Udvarhely Szék, 1999. július-december (2. évfolyam, 27-50. szám)
1999-07-07 / 27. szám
4. oldal Csak megfontoltan ígérjünk Gyümölcsoltó Boldogasszony napja Az anyaszentegyház március 25-én ünnepeli azt a Bibliából jól ismert eseményt, amikor Gábor főangyal megjelent egy zsidó lánynak, Máriának, és hírül adta, hogy fiút fog szülni, aki a világ megváltója lesz. Ezt a napot nevezi magyar népünk Gyümölcsoltó Boldogaszszony napjának. Ehhez a naphoz nagyon sok ■népi hiedelem fűződik, különösen a gyümölcstermesztők körében. Bálint Sándor nagy néprajzkutatónk szerint Gyümölcsoltó napja előtt nem volt szabad a gyümölcsfákat, rózsákat oltani, mert akkor az egész elpusztulhat. A fák metszését vagy a virágok átültetését is csak e nap elmúltával lehetett eredményesen végezni. Magát a napot illő volt megünnepelni, azaz nem végeztek semmiféle kerti munkát, s ha mégis ezen a napon oltottak be fát, azt nem volt szabad soha kivágni. Aki mégis megtette megbűnhődött érte. Az ünnep vallásos lényege azonban abban áll, hogy Mária ezen a napon mondta ki azt az IGENT, aminek következtében földreszállt az Isten, emberi testet öltött, életvitelével tanította az embereket, és végül a golgotai kereszten önként, irántunk való végtelen szeretetéből föláldozta magát, hogy megváltva a világot szebbé és jobbá tegye. Az ünnep legfontosabb mondanivalója a mai ember számára, hogy mielőtt fontos döntést hoznánk, főleg akkor, ha ez másokra is kihat, nagyon fontoljuk meg, hogy mit mondunk, és csak azután hagyja el ajkunkat az „igen“. Mária is ezt tette : „Hogyan történhet meg ez, hiszen férfit nem ismerek ?“ S miután az angyal felvilágosította, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen...“, az egyszerű zsidó lány, bízva a Mindenható erejében, már nem habozott, és elfogadta Isten tervét: „ Az Úr szolgáló leánya vagyok, történjék velem szavaid szerint.“ Ezt az ígéretét betartotta egész életében. Megszülte a Megafutót, mint kisgyermeket nevelte, s felnőtt korában is ott találjuk a közelében egészen a nagypénteki keresztre feszítés pillanatáig, Jézus mennybemenetele után pedig a fiatal egyház legfőbb támasza maradt. Ennek a tavaszi ünnepnek az üzenete, hogy ne csak akkor ígérjünk fűt -fát, amikor környezetünk támogatására szükségünk van, hanem célunk elérése után is tartsuk be korábbi ígéreteinket. Embertársainkat nem becsületes dolog becsapni. Az emberek hiszékenységét a legaljasabb dolog saját érdekeinkért kihasználni. Hajlékot nyújtani A zeteváraljai plébánia a testvéri kapcsolatokat ápoló központ. Az egykori Zsigmondtelep, ma Zeteváralja 1988-ig a zetelaki egyházközséghez tartozott. Ma már önálló plébánia a hozzátartozó Ivóval, Sikaszóval és Libánnal együtt. Ft. Mátyás Gábor plébános tevékeny munkája révén virágzó és a külföldiek által is nagyon látogatott központtá nőtte ki magát. 1984-ben egy autójavító műhelyt alakítottak át templommá, majd Ivóban és Sikaszón is kápolnát építettek, akkor csak ezt engedélyezte a kommunista uralom, majd a rendszerváltás után mind a három helyen toronnyal bővítették az Isten házát. A nagykiterjedésű egyházközösségben ma 1241 lélek lakik, s komolyan igyekeznek a keresztény erkölcsök szerint élni. Buzgó rózsafüzér-társulatok és Kolping-családok segítik a plébánost a lelkipásztori munkában. A plébános boldogan emlékezik az évenként megismétlődő házszentelésekre, amikor január elsején az Ivó-patakában végzi ezt az ősi szertartást, a más felekezetű hétvégi háztulajdonosok is mindig szívesen fogadják a szent keresztet vivő és házukat megáldó papot. A zeteváraljai templom mellett épült szállodai méretű plébániáról nyilatkozva Mátyás Gábor elmondta, hogy nem azért épített ilyen nagy papilakot, hogy pénzforrást kovácsoljon belőle, hanem azért, hogy hajlékot nyújthasson a magyarországi testvérfalvakból Székelyföldre kiránduló barátainak. Tulajdonképpen az ő anyagi támogatásukkal sikerült felépíteni ezt a szép épületet. Évente többször jönnek kirándulók Kismarosról, Balatonfenyvesről, Gyöngyöspatáról, s a Győr melletti Koroncáról. De másoknak is szívesen adnak szállást. „Jelenleg is a budapesti Vakok Szövetségétől vannak itt, egy autóbusznyi csoport“ - mondta a mindig vidám és vendégszeretetéről híres plébános. - Itt ingyen kaphatnak