Typographia, 1984 (116. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
1984. JANUÁR KÉSZÜLJÜNK AZ ÉVES BESZÁMOLÓRA! Új esztendőt kezdünk, új feladatok megoldása vár a szakszervezeti mozgalomra, a tisztségviselőkre, az egész tagságra. A közvetlen, úgy is mondhatnám induló feladatok közül egyről, a szakszervezeti munkáról szóló beszámolóról vetek papírra néhány gondolatot, javaslatot. Ez a beszámolási kötelezettség tulajdonképpen nem új feladat, hiszen a választott szakszervezeti vezetőknek, testületeknek eddig is minden évben számot kellett adniuk a tagságnak az előző esztendő munkájáról. Mégis azt írom „új” feladat, és ezt olyan értelemben teszem, hogy az 1983-as évről más módon, tartalmasabban kell beszámolni a tagságnak. Mit értek a tartalmasabb beszámolón? Elsősorban a teljesebb, szélesebb körű tájékoztatást és értékelést. Tagságunk évről évre igényli ezt. Igaz, hogy időnként egy-egy részkérdésről kapnak beszámolót, de a folyamatos, a minden lényeges kérdésre történő válaszadás alapszervezeteink többségében eddig váratott magára. A feltett kérdésre tehát a válasz: a szakszervezeti tagságnak részletesen, folyamatosan, minden őket érdeklő lényeges kérdésről számot kell adni, s nemcsak arról, amit az alapszervezetekben végeztek, hanem arról is, amelyeket a felettes testületek határoztak, amiben állást foglaltak, célokat tűztek ki. A folyamatos tájékoztatás legjobb módszere, hogy az év folyamán a szakszervezeti bizottság és a bizalmi testület munkájáról a bizalmi rendszeresen informálja csoportja tagjait. Mondja el a tagságnak, mit csinált a két testület, illetve a testületi ülések között milyen feladatokat oldottak meg. Ahhoz, hogy a bizalmi, a csoport tagjait „naprakészen” ellássa információkkal, természetesen elengedhetetlen, hogy a szakszervezeti bizottság rendszeresen ismertesse velük a végzett munka eredményeit, de a problémákat is. Az szb által adott ismeretanyaghoz még egy lényeges rész hozzátartozik: a bizalmi nap mint nap végzett munkája, így a két információ — tehát az szb által adott és a bizalmi saját munkájának tapasztalatai — egységet képezve biztosíthatja a tagság teljes, széles körű tájékoztatását. A tartalmasabb beszámolók egyik részét képezi az év közbeni tájékoztatások rendszeres megtartása, a másik részt pedig az éves munkák összegezése. Ha az év közbeni tájékoztatásokat rendszeresen megtartják az alapszervezetekben — s így a tagság friss értesüléseket kap — akkor az éves munka beszámolója tömören öszszefoglalhatja, mit tett a szakszervezet egy év alatt a tagság érdekeinek képviseletében, védelmében. Az éves beszámoló ne térjen ki minden kérdésre részletesen (csak akkor, ha év közben nem volt rendszeres a tájékoztatás), hanem a tagságot leginkább érdeklő kérdéseket tartalmazza. Két olyat említek, amelyek - véleményem szerint — minden szakszervezeti tagot érdekelnek. Az egyik a szakszervezeti élet alakulása az alapszervezetben. Ez egyben arra is utalhat, hogy a tisztségviselők, aktivisták hogyan álltak helyt munkájukban, hogyan képviselték választóikat, megfelelően éltek-e jogaikkal. De arra is választ adhat, hogy a tagság segítette-e a tisztségviselőket, észrevételeikkel, javaslataikkal felkészítették-e, hogy a testületi üléseken megfelelően érvelhessenek, a gazdasági munkából rájuk háruló kötelezettségeiknek eleget tettek-e? Így összetetten vizsgálva tisztábban láthatjuk, hogy a tagság és a tisztségviselők egy hullámhosszon vannak-e. A másik — és talán el sem választható az előbbitől —, hogy a beszámoló tartalmazza az alapszervezet érdekképviseleti, érdekvédelmi munkáját. Ez elengedhetetlenül fontos, mert ahol nincs érdekvédelem, ott nem lehet beszélni szakszervezeti munkáról. ■Természetesen alapszervezetenként más és más kérdésekkel lehet és szükséges is foglalkoznia a beszámolónak. A lényeg az, hogy a tagságot érintő és érdeklő kérdések legyenek ezek. Csak abban az esetben várható el, hogy a termelő munkában is tudása maximumát adjuk szakszervezeti tagságunknak. SCHEFFER PÁL A szervezeti élet eseményei Az elmúlt időszakban két alkalommal is ülésezett a Papíripari Vállalat bizalmi küldötteinek testülete. November 19-én tájékoztatót hallgattak meg a szolnoki állami nagyberuházás helyzetéről. A napirend előadója Szász Olivér volt. Ezt követően Varga József előterjesztésében megvitatták a vállalat létszámhelyzetének alakulását és a vállalati bérhelyzetet. A továbbiakban jóváhagyták az nvszb fenntartási költségeit és megvitatták a vállalati üdültetés tapasztalatait. A december 13-án tartott bizalmiküldött-ülésen Juhász Mihály vezérigazgató és Bizják József nvszb-titkár előterjesztésében az 1983. évi gazdálkodás tapasztalatairól, az 1984. év gazdasági tervéről, valamint a tervhez kapcsoló szakszervezeti feladatokról tanácskoztak. Második napirendként megvitatták a vállalati belső érdekeltségi rendszer tervezetét, Dévald László előterjesztésében. A harmadik napirend a vállalat 1984. évi szociális terve volt, előadó Téglás János, míg a negyedik az 1984. évi bérfejlesztés elvei, arányai című előterjesztés. Előadó Kárpáti Márta. A következőkben a vállalati munkaversenyszabály-tervezetét vitatták meg Pados Ferenc előterjesztésében, majd különfélékről tárgyaltak. ★ November 30-án tartotta legutóbbi ülését az Újságírók és Lapkiadói Dolgozók Szakmai Elnöksége. A testület tájékoztatót hallgatott meg az 1984. évi vállalati gazdasági szabályozókról, ezen belül állást foglalt a bérfejlesztés felosztási javaslatában. A következőkben véleményezték az új sajtónómenklatúra és bértáblázat-tervezetet. Harmadik napirendként a szakmai elnökség elfogadta a testület 1984. évi költségvetését, majd egyéb bejelentéseket tárgyalt. ★ Decemberben szinte valamennyi alapszervezeti vezetőtestületben tanácskoztak — különféle témákról. Több vállalatnál, például a Kner Nyomda és a Zrínyi Nyomda bizalmi testületi tanácskozásán, az Alföldi Nyomda szb-ülésén a bérpreferencia felosztásáról, az 1984. évi bérfejlesztésekről tanácskoztak. A Szikra Lapnyomdában a 40 órás munkahétre való áttérés volt a fő napirend, a Ságvári Nyomda szb-ülésén pedig a vállalat kereskedelmi tevékenysége szerepelt napirenden. Az MTI bizalmi testületi ülése a munkaügyi szabályzat 1984. évi módosításáról tanácskozott. Szerepeltek testületi üléseken olyan kérdések is, mint az üdültetés tapasztalatai, a tömegpolitikai oktatás, üzemi étkeztetés, jóléti, kulturális, sport céljaira biztosított anyagi eszközök felhasználása, a munkavédelem alakulása és a bizalmiak felkészítése a vezetők véleményezésére. ★ Személyi változásra is sor került az elmúlt időszakban. A Komárom megyei Lapkiadó Vállalat szb-titkárát, Domonkosné Madarász Annát felügyeleti szerve főszerkesztőhelyettessé nevezte ki, helyébe a taggyűlés Pintér Lajost, a Komárom megyei Dolgozók Lapja munkatársát választotta meg szb-titkárnak. TYPOGRAPHY Megemlékezések a magyar sajtó napjáról December 6-án a Vörös Újság megjelenésének 65. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya. Pálfy József, a MÚOSZ elnöke nyitotta meg az ülést, majd Ibos Ferenc, az Újságíró Iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet. Ezután Kékesdi Gyula, a szövetség Aranytoll-bizottságának elnöke 12 nyugdíjba vonult újságírónak átadta az arany emléktollakat, amelyekkel a MÚOSZ a haladó újságírásban kifejtett több évtizedes munkásságokat ismert el. Az arany emléktollal kitüntetettek között volt Remete László, a Typographia régi szerkesztője is. Az ünnepi ülést követően az újságírószövetség székházának Rózsa Ferenc-termében megkoszorúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság márvány emléktábláját. Az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya nevében Karvalics László osztályvezető-helyettes és Bereczky Gyula alosztályvezető, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala képviseletében Bajnok Zsolt államtitkár, a TH elnöke és Simon Ferenc elnökhelyettes, a Népszabadság szerkesztősége nevében Szamosi Károly főszerkesztő-helyettes és Vadász Ferenc, a pártszervezet titkára, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete, illetve a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nevében Lux János, valamint Simó Tibor főtitkárok, a MÚOSZ választmánya képviseletében Pálfy József elnök és Megyeri Károly főtitkár, az újságíróiskolások nevében pedig Varga Margit és Koloszár Tamás helyezték el a megemlékezés koszorúit. A sajtónapi ünnepséget baráti találkozó követte. Sajtónapi megemlékezés szakszervezetünkben Szakszervezetünknek is régi hagyománya, hogy a magyar sajtó napja alkalmából ünnepi megemlékezésre hívunk meg lapkiadókban, szerkesztőségekben dolgozó szakszervezeti aktivistákat. A december 5-én tartott baráti találkozón 30 aktivista vett részt, szakszervezeti bizottsági titkárok, szótagok és bizalmiak. Megjelent az ünnepségen Lux János, szakszervezetünk főtitkára is. Kovács András, az Újságírók és Lapkiadói Dolgozók Szakmai Elnökségének titkára mondott köszöntő beszédet, majd Lux János főtitkár kitüntetéseket adott át. Wagner Mihály, a Magyar Távirati Iroda műszaki igazgatóhelyettese, volt szb-titkár a Szakszervezeti Munkáért arany fokozata, Balogh Györgyné, a Lapkiadó Vállalat szb üdülési felelőse a Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozata kitüntetésben részesült, míg hárman a SZOT elismerő oklevelét kapták meg. Ezt követően Kovács András pénzjutalmakat adott a kiemelkedő társadalmi munkát végző tisztségviselőknek, aktivistáknak. Wagner Mihály Érdemes és érdekes egyénisége a Magyar Távirati Irodának. Életsorsa igazi „szocialista karrier". 1950-ben rádiótávírászként kezdett dolgozni, most — néhány hónap óta — műszaki igazgatóhelyettes. Tulajdonképpen a jelenlegi vezetői beosztása miatt vált meg az szb-titkári tisztségből, amelyet társadalmi munkában, igen nagy lelkesedéssel, a dolgozók iránti teljes elkötelezettséggel végzett. A szakszervezeti mozgalomtól azonban továbbra sem szakadt el, tagja szakszervezetünk központi vezetőségének és a Szakszervezetek Országos Tanácsának. A „szocialista karriert" számos kitüntetés kísérte. Munka Érdemrend bronz, majd arany fokozata, Sport Érdemérem, Haza Szolgálatáért Érdemérem, Kiváló Munkáért kitüntetés és 1980-ban negyedmagával Állami Díj kitüntetés jelzi életútját. Ezekhez csatlakozik december 7. a magyar sajtó napja alkalmából Wagner Mihálynak adományozott Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozata, amelyhez szívből gratulálunk. Lux János, szakszervezetünk főtitkára átadja a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát Wagner Mihálynak Kovács András, az Újságírók és Lapkiadói Dolgozók Szakmai Elnökségének titkára köszönti a kitüntetetteket, jutalmazottakat A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1983. november 17-i ülésén a vitához hozzászólt Cs. Nagy Lajos, a Kner Nyomda szb-titkára, szakszervezetünk elnökségének tagja is. Az alábbiakban — némileg lerövidítve — közöljük a hozzászólást. Ellentmondások a vállalati szakszervezeti munkában .Nem országos jelentőségű ügyekről, hanem elsősorban az alapszervezet szintjén felmerülő gondokról szeretnék beszélni. Elsőként arról, hogy vállalati keretek között önállóságról csak akkor és olyan mértékben lehet szólni, ha megvalósul a nagyobb mértékű vállalati önállóság. Nem írásban, és a jelszavak szintjén, hanem a gyakorlatban. Ha a vállalati önállóságot — nem mindentől való függetlenséget — megteremtettük, akkor lehet számonkérni a törvényben biztosított szakszervezeti jogok alapján, az alapszervezetek önálló munkáját. A dolog fordítva is igaz. Egy példát: a vállalati gazdálkodást jelentősen befolyásoló szabályozók hosszú évek óta későn, általában a tárgyév elején jelennek meg. Az éves tervjavaslat ekkor végigfut a vállalati fórumokon, így az első negyedév tulajdonképpen minden átgondoltabb, tervszerűbb munka nélkül múlik el. A helyzet akkor válik bonyolultabbá, ha az ilyen későn készített tervet irreálissá teszi egy év közben megjelent újabb szabályozó, ami esetleg még az alaphiány felé is sodorhatja a vállalatot. Szinte megoldhatatlan ilyen esetekben, szakszervezeti tagságunknak a magyarázkodás, hogy nem a vállalatvezetők helytelen döntése hozta ilyen helyzetbe a vállalatot. A másik kérdés, amiről szólnék: a vállalaton belüli partnerkapcsolat. A magyar szakszervezetek főként a legutóbbi évtizedben egyenletesen felfelé ívelő pályán járnak. Alapszervezeti szinten is nőtt a szakszervezet súlya, tekintélye. Arculata most kezd igazán kialakulni. Mind kevesebb a lebecsülő hang és hangsúly, de ez előfordul. Miből adódik? Elsősorban abból, hogy ma még a bizalmi, főbizalmi, szb-tagok, sőt sokszor az szb-titkár sem partnere a gazdasági vezetésnek. Félő, hogy ez még sokáig így lesz. Mik a gyökerek? A gazdasági vezetők profik abban a munkában — ezért foglalkoztatják őket —, amihez a bizalmiak vagy más tisztségviselőnek bele lehet és bele kell szólni. A beleszólás mértékét, súlyát alapvetően meghatározza a funkcionárius felkészültsége. Képzettebb emberek kellenek a mozgalomba! Ez kulcskérdés. És tudomásul kell azt is venni, hogy a mai, a szocialista viszonyok között is a funkcionárius a gazdasági vezetővel, mint munkáltatóval kerül szembe, és a rendelkezésre álló jogvédelem ellenére kiállásáért személyes hátrányokat „élvezhet”. A feszültséget elsősorban a tisztségviselők magas szintű felkészültségével lehet feloldani. Ez az önálló szakszervezeti arculat kialakulásának is alapvető feltétele. A vállalati felső szintű vezetők gyakran rugalmatlansággal vádolják az szb-titkárt. Arról is érdemes szólni, hogy valóban így van-e ez. Nézzünk szembe a tényekkel. A partneri viszonyból adódóan az igazgató és az szb-titkár egyenrangú félként tárgyalnak. A gazdasági vezető egyszemélyi döntést hozhat, az szb-titkár azonban az esetek többségében kizárólag testületi döntést képviselhet, aminek előbb birtokába kell jutnia. Ez így rendben is van, de a felső szintű gazdasági vezető a közben eltelt időte rohanó világunkra is hivatkozva — soknak tartja. De kinek, hol kell vállalnia a döntésekért a felelősséget. A gazdasági vezetőnek a felügyeleti szervek előtt, amelyekkel évenként néhány alkalommal találkozik, és akiket elsősorban a vállalat összelőmenetele érdekel, az szbtitkárnak pedig a tagság előtt, a következő félórában minden apró ügyben. Akik a gazdasági vezetés unszolásának engedve „gyorsan döntenek", a szakszervezeti demokráciát sértik és akadályozzák, hogy a szakszervezet önálló arculata kibontakozzon. Szemléletváltozásra van szükség a gazdasági vezetőknél is. Ehhez nélkülözhetetlen a felsőbb szervek ilyen irányú segítsége. Gyakran szó esik a szakszervezet jelző szerepéről. A jelzés, jelezgetés a magyar köztudatban nem foglal el túl komoly és jelentős helyet. Tagságunk sem így foghatja ezt fel. Ezért hangzik el gyakran a véleménynyilvánításoknál, hogy „ne jelezgess, hanem intézkedj". Számonkérik a szakszervezeti vezetőtől, hogy „ott voltál, miért engedted, hogy ilyen legyen a döntés?" Ilyenkor erőtlen az érv — és nem is talál talajra —, hogy betöltöttük jelző funkciónkat. Arra is nagy szükség van, hogy a szakszervezetnek ezt a funkcióját, szerepét mélyebben tisztázzuk, és tagságunkkal elfogadtassuk. A következőkben a szakszervezetek önállósága és a párthoz fűződő viszonyáról szeretnék szólni. Nagy felelősséggel kell ehhez a kérdéshez nyúlni. Mi a helyzet alapszervezeti szinten? A szakszervezetek „karbantartott" működési szabályzattal rendelkeznek, amelyben megfogalmazódnak a jogok és a kötelességek egyaránt. Az ebből adódó sokrétű feladatot még kiegészítik az élet által felvetett napi kérdések is. A helyi párt- és szakszervezeti alapszervezetek közötti súrlódások abból adódnak, hogy mindez nincs megfogalmazva a pártalapszervezeteknél. Alapvető problémát nem látok, de több éves tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy a szakszervezet teljes körűen érvényesíteni akarja a törvényben biztosított jogait, egyes párttestületek, egyes pártot irányító vezetők azt személyes sértésnek vélik, a párt tekintélyének megcsorbítását látják benne. A szakszervezeti bizalmiak és más funkcionáriusok — főként, ha nem tagjai a pártnak — sincsenek tisztában teljeskörűen a párt helyével, szerepével, ezért ismétlődően egy folyamatot kell elindítani, vagy ha úgy tetszik, felfrissíteni a pártirányítás elvi kérdéseiről. Ugyanakkor a pártszervezetek tisztségviselőinek is jobban meg kell ismerkedniük a szakszervezeti jogosítványokkal, azzal, hogy a szakszervezet milyen helyet tölt be ma a vállalati keretek között. Erre bő lehetőség nyílik az MSZMP KB októberi ülése állásfoglalásának feldolgozásánál. Rövid befejezőként annyit: akik az általam elmondott helyzetről kívánnak meggyőződni, nem kell messzire menniük, csak néhány bizalmival, más szakszervezeti tisztségviselőkkel és a pártszervezetekben dolgozó funkcionáriusokkal beszélgessenek el.” Az üdülési szabályzat módosítása A beutalás különleges szabályairól: A szanatóriumi üdültetésben 1984. évtől nem terjed ki a főidényi korlátozás. A helyszíni vizsgálat alkalmával a háromhetes beutalás nem csökkenthető két hétre. Gyógyüdültetés esetében 11 üdülőbe már nemcsak a nyári, hanem a téli és a tavaszi iskolai szünetben is vihető gyermek, a házaspárt jeggyel egy szülő, egy gyermek vihető, ebben az esetben a gyermek felnőtt-térítésdíjat fizet. A házaspárt beutalójeggyel abban az esetben lehet vinni gyermeket, ha az üdülő visszaigazolása megtörtént. A kedvezményes gyermektérítési díjat a helyszínen kell fizetni. A szünidőkön kívüli időben gyógyüdülők és szanatóriumok kivételével házaspári jeggyel nemcsak két felnőtt üdülhet, hanem egy felnőtt a gyermekével, vagy az unokájával, illetve házaspárt beutaló jeggyel plusz gyermek, vagy unoka is vihető. 1984-től a 14 éven felüli gyermekek gyermekkiegészítő szelvénye megszűnik, a 2—20 éves korú gyermekek egységes térítési díjjal üdülhetnek. Az üdülési térítési díjak emelkedése miatti bevételből a SZOT 1984-ben első ízben adott ki 200 forintos utalványokat a nyugdíjasok, az alacsony jövedelműek és a családosok üdülési támogatására. Az utalványt a szakszervezeti bizottság írásban indokolva kérheti szakszervezetünk titkárságától. (P. G.) 3