Typographia, 1989 (121. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
2 Megalakult a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete (Folytatás az I. oldalról.) A vezetőség tagjai: ACZÉL JÁNOS, a Kossuth Nyomda kereskedelmi előadója, szb-titkár. 39 éves, szakképzettsége: vésnök; állami iskolai végzettsége: gimnáziumi érettségi; mozgalmi iskolai végzettsége: MLEE és egyéves szakszervezeti vezetőképző tanfolyam. Szakszervezeti tag 1967- től, 1970-től szakszervezeti bizalmi, 1975- től műhelybizottsági tag, 1980-tól főbizalmi. 1985-től 1988. októberig függetlenített szb-titkár, központi vezetőségi és elnökségi tag volt, jelenleg társadalmi szb-titkár. CSESZÁK IMRE, a Szekszárdi Nyomda MEO-vezetője, szbtitkár. 49 éves, szakképzettsége: betűszedő, fényképész; állami iskolai végzettsége: technikusminősítő; mozgalmi iskolai végzettsége: MLK. A szakszervezetnek 1956 óta tagja, 1958—65-ig szakszervezeti bizalmi, 1969—73-ig MDB-tag, 1973—77-ig MDB-elnök, 1977—80-ig MTESZ alapszervi titkár, 1980-tól szb-titkár. 1988. februártól novemberig központi vezetőségi és elnökségi tag volt. KANCSÁR LÁSZLÓNÉ, a Dabasi Nyomda üzemvezetője, szb-titkár. 49 éves, szakképzettsége: nyomdaipari technikus; állami iskolai végzettsége: technikum; mozgalmi iskolai végzettsége: MLK. A szakszervezetnek 1955-től tagja, 1960—74-ig különböző szakszervezeti tisztségeket tölt be, 1974-től szb-titkár, 1985-től a szakmaközi bizottság tagja, 1986—88-ig központi vezetőségi tag volt. SZELEI EMIL, az Alföldi Nyomda függetlenített szb-titkára. 44 éves, szakképzettsége: kéziszedő, formakészítő; állami iskolai végzettsége: nyomdaipari technikum; mozgalmi iskolai végzettsége: MLEE. 1958-tól szakszervezeti tag. 1966—1974-ig a Szabadság Lapnyomda szb-titkára, 1979-től az Alföldi Nyomda (a két nyomda egyesült) függetlenített szbtitkára, 1986—88-ig központi vezetőségi és elnökségi tag volt, 1986-tól SZOT-tag. A Titkári Tanács december 15-én tartott ülésén a legfontosabb téma a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete ideiglenes alapszabályának megvitatása és elfogadása volt. (Azért ideiglenes, mert érvényessége az őszi kongresszusig terjed.) Az előterjesztett tervezetet a Titkári Tanács alaposan elemezte, a módosításokat pontról pontra haladva fogadta el, szavazta meg. A közös akarat eredményeként kialakult alapszabály tartalmazza a tagok jogait, a testület feladatait, hatáskörét, működési rendjét. (A tanács fontosnak tartja, hogy a tagság ismerje az alapszabályt, ezért a Typographia februári száma teljes terjedelmében közli.) A Titkári Tanács szükségesnek tartotta, hogy a szövetségen belül saját apparátusa legyen, amelynek feladata a felmerülő kérdések megoldása, az információk előkészítése, a vezetőség és a Titkári Tanács által megszabott feladatok végrehajtása. A döntés értelmében minimális létszámú apparátus ez, két munkatárs és egy adminisztrátor alkotja. Munkatársak: GOMBKÖTŐ IMRE, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének munkatársa. 46 éves, szakképzettsége: betűszedő; állami iskolai végzettsége: gimnáziumi érettségi; mozgalmi iskolai végzettsége: MLEE, egyéves SZOT vezetőképző tanfolyam. Szakszervezeti tag: 1958-tól, mozgalmi munkáját az Egyetemi Nyomdában kezdte, 1968—73-ig bizalmi, majd műhelybizottsági titkár, 1976—80-ig bér- és termelési felelős, 1980—81-ig szb-titkár, 1981-től az apparátus politikai munkatársa. GRUBER MIKLÓS, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének munkatársa. 