Udvarhely Szék, 2000. július-december (3. évfolyam, 27-49. szám)

2000-10-25 / 43. szám

2. oldal Megújulhat-e az RMDSZ? Beszélgetés Kincses Előddel, az RMDSZ volt Maros megyei elnökével, független alsóházi képviselő­jelölttel. - Sokak feltételezése sze­rint az ön 1990-es szám­űzetése hátterében egy, az RMDSZ felső vezeté­se és az akkoriban a me­gye legerősebb, legbe­folyásosabb román poli­tikai pártjának számító RNEP között létrejött titkos egyezség, paktum állt. A szélsőséges nacio­nalista egységpártiak megígérték, hogy tartóz­kodnak a további etnikai provokációtól, cserében Király Károlynak, Kin­cses Elődnek és Jakabffy Attilának a megye akko­ri vezetéséből való eltá­volítását kérték. Úgy tűnik, nem hiába, hisz Királyt azután szólítot­ták Bukarestbe, ahon­nan már nem Vásár­helyre tért vissza, hanem Sepsiszentgyörgyön tele­pedett le. Jakabffyt továbbképzésre Francia­­országba küldték, s visz­­sz­atérte után már őt sem engedték a politikai küz­dőtér közelébe, ön pedig közel hat évig húzódó száműzetés után térhe­tett csak haza. Vélemé­nye szerint van-e, lehet-e valamiféle valóságalap­ja az említett feltétele­zésnek, vagy csak speku­láció az egész?* - A hasonló titkos­­egyezsé­gekről,­­ paktumokról - ter­mészetükből adódóan - éppen az , érintett személyek nem tudnak bizonyosat. Személy­ szerint én sem tudok hasonló egyezségről. Ami viszont tény, hogy engem 1990-ben a Maros megyei törvényszék - bizonyos szemé­lyek által írt beadvány nyomán - törölt az RMDSZ szenátori jelöltlistának az éléről. Valószí­nűleg azért, hogy Markó Bélának bejutó helyet biztosítsanak. Egyébként hasonló törvénytelen módon jártak el Smaranda Enache esetében is. Szintén tény, hogy a megyei törvényszék ítélete ellen az RMDSZ nem felebezett annak ellenére, hogy Mihály Sándor a beadvány szö­vegét is megszerkesztette. Min­denképpen feltűnő volt a köny­­nyedség, ahogyan belenyugodtak abba, hogy én nem lehetek az RMDSZ szenátora. Az 1992-es parlamenti választások alkalmá­val esélye lett volna az RMDSZ- nek jóvátenni a ‘90-ben­ elköve­tett mulasztását és a restitutio in integrum elvét alkalmazva a szenátori lista első helyezettje­ként indítani, de ezt akkor vissza­utasították. Mi több, amikor vé­gül elfogadtam, hogy a képviselő lista második helyéről induljak, akkor az akkori megyei elnök, Borbély­­László azt vála­szolta, hogy már túl késő, noha Béres András betegsége, valamint Mózes Edit külföldi tartózkodása miatt még tíz nappal később is változtattak a jelöltlistán­. Az is tagadhatatlan, hogy a közel hat évig húzódó száműzetésem ideje alatt az RMDSZ megyei és országos vezetősége nem szag­gatta szét a hamistvángot annak érdekében, hogy haza­térhessek. - 1996-os hazatérése után milyen fogadtatás­ban részesült itthon és mi kényszerítette arra, hogy újra bekapcsolód­jon a politikai életbe? - Az RMDSZ hazatértem után nem harcostársként, hanem vetély­­társként, akár azt is mondhat­nám, ellenségként fogadott. Ezért igen nehezen szántam rá magam, hogy újra bekapcsolód­jak a politikai életbe. Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a felső vezetés nem érezte hiányát a magamfajta jogásznak. Pedig, amint azt az Operatív Tanács működése, az ott hozott határo­zatok is ékesen bizonyítják, igencsak híján voltak a jogi szak­tudásnak. Amit ott a felfüggesz­tésen és a jelöltállítás kapcsán műveltek, az nem egyéb, mint a jog semmibe vétele, csúfolása. Ha ironizálni akarnék, akkor azt mondanám, hogy az Operatív Tanács költői szabadsággal keze­li az RMDSZ alapszabályzatát és általában a jogot.