UVATERV Híradó, 1990 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

, amelynek a tervezési díja meghaladta az egy­millió forintot. Szakági sajátosság, hogy a pia­con sok hasonló profilú tervezővállalat műkö­dik, s a kisszövetkezetek és magántervezők zöme is ezen a területen tevékenykedik. A csökkenő feladatokhoz képest soknak ítélte a 11 osztályt, szakágak egy osztályba történő összevonásán gondolkodik. Az irodák közül a legkevesebb jövő évi megkötött szerződésről tudott számot adni, de tárgyalási stádiumban levő tervezési feladataik azért biztatóak. A pénteki napirend hivatalos része ezzel véget ért. Az esti vacsora utáni kötetlen be­szélgetés másnap, 9-én, szombaton reggel az ún. fórumon folytatódott, amikor is az előző napi előadók a feltett kérdésekre válaszoltak. Tulajdonképpen nem igazi kérdezz-felelek, hanem inkább eszmecsere alakult ki, egy-egy témához többen is hozzászóltak. A hatvanhat résztvevő közel egyharmada vett részt a „vi­tában”, néhányan többször is szólva. Az éppen három órás eszmecsere alatt a nagy társadalmi kérdésektől (pl. mit ér a szel­lemi г [UNK] [UNK]пка, amikor egy szakértő 75 forintos óradíjat kaphat, de egy segédmunkás legalább 150 forintot kérhet a fusiban?) a legközvetle­nebb vállalati ügyekig (pl. a simítástechnika vállalati fejlesztése) hangzottak el észrevéte­lek, vélemények. A szervezeti és működési szabályzat soron levő módosítása kapcsán az aláírási jog kidolgozás előtt álló új rendjéhez szóltak javaslatok, de felvetődött a műszaki felelősségvállalás kérdése is. A teljesítmény­prémiumok irodai megoszlása, a teljes és rész­munkaidősök létszámkeretének konvertálható­sága, a kinnlevőségek behajtása, az előnytelen verseny kisszövetkezetekkel, gmk-kal, a vár­ható kötbérek hatásának mérséklési módjai voltak - sok más mellett - azok a témák, amelyek kisebb-nagyobb hangsúlyt kaptak. Tisztázni a közhasznúság fogalmát A tervek társadalmasítása, azaz a lakossági vélemények meghallgatása, figyelembevétele kapcsán új elemként kerültek felszínre azok a jelzések, amelyek a különböző tervek elfoga­dásának megakadályozásáról, magyarán a la­kossági „kellemetlenkedésekről” szólnak. Az a vélemény alakult ki, s ezt Szaller Zoltán fo­galmazta meg, hogy törvényben vagy jogsza­bályban kell tisztázni és rögzíteni a közhasz­núság fogalmát, amely után kiszűrhetők az egyéni vagy kiscsoportérdekek. Összeségében mindenki hasznosnak ítélte ezt a másfél napot, hiszen számos olyan - ún. alulról jövő - információhoz jutott a vezető­ség, amely további munkájához feltétlenül szükséges, de széles körű tájékoztatást kaptak a „hallgatók” is a közeli, távolabbi célokról, a készülő tervekről, elképzelésekről. Köszönet az elmúlt évi munkáért Vezérigazgatónk a tanfolyam zárásaként megköszönte a vezetők közreműködését - rajtuk keresztül a dolgozók munkáját­­ az 1989. évi feladatok megvalósításában. Úgy érzi, hogy az 1989-es év sikeres zárása opti­mista hangulatot eredményezett, amelynek át­mentése kívánatos lenne az előttünk álló évre. Ennek érdekében fog munkálkodni a vállalat­­vezetőség, és ehhez kéri ismét a vezetőtársak segítségét. Szécsi László újévi jókívánságokkal zárta összefoglalóját. Trafnek Antal Az 1990es gazdasági terv elé Sohasem készült még vállalati terv labilisabb feltételek mellett. Ez vonatkozik mind a belső, mind a külső körülményekre. Fenye­gető méretű kérdőjelek meredeznek felénk. Nem mintha új jelen­séggel találkoznánk - volt szerencsénk a szabályozás bizonyta­lanságait és következményeit megismerni már az elmúlt eszten­dőkben is de ilyen paradox helyzetben még nem voltunk. Menjünk sorjában, és tekintsük át a lehető­ségeink korlátait. A szokásos megközelítéssel élünk, amikor a terveinket legközvetlenebbül befolyásoló körülményeket értékeljük, és az ezek által determinált értékeket állítjuk a számszerűsített táblázatokba. Melyek ezek a korlátok ma? Elsősorban a prognosztizálható m­unkaellátottság hisz ez határozza meg a mozgásterünket. Másodszor A munkaellátottsági kilátásaink - vállalati szinten - biztatóbbak, mint egy évvel ezelőtt, bár az irodánkénti eloszlás ezé­t eltérő. Kö­vetkezetes piaci tevékenységgel megszerezhe­tő a megfelelő mennyiségű megbízás. Ésszerű határok között tehát ez a körülmény nem je­lent merev korlátot. Az adózás kérdése hasonlóképpen nem akadály. A várt kedvező módosítások ugyan nem következtek be, de a személyi jövede­lemadó némileg előnyösebb (főként a munka­­vállalók szempontjából), az általános forgalmi adó változása lényegileg nem érint bennünket (a beruházási visszatérítés mértéke nő, ez elő­nyös). A többi költségvetési kapcsolat hatása elhanyagolható. Új dolog az adó módjára mű­ködő, vagyon utáni osztalék (az adózott ered­mény 18 százaléka). Ez kissé kedvezőtlen, de nem okoz gondot. Az ez évi bérszabályozásban még nem lá­tunk teljesen tisztán. Még bizonytalan, hogy lesz-e bérliberó, vagy marad a hozzáadott ér­ték szerinti szabályozás. Ez utóbbi azt jelente­né, hogy számunkra az 1989-ben elért bértö­meg határáig lehet adómentesen bért kifizetni, ami elég kemény feltétel a keresetek oldaláról, de bizonyos értelemben „előnyös” a költségek szempontjából. Az igazi kemény akadályt kötelezettsége­ink jelentik, ezek között is az évek óta húzó­dó peres ügyeink várható kimenetele. Az ezekből származó fizetési kötelezettségek az éves költségeinket jelentősen megnövelhetik. Az összes körülmény mérlegelése mellett elképzelhető nyereségszint úgy jelenik meg idén, hogy a jelentősen megnőtt terhek és a szigorú környezeti hatások mellett mekkora az a nyereség, amely még tartalmazza az adózás után a fejlesztés és az anyagi ösztön­zés minimális fedezetét, értékeljük az adózás (a költségvetési kapcso­latok) változásait, harmadszor a bérszabályo­zás körülmén­yeit. A negyedik vizsgálati terü­letet úgy nevezhetjük, hogy az 1990-ben vár­ható kötelezettségeink, amelyek akaratunktól függetlenül terhelik gazdálkodásunkat; míg végül ötödik a működési feltételeinket - az adott körülmények között - leginkább szolgá­ló nyereségszint meghatározása. Az elmondottak alapján két tervvariáns körvonalazódott. Az első (alapterv) abból in­dul ki, hogy a kötelezettségeink változatlanok, azaz az 1989. évi feltételek mellett gazdál­kodhatunk. A második, azaz várhatóan a vég­leges, csak a többletkötelezettségeink ismere­tében alakítható ki. Kedvezőtlen esetben elő­fordulhat, hogy tervkötelezett bevételünket 10-12 százalékkal meg kell növelnünk. Természetesen december elején - amikor a közölt számok születtek - még sok a bi­zonytalanság mind az 1989. évi várható telje­sítményeket, mind a jövő évi tervet illetően. Ennek megfelelően az itt leírtak az első köze­lítő elképzelést tükrözik. A vállalati körülmények tisztázódása és az állami szabályozás pontosítása lényeges hatás­sal lehet még elképzeléseinkre, tehát semmi­képpen nem kezelhetők véglegesként ezek a számok. Reméljük azonban, hogy mind a követel­mények, mind a bérezés oldaláról a kedve­zőbb fordulatok fogják befolyásolni az itt kö­zölteket, és nem kell még szigorúbb feltéte­lekkel szembenéznünk. Dr. Loykó Miklós 1990. évi előzetes terv (alapterv) Tervkötelezett bevétel (eFt) 414 400 433 100 418 000 Bruttó termelési érték(eFt) 476 600 502 600 475 400 Összes saját árbevétel (eFt) 475 600 501 100 478 000 Vállalati eredmény (nyereség) (eFt) 45 000 51 700 10 000 Összes költség (eFt) 422 900 438 000 451 000 Összes ráfordítás (eFt) 430 600 449 400 468 000 Teljes munkaidős létszám (fő) 855 823 810 Átlagkereset(Ft) 184 400 194 200 209 000 (Megjegyzés: A bevételek és a kiadások nem tartalmazzák a szerzői jogdíjaknak megfelelő fe­dezeti összegeket és az 1989. évi fővállalkozás anyagelszámolását, így a táblázati értékek ös­­­szehasonlíthatók.) ÉVZÁRÓ VT-ÜLÉS Lapzártánk után (december 19-én) tar­totta 1989. évi utolsó ülését a vállalati ta­nács. öt témát tűztek napszer­jre: az 1989. évi várható ered­­ények értékelése, az 1990. évi terv előkészítése, a vt 1990. évi m­unkatervének jóváhagyása, a szervezeti és működési szabályzat módosítása és a vt-elnök beszámolója a legutóbbi ülés óta tett intézkedésekről.

Next