Typographia, 2017 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2017-02-01 / 1-2. szám
Hogyan tovább? Stratégiai irányelvek öt pontban A címbeli kérdés jegyében zajlott 2017. május 11-13. között Agárdon az NYDSZ hagyományos tavaszi rendezvénye harminc szakszervezeti tisztségviselő és üzemi tanácsi vezető részvételével. A címbeli kérdés nem új keletű. Elég gyakran fel kell tenni annak, aki versenyben akar maradni a mai rohanó tempójú, szinte kiszámíthatatlannak tűnő világban. Mert az elmúlt hét évben, amióta a politika rátenyerelt mindenre, amióta törvényeket alkotnak a parlamentben kevesebb mint 24 óra alatt minden előzetes vita, megbeszélés nélkül az érdekeltek bevonásának elkerülésével - ez a munkavállalókat és az őket képviselő szakszervezeteket érzékenyen érinti. A 2016. évi új Alapszabály - amelyet az NYDSZ LIV kongresszusa fogadott el - megköveteli a szervezet belső strukturális reformját. Ezért is, valamint a következő évek új stratégiájának, elképzeléseinek kialakítására tavaly decemberben az elnökség javaslatára, az Országos Szakmai Választmány döntése alapján megalakult a Nyomdászszakszervezet Stratégiai Bizottsága. A bizottságnak feladatául szabta, hogy elemezve a jelen helyzetet, vizionálja a elkövetkezendő időszak struktúrájára, szakszervezeti tevékenységre vonatkozó főbb irányokat, amelyek segítik az elnökség és az OSZV további munkáját. A bizottság elnöke Nagy József, titkára Demeter Judit volt. Az agárdi összejövetel első napján elnökségi ülés keretében beszámoló hangzott el a Stratégiai bizottság tagjainak részvételével az eddig végzett munkáról és a bizottsági javaslatokról. A második nap az Országos Szakmai Választmány ülés keretében az első és második napirendi pontként Aczél János elnök és Tóth Zsuzsanna gazdasági vezető előterjesztésében az NYDSZ 2016. évi számviteli beszámolója és az NYDSZ 2017. évi költségvetésének vitája zajlott. Mind a két napirendi pont témáját megvitatta és elfogadta a választmány. Harmadik napirendként Nagy József, a „Stratégiai bizottság” elnöke beszámolt a bizottsági javaslatokról, az MYDSZ stratégiájáról, amelyeket elfogadott, és amelyekről szavazással döntött a szakmai választmány. Az első kérdés: az önállóság kérdésére önálló szakszervezetként vagy másokkal egybeolvadva. Az önállóság mellett döntött a „Stratégiai bizottság”, nem zárva ki a más szakmai szervezetekkel történő, program alapú együttműködést. Továbbra is közös az együttműködésünk, és tagságunk van a Magyar Szakszervezeti Szövetségben, tagok vagyunk az IpariEnergetikai Szövetségben, és nemzetközi tagságunk van az Unigraphical Uniglobal Szövetségben. A második kérdés: Kikkel akarunk szakszervezetet „csinálni”? (tagság és vezetés) kérdésre a saját érdekében tenni akaró, a megfelelő munkakörülményeket és tisztességes béreket, a családi életet tiszteletben tartó munkaidőt és munkarendet követelő aktív tagságra van szükség, azokra támaszkodhatunk. Ugyanakkor a tagok véleményét kikérő, összefoglaló, azt a munkáltatóval, a munkáltatói szövetséggel, a hatalom képviselőivel szemben harcosan képviselő, a tagság és a jog által védett, támogatott, képzett vezetők nélkül csak szétfolyó (Folytatás a 2. oldalon.) 2017. június 24-én Budapesten, a Kamaraerdei Ujúsági Parkban (Budapest XI. ker. Kamaraerdei út 12.) PROGRAM: • Kispályás foci • Jubilánsok köszöntése • Zene és tánc • Tombola • Meglepetés műsor A rendezvényre szeretettel meghívja Önt és családját a nyomdászszakszervezet. A belépőjegy szakszervezeti tagoknak 1000 Ft. Az ár tartalmaz egy pár debrecenit és egy italt. Szakszervezeten kívülieknek a belépőjegy 2500 Ft, azonos fogyasztási lehetőséggel. A jegyeket az alapszervezeti vezetőknél és a nyomdászszakszervezet székhelyén (Budapest VI. ker. Benczúr utca 37.) lehet megvásárolni. Az 1000 Ft-os csak belépésre jogosító Támogatói jegy a rendezvény helyszínén is kapható. Design : Horváth Márk 2017. május 11-13-ig a választmány Agárdon ülésezett Fotó: Horváth József r I Közös az érdek Magában egyértelműnek tűnhet ez a felvetés, ami kérdés és felszólítás is lehetne a tartalomtól függően. Az erre adandó válasz pedig akár egyszavas is