Udvarhelyi Híradó, 1992 (3. évfolyam, 1-78. szám)

1992-01-09 / 1. szám

Mivel városunk jövője szem­pontjából fontosnak tartjuk a helyhatósági választásokat — hi­szen az elkövetkezőnégy esztendő Udvarhelyének (visszafejlődé­sét, alakulását befolyásol ják —, mindaddig nyolc oldalon jele­nünk meg, amíg szükségesnek érezzük. Reméljük, olvasóink nem fogják sajnálni a lapunkért kiadott 15 lejt Ha mégis, döntsék el: érdemes-e hetente lemondani egyetlen kávé­ról a magunk, az UH érdekében. UH ÚJ ÉV! Évek garmadája gyarapszik mögöt­tünk. Tapasztalataink öregebbekké tesznek — fiatalítanak reményeink. Lát­tuk már az egymásra uszított emberek frenetikus kitörését, tanúi lehettünk a hergelés mefisztói fortélyainak, 'anar­chista hőbörgésnek, manipulált szenve­délyeknek. Láttunk arlechin-vigyor mö­gött bujkáló cselszövéseket, frivol politikusok nemzeti pajzánkodását, le­tűnni gigerli miniszterelnököt. Új év az, amelybe most kénytelen-kel­letlen átléptünk? Számíthatunk arra, hogy a helyhatósági választások újszerű mozgalmasságot hoznak kisvárosunk hétköznapjaiba. A klikk-harcok minden bizonnyal megerősödnek, és előfor­dulnak majd kisméretű manipulációk, amelyek eredményeképpen egyik helyi filiszter ispánt méltóságba emeltetik. Egyezzünk meg: igazi bizalommal csak az éhkoppon felnőtt fiatal nemzedék irá­nyába fordulhatunk, amelynek sem ide­je, sem gusztusa nem volt kommunis­tákkal bratyizgatni. Az általános választásokra készülődő pártok és elnökjelöltek — biztosak lehe­tünk — mindent meg fognak próbálni, hogy a bezárt gyárkapuk előtt facér sors­ra jutott munkásokat, az illúziókat ve­szített* értelmiségi réteget, az agonizáló parasztságot megnyerjék a hatalomért folytatott garasos küzdelem érdekében. Nem spórolnak majd flancos ígéretekkel, szívmelengetö nemzeti szólamokkal — lesz majd abcúg, vivát, hogy elkábul tőle a világ. Reménykedhetünk — persze —, hogy akik a hatalomra kerülnek, majd bölcsebbek lesznek, mint elődeik. Le­galább a magyargyalázást jó volna abba­hagyni, hiszen beláthatnák: a két év le­forgása alatt ezzel az örökös uszítással jelentősen többet veszítettek, mint amennyit nyertek. Birodalmi alkonyok közepette a fiaskó irtózata szállta meg a hazai elöljárók elméjét is. Keleten lenyugvóban van már a sarló és a kalapács, dél-nyugat felől a horogkereszt rémképe villan felénk, és a kettő között: curáj... Mostanában itt nálunk másképpen re­pül az idő. Az elmúlt két esztendő koráb­bi húsz év tapasztalatával egyenlő. Én azt kívánom mindannyiunknak: ez az év legyen kevesebb­éi pintér Tortát a kismamának A székelyudvarhelyi kórház szülészeti osztályán január elsején 11 óra 35 perckor megszüle­tett Sófalvi Szilárd. Olasz Anna, gyerekszakos asszisztensnő felvilágosított, hogy jó egész­ségnek örvend úgy a 18 éves kismama, Sófalvi Rozália, mint a kisbaba (4100 gramm/58 cm). A kismama bevallása szerint a boldog apuka a 26 éves Sófalvi Ferenc, köröndi lakos. Miután jókívánságaim mellett átadtam pályázatunk nyertesének a tortát, próbáltam interjút kicsikarni az elsőszülöttől... Arra a kérdésemre, hogy mit üzen az UH olvasóinak, csak annyit mondott: — Ouá, ouá, ouá, ouá... (vagyis: „alig jöttem a világra, és ahelyett, hogy abból a tortából megkínálnál, ilyen unalmas kérdéseket teszel fel... háát szarok a Híradótokra!"), és azzal már el is fordult, hogy kézbe vegye a cumisüveget. A „párbeszédet" megköszöntem, és azt kívántam, hogy Korond község kiemelkedő újságírója váljék belőle. Végezetül: a szolgálatos szülészorvos, Dr. Máthé Márton és Tamás Piroska szülésznő áldoz­ták fel az ünnepet, hogy világra segítsék 1992 első újszülöttjét. é Szabó Aladár Postás-sztrájk? 2. old. Katona Adám - felfüggesztve 3. old. Uraim és Hölgyeim, ha azzal kezdem, hogy MOST vagy SOHA, talán nem szónoki fogás, és nem is túlzás. Ha a MOST következő helyhatósági választásokon — városon és vidéken, a megyében jól választunk, akkor talán még sok mindent visszaszerezhetünk abból, amit eddig úgymond elveszítettünk. Ha: a helyi önkormányzatok élére olyan embereket állítunk, akik MINKET képviselnek, akik velünk gondolkodnak, velünk lélegeznek. Ha: olyan vezetőket tudunk választani, akik, ha nem is prófétaként vezetnek az ígéret Földje felé, de a mindennapok Európájába vivő utat mutatják. Akik összefogásra ösztönöznek és nem széthúzásra, hogy vérveszteség nélkül szabaduljunk meg a kommunizmus agyrém-világából és a ránk tapadó, ránk kent balkáni mocsár sarától. Hogy ne kényszerüljünk értékeinket, évszázados ereklyéinket eldobálva, szétzüllött nyájként menekülni szerte a világba. Hogy nyugodtan és emelt fővel vallhassuk: ITT vagyunk, és maradunk. És ne feledjük el — ki is mondta és mikor? —, amit a kényszer és az erőszak vett el, azt még visszaszerezhetjük, de amiről önként mondtunk le, azt soha. é Bágyi Bencze Jakab megszárniáltatunk megszámláltatunk Január 7-én, nulla órakor kezdődött a népszámlálás. Az űrlapon első ránézésre nehéz eligazodni, ren­geteg adatot kell beírniuk az összenőknak. Hogy megkönnyítsük dolgukat, készítsük elő: a lakásunkra vonatkozó iratokat (a lakás, a konyha felületét négyzetméterben kell majd meghatározni); a lakók sze­mélyi iratait, az iskolai végzettségüket bizonyító iratokat; a munkahellyel/munkaviszonnyal kapcsolatos igazolásokat. Ezek az adatok statisztikai célokat szolgálnak. A nemzetiség- és anyanyelv-négyzetek—szórványban—nagyobb visszaélési lehetőségeket rejtegetnek, mint nálunk. Mégis, gondoljuk meg, hogy a nemzetiség-négyzetbe a SZÉKELY-t vagy pedig a MAGYAR-t íratjuk-e be. A székely mellett dönteni csak látszólag mindegy, mert tulajdonképpen azt érjük el, hogy mint számbelileg jelentéktelen,.nemzetiséget” elhatárolnak a magyar nemzetiségtől, vagy egyszerűen besorolnak a „más nemzetiségűek” címszó alá. Természetesen mindenki saját belátása szerint dönt. szí EGEREK ÉS EMBEREK 4. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék