Typographia, 1984 (116. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

2 OLASZORSZÁG: A munkahelyekért és a szakszervezeti jogokért Éles politikai viták és fokozódó munkásküzdelmek időszakában látogatott küldöttségünk nemrégen Rómába, az Olasz Tájékoztatási és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének meghívására. A házigazda olasz testvérszervezet 1982-ben a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének és a művészeti ágazatokat tömörítő szakszervezet egyesülésével jött létre, s a nyomdászok és a papíriparban foglalkoztatottak mellett a televízió, rádió, film-, színházi és zeneművészeti alkalmazottakat a könyv- és lapkiadás (újságírók kivételével), valamint a fotólaboratóriumok és reklámszakma dolgozóit tömöríti. Az osztályharcos Olasz Általános Munkásszövetséghez (CGIL) tartozó és összesen 87 000 főt tömörítő új szakmai egységszervezet létrehozását a tömegtájékoztatásban és a kulturális életben működő monopóliumok elleni harc koordinálása, az egységes fellépésben rejlő erő koncentrálása igényelte. A kommunisták és más haladó munkástömegek júniusban üdvözölték a Szocialista Párt kormányba kerülését a rendkívüli parlamenti választásokon. A bérből és fizetésből élők többsége a hegemón kereszténydemokrata irányvonaltól eltérő politikát várt Olaszország első szocialista párti miniszterelnökétől. A Bettino Craxi vezette új ötpárti kormánykoalíció azonban már az első hónapokban nagy csalódást keltett. A szakszervezetek megkérdezése nélkül kialakított és 1984-re meghirdetett takarékossági csomagterv — a katasztrofális államháztartás helyzetének javítása ürügyén — hosszú évekre olyan megszigorításokat és takarékossági intézkedéseket (családi pótlékok, egészségügyi szolgáltatások, nyugdíjak csökkentése stb.) tartalmaz, melyek a bérből és fizetésből élők életszínvonalának további jelentős romlását vonják maguk után. Egyelőre semmi remény nincs arra, hogy a választási ígéretekből — akár a 15 százalékos infláció, akár a két és fél milliós — 12 százalékos — munkanélküliség leszorítására vonatkozóan — valami is megvalósuljon. Egyre nyilvánvalóbbá válik a szakszervezeti vívmányok és jogok korlátozásának szándéka is, amely elsősorban a bérek és az inflációs ütem közötti lépéstartást biztosítani hivatott mozgóbérskála reformjára, valamint a munkanélküliek fokozott anyagi megsegítését szolgáló ún. központi integrációs kaszsza megszüntetésére irányuló törekvésekben jut kifejezésre. A kormányprogram és a korábbi kereszténydemokrata kormányok módszereitől semmiben sem különböző módszerek nagy vihart kavartak az olasz közvéleményben, tovább növelve a meglevő feszültségeket és bizonytalanságot a politikailag és szervezetileg egyébként is megosztott olasz szakszervezeti mozgalomban. Éles viták zajlanak a kommunisták és szocialisták között a CGU-en belül is. Ennek tükröződését mi is tapasztaltuk a vendéglátó olasz iparági-szakmai szakszervezet vezetőinek és aktivistáinak soraiban. Ha nem is vitamentesen, de legkevésbé az üzemekben, az alapszervezetekben érződik a szembenállás, ahol általában a különböző pártállású és irányzatú szakszervezeti tisztségviselők és tagok egységesen elvetik ezt a kormánypolitikát, s fokozódik az ellenállás a munkahelyek és a szociális vívmányok, a szakszervezeti jogok megőrzése érdekében. A nyomdaiparban és a papíriparban, a lap- és könyvkiadásban is nő a munkanélküliek száma, és mind élesebbek az összeütközések a tőkés munkaadók és a szakszervezetek között. A hírhedt jobboldali PO-2 titkos szervezet tagjaként tartóztatták le például két éve a Milánóban meglátogatott Corrierre Della Sera napilapkonszern tulajdonosát és igazgatóját. A kirobbant válság hatására számos lapmunkás, újságíró és szerkesztőségi dolgozó állását mondták fel. A helyi szakszervezeti szerveknek azonban — a szerkesztőséget és nyomdát megszállva — kitartó harcban sikerült 300 ember elbocsátását megakadályozni. A recesszió egyre fokozódó válságba sodorja a világpiacon a papíripart is. Az éleződő konkurrenciaharcban Kanada és a Közös Piac monopóliumai meg akarják fojtani az olasz papíripart. Az elbocsátási törekvések kapcsán a munkahelyek megőrzéséért kezdtek több hónapra kiterjedő időszakos sztrájkmegmozdulásokba látogatásunk idején a „Cartiere Burgo" papíripari részvénytársaság mantovai üzemének dolgozói. Mint mondották, van remény arra, hogy az erős baloldali szervezett munkássággal rendelkező papírgyárban képesek megvédeni a munkahelyeket. Az olasz szakszervezeti mozgalom az új helyzetben tehát keresi a megoldást. A kormányprogramot elvetve, saját alternatívát dolgoznak ki. A szakszervezeti ellenprogram lényege, hogy a költségvetés mérleghiányát és az inflációt társadalmilag igazságosan kell felszámolni, megadóztatva a nagy vagyonokat, szelektív beruházáspolitikát kialakítva a foglalkozottság stabilizálására, tovább átfogó európai szintű megoldás keresésével a fiatal munkavállalók problémáinak megoldására. HÁRAI TIBOR : A felsőfokú szakemberképzés és továbbképzés optimális arányainak kialakításához nélkülözhetetlen a szakemberszükséglet felmérése. Különösen a nyomdaipar területén hiányzik közép-, illetve hoszszú távra szólóan a várható szakemberszükséglet prognózisa. TYPOGRAPHIA Delegációnk Finnországban A Finn Papíripari Dolgozók Szakszervezete és a Finn Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete meghívására a közelmúltban háromtagú delegációnk járt Finnországban. A küldöttséget Rét Péterné bv-titkár vezette. A papíripari szakszervezetben Antero Maki elnök és Arturi Pennanen titkár, a nyomdászszakszervezetben pedig Penti Leve elnök fogadták a delegációt és adtak részletes tájékoztatást szakszervezeti tevékenységükről. A vendéglátók gazdag programot biztosítottak delegációnknak. Ellátogattak Tamperébe, a Toho Papír- és Dobozgyárba, és felkeresték Helsinkiben a Sanoma Company szerkesztőséget és nyomdát. Mindkét helyen a főbizalmiak és néhány üzemi vezető fogadták őket. A papírgyárban — amely egy modern, nagy teljesítményű kartongyártó üzem, s hozzá kapcsolódik egy korszerű dobozüzem is — elsősorban a munkakörülményeket tanulmányozták. Ezzel a céllal keresték fel Helsinkiben a nyomdát, illetve a szerkesztőséget is. Itt olyan korszerű berendezéseket ismertek meg, amelyek még hazánkban nincsenek. Az újságírók egy része például fényszedő gépen dolgozik és számítógépen tördeli a lapokat, folyóiratokat. A hirdetésoldalakat display-en alakítják ki. A montírozás után az oldalakat rádiótávközlés útján továbbítják az elővárosban működő nyomó- és postázó üzembe. Napi egymillió lappéldányt állítanak elő. Delegációnk tájékoztatást kapott a jövedelmek alakulásáról, valamint a foglalkoztatottságról. Ez utóbbi a nyomdászok esetében Finnországban kedvezőnek mondható, a szakmában a munkanélküliség mindössze 1,3 százalék, de ez területileg megoszlik. A küldöttség tanácskozott a további együttműködés módszereiről, formáiról, ezen belül például a papíripari szakszervezetben felvetődött annak a lehetősége, hogy munkavédelmi szakemberek cseréjére kerülhetne sor, tapasztalatcsere céljából. Elnökségünk tagjai a Statisztikai Kiadóban Mint arról előző számunkban hírt adtunk, szakszervezetünk elnöksége a Statisztikai Kiadó és Nyomda Vállalatnál tartotta novemberi ülését. A testületi