47 éves, szakképzettsége: ofszet gépmester, nyomdaipari technikusminősítő; mozgami iskolai végzettsége: MLEE. Szakszervezeti tag: 1955-től. Mozgalmi munkáját az Athenaeum Nyomdában kezdte, 1966—71-ig bizalmi, 1971-től a vállalati szakszervezeti tanács tagja, 1975- től az szb agitációs és propaganda felelőse, 1983-tól függetlenített politikai munkatárs, 1985-től dolgozik az apparátusban. Ezt követően Bársony András és Váczi István tájékoztatót adott a SZOT országos értekezletéről és a Szövetségi Titkárság üléséről. A Titkári Tanács felhatalmazta a vezetőséget arra, hogy készítsen javaslatot a külföldi üdülőjegyek felosztására, pontosan megjelölve az üdülőjegyek fajtáit és az elosztás arányait. Az ülést követő héten ezt valamennyi szb-titkár kézhez kapta. Úgy érezzük, hogy a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete képes lesz az érdekvédő és érdekegyeztető munka hatékony végzésére és a kongresszusig tartó rövid idő alatt bebizonyítja, a megújulást nem formai, hanem tartalmi értelemben végzi. TYPOGRAPHIA Egy jól funkcionáló alap 18 millió forint 242 kiadós Sokszor vagyunk úgy, hogyha megkérdik, mit kapunk, kaphatunk a munkahelyünkön a béren kívül, legfeljebb a csurranó-cseppenő jutalom jut az eszünkbe. Pedig egy-egy dolgozó számára esetleg nagyon is fontos, netán életbevágóan fontos megoldás, segítés terepe a munkahely. És ezekben mindig szerepet vállal a szakszervezet. A figyelem, az emlékezet perifériájára szoruló egyik ilyen jelenség könyvkiadói dolgozóinknál a lakásépítési támogatás. Úgy vélem, érdemes a homályból a napvilágra hozni, és számot adni róla, annál is inkább, mert az év végével eddigi mechanizmusán változtatni szükséges. A könyvkiadók lakásépítési alapját a Kiadói Főigazgatóság 1974-ben hozta létre, egymillió forint induló össszeggel. Az alap hatóköre azokra a kiadói dolgozókra terjedt ki, akik a KF nettó elszámolási rendszerébe (az ún. kalaprendszerbe) tartozó vállalatok állományában voltak. Az alap anyagi forrását ugyanis ezen kiadók befizetései a nettó kasszába szolgáltatta. A helyzet azóta sem változott sokat, a szakszervezetünkhöz tartozó KF- vállalatok közül csupán a Könyvért, a Tankönyvkiadó és a Dabasi Nyomda marad kívül a központi alapon. Mint legnagyobbaknak, nekik saját lakásépítési alapjuk van. A központi alap tehát 12 KF-kiadó dolgozóinak igényét kívánja kielégíteni. De kielégítheti-e? Igen, kielégíti, illetve fennállásának 14 éve alatt minden jogszerű igényt kielégített. Nem volt egyetlen olyan kérés sem, amit forráshiány miatt elutasítani, vagy akár csak összegében korlátozni kellett volna! Ha ugyanis az alapban rendelkezésre álló összeg kimerülni látszott, a KF a nettó kasszából forrást helyezett át. Az 1974-es 1 millió forint a 14 év alatt 14,7 millióra nőtt. dolgozónak Ma ennyi az alap forgótőkéje. Miután azonban már az első évek után megkezdődött a felvett kölcsönök visszafizetése, és újbóli kihelyezése, az alap összegénél jóval nagyobb öszszeget, összesen csaknem 18 milliót (17,895 M) kaptak ez idáig lakásépítésre, -bővítésre, -vásárlásra dolgozóink. A viszszafolyó összeg már 1984-ben meghaladta az 1 millió forintot. Kamatmentes, hosszú lejáratú kölcsönt 1988 közepéig 242 kiadói dolgozó vett igénybe. Az átlagos összeg 74 ezer forint, de természetesen a 70-es években kevesebb, ma több az egyedi igény is, és a megadott öszeg is. Jelenleg 100-120 ezer a kölcsönök többsége, de indokolt esetben a lakásügyi bizottság ennél többet is adott, mint ahogyan indokolt esetben az alap szabályzatában a kölcsönigénylés feltételeként előírt 3 évi kiadói munkaviszonytól is eltekintett. A lakásügyi bizottság — és ez az eddigiekből ki kell hogy tűnjék — szociális érzéssel foglalkozik az ügyekkel. Az összetétele biztosítja a dolgozók érdekeinek képviseletét és az alap forrásoldalának megújulását. A bizottság ugyanis a KF képviselőiből (elnöke a gazdasági ügyekért felelős főigazgató-helyettes), az MKKE igazgatójából és szakszervezetünk kiadói alelnökéből áll. Az ügyeket évente két alkalommal — nyáron és év végén — tárgyalja. Rövidesen sor kerül az idei második ülésre. De mi lesz ezután? 1989. január elsejével sok minden megváltozik. Megszűnik a kiadók közös kasszája is. A KF szerepe módosul, a kiadók önállósága növekszik. De akárhogyan is vegyük, az említett 14,7 millió forint a kiadóké, amelyek a forrást megteremtették, a kiadói dolgozóké, akik ezt megtermelték. Az alap kezelése a dolgozók érdekében továbbra is csak együtt lehet, és ebben a majdani kiadói szakszervezetnek döntő szerepet kell játszania. Az alap szétaprózása vagy nem megfelelő helyre juttatása végzetes hiba lenne. DR. FEBÓ LÁSZLÓ Újítási börze az Egyetemi Nyomdában Az újítómozgalom — a gazdasági eredmények növelésében — egyre nagyobb szerephez jutott az utóbbi években. A nyomdaiparon belül már negyedik alkalommal találkoztak az újítók, egyszemélyi elbírálók, társadalmi és gazdasági vezetők, hogy megvitassák a közös feladatokat. Hogy e tanácskozással egybekötött kiállítások színvonala változatlanul magas, azt egyrészt az újítók aktivitása, másrészt a gazdasági vezetés támogatása eredményezte, így volt ez november 24-én az Egyetemi Nyomdában is. Tíz nyomda- és papíripari vállalat hozta el összesen 55 újítását, amelyet katalógusban is megjelentettek. Összesen 20 nyomda képviselte magát a tanácskozáson, jelezve a nagyfokú érdeklődést. A nem kevés anyagi, ám főleg szellemi munkával és gondoskodással szervezett és rendezett IV. nyomdaipari újítási börze és szakmai nap méltó volt a hagyományokhoz. Hárai Tibor szövetségi titkár megnyitójában kiemelte: bár a szakszervezet feladata a minél hatékonyabb érdekvédelem, változatlanul támogatni kell az újítómozgalmat, hiszen az újítók érdekvédelme is szorosan idetartozik. Ez pedig nem elhanyagolható hozzájárulás az értékteremtéshez. Dr. Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár bevezető előadásában ismertette a nyomdaipar 1988. évi újítási tevékenységét, eredményeit. Kevesellte a benyújtott szabadalmak számát. Sümeghi Zoltán, az Egyetemi Nyomda igazgatója elemezte vállalatuk termelési folyamatát, abban az újítók munkáját, részvételét. A hozzászólások azon részéből idézek, amelyek az újítók széles rétegét érintik. Sándor József, a Szikra Lapnyomda vezérigazgató-helyettese szerint az új gazdasági helyzetben több vállalatnál kevesebb figyelmet fordítanak az „apró” újításokra. Ez helytelen, mert ezekkel az újításokkal, illetve újítókkal való törődés megalapozója lehet későbbi, nagyobb jelentőségű újításoknak. Nehezményezte, hogy a szocialista országok nyomdaipari újítási kiállításán és konferenciáján (SEWDRUCK) az utóbbi hét alkalommal nem volt magyar kiállító. Hibás gyakorlat az, hogy csak „kapni” akarunk, de „adni” nem. E témát Túri Sándor ipari minisztériumi tanácsos is érintette. Elmondta, hasonló érdektelenség volt a nyomdaipari vállalatok részéről az 1987-ben, Moszkvában rendezett iparjogvédelmi kiállítás iránt is, annak ellenére, hogy az Ipari Minisztérium vállalta a költségeket. A hozzászólók sérelmezték az újítási díjakat is sújtó adóterheket, amelyek az újítási kedv erőteljes csökkenését eredményezhetik. Az ésszerűen gazdálkodó vállalatok „bekalkulálják” az adó mértékét az újítási díj összegébe. Ez a gyakorlat nem jogszabályellenes, hosszú távon mégis demoralizáló lehet. Traub Jenő, a Szikra Lapnyomda újítási előadója vetette fel, hogy egy-egy újítás — általában — nemcsak egy évig hoz hasznot (ez az időtartam a díjazás alapja), hanem több éven át, ezért az lenne a tisztességes, ha az érdekeltség addig élne, amíg az újításnak haszna van. Az újítást is üzleti alapra kell helyezni, ehhez pedig jogszabályváltozás szükséges. Dr. Szabó Márta, az Egyetemi Nyomda jogtanácsosa öszszefoglalta azokat a fontosabb jogszabályokat, amelyek az újítómozgalommal kapcsolatosak. Egyben felajánlotta ezt az összeállítást mindazon