Typographia, 1984 (116. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

1984. JANUÁR KÉSZÜLJÜNK AZ ÉVES BESZÁMOLÓRA! Új esztendőt kezdünk, új felada­tok megoldása vár a szakszervezeti mozgalomra, a tisztségviselőkre, az egész tagságra. A közvetlen, úgy is mondhatnám induló feladatok kö­zül egyről, a szakszervezeti mun­káról szóló beszámolóról vetek pa­pírra néhány gondolatot, javasla­tot. Ez a beszámolási kötelezettség tulajdonképpen nem új feladat, hi­szen a választott szakszervezeti ve­zetőknek, testületeknek eddig is minden évben számot kellett ad­niuk a tagságnak az előző esztendő munkájáról. Mégis azt írom „új” feladat, és ezt olyan értelemben te­szem, hogy az 1983-as évről más módon, tartalmasabban kell beszá­molni a tagságnak. Mit értek a tartalmasabb beszá­molón? Elsősorban a teljesebb, szélesebb körű tájékoztatást és ér­tékelést. Tagságunk évről évre igényli ezt. Igaz, hogy időnként egy-egy részkérdésről kapnak be­számolót, de a folyamatos, a min­den lényeges kérdésre történő vá­laszadás alapszervezeteink többsé­gében eddig váratott magára. A feltett kérdésre tehát a válasz: a szakszervezeti tagságnak részlete­sen, folyamatosan, minden őket ér­deklő lényeges kérdésről számot kell adni, s nemcsak arról, amit az alapszervezetekben végeztek, ha­nem arról is, amelyeket a felettes testületek határoztak, amiben ál­lást foglaltak, célokat tűztek ki. A folyamatos tájékoztatás leg­jobb módszere, hogy az év folya­mán a szakszervezeti bizottság és a bizalmi testület munkájáról a bi­zalmi rendszeresen informálja cso­portja tagjait. Mondja el a tagság­nak, mit csinált a két testület, illet­ve a testületi ülések között milyen feladatokat oldottak meg. Ahhoz, hogy a bizalmi, a csoport tagjait „napra­készen” ellássa informá­ciókkal, természetesen elengedhe­tetlen, hogy a szakszervezeti bi­zottság rendszeresen ismertesse ve­lük a végzett munka eredményeit, de a problémákat is. Az szb által adott ismeretanyag­hoz még egy lényeges rész hozzá­tartozik: a bizalmi nap mint nap végzett munkája, így a két infor­máció — tehát az szb által adott és a bizalmi saját munkájának ta­pasztalatai — egységet képezve biztosíthatja a tagság teljes, széles körű tájékoztatását. A tartalmasabb beszámolók egyik részét képezi az év közbeni tájékoztatások rendszeres megtar­tása, a másik részt pedig az éves munkák összegezése. Ha az év közbeni tájékoztatásokat rendsze­resen megtartják az alapszerveze­tekben — s így a tagság friss érte­süléseket kap — akkor az éves munka beszámolója tömören ösz­­szefoglalhatja, mit tett a szakszer­vezet egy év alatt a tagság érdekei­nek képviseletében, védelmében. Az éves beszámoló ne térjen ki minden kérdésre részletesen (csak akkor, ha év közben nem volt rendszeres a tájékoztatás), hanem a tagságot leginkább érdeklő kér­déseket tartalmazza. Két olyat em­lítek, amelyek - véleményem sze­rint — minden szakszervezeti tagot érdekelnek. Az egyik a szakszervezeti élet alakulása az alapszervezetben. Ez egyben arra is utalhat, hogy a tiszt­ségviselők, aktivisták hogyan áll­tak helyt munkájukban, hogyan képviselték választóikat, megfele­lően éltek-e jogaikkal. De arra is választ adhat, hogy a tagság segí­­tette-e a tisztségviselőket, észrevé­teleikkel, javaslataikkal felkészítet­ték-e, hogy a testületi üléseken megfelelően érvelhessenek, a gaz­dasági munkából rájuk háruló kö­telezettségeiknek eleget tettek-e? Így összetetten vizsgálva tisztáb­ban láthatjuk, hogy a tagság és a tisztségviselők egy hullámhosszon vannak-e. A másik — és talán el sem vá­lasztható az előbbitől —, hogy a beszámoló tartalmazza az alap­szervezet érdekképviseleti, érdek­­védelmi munkáját. Ez elengedhe­tetlenül fontos, mert