Udvarhely Szék, 2000. július-december (3. évfolyam, 27-49. szám)
2000-10-25 / 43. szám
2. oldal Megújulhat-e az RMDSZ? Beszélgetés Kincses Előddel, az RMDSZ volt Maros megyei elnökével, független alsóházi képviselőjelölttel. - Sokak feltételezése szerint az ön 1990-es száműzetése hátterében egy, az RMDSZ felső vezetése és az akkoriban a megye legerősebb, legbefolyásosabb román politikai pártjának számító RNEP között létrejött titkos egyezség, paktum állt. A szélsőséges nacionalista egységpártiak megígérték, hogy tartózkodnak a további etnikai provokációtól, cserében Király Károlynak, Kincses Elődnek és Jakabffy Attilának a megye akkori vezetéséből való eltávolítását kérték. Úgy tűnik, nem hiába, hisz Királyt azután szólították Bukarestbe, ahonnan már nem Vásárhelyre tért vissza, hanem Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Jakabffyt továbbképzésre Franciaországba küldték, s viszszatérte után már őt sem engedték a politikai küzdőtér közelébe, ön pedig közel hat évig húzódó száműzetés után térhetett csak haza. Véleménye szerint van-e, lehet-e valamiféle valóságalapja az említett feltételezésnek, vagy csak spekuláció az egész?* - A hasonló titkosegyezségekről, paktumokról - természetükből adódóan - éppen az , érintett személyek nem tudnak bizonyosat. Személy szerint én sem tudok hasonló egyezségről. Ami viszont tény, hogy engem 1990-ben a Maros megyei törvényszék - bizonyos személyek által írt beadvány nyomán - törölt az RMDSZ szenátori jelöltlistának az éléről. Valószínűleg azért, hogy Markó Bélának bejutó helyet biztosítsanak. Egyébként hasonló törvénytelen módon jártak el Smaranda Enache esetében is. Szintén tény, hogy a megyei törvényszék ítélete ellen az RMDSZ nem felebezett annak ellenére, hogy Mihály Sándor a beadvány szövegét is megszerkesztette. Mindenképpen feltűnő volt a könynyedség, ahogyan belenyugodtak abba, hogy én nem lehetek az RMDSZ szenátora. Az 1992-es parlamenti választások alkalmával esélye lett volna az RMDSZ- nek jóvátenni a ‘90-ben elkövetett mulasztását és a restitutio in integrum elvét alkalmazva a szenátori lista első helyezettjeként indítani, de ezt akkor visszautasították. Mi több, amikor végül elfogadtam, hogy a képviselő lista második helyéről induljak, akkor az akkori megyei elnök, BorbélyLászló azt válaszolta, hogy már túl késő, noha Béres András betegsége, valamint Mózes Edit külföldi tartózkodása miatt még tíz nappal később is változtattak a jelöltlistán. Az is tagadhatatlan, hogy a közel hat évig húzódó száműzetésem ideje alatt az RMDSZ megyei és országos vezetősége nem szaggatta szét a hamistvángot annak érdekében, hogy hazatérhessek. - 1996-os hazatérése után milyen fogadtatásban részesült itthon és mi kényszerítette arra, hogy újra bekapcsolódjon a politikai életbe? - Az RMDSZ hazatértem után nem harcostársként, hanem vetélytársként, akár azt is mondhatnám, ellenségként fogadott. Ezért igen nehezen szántam rá magam, hogy újra bekapcsolódjak a politikai életbe. Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a felső vezetés nem érezte hiányát a magamfajta jogásznak. Pedig, amint azt az Operatív Tanács működése, az ott hozott határozatok is ékesen bizonyítják, igencsak híján voltak a jogi szaktudásnak. Amit ott a felfüggesztésen és a jelöltállítás kapcsán műveltek, az nem egyéb, mint a jog semmibe vétele, csúfolása. Ha ironizálni akarnék, akkor azt mondanám, hogy az Operatív Tanács költői szabadsággal kezeli az RMDSZ alapszabályzatát és általában a jogot. Az RMDSZ Maros megyei elnöki tisztségébe történt megválasztása után érezhetően megromlott az