Új Barázda, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

S március 23. péntek Ára 15 korona Budapest, V. évi­. Q­. szám U J mhAidh O1.64 IBÜtÉMI AKt AU : ügyedékre 850.­ U«rouB. BKÍSZICSÉC: VI IterOlet, O­ utca 10. Hím wíTSJlffC íSSSi^JLÍ&ZSl Megjelenik Hétfő W*ételéY©l mindennap TMKShESmx. tnílL illjszabili Maerlnt vesz fel a kiadóhivatal Telefon­szAmok­s 48-48, 198*4­4, éjjel 140­ 1 71 Vörös tüntetés Budapest utcáin megint felsikongott a proletárok nemzetközi dala. A szo­cialista munkások, mintegy feleletként a nemzeti eszmék márciusi fellobba­­nására, parázs tüntetést rendeztek s tele torokkal éltették „Bokányi elvtár­sat", a volt népbiztost és a forradalmat. Véres és végzetes napok emlékét eleveníti fel bennünk ez a zajos fel­vonulás, de mégis higgadtan kell meg­ítélnünk, amint az orvos a visszaeső beteget vizsgálja. Mert itt kétségtele­nül betegségről, az egész világon át­vonuló ragályos kórról van szó, amely­ből valójában kevesen gyógyultak ki. A fővárosi munkásság egy jó része lappangó kór alakjában hurcolja lel­kében a betegség csíráit és csak al­kalom kell hozzá, hogy ez a lappangó baj a forradalom heveny alakjává vál­tozzék át. Az alkalom még nincs itt és remél­hetően nem is fog megérkezni. A be­tegség­­ azonban itt van, nem múlt el és szinte gyógyíthatatlannak látszik. Hiába mondják hát nekünk, hogy a szociáldemokrata párt a Kun Béláék forradalmát kisiklásnak tekinti s ő maga a demokratikus átalakulás útján kíván érvényesülni és nem a jogrend erőszakos feldöntésének eszközeivel. Mi még csak elhinnénk ezt, csak az a baj, hogy a szociáldemokrata mun­kásság nem hiszi el. Az a munkás­sereg, amely ma a szociáldemokrata pártot, a volt népbiztost és a forra­dalmat együtt éltette, e három fogalom és jelszó között ma is szoros eszmei társulást érez s nyilván a szociálde­mokrata pártban látja a proletárfor­radalom örök tüzének ápolóját. Lehet, ebben tévednek a munkások, de bizonyos, hogy sem a szocialista kép­viselők nem oszlatták el azt a tév­eszmét, hogy ők az örök forradalmi készséget képviselik és csupán az alkalom kérdése, hogy a lappangó programm nyílt mozgalommá fejlődjék. Távolról sem múlt el tehát a szociál­demokrácia közveszélyessége s távol vagyunk attól, hogy boldog nyugalom­mal álomra hajtsuk a fejünket. Résen kell állania a polgári társadalomnak, amint a szociáldemokrácia csendes cégtársa , a kommunizmus is éberen résen áll, hogy elkövethesse az alkalmi bűnözést. Magyarországot ma még mindig nem lehet egészséges szervként ke­zelni. Különösen az izgatás anyaga hat itt méregként s azért elsősorban a méregforrások eltömése volna az államhatalom bajt megelőző feladata. Sajnos, az izgatás legveszedelmesebb, mert legmesszebb ható anyagát a nemzetgyűlésből és a sajtóból dobják ki, tehát olyan helyekről, amelyeken a közszabadság legféltettebb érdekei Megdöbbentő vakmerőséggel zavarta meg ma egy órára a főváros rendjét a vörös agitáció. A vasmunkások szo­ciáldemokrata szakszervezete részére hat helyen engedélyezett a rendőrség gyűlést. Ezt az előzékenységet hasz­nálták ki a sztrájkolók arra, hogy ép­pen a komm­ün kitörésének negyedik évfordulója után egy nappal garázda tüntetést rendezzenek. Felbátorítva