Új Barázda, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

Vermelés helyett szalmacsziplés írta Mosó Pál Nagy az öröm Prágában, Bukarestben és Belládban, mert mitt minden úgy történik, ahogy ők kívánják. Mintha csak az ellenség előírása szerint dolgoznánk. Mert rif egy nálunk politikai téren az ellenség kedvére való munka folyik, az egészen bizonyos. Mikor vetnünk kellene, csépeljük az üres szalmát s azzal áltatjuk magunkat, hogy majd bőséges aratás következik. Nem tudjuk, hogy möscsoda láthatatlan erők mozgatják azt a késhegyig menő testvérharcot, melyet magyar pártok egymás ellen folytatnak. Lehetséges, hogy az országot vélik megmenteni, mi azonban, akik távolabbról nézzük az élet-halálharcot, csak azt látjuk, hogy a végpusztulás felé gurul az ország szekere. Mikor a Kun Béla rablógyilkosbandája ült a nyájainkon, akkor egyek voltunk s titkos beszélgetésekben fogadkoztunk, hogy csak még egyszer lehessünk szabad magyarok, látni fogja a világ, milyen megértéssel tudunk mi majd dolgozni az ország újjáépítésén. A Kun Béla rémuralma megszűnt, visszanyertük alkotmányunkat s szabadságjogainkat s mégis sokkal roszszabbak vagyunk, mint voltunk a forradalmak előtt, mert így, mint most, még sohasem marcangoltuk egymást. Mi a magyarság összességének nagy érdekeit tartva szem előtt úgy véljük, hogy itt a legsürgősebb feladat a mezőgazdasági kultúra fejlesztése s a termelés fokozása. Erre kellene irányítani minden figyelmünket, minden erőnket, mert ez a gerince egész gazdasági életünknek. Gazdasági talpraállásról beszélni a mezőgazdasági termelés fokozása nélkül, önámítás, mert itt ipart és kereskedelmi forgalmat teremteni csak úgy lehet, ha emelni tudjuk földünk hozamát. E nélkül minden hiábavaló s nem egyéb, meddő kísérletezésnél. Pénzünk értékének javulását csakis barázdáink termőképességének fokozásától várhatjuk s csak ugy érhetjük el, ha a pénzülügyminiszter és a földmivelésügyi miniszter e nagy cél elérése végett szövetségre lépnek. Mozgósítani kell összes agrártudósainkat , a legkiválóbb elméleti és gyakorlati gazdasági szakembereinket, hogy előmozdítsuk a gazdasági ismeretek terjesztését, hogy ellensúlyozni tudjuk az időjárás szeszélyeit, hogy sikerrel védekezhessünk a rovarkárok ellen s hogy kiirtsuk az élősdi és gyomnövényeket. Ezek fontosabbak, mint az üres szalmacséplés s mt ezen a téren csak részleges sikereket is tudunk elérni, már jelentékenyen hozzájárultunk pénzünk értékének feljavításához. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a vármegyei gazdasági egyesületek tanácskozó termeiben úgyszólván napról-napra gyülésezni kellene ezeknek a fontos kérdéseknek a megvitatása céljából. Soha nem volt ezeknek a gazdatestületeknek olyan fontos hivatásuk és soha nem állottak olyan nagy feladatok előtt, mint most, mikor gazdaságilag is összeomlottunk s újból az alapkövek lerakásával kell foglalkoznunk. H Ha a gazdatársadalom továbbra is tétlenül nézi politikusaink munkáját s tőlük várja a gazdasági megújhodást, akkor veszve van ez a Csonkamagyarország is, mert meddő szalmacséplésből megélni nem lehet s még kevésbbé lehet gazdasági enerzsiákat teremteni. A gazdasági ismeretek tanítását már a falusi népiskolákban kellett volna megkezdeni, de miután ezt elmulasztottuk, mindent el kell követnünk, hogy a mostani szántó-vető nemzedék minél több gazdasági tudás birtokába jusson. A termelés fokozásának ez az