Új Barázda, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-19 / 161. szám

/ /­­* - \ , / fi**0] , VjftVETTE ^ J.rJ ^ less Julim la, werda * AP8 2 K­OI*ON­8 Btldapeat. TV. in BIBIJIM vi ARAK • evre 400 — kfl#nwft. SSBSRKBSXTCSfiGt Wo UCWF** MoSdMM­ teeWle 1* SSUilWS Megjelenik hétfő kitételével mindennap karom­. — H)nIet«Mk BmimMeremnaM* «MrlK Te*e*ee' MaaaC tl-Wi­ltmiil 08-88, éjjel 140-51 .3 ' ff Talta^TX r C '*J*%&* Akiknek kettős arcuk van Irta Pintér László nemzetgyűlési képviselő Vannak emberek, sőt pártok, kiknek két arcuk van. ilyen kétarcú párt a szociáldemokrata párt is, amely — ra­vaszul — felcsatolta a mezőgazdasági munkásbarát ábrázatot és nagy dobbal üti a földbirtokreform indulóját s te­szi ezt olyan ártatlan ábrázattal, mintha mindig is ilyen érzelmektől lett volna eltelve. A szociáldemokrata párt mindig el­lensége volt, nemcsak a kisgazda- és törpebirtokosnak, hanem még inkább a napszámosembernek. Miért? Egysze­rűen azért, mert a szociáldemokrata párt ama Marx-féle elven áll, hogy a termelőeszközök — tehát a föld is — mindinkább kevesebb emberek kezébe halmozódjék össze, mert így könnyebb lesz azt kommunizálni. Ezért a szo­cialisták mindenütt esküdt ellenségei voltak nemcsak a földbirtokreformnak, sőt minden, a falusi szegényebb osztá­­lyok fölsegítésére irányuló mozgalomnak, így például a szocialista Eccarius azt írja: „A kisparasztság politikailag,tár­sadalmilag, gazdaságilag halálra van ítélve. S a munkásságnak érdekében áll elfojtani csírájában minden kísérle­tet (a parcellázást), mely a kispa­­rasztgazdaság megteremtésére irányult. A híres boroszlói pártgyűlés pláne mint eretnek­ tant vetette el azt az indítványt, mely a kisparasztság és napi­­számosok helyzetének javítását kívánta, miután az a magántulajdon erősítését okozná. így került a magyarországi szociáldemokrata párt is két malomkő közé: ragaszkodik a Marx-féle pro­­grammhoz, másrészt szeretné beszer­vezni és megnyerni a falusi munkás­népet és azért hangoztatja a föld­birtokreformot is. Nem lehet azonban két barázdában sántikálni. S nem lehet egy kézzel adni, a másikkal meg elvenni, mert mindaddig, míg a szociáldemokraták ki nem jelentik nyíltan, pártgyűlésen, hogy a Marx-féle programmot elvetik, mindaddig minden szavuk, melyet a falusi nép érdekében emelnek, hamis érc, mellyel csak a lelkeket akarják olcsón megvásárolni. Tudják meg az ország mezőgazdasági munkásai, hogy a szociáldemokraták­tól nincs mit várniok, mutatja ezt a Peidl-féle deklaráció homályossága is, mely a nagybirtokok kisajátításáról szól ugyan, de arról bölcsen hallgat, hogy mi történjék a kisajátított birtok­testekkel. Természetesen nem parcel­lázás, hanem szociális nagyüzem, ez pedig halála a mezőgazdaságnak, de halála a földigénylők törekvésének is. „Vigyázzatok azért a báránybőrbe bújt farkasokra". A fővárosi öntöző autó A drágaságot nem lehet maximálással és rekvirálással letörni A leromlott valuta okozza a drágaságot — A nemzetgyűlés mai ülése — Budapest, július 18. Amidőn Gaal Gasz­­on elnök az illést megnyitotta, az óramutató még nem állt a tízesen. Az elnöki előterjesztések után nyomban áttértek a bizottsági tagsá­gok betöltésére. A szavazatok össze­­számlálása után kihirdették az ered­ményt. A négy bíráló bizottság tagjain kívül megválasztották az Országos Ki­­vándorlási Tanácsba: „ Czettler Jenő, Farkas István, Kenéz Béla, Orffy Imre, Szabóky Jenő, Szijj Bálint, Ugrón Gábor, Viczián István, az Országos Pénzügyi Tanácsba­­ Czettler Jenő, Ernszt Sándor, Hoyos Miksa gróf, Il­ródy-Szabó János, Korányi Frigyes báró, Friedrich István, az államjegyek