Új Barázda, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

X X'!' '-­$S - S7 . 7­0 - *** X// ( - 19 Vv Si ■ ^ * | X / / viaa szeptember ^?, szerda Ára 6 korona Budapest, TV. évt. tlft, Btam * JS©£’5r©tÍ6V2tí QfiQ.— ItOFOntA­, SitERRESZTÖSÉGs IV* lSXátop Mll2etUUi*Stöl'Ut 1* S’Z0.JR lfy ^100.­ Megjelenik hétfő kivételével mbidenoap » UtdAl­iM Telefon, Jewref 55-40, 68-88, «||«11 40-71 Kemal (*) A törökök Horthy Miklósa dia­dalmasan vonul be rövidesen Konstan­­tinápolyba. Kemal pasa megkapta a nagy antant üzenetét, hogy a gőgös hatalmak riadtan adják vissza a törö­köknek Konstantinápolyt, Tráciát, sőt Drinápolyt is. A törökök Európában mindent visszakapnak, amit a világ­háborúban elvesztettek, míg Ázsiában kitört a lázadás Mezopotámia angol megszálló csapatai ellen. Kemal még többet szerzett vissza a törököknek: a nemzeti becsületet, melyet már a balkáni háború kikezdett. De Kemal pasa teljes győzelme még ennél is­ több. Leesett az antant koro­nája. A „beteg ember“ egy suhánggal leütötte az angol-olasz-francia minden­­hatóság fejéről a cézári koronát. Teg­napról mára egyszerre megváltozott a külpolitika képe. Ki hisz ma már az ántánt rettenetes erejében ?­­ Góliát fekszik az aréna porondján, akit a kis Dávid parittyája terített le. Vagy még találóbb talán, ha azt mondjuk, hogy a cirkuszi erőművész vasgolyóját föl­emelte egy kis iskolásgyerek, mert üres volt a golyó. Megszűnt a rette­netes ántánt s előttünk vannak a ko­média hősei, akik már csak a forma kedvéért üzengetnek Kemal pasának, de előbb óvatosan kitudakolják, mit akar, hogy kevesebbet ne ígérjenek neki­k az ultimátumban. Keserű tréfa, hogy ez a „népszö­vetség” épp most vett fel bennünket „hatalmas” körébe. Még rosszabb vicc, hogy Jugoszlávia megkésett kö­veteléseivel, hogy csak Csonkama­­gyarországból való további prédáért hajlandó a törökbe harapni. Bizony változott a külpolitikai helyzet s vál­tozott a kisántánté is. Meztelen való­ság immár, hogy a kisántánt (csehek és szerbek) magukra számíthatnak csupán, mint a görögök. A mumus, mely mögöttük volt eddig a nagyán­­tánt képében, olyan, mint a kram­pusznak öltözött hausknecht leálcázás után. S ha visszagondolunk a csehek óvatosságára, most már megértjük, miért kellett megalakulni a kisántánt­­nak. Ők már előbb tudták, mi az án­tánt, mint Kemal pasa. De várjon gondol-e arra Benes, hogy — Görög­ország is a kisántánt része volt ?! Még egy különös dolog: a nagy Német birodalom nyomorultan vergő­dik az ántánt lábainál — a kis Tö­rökország győzedelmesen diktál neki. De mégis érthető: Németországban a nemzeti eszmét elnyomó szocialista uralom van, Törökországban a nem­zeti eszme uralkodik. Lesz-e a néme­teknek Horthy Miklósuk és Kemal pasájuk ?... Válaszás a tengeren A török-angol háború veszedelme elmúlt Az antant-jegyzék alapul szolgálhat a további tár­gyalásokra — Összeült a szövetséges főmegbizottak tanácsa — Benes nem lesz tagja a népszövetségi tanácsnak — Offenzíva indult meg a tengermelléken a vörös csapatok ellen — A külföld híres Kemal pasa még nem válaszolt a szövetségesek jegyzékére, de megálla­pítható, hogy az antant jegyzéke alapul szolgálhat a további tárgyalásokra, fő­képpen pedig azért, mert a tengerszoro­sok ügyében az összes Fekete-tengeri államokat meg kell hallgatni, így Orosz­országot is. Nagyon zavarja a helyze­tet az, hogy a török csapatok a sem­leges zónába bevonulnak, majd ismét visszahúzódnak, de kisebb osztagok is­mételten vissza-visszatérnek. Antantrészről megcáfolják azokat a híreket, mintha a Dardanelláknál össze­tűzések lettek volna a kemalistákkal. Konstantinápolyi jelentés szerint a szultán nagyvezére, belügyminisztere és külügyminisztere benyújtja lemondását. Valószínűleg nacionalista­ kormány alakí­tására kerül sor. Pirisból jelentik: Tegnap­­délután meg­nyitották a szövetséges tömegbízottak ér­tekezletét, amelyet a török-görög fegyver­­szünet ügyében hívtak össze. A tanácsko­záson Bristol amerikai ellentengernagy mint szemlélő volt jelen. Az értekezlet, amely az ellenségeskedés azonnali megszüntetését fogja követelni, még többször összeül és a törökök és a görögök képviselőit is meg fogja hallgatni. A konstantinápolyi angol megbízott hivatalosan közölte, hogy a háború veszedelme elmúlt, ha nem is látszik teljesen