Udvarhelyi Híradó, 2004. január (15. évfolyam, 2-20. szám)

2004-01-22 / 14. szám

4 Zajszint •Csmr Nem leik, nem kell Ha nálunk felé új rockzenekart alapítana valaki, nem igazán lenne, hol próbálnia. Első nekifutásra ezt jelenthetnénk ki, miután utánajár­tunk, hogy itt milyen lehetőségei lennének egy kezdő együttesnek. Katona Zoltán A zenekarosdihoz az emberek mellett két nagyon fontos dolog szükségelte­tik: felszerelés, valamint egy olyan pró­baterem, ahol időről időre össze tud verődni a csapat, hogy együtt játsz­­szon, kísérletezzen dallamokkal, szö­vegekkel. A fiatalkori zenélés jó és hasznos hobbi­ kreativitás szempont­jából is jó, a csapatszellem sem elha­nyagolandó, s az is nagy öröm lehet, ha a produktum még másnak is tet­szik. S ha úgy vesszük, a rockzenélés kulturális tevékenység is, a világ jobbik részén legalábbis annak tekintik. Szé­kelyudvarhelyen két-három olyan ze­nekar van, amelyik létezőnek tekinthe­tő - ez azonban csak azt jelenti, hogy többé-kevésbé rendszeresen próbál, és évente ad néhány koncertet. Jakab Attilától, az UFF elnökétől megtudtuk, hogy az ifiház színpada minden zenekar előtt nyitva áll, ha nincs program az épületben - egy a gond: nincs felszerelés. A villanyt és a termet viszont biztosítják. Sima End­re, az Orpheusz együttes basszusgitá­rosa megkeresésünkre elmondta, a „vagon”ként elhíresült kis stúdiójuk­ban ritkán fordult elő, hogy más pró­báljon. Jelenleg átalakítások folynak a környékén, nem is működik. Régebb több zenekar demófelvételt is készített itt, sőt 1999-ben az Udvarhelyszéki Zenelenyomat stúdiómunkálatai is itt zajlottak. Demény Huba, a Shadows együttes dobosa elmondta, nekik van egy bérelt termük, ahol kéthetente pró­bálnak, viszont kezdőknek azt tudja ajánlani, hogy inkább ne csinálják, mert nem éri meg. Tapasztalatai azt mutatják, hogy a támogatók inkább a népzene, a folk felé hajlanának - ha nem folk, nem bolt... A lehetőség per­sze adott, viszont borzasztó nagy aka­raterő kell ahhoz, hogy valaki ne adja fel. Meg kell keresni egy távoli haver haverjának a legjobb haverját, aki édesapjának egy olyan haverja van, aki hajlandó feldobni egy garázst vagy egy pincét, ahol még nem zavarjuk a világ legjobb nagymamáját sem... A zenekarosdihoz bizony pénz kell. Van még egy mód: „tehetős” apa megveszi a hangszereket a gyerekének és a ha­verjainak, felszerelést hozzá, termet bérel. S akkor indulhat a muzsika. Fel­téve, hogy azok, akik lehetőséget kap­tak rá, tényleg szeretnek és tudnak ze­nélni. Mert ha utóbbiak hiányoznak, akkor a próbaterem és a méregdrága hangszer is hiába... Miklós „Indián" Levente (Shadows) Benjamin Francis Webster Született: 1909. március 27., Kansas Gty Meghalt: 1973. szeptember 20., Amster­dam Stílus: tradicionális jazz, swing Hangszer tenor szaxofon Colman Hawkinsszal és Lester Younggal közösen Ben Webster alkot­ja a jazz-zene történetének nagy swing-tenor hármasát. Amúgy Haw­kins volt a nagy példaképe, az ő mu­zsikáján nőtt fel. Webster hangzásvilá­ga igencsak egyedi: a brutális kemény hangok, futamok mellett ugyanúgy jól szólnak hangszeréből a könnyed, lá­­gyabb, melegebb dallamok is. Gyerek­ként hegedülni tanult, majd áttért a zongorára, amelyen bluesszal kísérle­tezett. De miután kezébe került egy szaxofon, és megtanult rajta pár alap­vető fogást, nem tudta lerakni, csak fújta, és gyakorolt eladdig, hogy 1932- ben már egy big-bandben, Bernie Moten nagyzenekarában találja ma­gát, amely abban az időben igencsak nagy népszerűségnek örvendett. Ettől kezdve több kisebb-nagyobb zenekar­ban játszik, ’40-ben pedig már Duke Ellington első nagy tenor fúvósává lép­het elő. Számos jelentős Ellington-fel­­vételen az ő játéka is hallható. Hosszú zenei pályája során számos kiváló zenésszel muzsikál­hatott együtt, és több zene­karban, koncerten léphetett fel mint sessionzenész, va­gyis egy alkalomra meghí­vott muzsikusként. Webster igazából a jazzkedvelők kö­rében mint swing-zenész maradt meg, bár nem volt a legrugalmasabb muzsikus, talán ő tudta a legjobban, legnagyobb átéléssel fújni a „ringató“ jazzmuzsikát. 