addig sem kifejezetten jó kapcsolata a Köcsög utcai szövetségi elnöki hivatallal. A feszültség csak fokozódott, amikor a Csíkszeredai kongresszuson ver- ■ senybe szállt a szövetségi elnöki tisztségért is. Ön szerint mikor vált feloldhatatlanná, kibékíthetetlenné a két fél közötti ellentét? - A Köcsög utcai elnöki hivatal és a megyei vezetés közötti viszony azóta rossz, amióta annak idején Zonda Attila került a megyei szervezet élére. Zonda a valódi magyar érdekvédelem alapjait próbálta lerakni, s karakán ember lévén nem volt hajlandó úgy táncolni, ahogyan a Köcsög utcából fütyültek neki. Az ellenségeskedés tovább folytatódott a Kulcsár Sándor elnöksége ideje alatt is - akit szintén nem olyan fából faragtak, hogy engedett volna a felső vezetés felől érkező nyomásnak -, s nem változott a magam elnöksége alatt sem. A Csíkszeredában megtartott hatodik RMDSZ kongresszus után felkerestem Markó Bélát, és biztosítottam afelől, hogy tiszteletben tartom a szavazás eredményét és amennyiben nem követ el ordító hibákat, támogatóm munkájában. Viszonzásul azt kértem, hogy ő is támogassa a megyei szervezetet, hisz amennyiben az jól működik, azaz ország vezetésére - az RMDSZ-re - is jó fényt vet. Ne feledjük, hogy a legnépesebb megyei szervezetről van szó. Ekkor úgy tűnt, hogy sikerült hosszú távra biztosítani a zavartalan együttműködés alapfeltéeleit. Markó és csapata azonban - amint azt a későbbi események is bizonyítják - egyetlen ígéretét sem tartotta be. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy lehetetlen helyzetbe hozzák a megyei szervezetet. (folytatjuk) Szentgyörgyi László Hiányzik a Hiányzik, nem csak "egy egészséges jobboldal felé elhajló”. lap, ahogy ezen újság főszerkesztője nyilatkozta, hanem szinte teljesen hiányzik egy átfogó jobboldali értékrendszer az ideológiától az erre épülő politikákon keresztül az ezeket kivitelezni próbáló szervezetig. Most, hogy veszélyes közelségbe került a baloldali uralma, mind gyakrabban hangoztatom azt, hogy a jobb az jobb. A baloldal hiánya önmagában még a fejlődőképesség és a kibontakozás lehetőségét is jelenthetné, de sajnos egyelőre nem ez a tényállás. Egy nemrég készült felmérés alapján a parlamenti tagok 70%a baloldalinak vallotta magát, pedig úgy tudtuk, hogy az utolsó választásokon jobbközép győzelem született. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy nálunk a tömeg indulásból baloldali, máris megvan a fekete keretbe foglalt szürke kép. Én sem hiszem, hogy az igazság a jobboldal kiváltsága lenne, de meggyőződésem, hogy a baloldalnak az egyenlőség nevében elkövetett bűnei miatt gyónnia kellene a történetem előtt. Gondolom sokak számára ismerős, hiszen gyakran elhangzott és manapság is elhangzik, hogy a kommunizmus és szocializmus "századunk heroikus társadalmi kísérlete”. Mi történne ha jobboldalivá tennénk ezt a szóvirágos kijelentést és a kommunizmus szót a fasizmussal helyettesítenénk? Ezért a kijelentésért egy jobboldalit “halálra köveznének”. Szerencsére az eset fikció marad: a csepegő demagógia soha nem volt a jobboldal jellemzője. Demagógiával csak az élhet, akinek ideológiai alapját 1789 óta változatlanul a “szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszó képezi, amely csábító vonzerejét kizárólag (elérhetetlen) elvontságának köszönheti. Ezek gyakorlatba ültetése a történelmi fejlődés összes, természetes módon kialakult kompromisszumainak eldobását jelentené. Nem a szabadsággal van probléma - annak is, korlátokat szabott a társadalmi evolúció - hanem a másik kettővel, mert hát semmiben nem vagyunk egyenlőek, még az