kibocsájtásának el­lenőrzésért kiküldött bizottságba rendes tagokat: Ernszt Sándor, Horánszky Dezső, Mándy Sámuel, Meskó Zoltán, Ugrón Gá­bor, póttagokul,­ Szabóky Jenő és Temes­vári Imre; a fegyintézet évi számadásának megvizsgálására kiküldött számvizsgáló bi­zottságba : Bugyi Antal, Orffy Imre, Strauss István, a pénzügyi bizottságba pedig Mal­ter István képviselőt. A bíráló bizottságok megválasztott tagjai letették az esküt. Az elnök azután kisorsolta­ azt a 35 mandátumot, amelyet petícióval támadtak meg. Az első három bizottsághoz kilenc-kilenc, a negyedik bizottsághoz pedig nyolc megtámadott mandátum került. Az el­nök végül felkérte a bíráló bizottsá­gokat, hogy holnap alakuljanak meg. Ezután az elnök bejelenti, hogy ötvennél több képviselő a felhatal­mazási javaslat sürgős tárgyalását kérte. Az indítvány felett a nemzetgyűlés a holnapi ülésén szavazással határoznak. Majd áttértek a felhatalmazási javas­lat vitájára. A mai ülés első szónoka Heinrich Ferenc volt. Heinrich Ferenc: Az ország lerom­lott gazdasági helyzetéből a trianoni békeszerződés miatt nem tudunk sza­badulni. A békeszerződés elvette az or­szág leggazdagabb földjeit, bányaterü­letét, nincs szenáros, sőt még sónk sincs és megfosztottak a csereforga­lomtól is. A drágaság oka egyedül a valutában rejlik. (Igaz! Úgy van!) A leromlott valuta okozza a drága­ságot A drágaságot igenis le lehet tömi, de senki sem vállal­hatja azt a bátorságot, hogy ismét rekvirálásokkal, maximálásokkal és más eszközökkel nyúljon bele a drágaság letörésébe. Nagyatádi Szabó István földműve­lésügyi miniszter: Azzal nem is lehet letörni. Heinrich Ferenc: A drágaság nem­csak nálunk, hanem az egész világon észlelhető. A parlamenti bizottság is csak azokat a módokat keresheti, ame­lyek megakadályozzák, hogy a drága­ságot rosszindulatúlag, visszaéléssze­rűen, kapzsiságból, uzsorából, hazafiat­­lanságból fokozzák és előkészítse a tisz­tességes kenyérkeresetre való áttérést (Helyeslés.) Amíg a békeszerződéseket nem változtatják nőve, nyugodt élet nem lehet. (Igaz! Úgy való!) Erre a előbb-utóbb rá szól térniök. A jóvátétel okozta félelem meg­kötője és meggátlója a termelő mun­ka megindulásának. A ránk kényszerített védelmi háborúban teljesítettük köteles­ségünket a haza iránt és hogy nem ugrottunk lá, az lehet, hogy az ő szempontjukból bűn, de a mi szem­pontunkból erény. A külügyi kormány­zat adjon kifejezést annak a nagy­hatalmaknál, hogy ez a csonka or­szág jóvátételt fizetni nem tud és nem is fog. A magyar jóvátételi kérdés a főhatalmaknál alárendelt jelentőségű és fegyveres beavatkozást előidézni úgy sem fog. Szomszédjaink is beérhetik azzal, amit a háború nekik hozott. (Helyes­lés) Mindennap több és több jelét látjuk annak, hogy a főhatalmak is rájönnek arra, hogy ennek a kis országnak megölése magával ránthatja őket is. Helyeslem a kereskedelmi miniszter úr programmját, mert ez alkalmas arra, hogy a körülöttünk felállított kínai falat megbontsuk. Ebben minden közgazdász­nak és jó magyar embernek készség­gel hozzá kell járulnia. Szomszédainkkal kereskedelmi szerződéseeket kell kötni, vagy legalább is magállapodásokat. Ez annál is könnyebb, mert nemcsak mi vagyunk szomszédainkra utalva, hanem ők is reánk. A szabadforgalom híve vagyok, azonban a vámvédelemre szük­ség van, ezért csak úgy éljünk vele, ahogy azt az iparilag fejlettebb orszá­gok használják. A szabadforgalomra való áttérés­­nek fokozatosnak kell lennie, mert különben katasztrófa állhat elő. A monopóliumokat meg kell szün­tetni. Pénzügyi helyzetünk rendezése kér­désénél kötelessége mindenkinek a kor­

Next