UVATERV Híradó, 1990 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1. szám
, amelynek a tervezési díja meghaladta az egymillió forintot. Szakági sajátosság, hogy a piacon sok hasonló profilú tervezővállalat működik, s a kisszövetkezetek és magántervezők zöme is ezen a területen tevékenykedik. A csökkenő feladatokhoz képest soknak ítélte a 11 osztályt, szakágak egy osztályba történő összevonásán gondolkodik. Az irodák közül a legkevesebb jövő évi megkötött szerződésről tudott számot adni, de tárgyalási stádiumban levő tervezési feladataik azért biztatóak. A pénteki napirend hivatalos része ezzel véget ért. Az esti vacsora utáni kötetlen beszélgetés másnap, 9-én, szombaton reggel az ún. fórumon folytatódott, amikor is az előző napi előadók a feltett kérdésekre válaszoltak. Tulajdonképpen nem igazi kérdezz-felelek, hanem inkább eszmecsere alakult ki, egy-egy témához többen is hozzászóltak. A hatvanhat résztvevő közel egyharmada vett részt a „vitában”, néhányan többször is szólva. Az éppen három órás eszmecsere alatt a nagy társadalmi kérdésektől (pl. mit ér a szellemi г [UNK] [UNK]пка, amikor egy szakértő 75 forintos óradíjat kaphat, de egy segédmunkás legalább 150 forintot kérhet a fusiban?) a legközvetlenebb vállalati ügyekig (pl. a simítástechnika vállalati fejlesztése) hangzottak el észrevételek, vélemények. A szervezeti és működési szabályzat soron levő módosítása kapcsán az aláírási jog kidolgozás előtt álló új rendjéhez szóltak javaslatok, de felvetődött a műszaki felelősségvállalás kérdése is. A teljesítményprémiumok irodai megoszlása, a teljes és részmunkaidősök létszámkeretének konvertálhatósága, a kinnlevőségek behajtása, az előnytelen verseny kisszövetkezetekkel, gmk-kal, a várható kötbérek hatásának mérséklési módjai voltak - sok más mellett - azok a témák, amelyek kisebb-nagyobb hangsúlyt kaptak. Tisztázni a közhasznúság fogalmát A tervek társadalmasítása, azaz a lakossági vélemények meghallgatása, figyelembevétele kapcsán új elemként kerültek felszínre azok a jelzések, amelyek a különböző tervek elfogadásának megakadályozásáról, magyarán a lakossági „kellemetlenkedésekről” szólnak. Az a vélemény alakult ki, s ezt Szaller Zoltán fogalmazta meg, hogy törvényben vagy jogszabályban kell tisztázni és rögzíteni a közhasznúság fogalmát, amely után kiszűrhetők az egyéni vagy kiscsoportérdekek. Összeségében mindenki hasznosnak ítélte ezt a másfél napot, hiszen számos olyan - ún. alulról jövő - információhoz jutott a vezetőség, amely további munkájához feltétlenül szükséges, de széles körű tájékoztatást kaptak a „hallgatók” is a közeli, távolabbi célokról, a készülő tervekről, elképzelésekről. Köszönet az elmúlt évi munkáért Vezérigazgatónk a tanfolyam zárásaként megköszönte a vezetők közreműködését - rajtuk keresztül a dolgozók munkáját az 1989. évi feladatok megvalósításában. Úgy érzi, hogy az 1989-es év sikeres zárása optimista hangulatot eredményezett, amelynek átmentése kívánatos lenne az előttünk álló évre. Ennek érdekében fog munkálkodni a vállalatvezetőség, és ehhez kéri ismét a vezetőtársak segítségét. Szécsi László újévi jókívánságokkal zárta összefoglalóját. Trafnek Antal Az 1990es gazdasági terv elé Sohasem készült még vállalati terv labilisabb feltételek mellett. Ez vonatkozik mind a belső, mind a külső körülményekre. Fenyegető méretű kérdőjelek meredeznek felénk. Nem mintha új jelenséggel találkoznánk - volt szerencsénk a szabályozás bizonytalanságait és következményeit megismerni már az elmúlt esztendőkben is de ilyen paradox helyzetben még nem voltunk. Menjünk sorjában, és tekintsük át a lehetőségeink korlátait. A szokásos megközelítéssel élünk, amikor a terveinket legközvetlenebbül befolyásoló körülményeket értékeljük, és az ezek által determinált értékeket állítjuk a számszerűsített táblázatokba. Melyek ezek a korlátok ma? Elsősorban a prognosztizálható munkaellátottság hisz ez határozza meg a mozgásterünket. Másodszor A munkaellátottsági kilátásaink - vállalati szinten - biztatóbbak, mint egy évvel ezelőtt, bár az irodánkénti eloszlás ezét eltérő. Következetes piaci tevékenységgel megszerezhető a megfelelő mennyiségű megbízás. Ésszerű határok között tehát ez a körülmény nem jelent merev korlátot. Az adózás kérdése hasonlóképpen nem akadály. A várt kedvező módosítások ugyan nem következtek be, de a személyi jövedelemadó némileg előnyösebb (főként a munkavállalók szempontjából), az általános forgalmi adó változása lényegileg nem érint bennünket (a beruházási visszatérítés mértéke nő, ez előnyös). A többi költségvetési kapcsolat hatása elhanyagolható. Új dolog az adó módjára működő, vagyon utáni osztalék (az adózott eredmény 18 százaléka). Ez kissé kedvezőtlen, de nem okoz gondot. Az ez évi bérszabályozásban még nem látunk teljesen tisztán. Még bizonytalan, hogy lesz-e bérliberó, vagy marad a hozzáadott érték szerinti szabályozás. Ez utóbbi azt jelentené, hogy számunkra az 1989-ben elért bértömeg határáig lehet adómentesen bért kifizetni, ami elég kemény feltétel a keresetek oldaláról, de bizonyos értelemben „előnyös” a költségek szempontjából. Az igazi kemény akadályt kötelezettségeink jelentik, ezek között is az évek óta húzódó peres ügyeink várható kimenetele. Az ezekből származó fizetési kötelezettségek az éves költségeinket jelentősen megnövelhetik. Az összes körülmény mérlegelése mellett elképzelhető nyereségszint úgy jelenik meg idén, hogy a jelentősen megnőtt terhek és a szigorú környezeti hatások mellett mekkora az a nyereség, amely még tartalmazza az adózás után a fejlesztés és az anyagi ösztönzés minimális fedezetét, értékeljük az adózás (a költségvetési kapcsolatok) változásait, harmadszor a bérszabályozás körülményeit. A negyedik vizsgálati területet úgy nevezhetjük, hogy az 1990-ben várható kötelezettségeink, amelyek akaratunktól függetlenül terhelik gazdálkodásunkat; míg végül ötödik a működési feltételeinket - az adott körülmények között - leginkább szolgáló nyereségszint meghatározása. Az elmondottak alapján két tervvariáns körvonalazódott. Az első (alapterv) abból indul ki, hogy a kötelezettségeink változatlanok, azaz az 1989. évi feltételek mellett gazdálkodhatunk. A második, azaz várhatóan a végleges, csak a többletkötelezettségeink ismeretében alakítható ki. Kedvezőtlen esetben előfordulhat, hogy tervkötelezett bevételünket 10-12 százalékkal meg kell növelnünk. Természetesen december elején - amikor a közölt számok születtek - még sok a bizonytalanság mind az 1989. évi várható teljesítményeket, mind a jövő évi tervet illetően. Ennek megfelelően az itt leírtak az első közelítő elképzelést tükrözik. A vállalati körülmények tisztázódása és az állami szabályozás pontosítása lényeges hatással lehet még elképzeléseinkre, tehát semmiképpen nem kezelhetők véglegesként ezek a számok. Reméljük azonban, hogy mind a követelmények, mind a bérezés oldaláról a kedvezőbb fordulatok fogják befolyásolni az itt közölteket, és nem kell még szigorúbb feltételekkel szembenéznünk. Dr. Loykó Miklós 1990. évi előzetes terv (alapterv) Tervkötelezett bevétel (eFt) 414 400 433 100 418 000 Bruttó termelési érték(eFt) 476 600 502 600 475 400 Összes saját árbevétel (eFt) 475 600 501 100 478 000 Vállalati eredmény (nyereség) (eFt) 45 000 51 700 10 000 Összes költség (eFt) 422 900 438 000 451 000 Összes ráfordítás (eFt) 430 600 449 400 468 000 Teljes munkaidős létszám (fő) 855 823 810 Átlagkereset(Ft) 184 400 194 200 209 000 (Megjegyzés: A bevételek és a kiadások nem tartalmazzák a szerzői jogdíjaknak megfelelő fedezeti összegeket és az 1989. évi fővállalkozás anyagelszámolását, így a táblázati értékek összehasonlíthatók.) ÉVZÁRÓ VT-ÜLÉS Lapzártánk után (december 19-én) tartotta 1989. évi utolsó ülését a vállalati tanács. öt témát tűztek napszerjre: az 1989. évi várható eredények értékelése, az 1990. évi terv előkészítése, a vt 1990. évi munkatervének jóváhagyása, a szervezeti és működési szabályzat módosítása és a vt-elnök beszámolója a legutóbbi ülés óta tett intézkedésekről.