lehet, viszont ha mélyebb értelmet keresünk a mondanivalója mögött, akkor már nem ilyen egyszerű a helyzet. Mielőtt szakszervezeti vezetőként, a munkájukat áruba bocsátók dolgozói érdekképviseletéről és védelméről elmélkednénk, előtte fontos lenne a munkaadók és a munkavállalók közös érdekeit is áttekinteni. Bármilyen hihetetlennek tűnik, de nagyon sokszor azonosak a célok és az érdekek. Normális esetben mind a két fél egyetérthet abban, hogy a nyomdának (vagy más cégnek) a fennmaradás az elsődleges. A másik ilyen találkozási pont a gazdaságos működtetés, aminek értelmezésénél már eltérhetnek a vélemények. A következő egyezés a meglevő feladatok megoldását érinti, miután abban mindenki egyetérthet, hogy az adott munkát el kell végezni. Viszont nem segíti elő a végrehajtást az, hogy ha valaki ennek kapcsán a saját fontosságát hangsúlyozza a közös cselekvés során, háttérbe szorítva ezzel a többieket. Szerintem ennél a pontnál az lenne a lényeg, hogy mindenki a maga helyén és feladatkörében, a legjobb tudása szerint végezze el a saját munkáját. Azonban ekkor már eltérhetnek az érdekek is, mert bizony nagyon nem mindegy az, hogy milyen „áldozatok” árán és főleg mennyiért történik meg a konkrét munkavégzés. A szakszervezeti álláspont az, hogy az alapbér (órabér) a lényegbevágó elem, ezért azt kell növelni, mert a többi egyéb juttatás csak adható, és így bármikor elvehetővé is válhat, ha úgy alakul a helyzet. De ez nem azt jelenti, hogy azokra most nincs szükség. Furának tűnhetett az előző mondatban az a szó, hogy áldozat, pedig a szabadidőnek és a családi vagy magánélet jelentős részének túlmunkával való eltöltése, nyugodtan tekinthető a dolgozó részéről áldozathozatalnak. Ezzel megint eljutottam egy újabb közös ponthoz, a túlmunkához, hiszen mind a két félnek érdeke, ennek létezése és alkalmazása. Köztudott az, hogy 5+2-től eltérő egyéb munkarendek, a táppénz és a szabadságok túlmunkát generálnak, és az így keletkezett hiányoknak a pótlása, termelésbiztosítási érdek. Viszont ennek törvényes növeléséhez (éves szinten 250-ről 300-ra), Kollektív Szerződés és így szakszervezeti együttműködés is szükséges. Itt kell megemlíteni azt, hogy a túlórák után járó többletjövedelemre a dolgozóknak is szükségük van, mert ez a plusz kell ahhoz, hogy a megélhetésüket vagy a vállalásaikat biztosítani tudják maguk és a családjuk számára. Esetleges viták ennek elrendelésekor vagy annak kifizetésekor keletkezhetnek, mert nem mindegy az, hogy a pótlék 50% vagy 100% lesz majd a végelszámolás során. Újabb ilyen közös pont az, hogy mind a két fél egyaránt érdekelt a biztonságos munkavégzés helyi feltételeinek a meglétében. Valamint abban, hogy ez meg is valósuljon a napi munkavégzés során, elkerülve ezzel a baleseteket vagy a tragédiákat, amely egyik félnek sem jó. A fenti példák azt bizonyítják, hogy bár sok az egyezés az érdekeknél és a célokban, de a termelés közben kialakuló érdekellentétek, amelyek főleg a megtermelt javak elosztása során keletkeznek, feszültséget generálhatnak a vezetők és a beosztottak között. Félreértésre adhat okot az is, ha a dolgozók kíváncsiak egyegy elhatározás hátterére, mert sok vezető ilyenkor azt hiszi, hogy ki akarják venni a kezéből a felelős döntés lehetőségét. Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy könnyebb a végrehajtás akkor, ha az érintettek tudják a döntés miértjét is. Viszont megalapozottabb lehet egy döntés, ha az adott esetben bevonják abba a későbbi megvalósítókat is. Az ilyen helyzetek megoldásában nagy szerepük lehet a szakszervezeteknek, és ha jól élünk a felvetődő lehetőségekkel, akkor azzal a pillanatnyi segítség mellett, a saját iparági pozíciónk megerősítését is szolgálhatjuk. A vitás helyzeteket szerintem hasznosan csak kölcsönös engedményekkel lehet megoldani, elkerülve ezzel azt az irritáló közeledésmódot, hogy csak az egyik félnek lehet igaza. Persze mindig vannak kivételek is, de ezek nem zárják ki a kölcsönös kompromisszumok lehetőségének a megkeresését, és annak későbbi aktív alkalmazását a munkabéke megőrzése érdekében. Mogyoródi Gábor MAGYAR SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG