Új Barázda, 1924. szeptember (6. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-23 / 198. szám

z mi voltunk azzal, hogy hosszú cikksorozatokban ,Britannia titkait és egyéb formában olyan állítólagos vagy tényleges bűnöket adnak elő különböző sajtóorgánumokban, melyek a keresztény irányzat úgynevezett kilengéses szférájában a kommunizmus szörnyűségeinek reakciójaként elkövettettek. — Nagyon tévednek, mert áldott legyen az a kéz, mely objektív érzéstől vezéreltetve, a sajtóban és politikai téren rámutat a keresztény kurzus hibáira, de átkozottak azok a kezek, amelyek az ilyen képeket elénk festik, hogy meghamisítsák a magyar közvéleményt, hogy kivetkőztessék önmagából a keresztény öntudatot, hogy valamiképen előkészítsék az örök összeomlás talaját. Szilárdan áll az ezeréves keresztény állami hatalom . Ettől a politikai patkányrágcsálódástól, történjék az akár a parlament falai között, akár annak pincéjében vagy körülötte, akár a sajtóépületek belsejében, óvakodjék mindenki. Nekünk semmi szükségünk nincs a csatornák töltelékeire s vegyék tudomásul a patkányok és a csatornák egyaránt, hogy bármiképpen próbálkoznak is mégegyszer szemközt fordulni az ezeréves keresztény állami hatalommal, ott fogják találni abástyára siető magyar katonákat és magyar polgárokat egy táborban, akik nem fogják tűrni, hogy még egyszer összeomoljanak ezek a bástyák, mert ezek a magyarok vigyáznak erre a bástyára, vigyáznak a patkányokra és óvakodnak a csatornáktól. Az egymást megértés, megbecsülés, ha ma nem, hát holnap, ha holnap nem, hát holnapután, de föltétlenül meghozza az eredményt. Ez az, amit önöknek prédikálni akartam. Én most nem mint miniszter vagy mint képviselő beszélek, hanem mint magyar katolikus pap, aki ezer éven keresztül prédikál ennek a népnek. A helyettes miniszterelnök, szavait a hallgatóság nagy éljenzéssel és viharos tapssal fogadta. Vasa miniszter és kísérete az esti vonattal utazott vissza Budapestre. r l'Tounak olvassák az UJB írásdásjjai is- á malom Henry Bordeaux — Ahogy itt látnak engem — mondotta nagy hévvel Chaponniére doktor az ügyvédi váróteremben, mialatt várta, Hogy behívják az esküdtszék elé szakértői esküre s mi elnéztük azt a pirospozsgás arcú kolosszust, aki ezekben az ásványvizes és herbateás, lencsepürés és tápkenyeres világban ugyancsak meg tudott felelni a véres marhasülteknek és burgundi palackoknak — ahogy itt látnak, én már feltámasztottam egy halottat. Már bizony képesnek látszott erre: élet pezsgett ki minden pórusából. Mindazáltal Rameau ügyvéd azt vetette ellen, hogy az nem "szokása az orvosoknak, mert azok inkább eltemetik az embereket, mint visszacibálják a másvilágról. Ám a doktor többre tartotta a történetét, mint mi s haladéktalanul be is adta nekünk. Jobb is lesz, hagyjuk, hadd fecsegje el ő maga. •Már teljes buzgalommal, akarom mondani tapasztalatansággal gyakoroltam hivatásomat, midőn egyszer Recluse mellett egy hegyi tanyán a molnár nővére került kezelésem alá valami csekélyke bibivel. Chantepoulet Méláménak hívták, fivérével lakott, Chantepoulet Kristóffal, egy hallgatag, mogorva emberrel, aki egészen elkeseredett konkurrensérnek, Tarbotonnak, gúnynéven a Liszt-nek sikerén, míg a leány, huszonöt éves, kedélyes nő, jó háziasszony és kitűnő varrónő, dolgozott, nevetett, csacsogott naphosszat. Valahányszor arra lovagoltam, sohasem mulasztottam el, hogy el ne beszélgessek vele. A malom családi örökségük volt s egyenlő részben bírták ők ketten. • Beszéltek ugyain eleget a környékben olyasfélét, hogy a fiú roppantul áhítozott az után, hogy egyedüli tulajdonosa legyen a malomnak, meg hogy zárdába küldte nővérét, aki azonban hamarosan megszökött onnan, meg hogy udvarolt Tracassin helyettes polgármester leányának s csak úgy kapja meg annak kezét, hogy kötelezte magát, hogy leendő feleségét egyedüli úrnőként viszi a majomba. De hiszen annyi mindent tudnak pletykálni az emberek! Nos, Melanie beteg léte, mégpedig fekete himlőben. Egy délután, mikor lovamon odaérkeztem, Kristóf barátom deszkát ácsolt a ház előtt. Olyan temetéses képe volt, de hiszen különben is ez volt a mindennapos ábrázatja. — Hogy