Udvarhely Szék, 1999. július-december (2. évfolyam, 27-50. szám)

1999-07-07 / 27. szám

4. oldal Csak megfontoltan ígérjünk Gyümölcsoltó Boldogasszony napja Az anyaszentegyház március 25-én ünne­peli azt a Bibliából jól ismert eseményt, ami­kor Gábor főangyal megjelent egy zsidó lánynak, Máriának, és hírül adta, hogy fiút fog szülni, aki a világ­­ megváltója lesz. Ezt a napot nevezi magyar népünk Gyü­mölcsoltó Boldogasz­­szony napjának. Ehhez a naphoz nagyon sok ■népi hiedelem fűződik, külö­nösen a gyümölcstermesztők kö­rében. Bálint Sándor nagy nép­rajzkutatónk szerint Gyümölcs­­oltó napja előtt nem volt szabad a gyümölcsfákat, rózsákat oltani, mert akkor az egész elpusztulhat. A fák metszését vagy a virágok átültetését is csak e nap elmúltá­val lehetett eredményesen végez­ni. Magát a napot illő volt megün­nepelni, azaz nem végeztek sem­miféle kerti munkát, s ha mégis ezen a napon oltottak be fát, azt nem volt szabad soha kivágni. Aki mégis megtette megbűnhő­dött érte. Az ünnep vallásos lényege azonban abban áll, hogy Mária ezen a napon mondta ki azt az IGENT, aminek következtében földreszállt az Isten, emberi tes­tet öltött, életvitelével tanította az embereket, és végül a golgotai kereszten önként, irántunk való végtelen szeretetéből föláldozta magát, hogy megváltva a világot szebbé és jobbá tegye. Az ünnep legfontosabb mon­danivalója a mai ember számára, hogy mielőtt fontos döntést hoz­nánk, főleg akkor, ha ez másokra is kihat, nagyon fontoljuk meg, hogy mit mondunk, és csak azu­tán hagyja el ajkunkat az „igen“. Mária is ezt tette : „Hogyan történhet meg ez, hiszen férfit nem ismerek ?“ S miután az an­gyal felvilágosította, hogy „Is­tennél semmi sem lehetetlen...“, az egyszerű zsidó lány, bízva a Mindenható erejében, már nem habozott, és elfogadta Isten ter­vét: „ Az Úr szolgáló leánya va­gyok, történjék velem szavaid szerint.“ Ezt az ígéretét betartot­ta egész életében. Megszülte a Megafutót, mint kisgyermeket nevelte, s felnőtt korában is ott találjuk a közelében egészen a nagypénteki keresztre feszítés pillanatáig, Jézus mennybemene­tele után pedig a fiatal egyház legfőbb támasza maradt. Ennek a tavaszi ünnepnek az üzenete, hogy ne csak akkor ígérjünk fűt -fát, amikor környe­zetünk támogatására szükségünk van, hanem célunk elérése után is tartsuk be korábbi ígéreteinket. Embertársainkat nem becsületes dolog becsapni. Az emberek hi­székenységét a legaljasabb dolog saját érdekeinkért kihasználni. Hajlékot nyújtani A zeteváraljai plébá­nia a testvéri kapcso­latokat ápoló központ. Az egykori Zsigmond­­telep, ma Zeteváralja 1988-ig a zetelaki egyházközséghez tar­tozott. Ma már önálló plébánia a hozzátarto­zó Ivóval, Sikaszóval és Libánnal együtt. Ft. Mátyás Gábor plébános te­vékeny munkája révén virágzó és a külföldiek által is nagyon láto­gatott központtá nőtte ki magát. 1984-ben egy autójavító mű­helyt alakítottak át templommá, majd Ivóban és Sikaszón is ká­polnát építettek, akkor csak ezt engedélyezte a kommunista ura­lom, majd a rendszerváltás után mind a három helyen toronnyal bővítették az Isten­ házát. A nagy­­kiterjedésű egyházkö­zösségben ma 1241 lélek lakik, s komolyan igyekeznek a keresz­tény erkölcsök szerint élni. Buz­gó rózsafüzér-társulatok és Kolp­­ing-családok segítik a plébánost a lelkipásztori munkában. A plébános boldogan emléke­zik az évenként megismétlődő házszentelésekre, amikor január elsején az Ivó-patakában végzi ezt az ősi szertartást, a más fele­kezetű hétvégi háztulajdonosok is mindig szívesen fogadják a szent keresztet vivő és házukat megáldó papot. A zeteváraljai templom mellett épült szállodai méretű plébániá­ról nyilatkozva Mátyás Gábor el­mondta, hogy nem azért épített ilyen nagy papilakot, hogy pénz­forrást kovácsoljon belőle, ha­nem azért, hogy hajlékot nyújt­hasson a magyarországi testvér­falvakból Székelyföldre kirándu­ló barátainak. Tulajdonképpen az ő anyagi támogatásukkal sikerült felépíteni ezt a szép épületet. Évente többször jönnek kirán­dulók Kismarosról, Balaton­­fenyvesről, Gyöngyöspatáról, s a Győr melletti Koroncáról. De másoknak is szívesen adnak szál­lást. „Jelenleg is a budapesti Va­kok Szövetségétől vannak itt, egy autóbusznyi csoport“ - mondta a mindig vidám és ven­dégszeretetéről híres plébános. - Itt ingyen kaphatnak szállást a vendégek, ha