Udvarhelyi Híradó, 1998. április-június (9. évfolyam, 26-50. szám)

1998-04-02 / 26. szám

1998. április 2., csütörtök közélet (Abc 3 Megszületett az árverés eredménye Régi és új bérlők Kedd reggel közölte a licitáló bizottság a múlt hét péntekén tartott árverés eredményét, mely alapján Székelyudvarhely egyes üzlethelyiségei, új bér­lőkhöz kerültek, másokat pedig továbbra is a régi bérlők használnak. Az árverésen négy, raktárral ren­delkező üzlethelyiséget kínáltak bérlésre, továbbá két raktár nélküli üzletet és négy raktárhelyiséget. Az utóbbiakból kettőre nem jelentkezett bérlő. Andorkó János, a Városgaz­dálkodási Vállalat vezér­igazgatója elmondta, hogy a Kossuth utca 7. szám alat­ti helyiségnek (jelenleg élel­miszerüzlet) új bérlője lesz. Az eddigi bérlő, a Comal Homorod Rt. nem teljesítet­te a részvételi feltételeket, amelyek a licitálási füzet­ben elő voltak írva, emiatt kizárták az árverésről. Az üzlethelyiség új bérlője a Tungs-Star Kft. Kizárták az árverésről a Harmónia Kft.-t is, mert nem nyújtotta be a szükséges iratokat, habár egyedüli jelentkező volt a Szabadság tér 6. szám alatti raktár bérlésére. A Bethlen Gábor utca 61/b. szám alat­ti helyiségnek (cukrászda) megmaradt a régi bérlője, a Frézia Kft. A Bethlen Gábor u. 90. sz. alatti helyiségnek (egykori Szováta büfé) és raktárnak új bérlője lesz, mégpedig az Impar Kft., az egyedüli jelentkező. A régi bérlő, a Ciocârlia Kft. (Pa­csirta bár) tulajdonosa nem vett­ részt a licitáláson. A Függetlenség sugárút 18. sz., illetve a Tamási u. 25. sz. alatti raktárhelyiségek bérlésére nem jelentkezett senki, míg az árverésen meghirdetett többi üzlethe­lyiségnek, illetve raktárnak megmaradt a régi bérlője. A felsorolt helyiségek bér­lői közvetlenül a Városgaz­dálkodási Vállalattal kötnek szerződést, és nem a Comal Homorod Rt.-vel, ahogyan eddig, mert a kereskedelmi társaság nem értesítette a vállalatot, ha szerződést kö­tött vagy hosszabbított meg az említett helyiségek bér­beadására. Az új bérleti szerződéseket tizenöt na­pon belül kötik meg a felek, öt évre, és ezekbe belefog­lalják az árverésnél ígért fel­tételeket (bérszint, beruhá­zás stb.). A bérszintek a sta­tisztikai hivatal által havon­ta közölt inflációs együttha­tó szerint módosulnak. Az árverés előtt nem érkezett egyetlen írásos óvás sem, és azután sem nyújtottak be semmilyen fellebbezést a Városgazdálkodási Vállalat­hoz, közölte Andorkó János vezérigazgató. Vass Anna, a Frézia Kft. tu­lajdonosa elmondta, hogy számára az árverés nagy megmérettetést jelentett, mert az Impar Kft.-vel volt harcban. Véleménye szerint ennek így kellett eldőlnie, hisz már huszonegy éve az illető üzlethelyiségben dol­gozik, megérdemelte, hogy ott is maradjon. A bér, ame­lyet ezután kell fizetnie, több mint kétszerese az eddigi­nek, mondotta Vass Anna. Kovács Jenő, a Ciocârlia Kft. (Pacsirta bár) tulajdono­sa panaszáradattal fogadott, amint arról érdeklődtem, miért nem vett részt az ár­verésen. - 1992. március 1-jétől bé­relem a Comal Homorodtól a Szováta büfét, viszont ak­kor nem tudtam, hogy ez a kereskedelmi társaság a közüzemektől béreli a he­lyiséget - mondotta Kovács Jenő. - Megkötöttük öt évre a szerződést, amely '97. március 1-jével