alapja. Dán, német és svéd példákra hiába hivatkozunk, azok nagyon messze vannak s a magyar földmivelő nép csak annak hisz, minek valódiságáról saját szemeivel meggyőződhetik. Szaporitani kell a gazdasági szaktanárok létszámát, százezrével kell terjeszteni a gazdasági tartalmú népies füzeteket,mozgófényképes előadások útján kell bemutatni a mezőgazdasági tudomány vívmányait s a gazdasági tudás hasznos következményeit. A tél folyamán minden faluban minden vasárnap mezőgazdasági szakelőadásokat kellene tartani a gazdasági ismeretek fejlesztése és a termelés fokozása érdekében. E célból igénybe kellene venni az ország legjelesebb elméleti és gyakorlati gazdáit, hogy saját vidékükön vállalják magukra a gazdasági ismeretek terjesztésének nehéz, de rendkívül fontos munkáját. Ezek tehetik most az országnak a legnagyobb szolgálatot, mert a saját tudásukkal ezreket gazdagíthatnak s elévülhetetlen érdemeket szerezhetnek a termelés fejlesztése s pénzünk értékének feljavítása céljából. Gazdasági boldogulásunk a földmivelésügyi minisztérium működésétől függ. Ha a nemzetgyűlés s különösen a pénzügyminiszter, rendelkezésére bocsátja a szükséges eszzközöket, karöltve a gazdatársadalommal, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a vármegyei gazdasági egyesületekkel, megindítható lesz az a munka, melynek végcélja a fogyasztók ellátása, ez végeredményben javulni fog s még kiviteli feleslegünk is marad. Enélkül pedig hiába várjuk sült galamb formájában pénzünk értékének javulását. Az üres szalmacséplés mindig meddő dolog, de legnagyobb hiábavalóság akkor, mikor az ország megmentése érdekében a legnehezebb feladatok egész tömegei állnak előttünk. /f f/lAjamiáp IS, TAgáfiiRpim J® kölénp Budapest, évi* %M: mmn flIMBáiM -------- - «*»•«** MM.Z 5840. «**S, *Jel íW Miért állott Andrássy/ IV. Károly mellé / Mándy Sámuel közgazdasági kérdésekre hívja fel a Ház figyelmét — A külügyminiszter a határmenti lakosság közlekedéséről — A nemzetgyűlés mai ülése — Budapest, január 14. Raál Castion elnök hiába nyitotta meg tíz órakor az ülést, mert érdeklődés hijján a Ház nem volt tanácskozásképes és csak féltizenegy órakor kezdhették a mai ülést. Az ülés elején egyszerű szavazással döntöttek a nyolcórás ülésekre vonatkozó indítvány feltői és a Ház, ennek értelmében hétfőtől kezdve délelőtt tíz órától délután két óráig és délután négy órától este nyolc óráig tartja üléseit. Koloasi Endre, a gazdasági bizottság előadója, ismerteti a bizottsá jelentését a képviselőfizetések felemelése tárgyában. A bizottság a képviselők számára tízezer korona drágaság, pótlék kiutalását kéri, a módosabb képviselőkhöz azonban azt a kérelmet intézi, hogy ne vegyék fel ezt a pótlékot. Ugróni Gábor hozzászólása után Csontos Imre javasolja, hogyha vagyonos képviselők felvennék a drágasági pótlékot, adják azt jótékony célra, mert nem óhajtja, hogy ebből politikai tőkét kovácsoljanak, hiszen a vidéken már megindult a gyalázkodás a nemzetgyűlés tagjai ellen. Kovács J. István határozati javaslatot nyújt be, hogy a gazdasági bizottság már most tegyen előterjesztést a legközelebbi nemzetgyűlés, vagy képviselőhöz tagjai tiszteletúgjának szabályozásáról. Vasa József vallás- és közoktatásügyi miniszter Ugron Gábor javaslatát támogatta, amelynek értelmében nem lehet a tiszteletdíjat a képviselők vagyoni viszonyai szerint kiutalni. A Ház ezzel a módosítással fogadta el a gazdasági