életszeretetben sem. Ez olyan tény, amelyről fölösleges vitatkozni. Olyan tény, amely széppé, színessé teszi a világot. Különböző adottságaink és természetesen az ellenzője is történhet. Távol áll tőlem a kettő szembeállítása, de a barátját az ember megválogatja, a testvér adott, az esetleges előnyért még jobb is dolgozik és nem lesz lekötelezve semmiféle hatalomnak. A különböző egyenlőtlenségek elleni harcban a baloldali ideológia a szabadság különböző szeleteit áldozta fel; a szélsőbal hosszú uralma alatt teljesen eltűnt a szabadság és megszületett a szegénységben és nyomorban egyenlőek testvéri társadalma. Nehezebb sorsú embertársaink minden rendszerben voltak és vannak. A velük való együttérzés és irántuk való segítőkészség nemes jellemre utal, de ez hamisan hangzik a demagógiára formázott szájakból. A társadalom aljára szorult emberek helyzetének orvoslásán nem az együttérző könnyek segítenek, hanem egy olyan rendszer, ahol a kitörni akaró tehetségeket nem gátolják állandóan a baloldali mentalitással rendelkező egalitáriusok, mert új területek meghódításával mások lehetőségei is kitágulnak. A jobboldali ideológia elvekre és intézményekre épít, mert ezek stabilak, adott esetben örök életűek. Nem a KI a fontos, hanem a MI vagy MIT. Azok az intézményeket tartja a legnagyobb becsben amelynek a többször említett organikus fejlődés során alakult ki, és amelyeknek a felelősségtudat, a tisztelet és a tekintély alkotja gyökerét: tulajdon, jog, vallás ... Tíz évvel a kommunizmus csődje és bukása után úgy tűnik, hogy a baloldaltól nem tudunk szabadulni, mert más névvel és más programmal újra visszatér. Vagy sikerült a kommunizmusnak kinevelni az Új Embert, aki önként vállalja a szolgaságot és a szegénységet, aki nem kockáztat, beéri alig fizetett értelmetlen munkával, másodrendű oktatással, alapszintű szolgáltatásokkal, csak a kisujját se kelljen értük mozdítania, aki számára a vállalkozás idegen, a vagyon szégyenletes - szóval az olyan embert aki elvesztette azt a képességet, hogy sorsát kezébe vegye - vagy pedig horribile dictu - a demokráciával, pontosabban a demokratikus választójoggal van baj, amely mennyiségi tényezőt ismer és megengedi, hogy a fenti embertípus döntsön az én sorsomról is. A demokrácia népuralmat jelent, de számomra az ilyen uralom félelmetes. Azt hiszem mégsem a demokrácia intézményével van baj, mert érett, stabil értékrendszerrel bíró társadalmakban ez jól működik, de nálunk erre még várni kell. A politikának volna egy olyan feladata is, hogy ne tiporja el azillúziókat, de tartsa őket kordában. Pontosítok: ezt a feladatot csak jobboldali politika vallja és vállalja. Lukács István aktuális október 25. - 31. Démoni demokrácia Kr. e. az 5. század huszas évei: Athén a perzsaellenes déloszi szövetség vezetője, Kleón cserzővarga és a többi demagóg (népvezér) igyekszik megerősíteni a demokratikus városállam hegemóniáját a szövetségesek fölött. A leszboszi Mütiléné városa elpártol Athéntól, kilép a déloszi szövetségből és az arisztokratákat juttatja uralomra. Kleón, Athén baszileusz arkhónja (első vezetője) elrendeli: a pártütő város minden felnőtt férfiú lakóját meg kell gyilkolni elrettentő például. Ezt az indítványt leszavazza az athéni népgyűlés: csak a vétkes arisztokraták bűnhődjenek. Ilyen feszült légkörben kerül színre Arisztophanész, a múzsák neveletlen gyermekének két-három olyan komédiája, amelyben a mai ízlést sokszor meghökkentő, keserűen éles gúnnyal támadja Athén vezetőjét és annak demagóg körét. És a baszileusz arkhón cserzővarga mit tehet: végighahotázza a veséjébe láttató