tanácskozás előtt a vállalat vezetői az elnökség tagjainak helyszíni látogatás keretében bemutatták az Óbudán néhány éve épült, korszerű gépekkel ellátott, kitűnő munkakörülményeket biztosító kiadói munkahelyeket és a nyomdát (Fotó: Grnák László) 1984. JANUÁR Megalakult a Lengyel Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete Lengyelországi kollégáink levélben tájékoztattak bennünket, hogy Varsóban a Lengyel Népköztársaság Nyomdaipari Vállalatai Üzemi Szakszervezetének képviselői alakuló ülést tartottak. A szakszervezet folytatója kíván lenni a nyomdai munkásságra jellemző harcnak a társadalmi szabadságért, folytatója annak a 113 éves szakszervezeti tradíciónak, amelyet Lengyelországban a legrégebbi, a nyomdászok szakszervezete elkezdett. Az alakuló ülésen megválasztották a szakszervezetek országos vezetőségét, annak elnökét Leszek Brojanovszkit, a Revíziós Bizottságot, a Kollegiális Szakszervezeti Bíróságot, valamint programnyilatkozatot fogadtak el. Szakszervezetünk levélben fejezte ki jókívánságait az újonnan alakult szakszervezetnek, és reményünket a hagyományosan jó kapcsolat felújítására. (G. L.) Az angol nyomdászok sztrájkmozgalma Súlyos politikai konfliktust hozott a National Graphic Assotiation (NGA), a legnagyobb nyomdai szakszervezet által november végén kezdeményezett sztrájk. Az 1979-ben elfogadott szakszervezeti törvény óta ez a legnagyobb összecsapás a kormány és a szakszervezetek között. Az angol testvérszakszervezetünket ért súlyos méltánytalanság miatt táviratban biztosítottuk kollégáinkat a magyar nyomdászok szolidaritásáról. Szakszervezetünk központi vezetőségének határozata iparágaink műszaki-gazdasági értelmiségi dolgozóiról Előző számunkban részletes ismertetést adtunk szakszervezetünk 1983. november 9-én tartott központi vezetőségi üléséről, melyen fő napirendi pontként az iparágunk műszaki-gazdasági értelmiségi dolgozóinak helyzetéről szóló előterjesztés volt. A testület határozatot hozott a további feladatokra, amelyből az alábbiakban közlünk részleteket. A határozat bevezető része rövid összefoglalót ad iparágaink értelmiségi dolgozóink tevékenységéről, élet- és munkakörülményeiről, érdekvédelmükről, érdekképviseletükről, a vállalatok életében betöltött szerepükről. Ezt követően ajánlásokat fogalmaz meg a Szakszervezetek Országos Tanácsának, állami szerveknek és az iparirányításnak. Figyelmükbe ajánlja: " Az ország nemzetközi versenyképességének javítása, a tudományos-technikai forradalom intenzívebb kibontakoztatása céljából elengedhetetlen feltétel e réteg élet- és munkakörülményeinek társadalmi méretű és az eddiginél gyorsabb ütemű javítása. A SZOT elnökségének 1982 júniusi határozatát figyelembe véve és a vállalati magatartás fokozottabb orientálása céljából javasolja, hogy a kérdésben mielőbb MT-SZOT együttes állásfoglalás szülessen. A VII. ötéves népgazdasági terv kialakítása során szükségesnek tartja olyan kormányprogram kidolgozását, amely hosszabb távra is megalapozza az alkotó munka kibontakozását elősegítő követelmény- és feltételrendszer biztosítását. A szabályozó rendszer mindenekelőtt a bér- és keresetszabályozás, valamint a bérbesorolási és tarifarendszer korszerűsítése során a diplomához kötött munkakörök alapbérhatárait oly mértékben szükséges kialakítani, hogy a jelenlegi bér- és jövedelemaránytalanságok, a műszaki-gazdasági értelmiségi dolgozók alulértékeltsége mielőbb megszűnjön. A szakmai képzéssel és továbbképzéssel kapcsolatban a központi vezetőség üdvözli a felsőoktatás korszerűsítésére irányuló állami törekvéseket. Ugyanakkor hangsúlyozza a főiskolai képzésben a