Udvarhelyi Híradó, 1998. január-március (9. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-06 / 1. szám

1998. január 6., kedd közélet Eseménydús esztendő volt a tavalyi Eseménydús esztendő volt a tavalyi, a Polgármes­teri Hivatal tevékenységében is, hiszen a politikai változásokat követően nagyon fiatal személy foglal­ta el a polgármesteri bársonyszéket, amely nem mindig bizonyult „ kényelmesnek“. Szász Jenőt ar­ra kértem, hogy röviden fejtse ki véleményét az el­telt időszakról és a jövőről, most az új esztendő kezdetén. — A tavaly januárban nagy reményekkel indultunk, mert előzőleg megtörtént a nagyon óhajtott kormány­­váltás. Akkor bíztunk a de­mokratikus erőkben, mint ahogyan ma is bíznunk kell, a történtek ellenére. Sajnos, azóta azt is tudjuk, hogy a demokratikus átala­kulás nem „felhőtlen" és nem megy olyan gyorsan és simán, mint ahogyan elkép­zeltük. Romániában még ma sincs reális önkormány­zatiság, nincs a helyi hata­lomnak megfelelő eszköz­­rendszere, ezért nemcsak Székelyudvarhelyen nehéz a vezetői munka, hanem Craiován vagy Nagybányán is. De nincs más alternatíva, csak ez a járható út. A kor­mánytól mi azt várjuk, hogy felgyorsítsa azokat az intéz­kedéseket, amelyeket elvár­nak tőle a nemzetközi in­tézmények (NATO, Európai Unió, Világbank, stb.). Ha ez megtörténik, akkor ne­künk választópolgároknak is jobb lesz az életünk. A la­kosság fele municípiumok­­ban él, ezért kell olyan tör­vényes keretet alkotni, amely javítani tudja a helyi polgármesteri hivatalok munkáját. A politikai üze­net az lehet, hogy ezt a kor­mányt akkor fogják újravá­lasztani a választópolgárok, ha a településeken, élette­rükben javulni fog a közér­zetük. A nagypolitikai vo­natkozásról ennyit röviden. Helyi viszonyokat említve elmondhatom, hogy az el­múlt év a változások éve volt. Legtöbb pénzt kapott városunk a központi költ­ségvetésből, normatív fi­nanszírozásban részesült az oktatás- és egészségügy, nemzetközi forrásokból pénzt hoztunk a városnak, felújítottuk a buszmegálló­kat, javítottuk a közvilágí­tást, létrehoztuk a Budvár szociális központot. Tovább folytattuk a December 1. utca modernizálását, az idén pedig jut pénz a Ho­­rea, Closca és Mező utcák átalakítására. 27 tanul­mányt készítettünk és meg­kezdjük az udvarhelyi vár rehabilitációs programjá­nak kivitelezését. Készülőben van a város­­központ rehabilitációs terve is. Éves beszámolót, újságot adtunk ki, egyszóval nyitot­tabbá, európaibbá vált a hi­vatal, és ezt elismerik a kül­földi barátaink és segítőink . A legnagyobb botrány­unkra a csereháti ügy, amely a jelenlegi tényállás szerint a helyi közösség és az önkormányzat pillanat­nyi vereségét is jelenti, mert az apácák bent van­nak az épületben. Mi vár­ható ezután? — A csereháti ügyben tényleg egy pillanatnyi ku­darcról van szó, de még nincs elveszítve minden. Decemberben a bírósági végrehajtónak nem kellett volna kinyitnia, illetve szentesítenie az apácák be­hatolását, mert a Kongregá­ció nem részese a Táblabí­rósági döntésnek. Persze, ez csak részletkérdés, mert az Aris Industrie kérte volna esetleg a pecsét eltávolítá­sát. Most januárban tovább folytatódnak a perek. Ré­szünkről az egyik pert a bérbeadási szerződés fel­bontására, a másik pedig az adományozási levél érvé­nyességének megszüntetése végett kezdeményeztük. Az apácarend és az Aris cég az iskola területének telek­­könyvezését támadták meg. Számunkra az lenne a leg­jobb megoldás, ha vissza­vásárolhatnánk az egész épületet. — A Csereháton decem­berben történt események­ből kiindulva nagyon kétes, hogy a helyi közösség szempontjából igazságos rendezés történik majd, hi­szen mindenki tudja: váro­sunkra nagy politikai nyo­más nehezedik... — Ez igaz, mert­ a politikai nyomás létezik, de így is re­ménykednünk kell. Ezért emlegettem beszélgetésünk elején, hogy mennyire fon­tos Romániában az önkor­mányzatok megerősödése. Mert ami megtörtént nálunk a csereháti iskola körül, az megismétlődhet holnap más formában