Typographia, 1986 (118. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) munkaszervezéssel és korrekt ármunkával törekedjenek a termelői és fogyasztói árak visszaszorítására. Áremelésre csak elkerülhetetlen, rendkívül indokolt esetben kerüljön sor. Az elmúlt évek beruházásai jelentős kapacitástöbbletet hoztak létre és javították a termékszerkezetet mind a papír-, mind a nyomdaiparban. Bár a termelői kapacitásokban korábban kialakult aránytalanságokat még nem sikerült felszámolni, a meglevő termelőeszközök jobb kihasználására, a piaci igényekhez jobban igazodó termékszerkezet további javítására, az átfutási idők csökkentésére kell törekedni. A kongresszus felhívja a papír- és nyomdaipari, valamint a lap- és könyvkiadó, illetve -terjesztő vállalatok figyelmét a szorosabb együttműködésben, a kölcsönös érdekeken alapuló szervezeti megoldásokban (társulások stb.) rejlő lehetőségek jobb kihasználására. A kongresszus népgazdasági érdeknek tekinti a papíripari szolnoki állami nagyberuházás kedvezőbb belföldi hasznosítását. A világbanki hitelekkel megvalósuló beruházások keretében támogatjuk és segítjük a Dunaújvárosi Papírgyár szalmacellulóz-gyártásának bővítésére és a Csepeli, illetve Nyíregyházi Papírgyár hullámdoboz-termelésének növelésére irányuló rekonstrukciókat. Iparágaink termelőberendezéseinek jelentős része elavult. A vállalati önerőből 1990-ig tervezhető szerény beruházási lehetőségek több területen a szinten tartásra sem elegendőek, akadályozzák a versenyképességet, sőt számos üzemben egyes termelőberendezések kiesésének veszélyével is számolni kell. E probléma megoldása az állami szervek részéről több figyelmet és segítséget igényel. Elengedhetetlennek tartjuk az utóbbi években lelassult és ütemében a nemzetközi műszaki fejlődéstől lemaradt nyomdaipari rekonstrukció intenzívebb folytatását, a dinamikusabb elektronizációt. A korszerű lap-, folyóirat- és könyvgyártás egyaránt igényli az elektronikus kép- és szövegelőállítás, illetve lap- és hírszerkesztés gyorsabb terjedését, a kiadók—szerkesztőségek—nyomdák e téren is összehangolt fejlesztését. E feladat — az önerős vállalati fejlesztési lehetőségeket is felhasználva — csak a kormány elektronizálási programjának szerves részeként, hozzáértő állami szakmai koordinációval és központi anyagi támogatással oldható meg. A kongresszus szükségesnek és megoldhatónak tartja 1990-ig a megyei napilapok ofszetesítési programjának befejezését, valamint a napilapok fényszedéssel történő szövegelőállításának megkezdését. A gyorsabb műszaki fejlődésre kényszerít bennünket az a tény is, hogy mind kevésbé lehet alkatrészeket importálni a hagyományos technikai berendezésekhez és technológiákhoz. A központi vezetőség eredményesen működött közre a Magyar Távirati Iroda rekonstrukciójára vonatkozó kedvező döntések kialakításában. A kongresszus szükségesnek tartja az MTI rekonstrukciójának mielőbbi megkezdését, majd végrehajtását a VII. ötéves terv időszakában. Szakszervezeti eszközökkel is segítjük a beruházás határidőre és a tervezett költségkereten belüli megvalósítását. A kongresszus sürgetőleg veti fel a korábban forráshiányból adódóan leállított beruházás, a Szegedi Nyomda felépítését, valamint az Akadémiai Nyomda műszaki rekonstrukcióját. Ez utóbbi , mint technikai bázis az egész tudományos könyvkiadás jövőjét is jelentősen befolyásoló tényező. Népgazdasági érdek a vonalkódrendszer további elterjesztése, a korszerű csomagolóeszköz-gyártás mennyiségi és minőségi feltételeinek megteremtése, mely hazai és világbanki hitelek igénybevételét, a nyomdaipar közvetett exportérdekeltségének fokozását sürgeti. A könyvkiadók, lap- és folyóirat-szerkesztőségek éljenek jobban a meglévő és bevezetésre kerülő korszerűbb nyomdatechnika és technológia adta lehetőségekkel. A kongresszus támogatja a Könyvértékesítő Vállalat önerős erőfeszítéseit a könyvterjesztést lényegesen megkönnyítő új raktárbázis és számítógépes adatnyilvántartás megteremtésére, korszerű könyvkiadói és terjesztői oktatási bázis létrehozására. A kongresszus nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági építőmunka segítésében a szocialista munkamozgalmaknak. Elő kell segíteni a munkaverseny további megújulását, a változó követelményekhez való igazodását — erősítve munkahelyi jellegét, a helyi kezdeményezések és a dolgozók öntevékenységének szerepét. A vállalások középpontjában a vállalati tervekre, feladatokra épülő minőségi, hatékonysági és takarékossági követelmények álljanak. A mozgalom tartalmi jegyeit erősítve tovább csökkenjen a formalizmus. A munkaverseny-mozgalom helyi konkrét céljainak meghatározása, valamint a tárgyi és anyagi feltételek folyamatos biztosítása a gazdasági vezetők feladata. A szakszervezeti bizottságok ösztönözzék és segítsék elő a megújulási folyamatot, karolják fel és népszerűsítsék a dolgozók kezdeményezéseit, a bevált jó munkamódszereket, a vállalások teljesítésével arányos és időben is egybeeső anyagi, erkölcsi elismerést. Kiemelt feladat a szocialista brigádmozgalom további erősítése. A brigádok munkájában hangsúlyozottabbá kell tenni az önkormányzati elemek bővítését, a vállalkozói szellem meghonosítását. A szakszervezeti bizottságok szánjanak jelentősebb szerepet a brigádmozgalomnak a vállalatok belső viszonyainak formálásában, a tulajdonosi magatartás tudatosításában, a tartalmasabb emberi kapcsolatok és közéleti tevékenység kialakításában. Vonják be a munkaverseny-, ill. brigádmozgalomba a vállalat műszaki, gazdasági szakembereit, szorgalmazzák meghatározott célfeladatok vállalására komplex brigádok létrehozását. Központi vezetőségünk továbbra is kísérje rendszeres figyelemmel a vállalatok és a kiemelkedő szocialista brigádok működését, segítse és támogassa részvételüket a kollektív kitüntetésekért (MTA SZOT Vörös Zászló, Kiváló Vállalat, Szakma kiváló brigádja stb.) folyó versenyekben, valamint az ágazataink területén folyó specifikus versenyformákban, mint pl.: a kiváló nyomdaipari termékek, a tankönyveket gyártó nyomdák, illetve a Szép könyvek kiadók közötti versenyében. A kongresszus szükségesnek tartja egy igazságosabb elbírálási rendszer kialakítását a „Kiváló Vállalat” kitüntetések odaítélésénél. Gazdaságpolitikai céljaink elérésének elengedhetetlen feltétele a műszaki-technikai fejlődés, az innováció felgyorsítása, melynek érdekében tovább kell erősíteni az újítói és feltalálói tevékenységet, a kutatók, műszakiak és a munkások alkotó együttműködését. E folyamatokban nagy felelőssége és növekvő feladatai vannak a műszaki fejlesztő vállalatoknak és kutatóknak. A központi vezetőség, elnökség rendszeresen kísérje figyelemmel az újítómozgalom alakulását, kezdeményezze és támogassa a nyomda- és papíriparban jól bevált, felváltva kétévenként sorra kerülő iparági-szakmai újítási kiállítások és börzék megrendezését, ezzel is elősegítve az újítói tapasztalatok cseréjét, az újítások széles körű alkalmazását. A szakszervezeti bizottságok szorgalmazzák a hasznosítható újítások átadás-átvételét, a vállalati célkitűzésekkel összhangban az újítói tevékenység fellendülését, megfelelő ösztönzését és erkölcsi-anyagi elismerését. A vállalatok a növekvő követelményeknek csak korszerűen képzett munkaerővel és szakemberekkel tudnak eleget tenni. Ennek elengedhetetlen feltétele a műszaki-gazdasági célokkal és feladatokkal összhangban kialakított szakemberprognózis és tervszerű szakmunkás-, továbbá mérnök- és technikusképzés, az újságírói és kiadói szakemberképzés, valamint az oktatási-nevelési színvonal és a tárgyi-személyi feltételek további javítása. Mindebben nagy felelőssége van iparágaink fejlődése szempontjából az 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskolának és Szakmunkásképző Intézetnek, a vidéki oktatási bázisoknak, iparvállalatainknak, a Könnyűipari Műszaki Főiskolának, a Nyomdaipari Egyesülésnek, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének. A kongresszus szükségesnek tartja a korszerű nyomdaipari szakmunkásképzés gyakorlati feltételeinek biztosításához a budapesti központi tanműhely rekonstrukciójának megvalósítását a VII. ötéves terv időszakában. Örömmel üdvözöljük az egész nyomdaipar jövője szempontjából e nagy horderejű kérdés erkölcsi és anyagi támogatását a Fővárosi Tanács részéről. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy a beruházás időbeni sikeres befejezéséhez elengedhetetlen a nyomdavállalatok összefogása és anyagi áldozatvállalása, a munkahelyi kollektívák sokoldalú támogatása (kommunista műszakok, felajánlások stb.), a központi szakmunkásképzési alap adta lehetőségek koncentrálása. Központi vezetőségünk — a Nyomdaipari Egyesüléssel, valamint a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesülettel szoros együttműködésben — fordítson megkülönböztetett figyelmet a rekonstrukcióra, a nyomdaipari szakmunkásképzés színvonalának emelésére, a technikusképzés feltételeinek megteremtésére és bevezetésére. Az új technológia térhódítása és fejlődése a szakmai ismeretek korszerűsítését, egyes területeken a második szakma megszerzését, az átképzés fokozottabb szorgalmazását, a szakmai továbbképzés állandó fejlesztését igényli. Központi vezetőségünk — a Gutenberg Művelődési Otthon lehetőségeinek felhasználásával — a jövőben is adjon meg minden szükséges segítséget a nagy múltú szakmai továbbképző tanfolyamok eredményes folytatásához, a szakmai kultúra ápolásához és legyen kezdeményezője ágazataink területén a korszerű technológiához igazodó sokoldalú továbbképzésnek, a specifikus szakismeretek elmélyítésének. Különös figyelmet kell fordítani az új nyomdatechnika és technológia megismertetésére, az elektronizációval összefüggő új technológia fogadására az újságírók, szerkesztőségi és könyvkiadói dolgozók körében. A szervezett és megfelelő színvonalú továbbképzés érdekében szükségesnek tartjuk a szak-A kongresszus alapvető célkitűzésnek tartja valamennyi szakágazatunk dolgozói életszínvonalának érzékelhető emelését, az élet- és munkakörülmények további javítását a VII. ötéves terv időszakában. Egyúttal hangsúlyozza, hogy erre elsősorban a gazdasági teljesítményekkel összhangban lát reális lehetőséget. A központi vezetőség és a szakszervezeti bizalmi testületek folytassanak határozott érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységet, s fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a specifikus szakmai és társadalmi rétegérdekek felszínre hozására és azok reálisan indokolt rangsorolására. A kongresszus lehetségesnek és politikailag szükségesnek tartja a fogyasztói árszínvonal emelkedésének mérséklését, az árak szigorú ellenőrzését. A központi vezetőség és elnökség kísérje rendszeres figyelemmel az egyes szakmai rétegek reálbérének és reálkeresetének alakulását. A kongresszus hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a megélhetés, az életszínvonal javításának fő forrása a munkabér, a főmunkaidőben szerzett jövedelem legyen. A szakszervezeti bizottságok és bizalmi testületek következetesen törekedjenek a vállalatoknál kialakult alapbér- és kereseti arányok további javítására. Váljon általános gyakorlattá a teljesítményekkel, illetve alkotó munkával arányos, differenciált bérezés, a jobb minőségű és hatékonyabb munkára ösztönző belső vállalati érdekeltségi rendszer. Szakszervezeti eszközökkel is segítsék elő a törvényes munkaidő jobb hasznosítását. Határozottan lépjenek fel a fegyelemsértőkkel, a tisztességtelen és törvénytelen jövedelemszerzéssel szemben. A nyomdaiparban foglalkoztatott dolgozók bére az elért bérszervezet, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a Nyomdaipari Egyesülés, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének szoros együttműködését. A vállalatok szakszervezeti bizottságai kísérték rendszeresen figyelemmel a szakmai képzés, átképzés és továbbképzés helyzetét. Segítsék az eredményes elméleti és gyakorlati munka feltételeinek biztosítását, kezdeményezzék a példamutatóan helytálló tanulók és felnőtt dolgozók erkölcsi és anyagi elismerését. A termelés és gazdálkodás szerves része a dolgozók biztonságos és kulturált munkafeltételeinek folyamatos biztosítása, a felelősségteljes munka- és környezetvédelem, melyben elsődleges feladata és meghatározó szerepe a vállalatok gazdasági vezetőinek van. Továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az üzemi balesetek megelőzésére, illetve csökkentésére. Ennek érdekében a szakszervezeti bizottságok, bizalmiak és társadalmi munkavédelmi ellenőrök legyenek kezdeményezői és támogatói a munka- és technológiai fegyelem megszilárdítását célzó intézkedéseknek, s a meggyőzés, nevelés elsődlegessége mellett szükség esetén következetesen éljenek a szakszervezeti jogokkal. A VII. ötéves terv időszakában tovább kell folytatni az egészségre ártalmas munkahelyek számának csökkentését, az egészségre, illetve a közvetlen és tágabb környezetre káros technológiák folyamatos kiváltását. A központi vezetőség kísérje figyelemmel az új technológiák bevezetését, elterjedését, kezdeményezze a felhasználó munkakörök — fényszedés, szerkesztő terminálok stb. — programszintű munkaegészségügyi vizsgálatát. A központi vezetőség vizsgálja meg a munkavédelem, környezetvédelem és üzemegészségügy területén folyó munkák iparági koordinálásának szükségességét és lehetőségét. színvonal ellenére az állami ipar átlaga alatt van, sőt a korábbi évekhez viszonyítva visszaesés következett be. A bérek összehasonlítása tekintetében az iparágak között elfoglalt helye nem kielégítő e nagy múltú szakmának, és nem fejezi ki a nyomdászokkal szemben támasztott politikai, kultúrpolitikai követelményeket, szakmai kvalifikáltságukat. Külön is nyomasztó gond a tanácsi nyomdák alacsony bérszínvonala és átlagbére, a termelés eredményétől független és indokolatlanul nagy aránytalanság. A kongresszus ezért továbbra sem tekinti átfogó módon megoldottnak a nyomdaipar bérhelyzetét, és központi bérpolitikai intézkedést tart szükségesnek a VII. ötéves tervidőszakban. El kell érni, hogy a nyomdai dolgozók átlagbére haladja meg az iparban foglalkoztatottak átlagbérét. A kongresszus megbízza a központi vezetőséget, hogy igényelje és szorgalmazza e bértámogatás mielőbbi biztosítását. A papíriparban dolgozók jövedelmében fokozottan érvényesüljön az elosztó és az ösztönző funkció. Az alap- és mozgóbér arányokat úgy kell kialakítani, hogy azok megfelelően biztosítsák az anyagi érdekeltséget a gazdaságosság, a minőség javítása tekintetében. A bérarányok fejezzék ki jobban a munka kvalifikáltságát, ismerjék el az alkotó fizikai és szellemi munka társadalmi hasznosságát. A több műszakos — ezen belül különösen a folytonos — munkarend fenntartása népgazdasági és vállalati érdek, ezért az e munkarendekben dolgozók bérét és jövedelmét úgy kell alakítani, hogy az ösztönző legyen több műszak vállalására. Ennek érdekében a kongresszus támogatja a folytonos munkarend műszakpótlékának — normatív szabályozás keretein belüli — adókedvezményét. A központi bérszabályozási formába tartozó könyvkiadói vállalatok dolgozói átlagbérének és átlagkeresetének nagyságrendjében jelentős szerepet játszott az 1985. évi központi bérintézkedés. Ez kedvező alapot és lehetőséget nyújt arra, hogy a VII. ötéves terv időszakában — a központilag