Új Barázda, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

' — |—- , ' 1933. március 31, szerda Ara N korona Bildapent, V. évf. OS. mxámt l.LOK­ZITtSl­AKAN­ , negyedévre 850.— Korom, tUUlUCSZlÚSÍUj VI. kerület, G-oCca 10. Mim egy hónapra 300.— korona. Egyes példálnyáni Heem­laaik Hlfitslátul — • —»------------ Hatoson rraSannk : 48-40, 108—04. éjjel 140—71 Ara 15. korona. — Hirdetéseket metbtMiewtt toüjjülüülü HtTtlV­o.. .IUMJIU1 Mlllllin^ HABVHIVÁTIL: VI. kerület, O­ntea 10. Mta milliméter díjstriblás szerint vész fel a kladóhivotal Telefon sztook : 40—40, 198—04. éjjel 140—71 Munkásvédelem (—) A nemzetgyűlés a mezőgazda­ság­i munkások védelméről szóló új törvényjavaslatokkal foglalkozik. Egyik javaslat az iránt intézkedik, hogy a munkások és gazdák közt a szerződé­sekből folyó azon jogviták felől, me­lyekben eddig a főszolgabíró egyedül ítélkezett, ezentúl a főszolgabíró két munkaadó­ és két munkásülnök rész­vételével ítélkezik. Az ülnököket a mezőgazdasági bizottság tagjai sorá­ból hívja be fölváltva és egymásután a közigazgatási hatóság. A másik ja­vaslat fölhatalmazza a minisztert, hogy ha valahol túl alacsony, uzsoraszámba­­menő munkabérek vannak, ott a legki­sebb munkabéreket megállapító bizott­ság fölállítását elrendelheti. Ezen bi­zottság tagjai egyenlő arányban szin­tén a mezőgazdasági bizottság tagjai sorából kerülnek ki. A mezőgazdasági munkabérek kiala­kulásába általában nem szabad az államnak beavatkozni. Ez a szabály azonban csak rendes viszonyokra von­­iratkozik. Ma rendkívüli viszonyok kö­zött élünk, mikor nagy mezőgazda­­sági munkásfölöslegek vannak, ame­lyek — kivételesen — egyes munka­adóknak módot nyújtanak arra, hogy túl alacsony munkabéreket adjanak mun­kásaiknak s ezek kihasználják azok szorult helyzetét. Az 1898: II. és a többi gazdasági munkástörvények vé­delmet nyújtanak a mezőgazdaságnak a sztrájkok ellen, mikor a gazdák szo­rult helyzetét akarták kihasználni a munkáshiány folytán egyes szerveze­tek. A mezőgazdaságban sztrájknak nincs helye, mert ott az egyszer el­mulasztott munkát nem lehet pótolni s a mulasztás egész termést tehet tönkre. De nem lehet helye az uzso­rának sem, mikor nagy munkásfölös­leg erre módot nyújt. A törvénynek kivételes és ideiglenes jellege van. Nem akarja a legkisebb munkabéreket sem szabályozni orszá­gosan, csupán azon községekben, ahol arra szükség van. Még ezt az intéz­kedést is a mezőgazdasági kamara meghallgatásával bízza csak a minisz­terre. A törvény hatálya csupán két évre szól, a rendkívüli valutáris hely­zetre való tekintettel. Mihelyt a pénz értéke megállapodik s a rendes gazda­sági élet helyreáll, még ez a kivétele­sen alkalmazandó rendszabály is meg­szűnik. A törvényjavaslat nem érinti a magyar gazdák jóravaló zömét. De épp a jóérzésű gazdatársadalom nem vállalhatja azt, hogy egy-két, jobbára új földesúr kapzsisága miatt az egész gazdaközönség szenvedjen a vád alatt, hogy kihasználják a munkásokat. Nem A kis kés tanácsrendszerről van tehát itt szó, hanem épp annak megakadályozásá­éról, hogy egyesek hibái miatt a tanácsrendszer titkos hívei propagan­dát űzhessenek a gazdák ellen. Hisszük, hogy a