komédiákat, majd sértett államférfiúi méltósággal megjegyzi: „Ti egy más világot kerestek, mint amelyben élünk, s nem ítélitek meg kellőképpen, ami a szemetek előtt van... Ennyit a görög demokráciáról, szó szerint néphatalomról. Montesquieu óta (1689-1755) a modern nyugat-európai demokrácia két alappillére: a hatalom (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) szétválasztásának elve, valamint a közéletben való részvétel a szabad választások által szavatolt képviselet közvetítésével. Két évszázad (18-19) véres forradalmaiban tisztázódtak a népakarat érvényesítésének részletkérdései, a közösséget érintő döntések meghozatalának demokratikus játékszabályai. A polgári demokrácia kendőzetlen politikai alapelve az önzés, amit a személyiség gazdagításának formájában a köz javára lehet hasznosítani. Lenin elvtársék véres játszmává aljasították a demokrácia matematikáját, a többség akaratának érvényesítését a kisebbség fölött. Ők ezt úgy értelmezték: a többség akaratát képviseli a kommunista hatalmi elit által kisajátított bolsevik párt, amelyik könyörtelenül eltiporja a másságot megfogalmazni, képviselni bátorkodó kisebbséget. Mintha nem is hallottak volna a vörös csillagászok a pozitív megkülönböztetésről, ami a közjó irányába tereli a többségi akaratot: a kisebbségnek többet kell biztosítani gazdasági-jogi szempontból, hogy a többséggel egyenlő mértékben részesüljön a közjóból, a demokratikus bőség asztalának áldásából. Visszapillantva a görög demokrácia, a vad szabadságszeretet leckéjére, Kleón úgy vett elégtételt a személyét ért sérelmekért, hogy a korabeli színházi rendőrséggel megverette a pimaszkodó drámaírót. Szókratész, az athéni bölcs (akit Arisztophanész szintén feltűzött epés tollára) határozottan kiállt azon véleménye mellett, hogy egy ostoba döntés akkor is ostobaság marad, ha a többség megszavazza. Az iróniájáról elhíresült bölcs a szabad véleménynyilvánítás szellemében vétózta meg a tíz athéni sztratégoszt halálra ítélő, tanács döntését. De ugyancsak ő volt az, aki az említett tanács akaratának, a többségi döntésnek engedelmeskedett, amikor elfogadva halálra ítélését kiitta a méregpoharat. Démoni demokrácia az, amelyikben a többség érdekcsoportok által kisajátított akaratát rákényszerítik a kisebbségre, netán az egyénre. Erre mondja Borges, az argentin író, hogy a demokrácia merő statisztikai babona abban az esetben, ha a mennyiség dönt a minőség ellen. Kopernikusz heliocentrikus elmélete melyik népszavazáson győzött? Einstein speciális relativitás-elméletének elfogadására melyik tudós írhatott volna ki referendumot? Maradjunk a népi bölcsességnél: jóból is megárt a sok. A sokaságot megillető jóról pedig az eddig lepergett történelem során mindig szűk érdekcsoport döntött, a maga javáról gondoskodva, a tömeget jelszó maszlaggal beetetve. Ezért módosult a demagóg népvezető jelentése népcsalóra, népámítóra. Fábián Lajos Marad egy évig a régi ötezres A Magyar Nemzeti Bank jövő év február 1-jén kibocsájtja a 20 ezer forintos címletű bankjegyet, jelentette be Török László, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója. Az ügyvezető igazgató közölte, hogy az ez év november 1-től új biztonsági elemmel ellátott ezer forint címletű bankjegyet hoznak forgalomba. Az új elem a vízjel fölött található rejtett kép helyére fog kerülni. Továbbá bejelentették, hogy a Magyar Nemzeti Bank a régi típusú ötezer forintos bankjegyek elévülési határidejét november 30-ról, 2001 november 30-ra módosítják, így még egy évig válthatók át új, törvényes fizetőeszközre a Magyar Nemzeti Bank pénztárainál. Gy. I.