számítástechnikai, elektronikai, valamint a közgazdasági ismeretek és szemlélet elmélyítésének, a nyelvoktatás erősítésének szükségességét, a nyelvtudás jelenleginél ösztönzőbb anyagi elismerését. Sürgősen megoldandó feladat a megfelelő tankönyvek biztosítása a Könnyűipari Műszaki Főiskolán. Ehhez elengedhetetlen a tankönyvírás fokozottabb anyagi ösztönzésének rendezése. A KV álláspontja szerint államilag koordinált, intézményesített lehetőségeket kell teremteni a diplomás szakemberek szervezett, rendszeres továbbképzésére. Az egyetemeken folyó mérnöktovábbképzést javasolja kiterjeszteni a Könnyűipari Műszaki Főiskolára is. Ugyancsak bővíteni szükséges a külföldi tapasztalatszerzés, illetve tanulmányutak lehetőségét. A központi vezetőség hasznosnak tartja a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület keretei között folyó, a szakmai ismeretek bővítésére irányuló széles körű tevékenységet. Felkéri az egyesület megújuló vezetőségét arra, hogy legyen még hatékonyabb gazdája az értelmiségi dolgozók továbbképzésének. A Nyomdaipari Egyesülés és a Papíripari Vállalat mérjék fel az igényeket, és tegyenek kezdeményezést a főiskolai szintű továbbképzésre. A tudományos minősítés rendszeréhez hasonlóan szükséges kidolgozni a mérnöki-gazdasági munka elismerésének olyan intézményesített rendszerét, amely címekben, fokozatokban, kitüntetésekben azokat jutalmazza, akik az új műszaki eredmények bevezetésével, alkalmazásával, adaptációjával foglalkoznak sikeresen. A központi vezetőség elemzésre javasolja a vállalati gazdasági vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők partneri viszonyából adódó és e vezetői réteg érdekvédelmét, illetve érdekképviseletét érintő ellentmondásokat a szükséges következtetések levonásával. A KV felhívja a vállalatok figyelmét: " A vállalatok hatékony gazdálkodása, a korszerű technikák és technológiák további térhódításának elősegítése céljából alapvető érdek, hogy a mérnökök, közgazdászok és más diplomás szakemberek tudását, szakértelmét minél eredményesebben hasznosítsák. Ehhez elengedhetetlen, hogy képzettségüknek megfelelő munkával és alkotó jellegű feladatokkal bízzák meg őket. Olyan perspektívát nyújtsanak, amely jó közérzetet, értelmet és ösztönzést ad további erőfeszítéseikhez. Rendszeresen — legalább évente — egyénenként értékeljék munkájukat és határozzák meg a velük szemben támasztott követelményeket. Vonják be a műszaki-gazdasági értelmiségi dolgozók szélesebb körét a munkaverseny-mozgalomba (komplex brigádok tagjaiként stb.). Ösztönözzék aktívabb részvételüket az újítómozgalomban, az Alkotó Ifjúság és egyéb pályázatokban. A népgazdaság jelenlegi adottságai között a vállalatok tehetnek legtöbbet a műszaki-gazdasági értelmiség fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsüléséért. Fordítsanak nagyobb figyelmet a bérpolitikában, az érdekeltségi rendszerben a diplomások — képzettségükkel, munkájukkal, teljesítményükkel jobban arányban álló — elismerésére. Használják ki az 1984-ben bevezetésre kerülő új besorolási és tarifarendszert az alapbérek jelentősebb növelésére, a meglevő belső vállalati béraránytalanságok feloldására. Változtatni kell azon a szemléleten, hogy e réteg anyagi-jövedelmi viszonyainak, életkörülményeinek javulása csak a vezetői beosztástól függjön. Fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a leendő és a pályakezdő diplomás fiatal szakemberekre. Az ösztöndíjrendszer és a társadalmi szerződések adta lehetőségek jobb kihasználásával segítsék a vállalatok a műszaki főiskolán és egyetemen tanulók minél alaposabb szakismereteinek elsajátítását. Segítsék elő a pályakezdő