törvényjavaslat ren­­­­delkezései nem is kerülnek alkalma­zásra, mert maga a törvény életbe­lépte elég hatással lesz a vétkesekre s megszűnnek a hibák. Épp ezért a gazdák nevében csak megnyugvással fogadjuk a törvényjavaslatokat, melyek okos munkásvédelemmel gátat emelnek az izgatásnak. Mezőgazdasági munkások érdekeit szolgáló Javaslatok a Ház előtt Rakovszky Iván belügyminiszter nyilatkozott az ifjúsági tüntetések és a rendőrség magatartásáról A nemzetgyűlés mai ülése­n — Elsőnek a gazdasági munkásházaik építésének állami támogatásáról szóló 1007. évi XLVI. törvénycikk kiegészí­tésére vonatkozó törvényjavaslatot tár­gyalták. Klarschal Ferenc előadó ismertette a javaslatot. A munkáslakások terén az 1907-ik évi XLV. törvénycikk biztosí­tott egy konyhás lakást és kamrát a cselédeknek azokon a helyeken, ahol azelőtt egy férőhelyen sokszor nég­y, öt család lakott együtt. Ennek a tör­vénynek alapján a munkaadók legna­gyobb része szinte vetélykedett egy­mással, hogy az állandóan alkalmazott gazdasági munkások részére megfelelő lakásokat biztosítsanak. A gazdasági munkásházak építésének támogatásáról szóló 1907. évi XLVI törvénycikk pedig­ kamatsegélyt nyújtott azoknak a törvényhatóságoknak, községeknek és erkölcsi testületeknek, amelyek gazda­sági munkásházak­ építésére kölcsönt vet­tek fel. Azonkívül csaknem minden mi­nisztérium egy egész csomó kedvez­ménnyel járult hozzá a gazdasági mun­kásházak építésének lehetővé tételéhez. Különös fellendülést nyert a gazda­sági munkásház-akció Békés és Békés­csaba községekben, Orosházán, Szente­sen, Csongrádon és Hódmezővásárhe­lyen. Tizennégy vármegyében állami támogatással összesen 6723 gazda­sági munkásház épült fel. A háború alatt a munkásházak építése szünetelt. A háborút követő esztendők­ben igen gyakran előfordult, hogy a gazdasági munkásházak tulajdonosai az ilyen házakat eladták. 1920-ban a kor­mány rendeleti úton szabályozta, hogy ilyen gazdasági munkásházakat csak a törvényhatóság első tisztviselőjének en­gedélyezésével lehet más ingatlannal egyesíteni, felosztani, megterhelni, el­idegeníteni, bérbe vagy albérletbe adni. A tárgyalásra kitűzött törvényjavaslat­nak az a célja, hogy ezt a rendeletet törvényesítse. Kéri a javaslat elfoga­dását. A földímvelésü­gyi miniszter a gazdasági m­unkásházakról Szeder Ferenc szociáldemokrata és Kiss Menyhért a javaslatot a maguk részé­ről elfogadják. A vita bezárása után nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter vála­szolt az elhangzott megjegyzésekre. Ki­jelentette, hogy­ törvényben óhajtotta biztosítani, mentsük meg ezeket a mun­kásházakat még a lakosság akarata el­lenére is abban az értelemben, hogy­ha valaki nagy pénzeket is ígér, ne adják el a házukat. A módot azon­ban megadjuk arra, hogy indokolt ese­tekben az eladáshoz hozzá kell járulni. A vármegye első tisztviselőjére van bízva, hogy ezt az engedélyt megadja, mert hiszen elköltözés folytán vagy csa­ládi okokból természetesen állhatnak elő olyan esetek,­ amikor az illetőknek ér­dekében van, hogy a házat eladják és esetleg másutt vegyenek házat Az 1907-iki törvény elrendelte, hogy minden munkaadó birtokos a cselédei számára köteles külön szobából, kony­hából és kamrából álló lakást építeni tíz éven belül, szóval köteles annyit építkezni, hogy minden cselédnek meg­legyen a külön lakása. Ezek az épít­kezések megkezdődtek, a nagybirtokos­ság meg is felelt ennek a kötelezett­­­ségének.. Minthogy azonban tíz évre volt tervezve az építkezés, a háború­­következtében ez meg­akadt és nem­­fejlődött olyan arányban, mint ahogy kellett volna. A mezőgazdasági mun­kásházaknak, illetve csenédházaknak épít­kezései még nincsenek teljesen végre­hajtva. Látható azonban, hogy ezek a mezőgazdasági úgynevezett cselédek, az egész évre szerződtetett munkások, akik­nek lakhelyet szoktak adni a gazdák, fogynak Magyarországban, mert a gaz­dák kevesebb cselédet tartanak. Ötvenezer házhelyet osztottak ki A kis törvényjavaslattal kapcsolat­ban nem lehet a múlt bűneiről be­szélni. Hiszen meghozták: a törvényt munkásházak építéséről és a múltnak csak az a hibája, hogy nem nagyobb mértékben folytatta ezt az akciót. Ma már közel ötvenezer házhelyet­ osztot­tunk ki egyeseknek. Helyénvaló tehát, hogy gondoljon a kormány arra is, hogy azok az emberek építsenek. A pénzügyminiszter már százmil­liót adott az OKH-nek abból a cél­ból, hogy faanyagot vásároljon. Az építkezőknek módjukba­nyájt nem­csak egész házhoz szükséges min­den anyagot, hanem részleteket is, akár faanyagot, akár egy-egy aj­­tót-ablakot az OKH-nál megren­delni. Mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy mostani pénzügyi helyzetünk miatt nem vagyunk képesek igen nagy ösz­­szegeket erre fordítani, mert meg kell élni a­z­­ államnak is. Ez a­ kis törvényjavaslat biztosítani akarja azt, hogy amije valakinek meg van, megmaradjon. Vannak, akik azt mondják, hogy mi ilyen apró törvény­­javaslatokkal pepecselünk. Azt hiszem, még mindig helyesebb, mintha szemé­lyes kérdésekkel töltenék az időt itt a Házban (Élénk helyeslés), mert va­lamit mégis csak segítünk ezzel. A miniszter felszólalása után a Ház a javaslatot általánosságban és részle­teiben elfogadta. Három pénzügyminiszteri jelelnés be­terjesztése után­ áttértek a gazdasági munkaviszonyban fel­merült ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó el­járás szabályozásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. Szabó Sándor előadó ismertette a ja­vaslatot. A jogfejlődés a modern jog­szolgáltatás terén már régóta szem előtt tartotta azt, hogy az igazságszolgálta­tási eljárásnál lehetőség szerint az ér­dekeltségek is szóhoz jussanak. A ke­reskedelmi perekben és a munkások­nak, valamint a "munkaadóknak egy­­más közötti pereiben az érdekeltségek képviselői a kimondott szakhíták mellett már régóta szerepelnek az igazságszol­gáltatásban mint ülnökök. Ez eddig hiányzott a mezőgazdaságban, a munka­adók és munkások közötti jogviták el­intézésénél. Ez a javaslat ezt a hiányt kívánja pótolni. Fontos közérdek, a ter­melés­­ zavartalan biztosítása is ezt kí­vánja. Az előadó ezután szakaszonként ismer­tette a javaslatot, amellyel az „Új Ba­rázda” már részletesen foglalkozott és rámutatott, hogy a törvényjavaslat ha­tározott lépést jelent abban az irány­ban, amely a munkaadót közelebb hozza a munkáshoz­

Next