ahol nincs ér­dekvédelem, ott nem lehet beszélni szakszervezeti munkáról. ■Természetesen alapszervezeten­ként más és más kérdésekkel lehet és szükséges is foglalkoznia a be­számolónak. A lényeg az, hogy a tagságot érintő és érdeklő kérdések legyenek ezek. Csak abban az eset­ben várható el, hogy a termelő munkában is tudása maximumát adjuk szakszervezeti tagságunk­nak. SCHEFFER PÁL A szervezeti élet eseményei Az elmúlt időszakban két alka­lommal is ülésezett a Papíripari Vállalat bizalmi küldötteinek tes­tülete. November 19-én tájékozta­tót hallgattak meg a szolnoki álla­mi nagyberuházás helyzetéről. A napirend előadója Szász Olivér volt. Ezt követően Varga József előterjesztésében megvitatták a vállalat létszámhelyzetének alaku­lását és a vállalati bérhelyzetet. A továbbiakban jóváhagyták az nvszb fenntartási költségeit és megvitatták a vállalati üdültetés ta­pasztalatait. A december 13-án tartott bi­­zalmiküldött-ülésen Juhász Mi­hály vezérigazgató és Bizják Jó­zsef nvszb-titkár előterjesztésében az 1983. évi gazdálkodás ta­pasztalatairól, az 1984. év gazda­sági tervéről, valamint a tervhez kapcsoló szakszervezeti feladatok­ról tanácskoztak. Második napi­rendként megvitatták a vállalati belső érdekeltségi rendszer ter­vezetét, Dévald László előterjesz­tésében. A harmadik napirend a vállalat 1984. évi szociális terve volt, előadó Téglás János, míg a negyedik az 1984. évi bérfejlesztés elvei, arányai című előterjesztés. Előadó Kárpáti Márta. A követke­zőkben a vállalati munkaverseny­­szabály-tervezetét vitatták meg Pa­dos Ferenc előterjesztésében, majd különfélékről tárgyaltak. ★ November 30-án tartotta leg­utóbbi ülését az Újságírók és Lap­kiadói Dolgozók Szakmai Elnök­sége. A testület tájékoztatót hallga­tott meg az 1984. évi vállalati gaz­dasági szabályozókról, ezen belül állást foglalt a bérfejlesztés felosz­tási javaslatában. A következők­ben véleményezték az új sajtónó­menklatúra és bértáblázat-terveze­tet. Harmadik napirendként a szakmai elnökség elfogadta a tes­tület 1984. évi költségvetését, majd egyéb bejelentéseket tárgyalt. ★ Decemberben szinte valamennyi alapszervezeti vezetőtestületben tanácskoztak — különféle témák­ról. Több vállalatnál, például a Kner Nyomda és a Zrínyi Nyom­da bizalmi testületi tanácskozásán, az Alföldi Nyomda szb-ülésén a bérpreferencia felosztásáról, az 1984. évi bérfejlesztésekről tanács­koztak. A Szikra Lapnyomdában a 40 órás munkahétre való áttérés volt a fő napirend, a Ságvári Nyomda szb-ülésén pedig a válla­lat kereskedelmi tevékenysége sze­repelt napirenden. Az MTI bizal­mi testületi ülése a munkaügyi sza­bályzat 1984. évi módosításáról ta­nácskozott. Szerepeltek testületi üléseken olyan kérdések is, mint az üdültetés tapasztalatai, a tömeg­politikai oktatás, üzemi étkeztetés, jóléti, kulturális, sport céljaira biz­tosított anyagi eszközök felhaszná­lása, a munkavédelem alakulása és a bizalmiak felkészítése a vezetők véleményezésére. ★ Személyi változásra is sor került az elmúlt időszakban. A Komárom megyei Lapkiadó Vállalat szb-tit­­kárát, Domonkosné Madarász An­nát felügyeleti szerve főszerkesztő­helyettessé nevezte ki, helyébe a taggyűlés Pintér Lajost, a Komá­rom megyei Dolgozók Lapja mun­katársát választotta meg szb-titkár­­nak. TYPOGRAPHY Megemlékezések a magyar sajtó napjáról December 6-án a Vörös Újság megjelenésének 65. évfor­dulója alkalmából ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya. Pálfy József, a MÚOSZ elnöke nyitotta meg az ülést, majd Ibos Ferenc, az Újságíró Iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet. Ez­után Kékesdi Gyula, a szövetség Aranytoll-bizottságának elnöke 12 nyugdíjba vonult újságírónak átadta