lejárt. Mivel a különböző engedélyek il­lemhelyet is kikötöttek, közbenjártam, hogy enge­délyt kapjak közvécé építé­sére, de mind a kereskedel­mi vállalat, mind a közüze­mek ezt megtagadták, őket ez nem érdekli. Nagyon sok kérvényt beadtam a köz­üzemekhez az akkori ve­zérigazgató, Kenyeres Lász­ló idejében, hogy megvásá­roljam - vagy legalább én legyek a főbérlője a büfé­nek, ne a Comal Homorod - de mindig elutasító vá­laszt kaptam. Az új vezetőséghez is jártam, szó­ban kértem Andorka főmér­nököt és az igazgatónőt, hogy engedélyezzék: le­gyek én a főbérlő. Kérése­met mindig megtagadták: a Comal Homoroddal van kötve a szerződés, s amíg le nem jár, nem köthetek mást, mondták. A Polgár­­mesteri Hivatalhoz is nyúj­tottam be kérvényeket. Ez így ment '97 márciusáig. '96 januárjában ideiglenes szerződést (act aditional) kötöttem a Comal Homo­roddal a szóban forgó he­lyiség bérlésére újabb öt évig, vagyis 2001-ig, a Köz­üzemek tudta nélkül, leg­alábbis nekem így mondták - folytatta a panaszos. - Közben elmentem a Köz­üzemek vezérigazgatójá­hoz, és megkérdeztem: nem lehetséges, hogy ket­ten kössünk bérleti szer­ződést? Andorkó igazgató­­•azt mondta: dehogynem, de ebből per is lehet, mert a kereskedelmi társaság ebbe nem fog beleegyezni. Végül egy kérvényt kellett bead­nom, hogy majd '98 elején szerződést köthessek a köz­üzemekkel. Időközben le­járt a közegészségügyi en­gedélyem, amelyet Mátyás doktornő adott ki 1994- ben, s három hónapos határidőt kaptam illemhe­lyek építésére, ellenkező esetben bezárhatom a cé­gemet. Addig öt évig mű­ködtettem a báromat a külső illemhelyekkel, ame­lyeket rendbehozattam. A Comal Homorod vezetősé­gétől kértem segítséget az új illemhelyek építéséhez, de azt mondta, nem csinál­tat, mert nem az övé az épület, a tulajdonosa visz­­szakaphatja stb. Végül más megoldás nem volt, tavaly novemberben lebontottam a régi épületet, tervrajzot kértem, s nekiálltam az il­lemhelyek építésének. Azonban ezeket nem tud­tam befejezni, mert decem­ber 20-án átiratot kaptam, ne folytassam a munkálato­kat, amíg nincsen meg az összes irat, beleegyezés a felettes szervtől. De nem tudtam, ki a felettes szerv - a Comal Homorod, a Köz­üzemek vagy a Polgármes­teri Hivatal -, mert mind a három helyen azt mondták, ők a helyiség tulajdonosai. Megbüntetnek hétmillió lejjel, mondták. Jó,­egyez­tem bele, büntessenek meg, de adjanak engedélyt, mert már 1989 márciusától ab­ban a helyiségben tevé­kenykedem. Akkor erőszak­kal hoztak ide Radicsfal­­váról,­ állandóan tologattak egyik helyről a másikra, mert fiatal voltam. Béreltem még egy helyiséget, a volt Braseriát (a Vásártér és a Bethlen Gábor utcák kereszteződésénél), és bár '95-ben megnyertem az ár­verést, másnak adták azt a helyiséget. Most ezt is el­vesztettem. Nem mentem erre az árverésre, mert tud­tam, úgysem nyerek, az Impar Kft. tulajdonosáé, László Jánosé lesz ez a he­lyiség, mert ő tanácsos. Egyébként pénteken be kel­lett feküdnöm a kórházba, mert előző nap nagyon fájt a fejem emiatt. Hozzáve­tőleg 150 millió lejt fektet­tem be abba a helyiségbe, amelyet eddig béreltem. Nyolc emberrel dolgoztam, s most ők is az utcára fog­nak kerülni. Magam nem féltem, mert van más mes­terségem is. Nem