztéséről, az érdekvédelemről, valamint a dolgozók kulturális neveléséről. A Szakszervezetek Országos Tanácsának írásos jelentéséhez kapcsolódva Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartott előadói beszédet. „A XXIII. kongresszusunkon úgy fogalmaztuk meg feladatainkat, hogy magasabb szinten tudjuk segíteni társadalmi céljaink elérését, népünk, országunk boldogulását, szellemi és anyagi gyarapodását. Nem új programot hirdettünk meg. Nem új célokat tűztünk magunk elé. A munkáshatalom erősítése, a dolgozók érdekeinek képviselete és védelme mindig alapvető feladata, hivatása volt és marad a szakszervezeti mozgalomnak’’ — kezdte beszédét, majd hangsúlyozta: „...megítélésünk szerint a szakszervezeti mozgalom Magyarországon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségekkel rendelkezik, amelyek biztosítják, hogy eleget tudjon tenni a növekvő követelményeknek. A szakszervezeti mozgalom elfoglalta az őt történelmileg megillető helyét. Részese a hatalomnak és nem csak a politika végrehajtásának a segítője, hanem részt vesz a politika alakításában, formálásában is.” „A párt, a kormány, a szakszervezet együttesen, de saját hivatásuk szerint szolgálják a népet, a munkásosztályt, a dolgozókat. Az így kialakult munkamegosztásnak az a következménye, hogy a párt mint vezetőerő tud építeni az önállóan dolgozó szakszervezetekre. Tud különböző véleményeket, tapasztalatokat összegezni és ennek alapján dönteni. Ahhoz, hogy a társadalom vezető ereje szintetizálni tudjon, különböző véleményekre van szüksége, amelyekből ki tudja választani a legjobbat... Nem véletlenül épült be a mi társadalmunk irányításába az az elem, hogy ma már a munkásosztály, a dolgozó nép élet- és munkakörülményeit, a társadalmi fejlődés egészét érintő egyetlen lényeges kérdésben sem lehet dönteni a szakszervezetek nélkül.” Az előadói beszéd a továbbiakban azt taglalta, hogy a szakszervezeteknek a szocialista társadalom viszonyai között elsőrendű feladatuk a munkáshatalom erősítése. „A szakszervezet ellenzékisége a kapitalizmusban szükségszerűen következik az osztálya, ügye iránti elkötelezettségből... A szocializmus körülményei között megváltozik a hatalom jellege. Munkásállam jön létre, amely a dolgozók és a szakszervezet törekvéseivel egyező célok valóra váltásán munkálkodik. A szakszervezet nem maradhat az engesztelhetetlen és mindenáron ellenzéki állásponton. Ezzel szembefordulna a saját osztálybázisával. Megszűnne szolgálni azt az osztályt, amely a szakszervezetet létrehozta és élteti.” Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: „A szakszervezetek tehát nemcsak hogy nem lehetnek függetlenek a munkáshatalom politikáját megfogalmazó és megvalósító párttól, hanem e politikát magukénak is vallják. Hazánkban a szakszervezeti mozgalom önállóan, de nem függetlenül végzi a maga munkáját. A szocialista társadalom építésének politikája sajátunk is, ezért és így elkötelezett a magyar szakszervezeti mozgalom.” A továbbiakban az állam és a szakszervezet kapcsolatáról beszélt, kiemelve: azzal, hogy a szakszervezetek részesei a hatalomnak, korántsem alakultak át „állami szervezetekké".