diplomás fiatalok beilleszkedését, a vállalat valamennyi fontosabb üzemrészének és technológiájának programszerű megismerését. A vállalatok vezetői határozottabban igényeljék, kezdeményezzék, s anyagilag is ösztönözzék a diplomás szakemberek rendszeres, folyamatos és célirányos továbbképzését s az önképzést. Használják ki a Könnyűipari Műszaki Főiskola, a Műszaki Egyesület és az állami vezető-, illetve továbbképző intézetek lehetőségeit, és önerőből is szervezzenek továbbképző tanfolyamot a legkiválóbb szakemberek bevonásával. A továbbképzésben ajánlatos növelni a rugalmas, kevesebb kötött foglalkozást igénylő, de magas színvonalú, újszerű képzési formákat, ahol kulcsszerepe van a gyakorlati oktatásnak és az önálló egyéni munkának. Az alap- és szakmai műveltség emelését részesítsék előnyben a túlzott specializálódásra való törekvéssel szemben. Szükséges minden vállalatnál továbbképzési programot kialakítani. A központi vezetőség kötelezi a szakszervezeti bizottságokat. " Minden rendelkezésre álló eszközzel segítsék elő a SZOT elnöksége 1982 júniusi határozatából a SZOT—MTESZ 1982. évi együttes megállapodásából adódó és a fentiekben megfogalmazott vállalati feladatok gyakorlati megvalósítását. Tervszerű és tudatos munkával a bérből és fizetésből élő dolgozók komplex érdekvédelmét tovább erősítve érjenek el minőségi változást a sajátos rétegérdekek feltárásában és határozottabb képviseletében. Ne a munkakör vagy a beosztás, hanem az alkotó munka, a feladatvégzésben való helytállás legyen az egyéni megítélés alapja. A hatékonyabb rétegtevékenység szervezeti biztosítékait is meg kell teremteni a soron következő alapszervezeti választásoknál (értelmiségi dolgozók bevonása a választott testületekbe és tisztségekbe; műszaki-gazdasági munkabizottság létrehozása, szorosabb együttműködés a helyi MTESZ-csoportokkal stb.). o Folyamatos meggyőző és politikai nevelő munkával segítsék elő a még meglevő szemléletbeli torzulások és szubjektív hátrányos megkülönböztetések felszámolását, a munkások és értelmiségi dolgozók egymásrautaltságának, alapvető érdekazonosságának, az együttes erőfeszítések szükségességének felismerését. Szakszervezeti eszközökkel is ösztönözzék és segítsék elő az értelmiségi dolgozók kultúraformáló szerepének kibontakozását, aktív részvételét a munkahelyi demokrácia erősítésében és a közéletben. Hasznosítsák felkészültségüket a közművelődésben, a politikai és szakmai oktatásban. Szükség szerint testületi ülésen tekintsék át a műszaki-gazdasági értelmiségi dolgozók helyzetének alakulását, a központi vezetőség jelen határozatának végrehajtását. A központi vezetőség megbízza az elnökséget: Folyamatosan kísérje figyelemmel, s évente számoltassa be a titkárságot a határozatban megfogalmazott célkitűzések megvalósításáról. A soron következő kongreszszus előtt — az Újságírók és Lapkiadói Dolgozók Szakmai Elnöksége és a Könyvkiadói Bizottság előterjesztése alapján — tűzze napirendre a lap- és könyvkiadók felsőfokú végzettséggel rendelkező dolgozói helyzetének alakulását is. A központi vezetőség kötelezi a titkárságot: - Nyújtson folyamatos és operatív segítséget a jelen határozat megvalósításához. Q Kezdeményezze önálló alapszervezet létrehozását a Könnyűipari Műszaki Főiskola nyomdaipari és papíripari tanszékén, és segítse elő a hallgatók körében az aktív szakszervezeti élet kibontakozását. A XLII. kongresszusra készítse elő megfelelő összetételű műszaki-közgazdasági bizottság létrehozását — tanácsadó jelleggel — a műszaki-gazdasági értelmiség érdekeinek, problémáinak feltárása, a hatékony szakszervezeti rétegképviselet elősegítése céljából.