hagyom ennyiben az ügyet, az igaz­ságügyi szervekhez fordu­lok. Nem hagyom az igaza­mat - mondta Kovács Jenő. Dávid László Az Erdészet közleménye Az Erdészeti Autonóm Ügyigazgatás­a területi kirendelt­ségein, erdészeteken keresztül felhívja az érintettek, va­lamint a közvélemény figyelmét a következőkre: Az utóbbi időben az erdészetek az ország egyes öveze­teiben nehézségekbe ütköznek az erdők szakszerű, az üzemterveknek megfelelő kezelésében. Ez a tény a 18/1991 földtörvény - a 169/1997 törvény általi - mó­dosításának tulajdonítható, amit egyes emberek, érdek­­csoportok, sőt egyes politikai és helyi adminisztrációs hatóságok - akarva vagy akaratlanul - rosszul értel­meznek olyan irányban, hogy meg akarják akadályozni az erdészeti személyzetet a munkája elvégzésében, elsősorban a fakitermelést akarják megtiltani azokon a területeken, amelyeket visszaigényelnek. Ennek követ­kezménye nagyon káros lehet ökológiai, gazdasági vala­mint társadalmi szempontból is, nem beszélve arról, hogy az ország egyes vidékein társadalmi feszültségeket is szült már. Felhívjuk az összes érintett felet, hogy tartsák tisztelet­ben a jelenleg érvényben lévő törvényeket, mind a tulaj­donjogot, mind az erdőgazdálkodási normákat illetően. Meg kell említeni, hogy a lábon álló fa ára nem 5-6-szo­­rosára nőtt, mint ahogy a médiában megjelent, hanem kb. 60%-kal, ami a piacgazdálkodásnak megfelelően ala­kult ki. Ez az ár objektív és hozzájárul a faanyag maxi­mális kihasználásához, valamint reális piacának kialaku­lásához, ugyanakkor biztosítja az erdőkkel hosszív távon történő gazdálkodást. Úgy gondoljuk, hogy ezen problémákat sürgősen meg kell oldani, elsősorban parlamenti és kormányszinten. Az EAÜ határozottan kiáll az erdőkkel hosszú távon va­ló gazdálkodás és a törvények szigorú betartása mellett. Az EAÜ vezetőtanácsa részéről Gheorghe Cahniţă elnök Változó svájci közvélemény Hogyan vált egy segélyakció politikai problémává? cím­mel a svájci Basler Zeitung napilap hasábjain ismét Cse­rehátról szóló cikk látott napvilágot. Talán ez az első, svájci újságíró tollából megjelent újságcikk, amelyben fel­merül, hogy az udvarhelyieknek is igazuk lehet. Maga a cím is objektivitásra utal; a szerző tárgyilagosan írja le az eseményeket, különös gondot fordítva Bürgerék romániai vállalkozásaira, ezen kívül az Omega Prod­­invest működését is megemlíti. A cikk az itthoniak más­fél éves, szívós munkájának kézzelfogható eredménye is, hiszen Svájcban is kezdenek rájönni arra, hogy Bürger körül nem minden tiszta, és ezért számon is kell kérni tőle néhány dolgot - tájékoztatott Szász Jenő. A legmeglepőbb az, és ezt a svájciak mondják, hogy vala­mi nincs rendben a Basel Hilft körül, csak azért is, mert segélyekből nem lehet ekkora beruházást végezni. Ugyan­akkor Bürger állítása is meglepő - „nekünk senkivel sem­mi bajunk", így lehetne lefordítani - holott a Svájcban élők azt kérik tőle számon, hogy az épületet miért őrzik csendőrségi alakulatok. A cikk mellett egy olyan fénykép jelent meg, amelyen világosan láthatóak az épületet őrző személyek. Svájcban ma már sokan megkérdőjelezik a Ba­sel Hilft karitatív jellegét, valamint azt is, hogy adomá­nyokból hogyan lehet ekkora beruházást elvégezni. Szeretnénk, ha ez a hullám - ami ezúttal a kantonok or­szágából indult, és a valódi helyzetet veti föl, amit senki nem akart ezidáig elhinni nekünk - magasabbra csapna. Egyébként a România liberă­ ben is jelent meg egy hason­ló cikk, amelyben ugyancsak felmerül, hogy tisztázatlan háttere van a csereháti iskolának - a cikkíró a pénzmoz­gások tüzetesebb kivizsgálását kéri. Bízzunk abban, hogy a helyzet tisztázódik, hiszen nem lehet lenyelni, hogy az egész akciót - mostani formájá­ban - a város nyakába varrják - mondotta a polgár­­mester. Jakab Árpád Megújuló Erdélyi Napló Március idusától új kiadó vette szárnyai alá a megjelenés anyagi gondjaival, a sanyarú terjesztési feltételekkel küszködő nagyváradi hetilapot, az Erdélyi Naplót. Egy ma­gyar mecénás által alapított új cég, az Erdélyi Sajtóház Kft. próbál biztosabb hátteret nyújtani a kiadványnak, elősegítve a talpraállást. Egy maroknyi ember az Erdélyi Napló „föltámasztásán" munkálkodik, a szerkesztőség fia­talokkal kiegészülve, folyamatosan erősödve fogott hozzá a lap egykori presztízsének helyreállításához, amely presz­tízs megnyirbálásán oly sokan munkálkodtak az elmúlt esztendőben, országhatárokon innen és túl. A megújulás, a változás, a megerősödés jelei minden bi­zonnyal érzékelhetőek lesznek, noha sem az új tulajdo­nos, sem a lapvezetés nem tervez látványos szerkezeti át­alakulást még kevésbé koncepcionális irányváltást. Az Er­délyi Napló polgári hetilapként a civil társadalom ki- illet­ve újjáalakulását kívánja elősegíteni, publikálási lehetőséget nyújtva értelmiségieknek és gondolkodó „átlagembereknek" egyaránt, véleményeket és nézeteket ütköztetve, kritikusan viszonyulva a társadalom visszássá­gaihoz, egyszerre kínálva korrajzot és tartalmas olvasniva­lót. A lap közérdekű információkkal, háttéranyagokkal, té­vé- és rádiósműsorokkal, reklámozási és hirdetési lehetőségekkel szolgál, hetilapként természetesen túllépve a puszta hírközlés kereteit. Formáját és tartalmát tekintve mindazonáltal újságszerű marad, és nem kíván szakítani az erdélyi sajtóhagyományokkal a személytelenített, kilú­gozott, gépiessé tett, uniformizált globális médianyelv ja­vára. Ami a koncepciót illeti, a szerkesztőség fölvállalja a keresztény-nemzeti-liberális értékek közvetítését, a hazai átlagnál valamivel magasabb publicisztikai minőségre és szakmai-nyelvi igényességre törekedve. Polgári középlapként megőrizhetőnek és megerősít­­hetőnek vélik szerkesztői az Erdélyi Naplót, mind formájá­ban, mind irányultságában. Sőt bővíthetőnek és fejleszt­hetőnek hiszik, alakilag terjedelmesebbé, koncepcionáli­san átfogóbbá igyekezve tenni. A március 31-én megje­lenő, újból 24 oldalassá váló 13. lapszám már eme törek­vésekre utal. A kiadó konszolidációs programja természe­tesen a létező realitásokra támaszkodik, kutatva ugyanak­kor a kiaknázatlan lehetőségeket. A folyamatosan növekvő előállítási költségeket egy jószerével jelképes, 250 tejes ár­emeléssel próbálja kompenzálni a jövő héttől. Az Erdélyi Napló minden jelenlegi és leendő munkatársa bízik benne, hogy e csöndes feltámadást kedvezően fo­gadja a remélhetőleg gyarapodó olvasótábor. .__________________________________Dénes László |

Next