­­ Az RMDSZ Maros megyei elnöki tisztségé­be történt megválasztása után érezhetően meg­romlott az addig sem kifejezetten jó kapcsola­ta a Köcsög utcai szövet­ségi elnöki hivatallal. A feszültség csak fokozó­dott, amikor a Csíkszere­dai kongresszuson ver- ■ senybe szállt a szövetségi elnöki tisztségért is. Ön szerint mikor vált felold­­hatatlanná, kibékíthetet­­lenné a két fél közötti ellentét? - A Köcsög utcai elnöki hiva­tal és a megyei vezetés közötti viszony azóta rossz, amióta an­nak idején Zonda Attila került a megyei szervezet élére. Zonda a valódi magyar érdekvédelem alapjait próbálta lerakni, s ka­rakán ember lévén nem volt haj­landó úgy táncolni, ahogyan a Köcsög utcából fütyültek neki. Az ellenségeskedés tovább foly­tatódott a Kulcsár Sándor elnök­sége ideje alatt is - akit szintén nem olyan fából faragtak, hogy engedett volna a felső vezetés felől érkező nyomásnak -, s nem változott a magam elnöksége alatt sem. A Csíkszeredában megtartott hatodik RMDSZ kon­gresszus után felkerestem Markó Bélát, és biztosítottam afelől, hogy tiszteletben tartom a szava­zás eredményét és amennyiben nem követ el ordító hibákat, támogatóm munkájában. Viszon­zásul azt kértem, hogy ő is támo­gassa a megyei szervezetet, hisz amennyiben az jól működik, az­az ország vezetésére - az R­MDSZ-re - is jó fényt vet. Ne feledjük, hogy a legnépesebb megyei szervezetről van szó. Ekkor úgy tűnt, hogy sikerült hosszú távra biztosítani a zavar­talan együttműködés alapfeltée­­leit. Markó és csapata azonban - amint azt a későbbi események is bizonyítják - egyetlen ígéretét sem tartotta be. Mindent elkövet­tek annak érdekében, hogy lehetetlen helyzetbe hozzák a megyei szervezetet. (folytatjuk) Szentgyörgyi László Hiányzik a Hiányzik, nem csak "egy egészséges jobboldal felé elhaj­ló”. lap, ahogy ezen újság főszer­kesztője nyilatkozta, hanem szinte teljesen hiányzik egy­ átfo­gó jobboldali értékrendszer az ideológiától az erre épülő politi­kákon keresztül az ezeket kivi­telezni próbáló szervezetig. Most, hogy veszélyes közelségbe került a baloldali uralma, mind gyakrabban hangoztatom azt, hogy a jobb az jobb. A baloldal hiánya önmagában még a fejlő­dőképesség és a kibontakozás lehetőségét is jelenthetné, de sajnos egyelőre nem ez a tényál­lás. Egy nemrég készült felmérés alapján a parlamenti tagok 70%­­a baloldalinak vallotta magát, pedig úgy tudtuk, hogy az utolsó választásokon jobbközép győze­lem született. Ha ehhez hozzáad­juk, hogy nálunk a tömeg indu­lásból baloldali, máris megvan a fekete keretbe foglalt szürke kép. Én sem hiszem, hogy az igaz­ság a jobboldal kiváltsága lenne, de meggyőződésem, hogy a bal­oldalnak az egyenlőség nevében elkövetett bűnei miatt gyónnia kellene a történetem­ előtt. Gon­dolom sokak számára ismerős, hiszen gyakran elhangzott és manapság is elhangzik, hogy a kommunizmus és szocializmus "századunk heroikus társadalmi kísérlete”. Mi történne ha job­boldalivá tennénk ezt a szóvirá­­gos kijelentést és a kommuniz­mus szót a fasizmussal helyette­sítenénk? Ezért a kijelentésért egy jobboldalit “halálra kövezné­nek”. Szerencsére az eset fikció marad: a csepegő demagógia soha nem volt a jobboldal jellem­zője. Demagógiával csak az élhet, akinek ideológiai alapját 1789 óta változatlanul a “szabad­ság, egyenlőség, testvériség” jel­szó képezi, amely csábító vonz­erejét­­ kizárólag (elérhetetlen) elvontságának köszönheti. Ezek gyakorlatba ültetése a történelmi fejlődés összes, természetes mó­don kialakult kompromisszumai­nak eldobását jelentené. Nem a szabadsággal van probléma - annak is, korlátokat szabott a tár­sadalmi evolúció - hanem a másik kettővel, mert hát sem­miben nem vagyunk egyenlőek, még az életszeretetben sem. Ez olyan tény, amelyről