UVATERV Híradó, 1980 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

(folytatásai I. oldalról) hető­ségekhez igazodott. A karbantartási munkákat több ok miatt nem tudták el­végezni, így (különösen a nagycsarnok vas­szerkezetében) lényeges károk keletkeztek. 1975-ben a tetőszerkezetet életveszé­lyessé nyilvánították, majd lebontották a te­­tőhéjazatot. Az épület 1952-ben műemléki védettséget kapott, ezért végül a pályaudvar városképi jelentősége és műemléki értéke miatt a helyreállítás mellett döntöttek. Közben aktuálissá vált a vágánycsarnok új­jáépítése,­­ elsősorban a Marx tér átalakí­tása, az új forgalmi rend kialakítása, az észak-déli metró csatlakoztatása miatt. A KPM 1976 tavaszán országos terv­­pályázatot írt ki, amelyre 43 pályamű ér­kezett, köztük a miénk. Alapgondolatunk az volt, hogy meg lehet tartani a kevésbé károsodott szerkezeti részeket, és ki kell cse­rélni a gyakorlatilag elpusztult, erősíthetet­­len szakaszokat. Ezt a részletes anyagvizsgá­lat is igazolta. Ezek után olyan statikai modellt kellett találni, amely alapján bizo­nyos szerkezeti beavatkozással az acélszer­­kezet megfelelő teherbírása erőtanilag igazol­ható. Ki kellett tehát alakítani egy vízszintes megtámasztási rendszert és tehermentesíteni a keretsarkokat. Tekintsünk el most a műszaki meg­oldás részletezésétől, hiszen arra itt nincs helyünk. Megemlítem, hogy a tetőburkolat helyreállítása szintén a műemléki szempon­toknak megfelelően történt, vagyis eredeti állapotában került vissza a faburkolat is. A csarnok újjáépítésének munkálatai 1978. januárjában kezdődtek több vállalat közreműködésével. December közepétől a Nyugati pályaud­var vágánycsarnoka a szerkezeti helyreállí­tás és az építészeti felújítás után ismét teljes szépségében áll - bár az oldalfalak festése tavaszra marad. Forró Evelyn „Aki sokat markol...” Az É-8 osztály termelési tanácskozásán hozakodott elő bennem ez a közmondás, ami az ott hallottakról írandók alcímeként kívánkozott. Hogyan lett mégis a termelési tanácskozásokról szóló tudósítás főcíme? Azért, mert a vállalat vezetősége is ismeri e mondás általános igazságát, és a párt vég­rehajtó bizottságával és a szakszervezettel egyetértésben a jövő évi gazdasági terv kidol­gozása során ugyancsak figyelembe vette. A nagyobb elvárások, követelmények szem előtt tartásával két tervvariánst dolgozott ki a jövőre. Az „A” variációban a termelés 2,9%-kal, a „B” esetében 4,5%-kal növe­kednék az ez évi várható értékhez képest. (A korrekciót a tervezői díjak januárban, de legkésőbb márciusban életbe lépő 6- 8%-os csökkenése teszi szükségessé.) A nye­reséget az „A” számítás 4,4%-kal, a „B” 9,9%-kal magasabbra irányozza elő. A jól megfontolt számítások alapján ké­szült vállalati tervet december 3-6. között az osztályok termelési tanácskozásain is­mertették a dolgozókkal, ahol szavazással döntötték el, melyik változatot tartják ész­szerűbbnek. A vállalat jövő évi gazdasági tervét nem szükséges itt részletezni, hiszen frissen él még mindenkiben a termelési tanácskozások hangulata. Érdeklődés, alapos, gondos vita jellemezte a számvetést. Mindenhova nem juthattunk el, csak néhány helyen fordultunk meg. Ezek közül is különösen szót érdemel az M-6 és a „címadó” É-8 osztály „összejövetele”. Az É-8 vitadélutánján Miklós Dezső osz­tályvezető úgy terítette erényeiket, és tá­lalta hiányosságaikat, hogy ez egyúttal ön­kritika is volt. Szólt a határidők csúszásá­ról, az elvárásokról, amelyeket az év végéig még illenék pótolni. Elmondta, hogy novem­ber 30-ig a göngyölített tervteljesítésük 8 millió 560 ezer forint körül mozog, az elvárt tízmillióval szemben . . . Ismertette a három brigád munkáját - ami a későbbiekben a parázs vita egyik forrása lett. Az értékelés során ugyanis, elmarasz­talta a Vereczkei-brigádot, mondván, túl so­kat áldoznak a műszaki fejlesztésre. Bírálta őket azért is, mert számtalan határidős mun­kával „csúsznak”, gyakorlatilag kevés pro­duktum van mögöttük. Vereczkei János figyelt, és szép sorjában válaszolt a „vádakra”. Nem védőbeszéd for­májában,­­ tényközléssel. Ebből kitűnt: adatok nélkül terveznek, ami szinte lehetet­len. Márpedig legtöbb megbízásuknál nincs induló adat! Könnyelműen belementek olyan „játékokba”, hogy szerződés nélkül láttak a tervezéshez. Menet közben, amikor a terve­zés 80%-a már kész volt, kapták a vész­jelzést: „leállni!”. Ugyancsak nem mentsé­gükre, tényként említette Vereczkei János: egy másik tervezői kollektíva helyett ők fejezték be a munkát, mondván, ő­k jártasak benne. Ezt senki nem díjazta, társadalmi munkának tudják be . . . Az is kiderült: nyelvpótlék nélkül, egyszerűen természetes, hogy ők angol, német adatokat kapnak, és­­ eszi, nem eszi... A többi között elhang­zott még, hogy rajzolói válságban voltak a gyermekgondozáson levő rajzolók m­iatt (ez egyelőre megoldódott), és hogy a rajzokat teljesítmény szempontjából nem lehet darab­szám szerint értékelni! Az értékelésnél a rajzolókat figyelmen kívül hagyva torz kép születik . . . Bartalis Attila az ütemezéstől, a főter­vezők „egyeduralmáról” szólt­­ jogosan. Miklós Dezső osztályvezető válaszában elmondta: rájöttek, nem mindenki alkalmas a főtervezői megbízatásra. Ezt majd az új tervezői névjegyzék „helyére teszi”. Elis­merte, számtalan adathiányos szerződéssel „barátkoztak meg”, és valóban véletlenül, „rajtuk csattan az ostor”. A kritikus, önkritikus, a talán csak ritkán - éppen a termelési tanácskozások kap­csán — összejött véleményváltás arra enged következtetni: a szilárd talajhoz érkezésig még vannak kívánnivalók . . . A szemlélőt, a hallgatót kicsit meg­nyugtatta az irodavezetőség képviseletében ott levő Szomolányi Tibor hozzászólása, mert sok kérdőjelet oldott fel. Szerinte is fel kell tárni a hiányosságokat, el kell mon­dani, meg kell beszélni közösen, hogy a jö­vőben ne érjék a kollektívát, az irodát effajta meglepetések. Az M­ 6 osztályon ugyancsak nagy ér­deklődéssel hallgatták//оИатр/ Róbert osz­tályvezető beszámolóját a vállalat jövő évi elképzeléseiről és azt is, mi az ő tennivaló­juk a megvalósítás érdekében. Természetes, hogy őket elsősorban elhe­lyezésük, jövőbeni körülményeik is izgatták. Pintér László arról szólt, hogy az osztály jelenleg kétfelé szakítva, elaggott bútorok között dolgozik. Reméli - mondta -, ha esetleg a Lajos utcában „kötnek ki”, jobb, a tervezői teendők ellátásához megfelelő körülmények közé kerülnek. ő említette na­gyon életízűen - a rádió reggeli riportját idézve -, ki mivel tölti munkaidejét? . . . Mert - és ez többekben helyeslésre talált -, szerinte nevetséges, hogy a számológépeket leltározásra át kellett „billegtetni” a Vigadó térre. József nádor csupa vándorló tervezőt láthatott szobra körül ez alkalomból, és bi­zony tervezői órák felesleges elrablásával járt ez a „hadművelet”. A szakszervezet képviseletében Tóth Csaba volt jelen a tanácskozáson,, és hall­hatta: igenis, foglalkoztatja a dolgozókat a jövő. Olyannyira, hogy szeretnének mind biztosabb talajon állva, mind jobban megvi­lágított úton haladni­­ a jövőbe. Az V. iroda M-6 osztályának termelési tanácskozása 2

Next