Csíkszeredá­ban, vagy bármelyik román városban is. Egyetlen ön­­kormányzat sem engedheti meg, hogy akarata ellenére rákényszerítsenek döntése­ket még akkor sem, ha eb­ben egy kormányfőtitkár közbenjár. Amíg nincsen valódi helyhatósági rend­szer, addig nehéz az ér­dekeinket megvédeni. — Az egyszerű városla­kót az érdekli, hogy mi­ként kezelik a hivatalok­ban az ügyes-bajos dol­gát, panaszait. Van le­hetőség a panaszok ha­tékonyabb kivizsgálásá­ra, megoldására? — Feltétlenül egy szol­gáltató Polgármesteri Hivatalt akarunk kialakí­tani és erre valószínűleg „rá fog menni" ez a vá­lasztási mandátum. De már az 1998-as eszten­dő végére olyan ügyfél­­fogadási programot ve­zetünk be, amelynek ke­retében, nyomtatványo­kat, törvényismertető la­pokat, tájékoztatókat adunk a hozzánk forduló lakosok kezébe és konkré­tan eligazítjuk az ügyük megoldásában. Az is baj még jelenleg, hogy nincse­nek világosan szétválasztva bizonyos hatáskörök (kom­petenciák) és emiatt nem mindig világos: a városra, az önkormányzatra vagy csak valamelyik közintéz­ményre tartoznak a megol­dandó feladatok. — A médiákban szárnyra kapott híresztelé­sek szerint esetleg bekövet­kezhet, hogy önt felfüg­gesztik a polgármesteri tisztségből? Mit tud ön er­ről, fennáll ennek a veszé­lye? — Egyelőre nincs szó fel­mentésről és nem tudok semmi újat mondani erről. Lehet, hogy az év végi ün­nepek miatt valakik „altat­ták" az ügyet és majd újból előhozakodnak ellenem. Kivizsgálást folytattak a hi­vatal tevékenységéről, de semmi törvénytelenséget nem tapasztalt a Prefektúra megbízottja. A bűnvádi eljá­rást még nem zárták le, ame­lyet a tavaly május 27-én a Csereháton történtek miatt kezdeményeztek ellenem. És remélem, hogy a hazai, de a külföldi támogatással is bizonyíthatjuk az önkor­mányzat igazát és a jövő év kezdetén is polgármester­ként köszönthetem az udvarhelyieket, és az AH ol­vasóit. A csereháti kudarc el­lenére, azt a szellemiséget kell megőriznünk egy test­ként egy lélekként, amely­nek hatására decemberben ez a város egy szívként do­bogott. Azt szeretném, ha végre igazi megbékélés, összefogás lenne közöttünk és nem értelmetlen ellensé­geskedés. Fülöp D. Dénes IS szám Ön mit vár az új évtől? Mindent a városért! Két esztendő mezsgyéjén mindnyájan visszagondo­lunk a tö­bbé-kevésbé nehezen eltelt időszakra, és új reményekkel, elképzelésekkel nézünk elébe újabb tizenkét hónapnak. Az új év elején érdeklőd­tem néhány fontos személytől, mit vár a közeli jövő­től. Bartos Dénes, Székelyke­­resztúr alpolgármestere: -Sokkal többet, mint 1997- től. Sokat reméltünk a tava­lyi költségvetéstől a beruhá­zásokat illetően, de keveset tudtunk megvalósítani, mi­vel nem voltak kiegészíté­sek. Nagy beruházásoknak kezdtünk neki (például út­építés), és ha a megyétől nem kapunk kellő segítsé­get a befejezésükre, akkor két-három év múlva kezd­hetjük elölről, nem beszél­ve az elköltött pénzmennyi­ségről. Ugyanakkor na­gyobb összetartást és meg­értést szeretnék az embe­rektől a jelenlegi helyzetért, amelyben létezünk, élünk. Beiusan Liviu Mihai ezre­des, az udvarhelyi Rendőr­ség parancsnoka: - Ne tör­ténjenek olyan rendkívül súlyos események, mint a tavaly, a tavalyelőtt: Zsuzsa esete, a Bethlen negyedben meggyilkolt nő stb., keve­sebb legyen az erőszak, a rablás, a betörés, a gépko­csi- és az abból való lopás, a közúti baleset és így to­vább. Kívánjuk, hogy az idén minden jobb legyen, a lakosság nagyobb bizton­ságban érezze magát - ez a rendőrök kötelezettségei­nek elvégzését föltételezi -, ugyanakkor a városlakók jobban bízzanak bennünk, mert a nap huszonnégy órá­jában a rendelkezésükre ál­lunk, igyekeztünk és igye­kezni fogunk megfelelően megoldani a hozzánk for­dulók gondjait. Sajnos léte­zett egy indokolatlan tar­tózkodás a lakosok részé­ről, amelynek nem ismerjük az okait, annak ellenére, hogy mi mindent megtet­tünk az egymáshoz közele­désért, egymás támogatásá­ért. Néhányszor nem jelen­tettek bizonyos törvényte­lenségeket, s ez számukra hosszú távon hátrányt je­lent. Mindenkinek boldog új évet kívánunk. Rus Sándor, Szentegyháza polgármestere: - Elsősor­ban, mint minden polgár­­mester, minél jobb sorsot a városnak, minél jobb költ­ségvetést a megyétől. Má­sodszor a Szentegyházán áthaladó, 132-es megyei út­­ javításának a befejezését, a­­ város központjától a nem­zeti útig, mert ez gazdasági­­­­lag föllendítené a helységet.­­ Ez a legnagyobb gond, mi­vel az út jelenlegi állapota­­ sajnos elriasztja a befekte­tőket. Továbbá remélem, hogy az év végére befejező­­­­dik az új telefonhálózat ki­építése Csíkszereda és Szé­­­­kelyudvarhely között, hogy­­ Szentegyházán is ne az év­­­ század elején létező háló­zat működjön, hanem le­gyen digitális rendszer. Ugyanakkor jobb sorsot kí­vánok az összes szentegy­házi lakosnak, nyugodtab­­ban, kellemesebben teljen számukra 1998, mint a ta­valyi év. Továbbá remélem, hogy megoldódik a csere­háti ügy; ha szükség lesz rá és kérik a segítségünket, se­gíteni fogunk mi is ebben. Befejezésül minden szé­kelyudvarhelyi lakosnak is kívánok kellemes, boldog új évet. Dr. Ambrus József:­­ Ön­kormányzati képviselőként egy békésebb és nyugod­­tabb esztendőt, kevesebb vitával és több megvalósítá­si lehetőséggel a város javá­ért, mint amit a tavaly en­gedtek a törvényes keretek. Mint a székelyudvarhelyi Mentőszolgálat irányító or­vosa egy jobb gépkocsipar­kot, mind felszereltség, mind szakmai szempontból. Derzsy András: - Első, leg­fontosabb elvárásom az ön­­kormányzati képviselők kö­zötti, ha nem is tökéletes, de legalább jó egyetértés, amely remélhetőleg hama­rosan létrejön. Amint sike­rült tapasztalnom, amikor valamilyen probléma van a városban, nagyon összetar­tóak vagyunk. Ez a cserehá­ti ügyben domborodott ki, ekkor úgymond összerá­zódtunk. Ugyanezt az ös­­­szetartást szeretném a pol­gármesterrel is, jobban együttműködni vele, mint ahogyan eddig, csak a váro­sért, félretéve minden egyéb érdeket. Erre vállal­koztunk, és e nélkül nem tudom elképzelni egy város önkormányzatát. Mint az egyházmegyei Caritas udvarhelyi kiren­deltségének vezetője, önkormányzati határo­zatot szeretnék bevezet­tetni a segélycsomagok szétosztásával kapcso­latban. Tehát aki ilyent kap, próbáljon megdol­gozni érte, legyen annyi önérzete, kötelességtu­­­­data, hogy tegyen cseré­be valamit. Ne olyanok­nak adják, akik - bár munkaképesek - nem tesznek semmit a váro­sért. Tervem szerint ja­nuár 1-jétől minden ilyen személynek néhány órát kell majd dolgoznia a segélycsomagért, és ezt a városgazdálkodási osztály munkatársai igazolnák. A munkaképtelen, rászoruló személyek pedig továbbra is ugyanúgy megkapják majd ezt a csomagot, mint eddig. A városban, hála istennek, sok karitatív szervezet mű­ködik. Ezek közül megemlí­tem a Szent Erzsébet Alapít­ványt, amelynek nagyon lelkes, jól dolgozó munka­társai vannak, akik főleg az ágyhoz kötötteket ke­resik föl. Tapasztalatból tudom, hogy az igazán rászoruló nem kér segít­séget, az ilyen embere­ket kell megkeresni, fő­leg rajtuk kell segíteni. Amint már máskor is említettem, ha minden székelyudvarhelyi csa­lád támogatna egy nála szegényebbet, amivel éppen tudna, aminek már nem veszi hasznát, akkor a városban nem lenne sem szegény, sem gazdag. Miért kell a ku­kába dobni a használt, de még jó ruhákat, ami­kor egy szegény család biz­tos elhordaná azokat? Udvarhelyen rengeteg ci­gány lakik. A múlt rendszer­ben nem foglalkoztak ve­lük, ezért most tanítani kell őket. Lehet, hogy csak tíz vagy húsz év múlva lesz eredménye a nemrég elin­dított roma óvodának, isko­lának, de akkor is végezni kell ezt a munkát, ki kell nevelni az értelmiséget, mert ők csak egymásra hall­gatnak. Mi akármilyen jóin­dulattal közeledünk hozzá­juk, ellenségként fogadnak, nem nagyon hallgatnak ránk, mikor eljövünk, szid­nak bennünket. Ezeket a szociális gondo­kat szeretném megoldani az új évben - mondta Der­zsy András önkormányzati képviselő. Dávid László Bartos Dénes alpolgármester

Next