fölösleges vitatkozni. Olyan tény, amely széppé, színessé teszi a világot. Különböző adottságaink és ter­mészetesen az ellenzője is tör­ténhet. Távol áll tőlem a kettő szembeállítása, de a barátját az ember megválogatja, a testvér adott, az esetleges előnyért még jobb is dolgozik és nem lesz lekö­telezve semmiféle hatalomnak. A különböző egyenlőtlenségek elleni harcban a baloldali ideoló­gia a szabadság különböző szeleteit áldozta fel; a szélsőbal hosszú uralma alatt teljesen eltűnt a szabadság és megszüle­tett a szegénységben és nyomor­ban egyenlőek testvéri társadal­ma. Nehezebb sorsú embertár­saink minden rendszerben voltak és vannak. A velük való együtt­érzés és irántuk való segítőkész­ség nemes jellemre utal, de ez hamisan hangzik a demagógiára formázott szájakból. A társa­dalom aljára szorult emberek helyzetének orvoslásán nem az együttérző könnyek segítenek, hanem egy olyan rendszer, ahol a kitörni akaró tehetségeket nem gátolják állandóan a baloldali mentalitással rendelkező egalitá­­riusok, mert új területek meg­hódításával mások lehetőségei is kitágulnak. A jobboldali ideológia elvekre és intézményekre épít, mert ezek stabilak, adott esetben örök életűek. Nem a KI a fontos, ha­nem a MI vagy MIT. Azok az in­tézményeket tartja a legnagyobb becsben amelynek a többször említett organikus fejlődés során alakult ki, és amelyeknek a felelősségtudat, a tisztelet és a tekintély alkotja gyökerét: tulaj­don, jog, vallás ... Tíz évvel a kommunizmus csődje és bukása után úgy tűnik, hogy a baloldaltól nem tudunk szabadulni, mert más névvel és más programmal újra visszatér. Vagy sikerült a kommunizmus­nak kinevelni az Új Embert, aki önként vállalja a szolgaságot és a szegénységet, aki nem kockáztat, beéri alig fizetett értelmetlen munkával, másodrendű oktatás­sal, alapszintű szolgáltatásokkal, csak a kisujját se kelljen értük mozdítania, aki számára a vál­lalkozás idegen, a vagyon szé­­gyenletes - szóval az olyan embert aki elvesztette azt a képességet, hogy sorsát kezébe vegye - vagy pedig­­ horribile dictu - a demokráciával, ponto­sabban a demokratikus választó­joggal van baj, amely mennyisé­gi tényezőt ismer és megengedi, hogy a fenti embertípus döntsön az én sorsomról is. A demokrácia népuralmat jelent, de számomra az ilyen uralom félelmetes. Azt hiszem mégsem a demokrácia intézményével van baj, mert érett, stabil értékrendszerrel bíró társadalmakban ez jól működik, de nálunk erre még­ várni kell. A politikának volna egy olyan feladata is, hogy n­e tiporja el az­­illúziókat, de tartsa őket kordában. Pontosítok: ezt a feladatot csak jobboldali politika vallja és vállalja. Lukács István aktuális október 25. - 31. Démoni demokrácia Kr. e. az 5. század huszas évei: Athén a perzsaellenes déloszi szövetség vezetője, Kleón cser­zővarga és a többi demagóg (népvezér) igyekszik megerő­síteni a demokratikus városállam hegemóniáját a szövetségesek fölött. A leszboszi Mütiléné városa elpártol Athéntól, kilép a déloszi szövetségből és az arisz­tokratákat juttatja uralomra. Kleón, Athén baszileusz arkhón­­ja (első vezetője) elrendeli: a pártütő város minde­n felnőtt fér­fiú lakóját meg kell gyilkolni el­rettentő például. Ezt az indít­ványt leszavazza az athéni nép­gyűlés: csak a vétkes arisztokra­ták bűnhődjenek. Ilyen feszült légkörben kerül színre Ariszto­­phanész, a múzsák neveletlen gyermekének két-három olyan komédiája, amelyben a mai ízlést sokszor meghökkentő, keserűen éles gúnnyal támadja Athén vezetőjét és­ annak demagóg körét. És a baszileusz arkhón cserzővarga mit tehet: végigha­­hotázza a veséjébe láttató komédiákat, majd sértett állam­­férfiúi