nyomdáknak, amelyek erre igényt tartanak. Hárai Tibor zárszavában eredményesnek értékelte a kiállítást és a szakmai napot. Köszönetet mondott az Egyetemi Nyomda társadalmi és gazdasági vezetésének a tanácskozás és kiállítás magas színvonalú rendezéséért. GRÚBER MIKLÓS , n -K. Régi, féltve őrzött igazolvány van a kezemben, bal sarkában felül háromágú korona fölött sárkány, mellette a Tipográfia felirat, alatta Nyomdászok Testedző Egyesülete, Budapest. A tulajdonos Singer Albert, a kiállítás ideje 1939. Belül a fizetve bélyegzőnyom látható, amely arról tudósít, az igazolvány tulajdonosa lelkiismeretesen fizette a tagdíjat. Aztán egy másik igazolványt veszek elő, amelyen ez olvasható: „Ezen igazolvány nélkül bizalmi férfi értekezleten részt venni nem lehet”, s hogy „Singer Albert szaktárs a Hungária Nyomda bizalmi férfia”. Azt is megtudhatom, hogy a bizalmi férfi tisztség megszűnésekor ez az igazolvány az újonnan megválasztott bizalmi férfinak átadandó, aki csak ezen ellenében kapja meg a saját nevére szóló igazolványt. Lapozgatok a vaskos dossziéban, s újabb dokumtumot olvasok. Ez egy ideiglenes lakás bejelentését igazoló szelvény 1944 decemberéből, Urbanovits László nevére. Majd egy bizonyítvány arról, hogy Tihanyi Albert az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán angol nyelvből, középfokon eredményesen vizsgázott 1958-ban. A három név ugyanazt a személyt takarja. Önmagában ez is megérne egy riportot, ám Tihanyi Albert élete ennél jóval több izgalommal, érdekességgel, tanulsággal szolgál. Első látogatás. Elöregedett, százéves ház. Felballagok a lépcsőn, becsöngetek a 79 éves valamikori nyomdászhoz, a Transelektro volt propagandistájához, aki a kölcsönös bemutatkozás után mentegetőzéssel kezdi. 1989. JANUÁR A szovjet cenzúra új credoja A Szovjet Minisztertanács sajtófelügyeleti osztálya (Glavlit) fennállása óta nem volt arra példa, hogy vezetője bárkinek interjút adott volna. Az olvasó most megismerkedhet azzal a beszélgetéssel, amelyet tudósítónk folytatott Vlagyimir Boldirjevvel, a szovjet cenzúra első emberével. —■ Munkánk alapelve ma az, hogy csak olyan információ közlése tilos, amely államtitkokat árul el, illetve a Szovjetunió érdekeit sértheti. Minden más megengedett. A sajtófelügyeleti osztály szükségesnek tartja, hogy a szovjet emberek szélesebb körben és egyszerűbben hozzájuthassanak a nemzetközi és a hazai kultúra kiemelkedő alkotásaihoz. Ezelőtt azon buzgólkodtunk, hogy valamely könyv ne kerüljön a nyilvánosság elé, most azt szorgalmazzuk, hogy a kulturális értékeket mielőbb hozzáférhetővé tegyük. A tudósoknak és az alkotó szövetségek tagjainak ma már nem kell külön írásos engedély ahhoz, hogy a speciális (zárt) könyvtárat használhassák — elég, ha felmutatják munkahelyi igazolványukat. A Glavlit utasítására a szovjethatalom éveiben kiadott könyvekből több mint hét és fél ezer már átkerült a nyilvános könyvtárakba. A zárt anyagban mintegy 400 mű maradt. Alapjában véve nemzetiségi ellentéteket szító, illetve pornográf kiadványokról van szó. — Sokan torz képet alkotnak a Glavlit munkájáról — mondta Vlagyimir Boldirjev. — Ennek az az oka, hogy munkánkat hosszú ideig homály borította. Lelkiismeretlen szerkesztők ránk mutogatnak, miközben személyes vagy csoportérdekekből elzárkóznak. Tihanyi — Olyan szép ház lenne, ha rendbe tartanák, amíg bírtam, lefestettem a vasrácsokat, kifestettem a falakat. 16 évig voltam a lakóbizottság elnöke, de már belefáradtam, beteg is vagyok, tízszer operáltak. Engem úgy neveltek, ha van egy szelet kenyerem, azt oszszam meg másokkal. Nagyapám rabbi volt, apám tanárember, a kecskeméti direktórium tagja, máig büszke vagyok arra, hogy 1919-ben én menekítettem a Héjas-féle különítmény elől. — Milyen hátránya származott abból, hogy zsidónak született?