Ka­b­ók Lajos szociáldemokrata nemzet­gyűlési képviselő izgató beszédétől, utcákon át tüntettek a vörös terror mellett. Vadul bőgték Budapest utcáin a, hóhérnótát -- a Marseillaiset s in­­zultálták az utcán járó békés polgáro­kat, hogy Kun Béla indulójára vegyék le a kalapjukat. Négy évre a véres rémuralom után a főváros utcáin a gyilkos Bokányi népbiztost éltették, de éltették a pro­letárdiktatúrát is. Még a legóvatosab­­bak sem gondolták, hogy a vörös ter­rornak ilyen hamar kinyilik a szeme s a Leni­n-fiúk dicsérete ilyen szemte­lenül vigyorog már négy évre rá a keresztény magyarság arcába. A rendőrség — amint látszik — maga sem gondolt arra, hogy ilyen forradalmi tüntetésre készülnek a vörösök. Különben bizonyára nem 8-10 rendőr állt volna rendelkezésre a merénylet első perceiben s nem kellett volna órákhosszat némán kisér­­getni s tűrni a rendőrségnek a vörös terror tobzódását. A rendőrség végül is helyesen tette, hogy lovasrohammal és kardlapozással verte szét a rend­bontókat. Bizonyára azt is meggon­dolja, hogy ad-e még egyszer enge­délyt ennek a forradalmi"vörös társa­ságnak gyűlésre. Okulhat a mai botrányon. De okulni kell a társadalomnak és a kormánynak is. El vagyunk rá készülve, hogy a liberális sajtó nem háborodik úgy fel a mai országfel­­fordító kísérleten, mint „Az Est" szerkesztőjének küldött konzervdobo­zokon. Hiszen „Az Est" szerkesztő­ségét együtt éltették ma a proletár­diktatúrával. De a magyar polgárságnak okulnia kell a botrányos rendzavará­son. Nem szabad hetvenhét felé szakadoznia, hanem egy erős, nemzeti falanksszá kell tömörülnie s erélyesen visszautasítani a szociáldemokrata bőrt levető bolsevizmust. A kormány pedig vaskézzel üssön szét a felforgatók között, akik jobboldali rémmesékkel leplezik a maguk nemzetgyilkos szán­dékait. A vaskezű kormány mögött lesz az egész nemzet! A tüntetésről a következő tudósítá­sunk számol be: A vas- és fémmunkások nemrégen sztrájkba léptek A szociáldemokrata­­párt a helyzet­ megbeszélésére m­ára több helyütt gyűlést hrdetel s leg­többen a Thököly­ úti vasmunkásotthon előtt jelentek meg, ahol Kubák Lajos nemzetgyűlési képviselő ismertette a gyárosoknak az elhatározását, hogy csak a teljesen megbízható munkásokat veszik vissza. Közben a gyűlés tömege állandóan szaporodott, a képviselő iz­gató hangú beszéde félbeszakadt és a tömeg rágyújtott a nemzetközi mun­kásindulóra. Ezt követőleg pedig a Thököly­ úton elindultak a Baross-tér felé. Közben ilyen kiáltások hallatszot­tak a mintegy hatezer főnyi­ tömeg­ből: — Éljen Bokányi elvtárs! (Akit tud­valévően halálra ítéltek a kommün alatti bűneiért). —­ Éljen a forradalom! Éljen Ga­rami elvtárs! A készenlétben lévő rendőrség nyomban a menet indulása­kor oszlásra szántotta a munkásokat, akik azonban nem hederítettek a fel­hívásra, ellenkezőleg: megnövekedett erővel kiáltották forradalmi szólásaikat. A kirendelt rendfenntartó közegek új­ból kijelentették a menet vezetői előtt, hogy embereiknek szét kell oszlani, mert felvonulásra nincs engedélyük. A hangulat még izgalmasabb lett és most már­ a bomlasztó újságokat, a Nép­szavát, az Az Estet és a Pesti Naplót éltették. A mind határozottabbá váló rendőri fellépésre a munkástömeg több részre oszlott. Egyik felük a »Népszava« felé vette útját, ott azonban erős készült­ség megakadályozta a tüntetést. A Nagy­körúton nehezebben sikerült a munká­sok ártalmatlanná tétele. Közben a tün­tetők a Gyáriparosok Országos Szö­vetségének helyisége előtt is kiáltoztak, az utca közönsége pedig megdöbbenéssel nézte a nekikeseredett férfiakat. A Szondy­ utcánál végre sikerült részeire bontani a tömeget és a nyugalmat hely­reállítani. Több rendőr eközben kard­lappal is szembeszállott a tüntetőkkel. A főkapitányságon nagy megütközést keltett az engedély nélkül megtartott felvonulás és kijelentették, hogy ezután komoly megfontolás tárgyává fogják tenni, engedélyeznek-e munkásgyűlést. A forradalmat értettére Budapest utcáin A feliggatott vasmunkások kihívó tüntetése — A nemzetközi indulót is énekelték — Erőszakkal kellett szétoszlatni a tömeget — A kor­­mányinak vaskézzel kell szétütni a fölforgatók között — Az UJ BARÁZDA tudósitójától — találkoznak. Azért nem kívánunk ön­kényes beavatkozásokat, mert ezek visszafelé is elsülhetnének. De kíván­juk igenis, a jogrend és az államérdek bírói oltalom alá helyezendő leg­szigorúbb védelmét. Sokkal inkább a törvény kíméletlen szigora védje meg a nemzeti élet hagyományos rendjét, bármily terhes is ez, semmint az ólomfütykös és a revolvergolyó. Már­pedig szükség­szerűen ilyen eszközökre kényszerül a harc, ha ennek elfajulását az állam­­hatalom jogszerű eszközeivel meg nem akadályozza. Újra a szociáldemokratákon hiúsult meg a megegyezés a vasmunkások és munkaadók között A kereskedelmi miniszter csütörtökön délután a kizárt vasmunkások és a mun­kaadók közt fenforgó ellentétek ki­egyenlítése érdekében békéltető tárgya­lásra hívta meg a munkaadók és a szociáldemokrata, valamint a keresztény szocialista szervezet képviselőit. A tár­gyalást Tőry Gergely miniszteri taná­csos nyitotta meg és kifejezte azt az óhajtását, hogy a tárgyalást eredmény­­­yel fejezzék be és a munká­t minél előbb felvétessék. A szociáldemokraták részéről Kakuk Lajos nemzetgyűlési képviselő szólalt fel. Kifogásolta, hogy a tárgyalásra a keresztényszocialistákat is meghívták és kijelentette, hogy a ke­resztényszocialisták képviselői előtt a tárgyalást nem folytathatják, sőt ennek a feltételnek nem teljesí­tése esetén kénytelenek volnának a tár­gyalásról eltávozni. A keresztényszo­cialisták részéről Aufner Béla főtitkár kijelentette, hogy bár a munkásság ki­sebbségét képviselik, ragaszkodnak ahhoz, hogy a hozzájuk tartozó mun­kások érdekeinek megvédésére a tár­gyalásban részt vegyenek. A munka­adók képviselője felszólalásában szin­tén annak az óhajának adott kifejezést, hogy szívesebben látná, ha a tárgya­láson a szocialisták és keresztényszo­cialisták egyaránt résztvennének. Mi­után azonban a szociáldemokraták meg­maradtak előbbi álláspontjuk mellett, az elnöklő Tőry miniszteri tanácsos a tárgyalást berekesztette, mert nyilván­valónak látta, hogy a kívánt eredmény, ezúttal el nem érhető. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a szociáldemokraták­nak nem a megegyezés a fontos, ha­nem a hatalmi kérdés. Budapesten az újságárusbódékban kapható az „Új BARAZDA"

Next