valószínűtlen­nek. Az angol haderő katonai helyzetét a csanaki és izmidi állásokban elég erősnek tartják arra, hogy minden támadásnak el­lenálljon és az állásokat közben folyton erősítik. Konstantinápolyban attól tartanak, hogy a bolsevisták, akiknek Konstantinápolyban igen kiterjedt szervezetük van,­ zavarokat fognak támasztani abban a reményben, hogy az ellenségeskedés kitörésre kerül, még mielőtt török elvtársaikat tőlük elvá­lasztanák. Nagymennyiségű török nyelvű röpiratot terjesztenek, melyekben a törö­köket felszólítják, hogy Konstantinápoly­ban minden angol és cári érzésű orosz embernek vágják el a torkát. Genfből táviratozzák: Benes miniszter­­elnöknek kijelentette, hogy a népszövet­ségi tanácsba való jelöltségét nem fo­gadja el. Kétségtelen, hogy Benesnek ez az elha­tározása nem szerénységen múlott, hanem főként azon, hogy a Népszövetség tagjai előtt Benes nagyon sokat veszített tekintélyé­ből. Berlinből jelentik. Szovjetújságok hír­adásai szerint a tengermelléki köztársaság csapatai, az ellenforradalmiak offenzívát kezdtek a vörös csapa­tok ellen. Az offenzíva célja a japánoktól kiürített Gangada elfoglalása. Háborog a Stromboli vulkán Rómából jelentik: A Lipari-szigetcsoport­ban levő Stromboli vulkán kitört. A kráter éjjel-nappal ontja az izzó hamut, köveket s oldalán hatalmas lávafolyam hömpölyög. A tüneményeket erős földalatti morajlás és kisebb földlökések kísérik. A sziget lakossága között pánik tört ki és sietve hajókra menekülnek. I Musztafa Kemal pasa sakkot adott ■ ■ ■ Keleten dől el Lloyd George és Poincare diplomáciai sakkjátéka A diadalmas török hadsereg fővezé­re, Musztafa Kemal pasa felé fordul hetek óta az egész világ érdeklődése, mert ő volt az első, aki kemény tet­tekkel bebizonyította, hogy nem a dip­lomaták zöld asztala mellett dől el életre erős nemzetek sorsa. Lloyd George és Poincaré játszmája neveze­tes fordulóponthoz érkezett A sakk­tábla figurái egyszerre megelevenedtek és a két játékos akarata ellenére ma­guktól léptek. Lloyd George már visz­­szakozik, Poincaré-nak i pedig látszólag tetszik a diplomáciai sakkjátéknak ez a legújabb fordulata, mert a franciák világuralomra irányuló törekvésének így is kedvező a játszma alakulása. Poin­caré helyett ugyan Mus­tafa Kemal pa­sa adott most sakkot. Stoya George­­nak és az angol kormány mindenható feje siet elhárítani az angol világbiro­­dalm­at fenyegető katasztrófát... Az angol politika a XVIII. század eleje óta, amidőn a spanyol örökösödési háború során sikerült Gibraltárt meg­szerezni, arra törekedett, hogy birto­kába vegye a Földközi-tenger összes stratégiai pontjait és Málta szigete, majd Egyiptom után a Dardanellákra és a Boszpomsra vetette szemét. A Szuezi- csatorna partjain biztosította az India felé vezető utat és hogy az indiai csá­szárság északi határát megvédje az Oroszország felől fenyegető veszélytől, a Fekete-tenger bejáratát minden eshe­tőségre nyitva tartani. Ezért a Darda­­nellákat és a Boszporust fel kellett­­sza­­badítani a török uralom alól. A világ­háború szerencsétlen végén kedvező al­kalom kínálkozott az angol terv végre­hajtására. Franciaország erejét teljesen lekötötte a nyugati fronton vívott harca a német birodalommal és Clemenceau az angol-amerikai segítség fejében szí­vesen engedte át Keleten a fővezér­­séget az angoloknak, mert csak így va­lósíthatta meg kedvenc eszméjét, az antant egységes frontját egy­séges vezetőséggel. Foch tábor­nagy diktátora lett az egyesült francia-angol-amerikai csapatoknak a nyu­gati fronton, a Balkánon pedig a bolgár­török front összeomlása után az angolok ragadták magukhoz Konstantinápolyt és a Fekete-tengerhez vezető utat. Franciaor­szágnak akkor még legkisebb gondja is nagyobb volt és mit sem törődött a törö­kökkel, aki a mi oldalunkon állott a vi­lágháborúban. Versailles, Saint Germain, Neuilly és Tria­non után, amidőn a „győzők” elintézték Németország, Ausztria, Bulgária és Ma­gyarország ügyét, Sévresben sor került Tö­rökországra. Anglia Görögországot hasz­nálta fel eszköznek és a török birodalom testéből hatalmas darabokat hasított ki. A görög nemzeti követelések teljesítésének hamis jelszavával. A török kormány, amely Konstantinápolyban kénytelen - kelletlen tűrte az angol megszállást, nem fejt­hetett ki eveningst éa meghajlott az

Next