bizottság javaslatát és egyben magáévá tette Kovács J. István határozati javaslatát is. Csizmadiát elítélte a mentelmi bizottság Ezután Csizmadia Sándor a mentelmi bizottság ítéletének tesz eleget és ünnepélyesen megköveti a Házat. A felhatalmazási vita során az első szónok Czeglédy Endre. A kormány gazdasági politikájával foglalkozik és indítványt terjeszt a nemzetgyűlés elé a házhelyek felépítésének elrendelésére és a földjeiért népnek földhözjuttatására. Helyteleníti, hogy a királykérdésről meddő közjogi harcok folynak. aszándy Sámuel: Csupán közgazdasági kérdéssel óhajt foglalkozni. A felhatalmazási vita során több utat kellett volna a közgazdasági kérdésekre szentelni, f Élénk helyeslés.) Az államháztartás rendjét egy év alatt nem lehet helyreállítani és a valutát sem lehet javítani. Az adópolitika bírálatára térve át, hangoztatja, hogy e vagyonváltság törvények nem nulláznak egyenlő elbánást az ingatlan és az ingó tőkével szemben. Sőt itt égbekiáltó igazságtalanság van. Az ingatlan vagyon után legalább ötször annyi aváltság, mint a mozgó tőke után. A részvénytársaságokat nem tényleges vagyonjuk után, hanem a tőzsdén jegyzett árfolyamok szerint adóztatták meg. Ez a belső értéknek egyhharmad része. A földbérlőtéknél úgy látja, hogy a bérlők befolyása érvényesül és a rendeletét, nekik nyújtanak előnyt. Beszéde végén a délbaranyai demarkációs vonalról szól és munkanélküliek érdekében száll síkra. A kereskedelemügyi minisztert kéri, juttassa őket munkához, a külügyminisztertől pedig azt kéri, könnyítsék meg a határátlépést. (Helyeslés.) Amtráns válaszai a minisztertiekknek Szünet után AndrássyCiyula gróf emelkedik szólásra. Andrássy Gyula gróf a legrövidebben kívánja előadni azt, ami a közelmúltban történt és ami a jövőre vonatkozik. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy azok a politikusok, akik őfelségimellé állottak visszatérésekor, annak idején hatalmi vágyból idézték fel az IMS. évi októberi forradalmat és a mostani nehéz, napokat. Ezt a vádat visszafordíthatná a kormány ellen, de nincs módjában a kormány céljait vizsgálni. A háború végén folytatott politikáért a történelem a királynak adott igazat, aki felismerte a helyes megoldást, de nem volt hozzá módja, hogy azt keresztül is vigye. Nem lehet tehát gyenge fejedelemről beszélni, de igen is lehet beszélni gyenge tanácsadókról. (Helyeslés a baloldalon..) Régi dajkamesével állunk szemben, ha azt mondják, hogy közte és Tisza között személyes ellentétek voltak, mert Tisza és az ő álláspontja között az utóbbi időben az ellentétek igen megenyhültek, külpolitikai téren meg is szűntek, csak a választójog terén voltak még eltérések. Most azt mondják, hogy készülőben van a második párbaj Bethlen és Andrássy között. Ez az ellentét nem mutatkozott mindaddig, amíg Bethlen rá nem lövetett a magyar királyra. Gaál Gaszton: A törvény megtartása a fő. A törvény ellen a király sem lén,het fel. (Nagy zaj.) Andrássy Gyula gróf: Annak idején mindent elkövetett, hogy a király visszatérését megakadályozza, mivel az időpontot nem találta alkalmasnak. Legitimista volt és az is jó lelkiismerettel. Iparkodott a király időelőtti bejövetelének a megakadályozására, de amikor az események bekövetkeztek, akkor mindent el kellett követni a bajok elhárítására. Nagyatádi Szabó István: Az lett volna a legnagyobb veszedelem, ha Önök győznek. (Élénk helyeslés a kisgazdapárton)