Udvarhelyi Híradó, 2018. április (29. évfolyam, 63-80. szám)

2018-04-04 / 63. szám

FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 70 lej 6 hónap 140 lej 12 hónap 280 lej Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Prima Press Kft. ISSN: 1844-430 X ügyvezető-főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter tartalomigazgató: Szu­szer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Kosztolányi Kata, Pál Gábor, Szék­ely István (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztő: Csáki Ferenc Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Gagyi Erika (0744-755579), Magyari Zsuzsa (0741-360211) • Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem érzünk meg,­­ és nem küldünk vissza. ІЗвтимайіб ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600. Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail uhiudvarhelyi-hirado.ro marketingiudvarhelyi-hirado.ro hirdetesiudvarhelyi-hirado.ro terjesztés­iudvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218 340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a lenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó * 2018. április 4., szerda ІШЯШШЯ Ш 4ШЬьШ ■ ■■■НШЯВНВВНННШПИІ 1 AKTUÁLIS Félsávos útlezárás Oklánd és Kovászna megye határa között Folyamatosan süllyed az út Nagyjából ötven méte­ren teljesen leszakadt a 131-es megyei út egyik sávja Kovászna megye határának közelében. Noha a hatóságok 3,5 tonnás súlykorlátozást léptettek érvénybe az említett útszakaszon, ezt sokan nem tartják be, így napról napra romlik a helyzet. A hóolvadás és az esőzések következtében fellazult a talaj, ezért szakadt be két hete a 131-es út ötvenméteres szakasza Oklánd és Kovászna megye között - olvasható a Har­gita Megye Tanácsa által kikül­dött közleményben. A helyszínen azt tapasztaltuk, hogy nagyjából 150 méteren zárták le az út egyik sávját, ahol több probléma is van, a legsúlyosabb, hogy ötven méte­ren az elválasztó vonalig teljesen leszakadt az aszfaltozott felület. A hatóságok 3,5 tonnás súly-, va­lamint 30 kilométer/órás sebes­ség-korlátozást vezettek be. Egyre rosszabb a helyzet Cseke Miklós oklándi polgár­­mester lapunknak elmondta, nap mint nap súlyosbodik a probléma, ami nem csak az esőzéseknek tud­ható be, hanem annak is, hogy so­kan nem tartják be a súly-, illetve sebesség-korlátozásokat. Utóbbit ő maga is tapasztalta. „Meredek mart van az út mentén, amin fák is vannak, de úgy tűnik, hogy a gyökereik sem tudják megfogni a talajt. Az elmúlt időszakban nagy mennyiségű víz folyt le az erdőből, amely beszivárgott az út alá is, eb­ből lett a baj" - írta le a helyzetet. Arra is kitért, hogy a víz elvezetése nincs megoldva a helyszínen, csu­pán 200 méterrel távolabb talál­ható egy áteresz. A polgármester hangsúlyozta, mielőbb rendbe kell hozni az utat, addig pedig be kell tartani a korlátozásokat, ugyan­is ha teljesen beszakad az aszfalt, akkor megszűnik az összeköttetés a térségük, illetve Kovászna me­gye között. Költséges beruházás Megtudtuk, hogy múlt héten járt a helyszínen a Hargita Me­gyei Prefektusi Hivatal által ösz­­szehívott bizottság, akik szerint nagyjából 700 ezer lejbe kerülne a problémák kijavítása, hiszen nem csak az utat kell rendbe tenni, de meg kell állítani a földmozgást is. Persze ezek csak előzetes meg­állapítások, amelyeket szakértői véleményezéssel, valamint pon­tos műszaki felmérésekkel kell alátámasztani. A megyei tanács vezetősége azt közölte, hogy mi­nél előbb rendbe szeretnék hozni az utat, már el is indították az eh­hez szükséges eljárásokat. A kor­mánytól igényeltek támogatást a megoldás finanszírozásáért. FÜLÖP-SZÉKELY BOTOND Teljesen beszakadhat az út, ha az autósok nem tartják be a súly-, illetve sebesség-korlátozásokat FOTÓ: BARABÁS ÁKOS P. BUZOGÁNY ÁRPÁD I І Félreértelmezett kedvesség A kedvességről beszélni ismerősök, ba­rátok társaságában bizonyára jobb téma, mint az árdrágulás vagy az időjárás. Még­sem túl gyakori. Talán azért, mert nem szokványos téma. Talán azért is, hogy ne kelljen a jelenlévőkre vonatkoztatni, úgymond kibeszélni őket. Ennek ellenére több alkalommal, néha a körülöttem lévők beszélgetéseiből hallottam ki az erre vo­natkozó megjegyzéseket, értelmezéseket. Lényegük minden esetben az volt, hogy a kedvességet néha félreértelmezik. Több­nek látják, gondolják, vélik, mint ami. Akkor hát azon lehet töprenkedni, hogy mi is a kedvesség. A családtagok, ismerő­sök, rokonok, barátok iránti figyelmesség, annak megnyilvánulása. Rögtön eszünkbe jut különbséget tenni az ösztönös, nem ellenőrzött viselkedésünkben megtapasz­talható, és a szándékosan megnyilvánuló, megtervezett, az egyéni átlag fölötti ked­vesség között. Megfigyelésünkben, érté­kelésünkben általában könnyen különb­séget tudunk tenni a kettő között. Nem feltétlenül kell értékítélettel előbbit jónak és utóbbit negatívnak minősíteni. Mert aki lényéből fakadóan kedves a környezeté­ben élőkkel, az néha éppen szándékosan foghatja vissza magát valakivel szem­ben, hogy figyelmeztesse valamire, netán büntesse a kedvesség szokott adagjának megvonásával. És aki nyersebb, morco­sabb, az is lehet feltűnően kedves barát­tal, rokonnal, mert éppen azzal akarja ki­mutatni, hogy mennyire kedveli, és igyek­szik is kedvébe járni, tehát törődni vele. A társadalomtudósok régóta felfigyeltek arra, hogy a család, szomszédság, baráti társaság vagy más közösségek viszony­latában az egyénnek mindig fontos, hogy mennyire fogadják el: értékelik, kedvelik, szeretik. Ha az elfogadása alacsony fokú, akkor valószínűleg nem érzi jól magát, és arra törekszik, hogy rá odafigyeljenek, elis­merjék tulajdonságait, véleményét, észre­vételeit, tetteit. Ezért az egyén nagy erőfe­szítéseket is tehet, vagyis úgy is fogalmaz­hatunk, hogy a társadalmi elfogadottsága javítása érdekében nagy erőket mozgó­síthat. Ez a mindennapokban megnyilvá­nuló kedvességtől a nagy tettekig ívelhet. Aki pedig eredendően, tehát mindig és mindenkivel kedves, annak a viselkedése azt mutatja, hogy a környezetében élőkkel szembeni viszonyulása pozitív. Ezek után szinte magától adódik a kérdés, hogy vajon túlzás mindenkivel kedvesnek lenni? Vannak, akik úgy látják, hogy ebből gondok adódnak, mert azt vél­hetjük, aki kedves velünk, annak viselke­dése többre jogosít fel, tehát annak jelzé­se (is), hogy két ember addig langyosnak tűnő viszonyulását föl kellene melegíte­ni... De legalábbis arra következtetünk, hogy jó az ő társaságában lenni, mert ked­vességével elismer, kitüntet, elfogad. A kedvesség tehát nagy erő, mert meg tudja változtatni azt az embert, aki meg­tapasztalja mások részéről a kedvességet. Ugyanakkor, kényelmetlen következmény­ként, valósággal ragadnak rá a környezeté­ben a szeretetre vágyók. A' 89 előtt felnőtt nemzedékek, megfigyelésünk és tapaszta­latunk szerint, jóval visszafogottabbak az érzelmeik megnyilvánulásában, mint a fia­talabbak. Most nem feltűnő, ha találkozás­kor egymást jól megölelgetik az emberek, bár ez pár évtizede nálunk felé eléggé szín­padiasnak tűnt. Az egymás megérintését tekintve itt is nagyot változott a szokás. A déliek közvetlenebbek, az északiak távol­­ságtartóbbak, tudjuk a régiektől. Akkor hát hogyan jó és nem jó viselked­ni? Képzeljünk el egy patikamérleget, ami­nek egyik serpenyőjére odaképzelem a saját kedvességemet: hangsúlyt, mosolyt, érdeklődő pillantást, majd azt latolgas­sam, hogy a másik serpenyőbe mennyit tettek és van-e szándék púpozni azt? Hát lehetne így élni? - і_L...J ~ P»J I CO І і I I ft CO і r-~-J II I

Next