szállást a vendégek, ha fizetnek is valamit, az csak jelképes összeg. Már többször voltak itt az udvarhelyi szellemi-fogyatékos és mozgássérült gyerekek. Az épület inkább karitatív célt szolgál, nem szálloda jellegű. Nagy segítségemre vannak a falu lakói, az asszonyok mindig besegítenek a főzésnél és az épület tisztántartásában. A fő célom az, hogy a keresztény közösségek közti kapcsolatokat ápolhassam - nyilatkozta Mátyás Gábor plébános. vidék .1999. július 7- 13____ Szülőföld csak egy van... Zetelaka egykori tanyavidéke, Ivó, ma már nemcsak a helybélieké, hanem nagyon sok székelyudvarhelyi lakos is második otthonának mondhatja a Madarasi Hargitára vezető útvonal két oldalán, az Ivó-patak völgyében elhelyezkedő települést. A fenyőfáktól mindig zöldellő domboldalak tövében az egyre gyarapodó ízléses hétvégi házak még vonzóbbá teszik Udvarhelyszék északkeleti határvidékét. A múlt században még csak nyári szállásként szolgált a zetelaki gazdáknak, akik a nyári időszakban költöztek ide, hogy a fenyvesek közti birtokaikat megműveljék, s a tél beálltakor hazaköltöztek Nagy-Küküllő parti falujukba. Aztán a bátrabb fiatalok egyre többen vállalták a hosszú tél megpróbáltatásait, családjukkal állandó lakhelyül választották a vidék eme egyik legszebb területét. A ma már közel 400 lelket számláló falu egyik nehezen megközelíthető völgyében, a Kőcsupor-patakában lakó 38 éves Márton Sándort kerestem fel, hogy életkörülményeiről faggassam. - A nagyapám még Zetelakán született - mondta a háromgyermekes családapa, aki épp a sógorával, György Árpáddal a kaszálógépet javította, de apám már idevalósi volt, s én is itt születtem, helyesebben az udvarhelyi szülészeten, de ide hoztak haza. Nem tudni, hogy mi vonzotta ide az embereket, de ma már a szétszórtan lakó családok egy közösséggé formálódtak. A falunak van 8 osztályos iskolája, üzlete, hetente egyszer a zetelaki orvos is kijár, „de pont olyankor nem mindig van időnk betegnek lenni“- mondta kacagva a házigazda. 1984-től a falu központjában saját templomuk is van, amit Sarlós Boldogasszony tiszteletére emeltek. Ott jártamkor az asszonyok a sürgős szénacsinálást mellőzve sütés-főzéssel foglalatoskodtak, mert a búcsú alkalmából az elköltözött gyermekek, ismerősök mindig felkeresik az ivóiakat. - Nem könnyű itt az élet - folytatta a beszélgetést Márton gazda -, az ennivalót mi magunk termeljük meg, de a mi munkánk nagyon bizonytalan, tavaszi munkánknak csak a jó Isten segítségével lehet eredménye. Minden az időjárástól függ. Már jó pár éve a kenyérnek valót is sikerül előállítanunk. Ha szeptember közepe táján el tudjuk vetni az őszi búzát, akkor remélhetjük, hogy egész évre lesz, amiből kenyeret süssön az asszony. A tej, sajt, tojás meg a hús kikerül a pajtából. A pénzkereseti lehetőséggel van csak gondunk, de azt is megoldjuk valahogy. Fakitermeléssel dolgozunk, most már nem is annyira az IFET-nek, hanem a Kft.-knek kell besegíteniük a bélyegezett fák levágásában és a főútig való beszállításában. A gyermekek pedig pásztorkodnak, én magam is az voltam gyermekkoromban, s abból kapunk pénzt. Legnagyobb gondunk a villannyal van. A falu alsó felében van még villanyvilágítás, ide hozzánk még nem hozták ki. Igaz, hogy ígérgetik, de én azt hiszem, hogy az nem lesz egyhamar. Nyáron nincs is olyan gond, mert korán virrad, és későn sötétedik, dea téli esték nagyon hosszúak. Petróleumhoz is elég nehezen jutunk hozzá. Öregségükre gondoltak-e, hogy mikor már nem tudnak így dolgozni, s nyugdíj sem lesz, hogyan fognak megélni? No látja, ez elég rossz az államtól, hogy a gazdaságban dolgozóknak nem oldja meg ezt a problémáját, pedig ha biztosítanák a nyugdíjat, akkor az elköltözött fiatalok közül is többen visszajönnének a föld mellé. De azért lesz valahogy velünk is, az én apámnak sem volt nyugdíja, s mégis megérte a 80 évet. - Arra nem gondoltak, hogy leköltözzenek Zetelakára vagy a városba, ahol könnyebb lenne az élet? - Tudja-e maga azt a közmond -5dást - kérdezte Márton Sándor -, s hogy mindenütt jó, de legjobb otthoni Az is igaz, hogy az ember a jót, a kényelmet hamar megszokná, de szülőföld csak egy van a világon, s a miénk pedig ez a hely, akármilyen nehéz is itt a megélhetés. Az oldalt összeállította: DERZSY András