fizetnek is vala­mit, az csak jelképes összeg. Már többször voltak itt az udvarhelyi szellemi-fogyatékos és mozgás­­sérült gyerekek. Az épület in­kább karitatív célt szolgál, nem szálloda jellegű. Nagy segítségemre vannak a falu lakói, az asszonyok mindig besegítenek a főzésnél és az épü­let tisztántartásában. A fő célom az, hogy a keresz­tény közösségek közti kapcsola­tokat ápolhassam - nyilatkozta Mátyás Gábor plébános. vidék .1999. július 7- 13____ Szülőföld csak egy van... Zetelaka egykori ta­nyavidéke, Ivó, ma már nemcsak a hely­bélieké, hanem na­gyon sok székelyud­varhelyi lakos is máso­dik otthonának mond­hatja a Madarasi Har­gitára vezető útvonal két oldalán, az Ivó-pa­tak völgyében elhe­lyezkedő települést. A fenyőfáktól mindig zöldellő domboldalak tövében az egyre gyarapodó ízléses hétvégi házak még vonzóbbá teszik Udvarhely­­szék északkeleti határvidékét. A múlt században még csak nyári szállásként szolgált a zete­laki gazdáknak, akik a nyári idő­szakban költöztek ide, hogy a fenyvesek közti birtokaikat meg­műveljék, s a tél beálltakor haza­költöztek Nagy-Küküllő parti fa­lujukba. Aztán a bátrabb fiatalok egyre többen vállalták a hosszú tél megpróbáltatásait, családjuk­kal állandó lakhelyül választot­ták a vidék eme egyik legszebb területét. A ma már közel 400 lelket számláló falu egyik nehezen megközelíthető völgyében, a Kőcsupor-patakában lakó 38 éves Márton Sándort kerestem fel, hogy életkörülményeiről fag­gassam. - A nagyapám még Zetelakán született - mondta a háromgyer­mekes családapa, aki épp a sógo­rával, György Árpáddal a kaszá­lógépet javította­­, de apám már idevalósi volt, s én is itt szület­tem, helyesebben az udvarhelyi szülészeten, de ide hoztak haza. Nem tudni, hogy mi vonzotta ide az embereket, de ma már a szétszórtan lakó családok egy közösséggé formálódtak. A falu­nak van 8 osztályos iskolája, üz­lete, hetente egyszer a zetelaki orvos is kijár, „de pont olyankor nem mindig van időnk betegnek lenni“- mondta kacagva a házi­gazda. 1984-től a falu központjában saját templomuk is van, amit Sarlós Boldogasszony tiszteleté­re emeltek. Ott jártamkor az asszonyok a sürgős szénacsinálást mellőzve sütés-főzéssel foglalatoskodtak, mert a búcsú alkalmából az el­költözött gyermekek, ismerősök mindig felkeresik az ivóiakat. - Nem könnyű itt az élet - folytatta a beszélgetést Márton gazda -, az ennivalót mi magunk termeljük meg, de a mi munkánk nagyon bizonytalan, tavaszi munkánknak csak a jó Isten se­gítségével lehet eredménye. Minden az időjárástól függ. Már jó pár éve a kenyérnek valót is si­kerül előállítanunk. Ha szeptem­ber közepe táján el tudjuk vetni az őszi búzát, akkor remélhetjük, hogy egész évre lesz, amiből ke­nyeret süssön az asszony. A tej, sajt, tojás meg a hús kikerül a pajtából. A pénzkereseti lehető­séggel van csak gondunk, de azt is megoldjuk valahogy. Fakiter­meléssel dolgozunk, most már nem is annyira az IFET-nek, ha­nem a Kft.-knek kell besegíte­niük a bélyegezett fák levágásá­ban és a főútig való beszállításá­ban. A gyermekek pedig pásztor­kodnak, én magam is az voltam gyermekkoromban, s abból ka­punk pénzt. Legnagyobb gondunk a vil­lannyal van. A falu alsó felében van még villanyvilágítás, ide hozzánk még nem hozták ki. Igaz, hogy ígérgetik, de én azt hi­szem, hogy az nem lesz egyha­mar. Nyáron nincs is olyan gond, mert korán virrad, és későn söté­tedik, de­­a téli esték nagyon hosszúak. Petróleumhoz is elég nehezen jutunk hozzá.­­ Öregségükre gondol­tak-e, hogy mikor már nem tudnak így dolgoz­ni, s nyugdíj sem lesz, hogyan fognak megél­ni?­­ No látja, ez elég rossz az ál­lamtól, hogy a gazdaságban dol­gozóknak nem oldja meg ezt a problémáját, pedig ha biztosíta­nák a nyugdíjat, akkor az elköl­tözött fiatalok közül is többen visszajönnének a föld mellé. De azért lesz valahogy velünk is, az én apámnak sem volt nyugdíja, s mégis megérte a 80 évet. - Arra nem gondoltak, hogy leköltözzenek Zete­­lakára­ vagy a városba, ahol könnyebb lenne az élet? - Tudja-e maga azt a közmond -5­dást - kérdezte Márton Sándor -, s hogy mindenütt jó, de legjobb ott­honi Az is igaz, hogy az ember a jót, a kényelmet hamar megszok­­ná, de szülőföld csak egy van a vi­lágon, s a miénk pedig ez a hely, akármilyen nehéz is itt a megélhe­tés. Az oldalt összeállította: DERZSY András

Next