Új Barázda, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
' — |—- , ' 1933. március 31, szerda Ara N korona Bildapent, V. évf. OS. mxámt l.LOKZITtSlAKAN , negyedévre 850.— Korom, tUUlUCSZlÚSÍUj VI. kerület, G-oCca 10. Mim egy hónapra 300.— korona. Egyes példálnyáni Heemlaaik Hlfitslátul — • —»------------ Hatoson rraSannk : 48-40, 108—04. éjjel 140—71 Ara 15. korona. — Hirdetéseket metbtMiewtt toüjjülüülü HtTtlVo.. .IUMJIU1 Mlllllin^ HABVHIVÁTIL: VI. kerület, Ontea 10. Mta milliméter díjstriblás szerint vész fel a kladóhivotal Telefon sztook : 40—40, 198—04. éjjel 140—71 Munkásvédelem (—) A nemzetgyűlés a mezőgazdasági munkások védelméről szóló új törvényjavaslatokkal foglalkozik. Egyik javaslat az iránt intézkedik, hogy a munkások és gazdák közt a szerződésekből folyó azon jogviták felől, melyekben eddig a főszolgabíró egyedül ítélkezett, ezentúl a főszolgabíró két munkaadó és két munkásülnök részvételével ítélkezik. Az ülnököket a mezőgazdasági bizottság tagjai sorából hívja be fölváltva és egymásután a közigazgatási hatóság. A másik javaslat fölhatalmazza a minisztert, hogy ha valahol túl alacsony, uzsoraszámbamenő munkabérek vannak, ott a legkisebb munkabéreket megállapító bizottság fölállítását elrendelheti. Ezen bizottság tagjai egyenlő arányban szintén a mezőgazdasági bizottság tagjai sorából kerülnek ki. A mezőgazdasági munkabérek kialakulásába általában nem szabad az államnak beavatkozni. Ez a szabály azonban csak rendes viszonyokra voniratkozik. Ma rendkívüli viszonyok között élünk, mikor nagy mezőgazdasági munkásfölöslegek vannak, amelyek — kivételesen — egyes munkaadóknak módot nyújtanak arra, hogy túl alacsony munkabéreket adjanak munkásaiknak s ezek kihasználják azok szorult helyzetét. Az 1898: II. és a többi gazdasági munkástörvények védelmet nyújtanak a mezőgazdaságnak a sztrájkok ellen, mikor a gazdák szorult helyzetét akarták kihasználni a munkáshiány folytán egyes szervezetek. A mezőgazdaságban sztrájknak nincs helye, mert ott az egyszer elmulasztott munkát nem lehet pótolni s a mulasztás egész termést tehet tönkre. De nem lehet helye az uzsorának sem, mikor nagy munkásfölösleg erre módot nyújt. A törvénynek kivételes és ideiglenes jellege van. Nem akarja a legkisebb munkabéreket sem szabályozni országosan, csupán azon községekben, ahol arra szükség van. Még ezt az intézkedést is a mezőgazdasági kamara meghallgatásával bízza csak a miniszterre. A törvény hatálya csupán két évre szól, a rendkívüli valutáris helyzetre való tekintettel. Mihelyt a pénz értéke megállapodik s a rendes gazdasági élet helyreáll, még ez a kivételesen alkalmazandó rendszabály is megszűnik. A törvényjavaslat nem érinti a magyar gazdák jóravaló zömét. De épp a jóérzésű gazdatársadalom nem vállalhatja azt, hogy egy-két, jobbára új földesúr kapzsisága miatt az egész gazdaközönség szenvedjen a vád alatt, hogy kihasználják a munkásokat. Nem A kis kés tanácsrendszerről van tehát itt szó, hanem épp annak megakadályozásáéról, hogy egyesek hibái miatt a tanácsrendszer titkos hívei propagandát űzhessenek a gazdák ellen. Hisszük, hogy a törvényjavaslat rendelkezései nem is kerülnek alkalmazásra, mert maga a törvény életbelépte elég hatással lesz a vétkesekre s megszűnnek a hibák. Épp ezért a gazdák nevében csak megnyugvással fogadjuk a törvényjavaslatokat, melyek okos munkásvédelemmel gátat emelnek az izgatásnak. Mezőgazdasági munkások érdekeit szolgáló Javaslatok a Ház előtt Rakovszky Iván belügyminiszter nyilatkozott az ifjúsági tüntetések és a rendőrség magatartásáról A nemzetgyűlés mai ülésen — Elsőnek a gazdasági munkásházaik építésének állami támogatásáról szóló 1007. évi XLVI. törvénycikk kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalták. Klarschal Ferenc előadó ismertette a javaslatot. A munkáslakások terén az 1907-ik évi XLV. törvénycikk biztosított egy konyhás lakást és kamrát a cselédeknek azokon a helyeken, ahol azelőtt egy férőhelyen sokszor négy, öt család lakott együtt. Ennek a törvénynek alapján a munkaadók legnagyobb része szinte vetélykedett egymással, hogy az állandóan alkalmazott gazdasági munkások részére megfelelő lakásokat biztosítsanak. A gazdasági munkásházak építésének támogatásáról szóló 1907. évi XLVI törvénycikk pedig kamatsegélyt nyújtott azoknak a törvényhatóságoknak, községeknek és erkölcsi testületeknek, amelyek gazdasági munkásházak építésére kölcsönt vettek fel. Azonkívül csaknem minden minisztérium egy egész csomó kedvezménnyel járult hozzá a gazdasági munkásházak építésének lehetővé tételéhez. Különös fellendülést nyert a gazdasági munkásház-akció Békés és Békéscsaba községekben, Orosházán, Szentesen, Csongrádon és Hódmezővásárhelyen. Tizennégy vármegyében állami támogatással összesen 6723 gazdasági munkásház épült fel. A háború alatt a munkásházak építése szünetelt. A háborút követő esztendőkben igen gyakran előfordult, hogy a gazdasági munkásházak tulajdonosai az ilyen házakat eladták. 