az arany emléktollakat, amelyekkel a MÚOSZ a haladó újságírás­ban kifejtett több évtizedes munkásságokat ismert el. Az arany emléktollal kitüntetettek között volt Remete László, a Typographia régi szerkesztője is. Az ünnepi ülést követően az újságírószövetség székházá­nak Rózsa Ferenc-termében megkoszorúzták az első ma­gyar legális kommunista lap, a Vörös Újság márvány em­léktábláját. Az MSZMP KB agitációs és propagandaosz­tálya nevében Karvalics László osztályvezető-helyettes és Bereczky Gyula alosztályvezető, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatala képviseletében Bajnok Zsolt államtit­kár, a TH elnöke és Simon Ferenc elnökhelyettes, a Nép­­szabadság szerkesztősége nevében Szamosi Károly főszer­kesztő-helyettes és Vadász Ferenc, a pártszervezet titkára, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszer­vezete, illetve a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nevé­ben Lux János, valamint Simó Tibor főtitkárok, a MÚ­OSZ választmánya képviseletében Pálfy József elnök és Megyeri Károly főtitkár, az újságíróiskolások nevében pe­dig Varga Margit és Koloszár Tamás helyezték el a meg­emlékezés koszorúit. A sajtónapi ünnepséget baráti találkozó követte. Sajtónapi megemlékezés szakszervezetünkben Szakszervezetünknek is régi ha­gyománya, hogy a magyar sajtó napja alkalmából ünnepi megem­lékezésre hívunk meg lapkiadók­ban, szerkesztőségekben dolgozó szakszervezeti aktivistákat. A de­cember 5-én tartott baráti találko­zón 30 aktivista vett részt, szak­­szervezeti bizottsági titkárok, szó­­tagok és bizalmiak. Megjelent az ünnepségen Lux János, szakszerve­zetünk főtitkára is. Kovács András, az Újságírók és Lapkiadói Dolgozók Szakmai El­nökségének titkára mondott kö­szöntő beszédet, majd Lux János főtitkár kitüntetéseket adott át. Wagner Mihály, a Magyar Távirati Iroda műszaki igazgatóhelyettese, volt szb-titkár a Szakszervezeti Munkáért arany fokozata, Balogh Györgyné, a Lapkiadó Vállalat szb üdülési felelőse a Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozata kitünte­tésben részesült, míg hárman a SZOT elismerő oklevelét kapták meg. Ezt követően Kovács András pénzjutalmakat adott a kiemelke­dő társadalmi munkát végző tiszt­ségviselőknek, aktivistáknak. Wagner Mihály Érdemes és érdekes egyénisége a Magyar Távirati Irodának. Életsor­sa igazi „szocialista karrier". 1950-ben rádiótávírászként kezdett dolgozni, most — néhány hónap óta — műszaki igazgatóhelyettes. Tu­lajdonképpen a jelenlegi vezetői be­osztása miatt vált meg az szb-titkári tisztségből, amelyet társadalmi munkában, igen nagy lelkesedéssel, a dolgozók iránti teljes elkötelezett­séggel végzett. A szakszervezeti mozgalomtól azonban továbbra sem szakadt el, tagja szakszervezetünk központi vezetőségének és a Szak­­szervezetek Országos Tanácsának. A „szocialista karriert" számos ki­tüntetés kísérte. Munka Érdemrend bronz, majd arany fokozata, Sport Érdemérem, Haza Szolgálatáért Ér­demérem, Kiváló Munkáért kitünte­tés és 1980-ban negyedmagával Ál­lami Díj kitüntetés jelzi életútját. Ezekhez csatlakozik december 7. a magyar sajtó napja alkalmából Wagner Mihálynak adományozott Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozata, amelyhez szívből gratulálunk. Lux János, szakszervezetünk főtitkára átadja a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát Wagner Mihálynak Kovács András, az Újságírók és Lapkiadói Dolgozók Szakmai El­nökségének titkára köszönti a ki­tüntetetteket, jutalmazottakat A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1983. november 17-i ülésén a vitához hozzászólt Cs. Nagy Lajos, a Kner Nyomda szb-titkára, szakszervezetünk elnökségének tagja is. Az alábbiakban — némileg