UVATERV Híradó, 1980 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
(folytatásai I. oldalról) hetőségekhez igazodott. A karbantartási munkákat több ok miatt nem tudták elvégezni, így (különösen a nagycsarnok vasszerkezetében) lényeges károk keletkeztek. 1975-ben a tetőszerkezetet életveszélyessé nyilvánították, majd lebontották a tetőhéjazatot. Az épület 1952-ben műemléki védettséget kapott, ezért végül a pályaudvar városképi jelentősége és műemléki értéke miatt a helyreállítás mellett döntöttek. Közben aktuálissá vált a vágánycsarnok újjáépítése, elsősorban a Marx tér átalakítása, az új forgalmi rend kialakítása, az észak-déli metró csatlakoztatása miatt. A KPM 1976 tavaszán országos tervpályázatot írt ki, amelyre 43 pályamű érkezett, köztük a miénk. Alapgondolatunk az volt, hogy meg lehet tartani a kevésbé károsodott szerkezeti részeket, és ki kell cserélni a gyakorlatilag elpusztult, erősíthetetlen szakaszokat. Ezt a részletes anyagvizsgálat is igazolta. Ezek után olyan statikai modellt kellett találni, amely alapján bizonyos szerkezeti beavatkozással az acélszerkezet megfelelő teherbírása erőtanilag igazolható. Ki kellett tehát alakítani egy vízszintes megtámasztási rendszert és tehermentesíteni a keretsarkokat. Tekintsünk el most a műszaki megoldás részletezésétől, hiszen arra itt nincs helyünk. Megemlítem, hogy a tetőburkolat helyreállítása szintén a műemléki szempontoknak megfelelően történt, vagyis eredeti állapotában került vissza a faburkolat is. A csarnok újjáépítésének munkálatai 1978. januárjában kezdődtek több vállalat közreműködésével. December közepétől a Nyugati pályaudvar vágánycsarnoka a szerkezeti helyreállítás és az építészeti felújítás után ismét teljes szépségében áll - bár az oldalfalak festése tavaszra marad. Forró Evelyn „Aki sokat markol...” Az É-8 osztály termelési tanácskozásán hozakodott elő bennem ez a közmondás, ami az ott hallottakról írandók alcímeként kívánkozott. Hogyan lett mégis a termelési tanácskozásokról szóló tudósítás főcíme? Azért, mert a vállalat vezetősége is ismeri e mondás általános igazságát, és a párt végrehajtó bizottságával és a szakszervezettel egyetértésben a jövő évi gazdasági terv kidolgozása során ugyancsak figyelembe vette. A nagyobb elvárások, követelmények szem előtt tartásával két tervvariánst dolgozott ki a jövőre. Az „A” variációban a termelés 2,9%-kal, a „B” esetében 4,5%-kal növekednék az ez évi várható értékhez képest. (A korrekciót a tervezői díjak januárban, de legkésőbb márciusban életbe lépő 6- 8%-os csökkenése teszi szükségessé.) A nyereséget az „A” számítás 4,4%-kal, a „B” 9,9%-kal magasabbra irányozza elő. A jól megfontolt számítások alapján készült vállalati tervet december 3-6. között az osztályok termelési tanácskozásain ismertették a dolgozókkal, ahol szavazással döntötték el, melyik változatot tartják észszerűbbnek. A vállalat jövő évi gazdasági tervét nem szükséges itt részletezni, hiszen frissen él még mindenkiben a termelési tanácskozások hangulata. Érdeklődés, alapos, gondos vita jellemezte a számvetést. Mindenhova nem juthattunk el, csak néhány helyen fordultunk meg. Ezek közül is különösen szót érdemel az M-6 és a „címadó” É-8 osztály „összejövetele”. Az É-8 vitadélutánján Miklós Dezső osztályvezető úgy terítette erényeiket, és tálalta hiányosságaikat, hogy ez egyúttal önkritika is volt. Szólt a határidők csúszásáról, az elvárásokról, amelyeket az év végéig még illenék pótolni. Elmondta, hogy november 30-ig a göngyölített tervteljesítésük 8 millió 560 ezer forint körül mozog, az elvárt tízmillióval szemben . . . Ismertette a három brigád munkáját - ami a későbbiekben a parázs vita egyik forrása lett. Az értékelés során ugyanis, elmarasztalta a Vereczkei-brigádot, mondván, túl sokat áldoznak a műszaki fejlesztésre. Bírálta őket azért is, mert számtalan határidős munkával „csúsznak”, gyakorlatilag kevés produktum van mögöttük. Vereczkei János figyelt, és szép sorjában válaszolt a „vádakra”. Nem védőbeszéd formájában, tényközléssel. Ebből kitűnt: adatok nélkül terveznek, ami szinte lehetetlen. Márpedig legtöbb megbízásuknál nincs induló adat! Könnyelműen belementek olyan „játékokba”, hogy szerződés nélkül láttak a tervezéshez. Menet közben, amikor a tervezés 80%-a már kész volt, kapták a vészjelzést: „leállni!”. Ugyancsak nem mentségükre, tényként említette Vereczkei János: egy másik tervezői kollektíva helyett ők fejezték be a munkát, mondván, ők jártasak benne. Ezt senki nem díjazta, társadalmi munkának tudják be . . . Az is kiderült: nyelvpótlék nélkül, egyszerűen természetes, hogy ők angol, német adatokat kapnak, és eszi, nem eszi... A többi között elhangzott még, hogy rajzolói válságban voltak a gyermekgondozáson levő rajzolók miatt (ez egyelőre megoldódott), és hogy a rajzokat teljesítmény szempontjából nem lehet darabszám szerint értékelni! Az értékelésnél a rajzolókat figyelmen kívül hagyva torz kép születik . . . Bartalis Attila az ütemezéstől, a főtervezők „egyeduralmáról” szólt jogosan. Miklós Dezső osztályvezető válaszában elmondta: rájöttek, nem mindenki alkalmas a főtervezői megbízatásra. Ezt majd az új tervezői névjegyzék „helyére teszi”. Elismerte, számtalan adathiányos szerződéssel „barátkoztak meg”, és valóban véletlenül, „rajtuk csattan az ostor”. A kritikus, önkritikus, a talán csak ritkán - éppen a termelési tanácskozások kapcsán — összejött véleményváltás arra enged következtetni: a szilárd talajhoz érkezésig még vannak kívánnivalók . . . A szemlélőt, a hallgatót kicsit megnyugtatta az irodavezetőség képviseletében ott levő Szomolányi Tibor hozzászólása, mert sok kérdőjelet oldott fel. Szerinte is fel kell tárni a hiányosságokat, el kell mondani, meg kell beszélni közösen, hogy a jövőben ne érjék a kollektívát, az irodát effajta meglepetések. Az M 6 osztályon ugyancsak nagy érdeklődéssel hallgatták//оИатр/ Róbert osztályvezető beszámolóját a vállalat jövő évi elképzeléseiről és azt is, mi az ő tennivalójuk a megvalósítás érdekében. Természetes, hogy őket elsősorban elhelyezésük, jövőbeni körülményeik is izgatták. Pintér László arról szólt, hogy az osztály jelenleg kétfelé szakítva, elaggott bútorok között dolgozik. Reméli - mondta -, ha esetleg a Lajos utcában „kötnek ki”, jobb, a tervezői teendők ellátásához megfelelő körülmények közé kerülnek. ő említette nagyon életízűen - a rádió reggeli riportját idézve -, ki mivel tölti munkaidejét? . . . Mert - és ez többekben helyeslésre talált -, szerinte nevetséges, hogy a számológépeket leltározásra át kellett „billegtetni” a Vigadó térre. József nádor csupa vándorló tervezőt láthatott szobra körül ez alkalomból, és bizony tervezői órák felesleges elrablásával járt ez a „hadművelet”. A szakszervezet képviseletében Tóth Csaba volt jelen a tanácskozáson,, és hallhatta: igenis, foglalkoztatja a dolgozókat a jövő. Olyannyira, hogy szeretnének mind biztosabb talajon állva, mind jobban megvilágított úton haladni a jövőbe. Az V. iroda M-6 osztályának termelési tanácskozása 2