biztosított mértékű bérfejlesztésekkel, valamint egyéb lehetőségekkel (béradó vállalás, bértartalékok felhasználása stb.) — a könyvkiadásban foglalkoztatott dolgozók reálbére és reáljövedelme a népgazdasági átlagnak megfelelően alakuljon. A lapkiadó vállalatoknál érvényt kell szerezni az egységes bérszínvonal-gazdálkodásnak, fel kell számolni az indokolatlan béraránytalanságokat a szerkesztőségek és kiadók között. A kongresszus szükségesnek és indokoltnak tartja a sajtó (szerkesztőségek és lapkiadók) dolgozói bérhelyzetének általános rendezését. Ezért megbízza a központi vezetőséget, hogy a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalával és a Magyar Újságírók Országos Szövetségével együttműködve a VII. ötéves tervidőszakban ismételten kezdeményezze a már korábban is indokoltnak tartott, de átmenetileg elhalasztott központi bérpolitikai intézkedést. A munkások és az egyes szakmai rétegek mellett megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a vállalatokon belül a közvetlen termelésirányítók és a kiemelkedő munkát végző műszaki-gazdasági értelmiség nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésére. Kapjon nagyobb teret a szakmai érvényesülés, az alkotókészség kibontakoztatása, a magasabb szaktudás elismerése, a pályakezdő fiatalok fokozott támogatása. A kongresszus támogatja a teljes foglalkoztatottság társadalmi méretekben való megőrzését, s ezzel egyenrangúan a hatékony foglalkoztatás feltételeinek megteremtését. A szakszervezeti bizottságok a szükséges és indokolt esetekben kezdeményezzék az átképzési támogatás igénylését. Fordítsanak fokozott figyelmet arra, hogy az esetleges szervezett munkaerő-átcsoportosításokat, szakmai és munkahelyi átirányításokat nagy körültekintéssel, a törvényes előírások betartásával, humánusan hajtsák végre. A kongresszus lehetségesnek és szükségesnek tartja a 40 órás munkahét általános kiterjesztését minden munkaterületre. A könyv- és lapkiadó vállalatok szakszervezeti bizottságai segítsék a 40 órás munkahétre való zökkenőmentes átállás előkészítését. A központi vezetőség ajánlásokkal segítse az 1986—90 közötti időszakra készülő vállalati kollektív szerződések előkészítését. A munkaviszonnyal összefüggő egységes gyakorlat kialakítása érdekében a kongresszus célszerűnek és indokoltnak tartja, hogy a napilapkészítés specifikus területére — az MT Tájékoztatási Hivatalával és a MÚOSZ-szal egyetértésben — a szerkesztőségekben dolgozó újságírók és alkalmazottak, valamint a napilapok előállításával foglalkozó nyomdai dolgozók részére — a Nyomdaipari Egyesüléssel és a Papír- és Nyomdaipari Kereskedelmi Kamarával egyeztetve — egy-egy keret jellegű útmutató készüljön, amely idővel ágazati kollektív szerződéssé válhat. A szakszervezeti bizottságoknak és bizalmiaknak nagy felelősségük van az indokolatlan túlmunkavégzés megakadályozásában. A túlterhelés veszélye tovább fokozódott a kisvállalkozások (pl.: vállalati gazdasági munkaközösségek) megjelenésével. A kongresszus — elismerve a gazdaságpolitikai célokkal összhangban létrehozott vgmk-ek létjogosultságát ágazataink területén is — alapvető feladatává teszi a szakszervezeti bizottságoknak és a bizalmiaknak, hogy nagy figyelemmel kísérjék azok működését, kezdeményezzék az esetleges torzulások felszámolását, s követeljék meg a napi pihenőidőre, a munkaképes állapotra vonatkozó törvényes rendelkezések betartását, a dolgozók testi és szellemi épségének, egészségének védelmét. A kongresszus támogatja egy társadalmilag igazságosabb, elsősorban a rászorultságra alapozott szociális ellátási rendszer fokozatos kialakítását az alapvető szociális vívmányok megőrzése mellett. Kiemelt célnak tekintjük, hogy a vállalati szociális alapellátás színvonala és reálértéke ne csökkenjen, s az anyagi erőforrások bővülése esetén tovább javuljon a szociális gondoskodás, az alapellátás. Ennek érdekében a vállalati szakszervezeti szervek a középtávú tervek véleményezése, megvitatása és a szociális tervcélok egyeztetése során felelősen és komplex módon tekintsék át a területi és munkahelyi szociálpolitika lehetőségeit, gondosan rangsorolják az igényeket. A vonatkozó irányelvek alapján a könyv- és lapkiadó vállalatok is készítsék el a középtávú szociális terveiket. A kongresszus — némi javulás ellenére — továbbra sem tartja kielégítőnek a könyv- és lapkiadói, illetve szerkesztőségi dolgozók munkakörülményeit. A munkahelyek többsége túlzsúfolt, nem biztosítottak a szellemi, alkotó munka feltételei. A kongresszus ismételten felkéri a művelődési minisztert és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökét, hogy átfogó módon tekintsék át a helyzetet és tegyenek konkrét intézkedéseket a munkafeltételek javítására. A kongresszus ezúton is felhívja a figyelmet egy korszerű sajtóház szükségességére. A sokoldalú erőfeszítések ellenére hazánk továbbra is legnagyobb szociális gondja a lakáshelyzet, melyet súlyosbít az építőanyag- és lakásárak intenzív emelkedése, a lakáshoz jutás nehezebbé válása. Különösen nagy gondot jelent ez a családalapító fiatalok számára. A kongresszus a helyzet könnyítése érdekében feltétlenül hathatós intézkedéseket vár a kormánytól és a tanácsi szervektől a következő években. A szakszervezeti bizottságok fokozott figyelmet fordítsanak dolgozóik lakásépítési támogatására, a lakáshoz jutás megkönnyítésére, minden ésszerű és önálló kezdeményezésre. Elsősorban a termelőmunkában élenjárók, a nagycsaládosok, valamint a családalapító fiatalok jussanak mielőbb megfelelő otthonhoz. A lakásigények elbírálásánál a rászorultság és a szociális helyzet legyen a meghatározó. A központi vezetőség támogatja a Kiadói Főigazgatóság erőfeszítéseit és jól bevált gyakorlatát a könyvszakma dolgozói lakásépítési igényeinek anyagi támogatására. Változatlanul fontosnak tartjuk a szervezett dolgozók üdülését, pihenését, a szabadidő kulturált eltöltését szolgáló feltételek további javítását. A kongresszus állást foglal amellett, hogy a kedvezményes szakszervezeti üdültetés alapvető szociálpolitikai vívmány, mely nem nélkülözheti az állami támogatás fenntartását, reálértékének megőrzését. A kongresszus támogatja a központi vezetőség erőfeszítéseit, hogy koordináló szerepet vállalva és vállalati összefogással jobban hasznosítsuk ágazataink dolgozói javára a meglévő vállalati üdülőket, szakszervezeti objektumokat, s keressük a családi üdülés bővítésének önerős lehetőségeit. A szakszervezeti bizottságok nagy felelősséggel és körültekintéssel foglalkozzanak a rendelkezésre álló férőhelyek elosztásával. Valamennyi üdültetési — szakszervezeti, vállalati stb. — lehetőséget komplex módon kezelve, a jegyelosztás demokratikus vonásait erősítve éljenek a beutalás jogával. Szerezzenek maradéktalanul érvényt az üdülési szabályzatnak, s fokozott felelősséggel törekedjenek minden egyes beutaló hasznosítására. A központi vezetőség és szakszervezeti bizottságaink továbbra is kísérjék megkülönböztetett figyelemmel a nyugdíjasok élet- és szociális körülményeinek alakulását. Legyen rendszeres valamennyi vállalatunknál a nyugdíjasokkal való kapcsolattartás, emberi törődés. A lehetőségekhez mérten biztosítani kell a kedvezményes üdülést, természetbeni juttatásokat (üzemétkeztetés, sajtó stb.). A szakszervezeti bizottságok vegyék fel a helyi tanácsokkal a kapcsolatot, s nyújtsanak fokozottabb segítséget a nyugdíjasok lakóterületi érdekvédelméhez, életkörülményeik javításához, segítsék szociális gondjaik enyhítését. (Folytatás a 3. oldalon.) II. A teljesítményekkel és lehetőségekkel arányban segítjük dolgozóink élet- és munkakörülményeinek javítását TYPOGRAPHIA 1986. JANUÁR