1920-ban a kormány rendeleti úton szabályozta, hogy ilyen gazdasági munkásházakat csak a törvényhatóság első tisztviselőjének engedélyezésével lehet más ingatlannal egyesíteni, felosztani, megterhelni, elidegeníteni, bérbe vagy albérletbe adni. A tárgyalásra kitűzött törvényjavaslatnak az a célja, hogy ezt a rendeletet törvényesítse. Kéri a javaslat elfogadását. A földímvelésügyi miniszter a gazdasági munkásházakról Szeder Ferenc szociáldemokrata és Kiss Menyhért a javaslatot a maguk részéről elfogadják. A vita bezárása után nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter válaszolt az elhangzott megjegyzésekre. Kijelentette, hogy törvényben óhajtotta biztosítani, mentsük meg ezeket a munkásházakat még a lakosság akarata ellenére is abban az értelemben, hogyha valaki nagy pénzeket is ígér, ne adják el a házukat. A módot azonban megadjuk arra, hogy indokolt esetekben az eladáshoz hozzá kell járulni. A vármegye első tisztviselőjére van bízva, hogy ezt az engedélyt megadja, mert hiszen elköltözés folytán vagy családi okokból természetesen állhatnak elő olyan esetek, amikor az illetőknek érdekében van, hogy a házat eladják és esetleg másutt vegyenek házat Az 1907-iki törvény elrendelte, hogy minden munkaadó birtokos a cselédei számára köteles külön szobából, konyhából és kamrából álló lakást építeni tíz éven belül, szóval köteles annyit építkezni, hogy minden cselédnek meglegyen a külön lakása. Ezek az építkezések megkezdődtek, a nagybirtokosság meg is felelt ennek a kötelezettségének.. Minthogy azonban tíz évre volt tervezve az építkezés, a háborúkövetkeztében ez megakadt és nemfejlődött olyan arányban, mint ahogy kellett volna. A mezőgazdasági munkásházaknak, illetve csenédházaknak építkezései még nincsenek teljesen végrehajtva. Látható azonban, hogy ezek a mezőgazdasági úgynevezett cselédek, az egész évre szerződtetett munkások, akiknek lakhelyet szoktak adni a gazdák, fogynak Magyarországban, mert a gazdák kevesebb cselédet tartanak. Ötvenezer házhelyet osztottak ki A kis törvényjavaslattal kapcsolatban nem lehet a múlt bűneiről beszélni. Hiszen meghozták: a törvényt munkásházak építéséről és a múltnak csak az a hibája, hogy nem nagyobb mértékben folytatta ezt az akciót. Ma már közel ötvenezer házhelyet osztottunk ki egyeseknek. Helyénvaló tehát, hogy gondoljon a kormány arra is, hogy azok az emberek építsenek. A pénzügyminiszter már százmilliót adott az OKH-nek abból a célból, hogy faanyagot vásároljon. Az építkezőknek módjukbanyájt nemcsak egész házhoz szükséges minden anyagot, hanem részleteket is, akár faanyagot, akár egy-egy ajtót-ablakot az OKH-nál megrendelni. Mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy mostani pénzügyi helyzetünk miatt nem vagyunk képesek igen nagy öszszegeket erre fordítani, mert meg kell élni az államnak is. Ez a kis törvényjavaslat biztosítani akarja azt, hogy amije valakinek meg van, megmaradjon. Vannak, akik azt mondják, hogy mi ilyen apró törvényjavaslatokkal pepecselünk. Azt hiszem, még mindig helyesebb, mintha személyes kérdésekkel töltenék az időt itt a Házban (Élénk helyeslés), mert valamit mégis csak segítünk ezzel. A miniszter felszólalása után a Ház a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta. Három pénzügyminiszteri jelelnés beterjesztése után áttértek a gazdasági munkaviszonyban felmerült ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó eljárás szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Szabó Sándor előadó ismertette a javaslatot. A jogfejlődés a modern jogszolgáltatás terén már régóta szem előtt tartotta azt, hogy az igazságszolgáltatási eljárásnál lehetőség szerint az érdekeltségek is szóhoz jussanak. A kereskedelmi perekben és a munkásoknak, valamint a "munkaadóknak egymás közötti pereiben az érdekeltségek képviselői a kimondott szakhíták mellett már régóta szerepelnek az igazságszolgáltatásban mint ülnökök. Ez eddig hiányzott a mezőgazdaságban, a munkaadók és munkások közötti jogviták elintézésénél. Ez a javaslat ezt a hiányt kívánja pótolni. Fontos közérdek, a termelés zavartalan biztosítása is ezt kívánja. Az előadó ezután szakaszonként ismertette a javaslatot, amellyel az „Új Barázda” már részletesen foglalkozott és rámutatott, hogy a törvényjavaslat határozott lépést jelent abban az irányban, amely a munkaadót közelebb hozza a munkáshoz