méltósággal megjegyzi: „Ti egy más világot kerestek, mint amelyben élünk, s nem ítélitek meg kellőképpen, ami a szemetek előtt van... Ennyit a görög demokráciáról, szó szerint néphatalomról. Montesquieu óta (1689-1755) a modern nyugat-európai de­mokrácia két alappillére: a hata­lom (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) szétválasz­tásának elve, valamint a közélet­ben való részvétel a szabad választások által szavatolt képviselet közvetítésével. Két évszázad (18­-19) véres forradal­maiban tisztázódtak a népakarat érvényesítésének részletkérdé­sei, a közösséget érintő döntések meghozatalának demokratikus játékszabályai. A polgári demok­rácia kendőzetlen politikai alap­elve az önzés, amit a személyi­ség gazdagításának formájában a köz javára lehet hasznosítani. Lenin elvtársék véres játszmává aljasították a demokrácia mate­matikáját,­­ a többség akaratának érvényesítését a kisebbség fölött. Ők ezt úgy értelmezték: a több­ség akaratát képviseli a kommu­nista hatalmi elit által kisajátított bolsevik párt, amelyik könyörte­lenül eltiporja a másságot meg­fogalmazni, képviselni bátorko­dó kisebbséget. Mintha nem is hallottak volna a vörös csillagá­szok a pozitív megkülönbözte­tésről, ami a közjó irányába tere­li a többségi akaratot: a kisebb­ségnek többet kell biztosítani gazdasági-jogi szempontból, hogy a többséggel egyenlő mér­tékben részesüljön a közjóból, a demokratikus bőség asztalának áldásából. Visszapillantva a görög de­mokrácia, a vad szabadságszere­­tet leckéjére, Kleón úgy vett elégtételt a személyét ért sérel­mekért, hogy a korabeli színházi rendőrséggel megverette a pi­­maszkodó drámaírót. Szókratész, az athéni bölcs (akit Ariszto­­phanész szintén feltűzött epés tollára) határozottan kiállt azon véleménye mellett, hogy egy ostoba döntés akkor is ostobaság marad, ha a többség megszavaz­za. Az iróniájáról elhíresült bölcs a szabad vélemény­nyilvánítás szellemében vétózta meg a tíz athéni sztratégoszt halálra ítélő, tanács döntését. De ugyancsak ő volt az, aki az említett tanács akaratának, a többségi döntésnek engedelmeskedett, amikor elfo­gadva halálra ítélését kiitta a méregpoharat. Démoni demok­rácia az, amelyikben a többség érdekcsoportok által kisajátított akaratát rákényszerítik a kisebb­ségre, netán az egyénre. Erre mondja Borges, az argentin író, hogy a demokrácia merő sta­tisztikai babona abban az eset­ben, ha a mennyiség dönt a mi­nőség ellen. Kopernikusz helio­centrikus elmélete melyik nép­szavazáson győzött? Einstein speciális relativitás-elméletének elfogadására melyik tudós írha­tott volna ki referendumot? Maradjunk a népi bölcsességnél: jóból is megárt a sok. A sokasá­got megillető jóról pedig az eddig lepergett történelem során mindig szűk érdekcsoport dön­tött,­­ a maga javáról gondoskod­va, a tömeget jelszó­ maszlaggal beetetve. Ezért módosult a demagóg­­ népvezető­­ jelen­tése népcsalóra, népámítóra. Fábián Lajos Marad egy évig a régi ötezres A Magyar Nemzeti Bank jövő év február 1-jén kibo­­csájtja a 20 ezer forintos címletű bankjegyet, jelentette be Török László, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója. Az ügyvezető igazgató közölte, hogy az ez év novem­ber 1-től új biztonsági elemmel ellátott ezer forint cím­letű bankjegyet hoznak forgalomba. Az új elem a vízjel fölött található rejtett kép helyére fog kerülni. Továbbá bejelentették, hogy a Magyar Nemzeti Bank a régi típusú ötezer forintos bankjegyek elévülési határidejét november 30-ról, 2001 november 30-ra módosítják, így még egy évig válthatók át új, törvényes fizető­eszközre a Magyar Nemzeti Bank pénztárainál. Gy. I.

Next