1964-ben végleg Koppen­hágába költözik, és ettől kezdve visszavonultan él, csak akkor játszik, amikor kedve tartja. (Webster muzsikája január 26-án este 8 órától a Jungle Music Pub jazz-estjén is hallható.) (máthé) Új zenei rovat indul az UH hasáb­jain, melyben az úgynevezett „tábortűzi“ gitárosoknak szeretnénk kedvükben járni, de ALL MY LOVING (Beatles) Dm G7 Cose your eyes and I'll kiss you, C Am tomorrow I'll miss you, F Dm Bb G7 remember I'll always the true. Dm G7 And then while I'm away C Am I'll write home every day F G7 CCI and I'll send all my loving to you. nem csak. Hisz többen vannak, akiknek otthon már évek óta sarokban pihen a gitár, és „lusták“ előkapni egy rövid kis nótázásra. Itt az alkalom változ­tatni, mondhatnánk: nótára fel! Közismert magyar illetve külföldi dalokat közlünk, szövegükkel és ak­kordjaikkal együtt. A rovatot rendsze­resen kiollózva akár kis repertoár is összeállítható. Segítségül talán any­­nyit, hogy a mellékelt akkordoknál a hat szám a hat húrt jelenti a mély E-től kezdődően (E-A-D-G-H-E), és ahá­­nyas számot ír az adott húrnak, annál az érintőnél kell lefogni azt. Az x-szel jelölt húr nem szól. Indítsunk egy „klasszikussal“: Dm - x 0 0 2 3 1 G7-3 2 0 0 0 1 C-x 3 2 0 1 0 Am - x 0 2 2 1 0 Dal­kéréseiteket a mlf@k.ro, illetve a zkatona@freemail.hu rímekre írhatjátok. Bb-xl 3 3 3 1 F —1 3 3 2 1 1 E7 - 0 2 0 1 0 0 E+ — 022110 I'll pretend that I kissing the lips I am missing and hope that my dreams will come true. And then while I'm away I'll write home every day and I'll send all my loving to you. Am E7 - E+=E7 C\ All my loving, I will send to you, Am E7 - E+ C \ all my loving, darling, I'll be true. Udvarhelyi Híradó, 2004. január 22., csütörtök Tankcsapda: Élni vagy égni Egy újabb Tank-aranylemez: a debreceni trió múlt év szeptem­ber 29-én jelentette meg legújabb anyagát, s ez még karácsony előtt „bearanyozódott” - ez ma Magyarországon tízezer eladott példányt jelent. Még a múlt év végén a lemez romániai kiadása is napvilágot látott a szatmárné­meti Sencus gondozásában. Húzós, kemény, dögös lemezt rakott le az asztalra az Agyarország (2001) után két évvel a Lukács-Molnár-Fejes trió: az Élni vagy égni ütős-vágós, gyors nótákat tartalmaz, egyetlen líra­ibb hangvételű dalt (Örökké tart) kivé­ve. Kissé agresszív kezdés a Senki nem menekül, az ezt követő Ébresztő jel viszont már igazi „tankendróll” („a dühömet a világra eresztem”), a har­madik, címadó nóta valamivel nyugod­­tabb - egyébként a lemezborító is na­gyon passzol Lukács eme sorához, J­ szex meg a drog meg a takendróll ki­fordított magamból” - egy rastahajú férfi földön fekvő benzineskanna mellett egy öngyújtót „próbálgat”... Vidámabb, a csapat ősidejét idéző hangvétel a Be vagyok rúgva, akárcsak a Pogo, míg a Szappanopera lett talán a legnagyobb sláger, ha egy ilyen rockban­da esetében beszélhetünk slágerekről - ilyen volt az e­­­ lőző albumról az Ez az a ház. Mármint sláger. A ma­gyarországi CD-változatra nem, a szatmárira viszont felkerült a nagylemezt mege­lőző maxilemez fődala, a Szextárgy is. Lukács szö­vegvilága hasonló előző da­lainak mondanivalójához - a „csövesromantika” finomult az utóbbi albumokon, de a „mag” megmaradt, s ez így is van rendjén minden Tank­csapda-rajongó szerint... Katona Diákok csinálták a bulit A jelek szerint a Kós Károly Szakközépiskolában van a leg­jobb „DJ-mozgalom”, hisz a ma egy hete az Alcatraz Jail House Clubban megtartott Amatőr le­mezlovasok vetélkedőjére ebből az iskolából nevezett be a leg­több diák. Az első lemezlovas este 11-kor állt a keverőpult mögé, hogy mindannyian „szóhoz jussanak”, mindenki három dalt játszhatott le tetszése szerint, úgy keverve, illesztve össze őket, ahogy neki tetszett. A bulira nagyszámú kö­zönség verődött össze - ez azért nem volt mellékes, mert egy-egy lemezlo­vast az is feldobhatott, hogy éppen hányan táncolnak zenéjére. A vetélke­dő végül is „formális” volt, hiszen győztest nem hirdettek, mindenki ajándékban és dicséretben részesült. Mindenki megállta a helyét, dacára annak, hogy a legtöbben még nem ta­lálkoztak profi felszereléssel - a szer­vezők nem titkolt célja az is volt, hogy új tehetségeket fedezzenek fel. Vége­zetül álljon itt a benevezők (és fellé­pők) névsora: Izsák Hunor, Stein Ar­nold, Vajda István, Csedő Attila, Hodgyai Attila, Tarcsafalvi Róbert, Bencze Levente, Illés Egon, Mur­­czek Lóránt, Benkő Dávid, Györfi Csaba, Túrós Lóránt, Nagy Leven­te, Hadnagy Attila, Takács Zoltán és Tamucza Arthur. Ki tudja, talán egyszer még hallunk róluk... K.Z. Jó hír az Apicom-tól! Az áraink még változatlanok! Raktárainknál továbbra is kedvező áron beszerezhet építőanyagokat. Székelyudvarhely, Fások utca 14/x szám. Tel.: 0266 210 380 www.apicom.ro apicom ■ építünk!

Next