lerövidítve — közöljük a hozzászólást. Ellentmondások a vállalati szakszervezeti munkában .Nem országos jelentőségű ügyekről, hanem elsősorban az alapszervezet szintjén felmerülő gondokról szeretnék beszélni. El­sőként arról, hogy vállalati keretek között önállóságról csak akkor és olyan mértékben lehet szólni, ha megvalósul a nagyobb mértékű vállalati önállóság. Nem írásban, és a jelszavak szintjén, hanem a gyakorlatban. Ha a vállalati ön­állóságot — nem mindentől való függetlenséget — megteremtettük, akkor lehet számonkérni a tör­vényben biztosított szakszervezeti jogok alapján, az alapszervezetek önálló munkáját. A dolog fordítva is igaz. Egy példát: a vállalati gaz­dálkodást jelentősen befolyásoló szabályozók hosszú évek óta ké­sőn, általában a tárgyév elején je­lennek meg. Az éves tervjavaslat ekkor végigfut a vállalati fórumo­kon, így az első negyedév tulaj­donképpen minden átgondoltabb, tervszerűbb munka nélkül múlik el. A helyzet akkor válik bonyolul­tabbá, ha az ilyen későn készített tervet irreálissá teszi egy év közben megjelent újabb szabályozó, ami esetleg még az alaphiány felé is so­dorhatja a vállalatot. Szinte meg­oldhatatlan ilyen esetekben, szak­­szervezeti tagságunknak a magya­rázkodás, hogy nem a vállalatveze­tők helytelen döntése hozta ilyen helyzetbe a vállalatot. A másik kérdés, amiről szólnék: a vállalaton belüli partnerkapcso­lat. A magyar szakszervezetek fő­ként a legutóbbi évtizedben egyen­letesen felfelé ívelő pályán járnak. Alapszervezeti szinten is nőtt a szakszervezet súlya, tekintélye. Ar­culata most kezd igazán kialakul­ni. Mind kevesebb a lebecsülő hang és hangsúly, de ez előfordul. Miből adódik? Elsősorban abból, hogy ma még a bizalmi, főbizalmi, szb-tagok, sőt sokszor az szb-titkár sem partnere a gazdasági vezetés­nek. Félő, hogy ez még sokáig így lesz. Mik a gyökerek? A gazdasági vezetők profik abban a munkában — ezért foglalkoztatják őket —, amihez a bizalmiak vagy más tiszt­ségviselőnek bele lehet és bele kell szólni. A beleszólás mértékét, sú­lyát alapvetően meghatározza a funkcionárius felkészültsége. Kép­zettebb emberek kellenek a mozga­lomba! Ez kulcskérdés. És tudomá­sul kell azt is venni, hogy a mai, a szocialista viszonyok között is a funkcionárius a gazdasági vezető­vel, mint munkáltatóval kerül szembe, és a rendelkezésre álló jogvédelem ellenére kiállásáért személyes hátrányokat „élvezhet”. A feszültséget elsősorban a tiszt­ségviselők magas szintű felkészült­ségével lehet feloldani. Ez az ön­álló szakszervezeti arculat kialaku­lásának is alapvető feltétele. A vállalati felső szintű vezetők gyakran rugalmatlansággal vádol­ják az szb-titkárt. Arról is érdemes szólni, hogy valóban így van-e ez. Nézzünk szembe a tényekkel. A partneri viszonyból adódóan az igazgató és az szb-titkár egyenran­gú félként tárgyalnak. A gazdasági vezető egyszemélyi döntést hozhat, az szb-titkár azonban az esetek többségében kizárólag testületi döntést képviselhet, aminek előbb birtokába kell jutnia. Ez így rend­ben is van, de a felső szintű gazda­sági vezető a közben eltelt időt­e rohanó világunkra is hivatkozva — soknak tartja. De kinek, hol kell vállalnia a döntésekért a felelőssé­get. A gazdasági vezetőnek a fel­ügyeleti szervek előtt, amelyekkel évenként néhány alkalommal talál­kozik, és akiket elsősorban a válla­lat összelőmenetele érdekel, az szb­­titkárnak pedig a tagság előtt, a következő félórában minden apró ügyben. Akik a gazdasági vezetés unszolásának engedve „gyorsan döntenek", a szakszervezeti demok­ráciát sértik és akadályozzák, hogy a szakszervezet önálló arculata ki­bontakozzon. Szemléletváltozásra van szükség a gazdasági vezetők­nél is. Ehhez nélkülözhetetlen a felsőbb szervek ilyen irányú segít­sége. Gyakran szó esik a szakszerve­zet jelző szerepéről. A jelzés, jelez­­getés a magyar köztudatban nem foglal el túl komoly és jelentős helyet. Tagságunk sem így foghat­ja ezt fel. Ezért hangzik el gyakran a véleménynyilvánításoknál, hogy „ne jelezgess, hanem intézkedj". Számonkérik a szakszervezeti ve­zetőtől, hogy „ott voltál, miért en­gedted, hogy ilyen legyen a döntés?" Ilyenkor erőtlen az érv — és nem is talál talajra —, hogy betöltöttük jelző funkciónkat. Arra is nagy szükség van, hogy a szakszervezet­nek ezt a funkcióját, szerepét mé­lyebben tisztázzuk, és tagságunk­kal elfogadtassuk. A következőkben a szakszerve­zetek önállósága és a párthoz fűző­dő viszonyáról szeretnék szólni. Nagy felelősséggel kell ehhez a kérdéshez nyúlni. Mi a helyzet alapszervezeti szinten? A szakszer­vezetek „karbantartott" működési szabályzattal rendelkeznek, amely­ben megfogalmazódnak a jogok és a kötelességek egyaránt. Az ebből adódó sokrétű feladatot még ki­egészítik az élet által felvetett napi kérdések is. A helyi párt- és szak­­szervezeti alapszervezetek közötti súrlódások abból adódnak, hogy mindez nincs megfogalmazva a pártalapszervezeteknél. Alapvető problémát nem látok, de több éves tapasztalatok alapján elmond­hatom, hogy a szakszervezet teljes körűen érvényesíteni akarja a tör­vényben biztosított jogait, egyes párttestületek, egyes pártot irányí­tó vezetők azt személyes sértésnek vélik, a párt tekintélyének meg­csorbítását látják benne. A szak­­szervezeti bizalmiak és más funk­cionáriusok — főként, ha nem tag­jai a pártnak — sincsenek tisztá­ban teljeskörűen a párt helyével, szerepével, ezért ismétlődően egy folyamatot kell elindítani, vagy ha úgy tetszik, felfrissíteni a pártirá­­nyítás elvi kérdéseiről. Ugyanak­kor a pártszervezetek tisztségvise­lőinek is jobban meg kell ismer­kedniük a szakszervezeti jogosítvá­nyokkal, azzal, hogy a szakszerve­zet milyen helyet tölt be ma a vál­lalati keretek között. Erre bő lehe­tőség nyílik az MSZMP KB októ­beri ülése állásfoglalásának feldol­gozásánál. Rövid befejezőként annyit: akik az általam elmondott helyzetről kí­vánnak meggyőződni, nem kell messzire menniük, csak néhány bi­zalmival, más szakszervezeti tiszt­ségviselőkkel és a pártszervezetek­ben dolgozó funkcionáriusokkal beszélgessenek el.” Az üdülési szabályzat módosítása A beutalás különleges szabályai­ról: A szanatóriumi üdültetésben 1984. évtől nem terjed ki a főidé­­nyi korlátozás. A helyszíni vizsgá­lat alkalmával a háromhetes beuta­lás nem csökkenthető két hétre. Gyógyüdültetés esetében 11 üdülő­be már nemcsak a nyári, hanem a téli és a tavaszi iskolai szünetben is vihető gyermek, a házaspárt jeggyel egy szülő, egy gyermek vihető, ebben az eset­ben a gyermek felnőtt-térítésdíjat fi­zet. A házaspárt beutalójeggyel ab­ban az esetben lehet vinni gyerme­ket, ha az üdülő visszaigazolása megtörtént. A kedvezményes gyer­mektérítési díjat a helyszínen kell fi­zetni. A szünidőkön kívüli­ időben gyógyüdülők és szanatóriumok ki­vételével házaspári jeggyel nem­csak két felnőtt üdülhet, hanem egy felnőtt a gyermekével, vagy az unokájával, illetve házaspárt be­utaló jeggyel plusz gyermek, vagy unoka is vihető. 1984-től a 14 éven felüli gyer­mekek gyermekkiegészítő szelvé­nye megszűnik, a 2—20 éves korú gyermekek egységes térítési díjjal üdülhetnek. Az üdülési térítési díjak emelke­dése miatti bevételből a SZOT 1984-ben első ízben adott ki 200 forintos utalványokat a nyugdíja­sok, az alacsony jövedelműek és a családosok üdülési támogatására. Az utalványt a szakszervezeti bi­zottság írásban indokolva kérhe­ti szakszervezetünk titkárságá­tól. (P. G.) 3

Next