van a kicsike? — Rosszul. — Mit eszkábálsz itt? — Látja. Minthogy a malom rém járt, azzal foglalatoskodott, hogy- koporsót készített. Fölmentem a lakásba. Melanie nem mozdult. Hanyatt feküdt és aprókat, vékonyakat lélegzett. Ez jelenthette azt is, hogy egyik percről a másikra végez, meg tarthatott még sokáig is, meg rövid ideig is; az ember sohasem tudhatja. Tapogatom, hallgatom, figyelem. Nyakán fölfedezek halvány foltokat, négyet az egyik oldalon, egyet a másikon, mintha egy kén markolta volna meg. Mivel azonban az egész test himlőhelyes volt, nem vetettem ügyet ezekre a kevéssé jellegzetes nyomokra. Megirom a rendelést és odakint megmutatom a fivérnek, aki nyugodtan tovább faragja a deszkát. — Itt az orvosság. Úgy is Reclusebe megyek, beadom a gyógyszerésznek. — Megéri? — Míg meg nem halt valaki, mindent meg kell próbálni. — Olyan, mintha halott lenne.*■ Él. Recluseben a plébános ott tartott ebédre, úgy, hogy csak este kilenc óra felé indultam vissza a városba. De vargabetűt csináltam, hogy a malmot is útba ejthessem. Az eset megérdemelte, hogy egy nap kétszer is vesződséget vegyen magára az ember, meg aztán valami homályos aggodalom is hajtott. Nem bíztam magamban, anélkül, hogy tudnám pontosan, miért. A malom tündöklőtt az éjben. »Ennyi fény? — gondoltam, ez nem lehet más, mint halotti gyertyák. Hát vége van...« Megkötöm lovamat. Bemegyek, nem csalódtam. Melanie ki volt már terítve, az új koporsóban, körötte gyertyák. Kristóf ott állt talpig gyászban. Úgy tetszett nekem, kényelmetlenül érzi magát, nem várt engem. A koporsó nem volt lezárva; a födelét Kristóf tartotta kezében. — Nos, — mondottam neki, — hát vége ? — Igen. Kristóf nem ejtett fölösleges szót. És nyugodtan rátette a födelet a koporsóra. Amint csavarhúzóját ráillesztette, megállítottam. — De nagyon sietsz. Meg akarom őt nézni. — Minek, hiszen meghalt — Mégis. — Egészen fekete. — Vedd le a födelet, siess. Habozik, ránézek. Szavamra, Melanie táncolhatott volna zárkájában, ha a halottaknak Volna kedvük táncolni. Tükröt tartok szája elé: semmi lehelletnyom. Fogom a kezét, nincs érvelése. Hallgatom szívét: semmi dobogás. Pedig a test nem hideg még. Faggatom Kristófot : — Hány órakor halt meg? — Mindjárt, amint ön elment. — Nagyon sietsz az eldugásával. — A fekete himlő! Leülök, rágyújtok, gondolkozom. Aztán felállok s eltökélem magam: — Segíts az ágyra fektetni őt. Értelmetlenül ismétli: — Az ágyra? És megtagadja. Bosszankodom, fenyegetőzöm, végre engedelmeskedik. Megfogjuk a leányt, ő a karjánál, én a lábánál fogva s áttesszük a matracra. Megfordítom, visszafordítom a testet, végül kijelentem: — Ez a leány nem halt meg. — Ugyan! — Itt fogsz virrasztani mellette egész éjjel. Holnap korán reggel visszajövök. S azt akarom, hogy ugyanezen a helyen találjam, érted? Nem abban bent, hanem itt, jó melegen betakarva. Kimegyek s mielőtt lóra ülnék, bezörgetek egy szomszédasszonyhoz s ráakarom venni, aludjék ma a mattomban. — Kristófnak gonosz szeme van — feleli — a halottak pedig meg tudják magukat őrizni. Keresnem kell egy másikat, aki könyörületesebb s rábírom amazt is, akárhogyan morog. Késő éjjel érek haza s elbeszélem az esetet feleségemnek, minden kétségem JIMRÁZM A Faluszövetség „egyke“ elleni pályázatát egy kanászszámadó nyerte meg Tizenöt gyermeket nevelt fel a derék Ignátz János A legtöbb gyermekes család megjutalmazása a Faluszövetség nyíregyházai kiállítása alkalmával ~ Az UI. BARÁZDA tudósítójától — 11 ■ Nyíregyháza, szeptember 22. A »Falu« Országos Földműves Szövetség Nyíregyháza városnak jubiláns ünnepe alkalmával ott nagyszabású és gazdag kiállítást rendezett. A jubiláns ünnep minden napra előirányzott érdekes programmja, valamint a kiállítás érdekessége, gyönyörűsége a résztvevők és látogatók sokezer tömegét vonzotta oda. A jubiláns ünnepségek programmja igen változatos volt. Volt díszközgyűlése a városi képviselőtestületnek, a nyíregyházai Gazdaszövetségnek, a tanítóknak, a jegyzőknek, a MANSz-nak, a kereskedőknek, tűzoltóknak, mentőknek stb.; volt luxusfőkiállítás, kocsiverseny, leventék tornaünnepe, iskolák szellemi tornaversenye, cserkésznap, szarvasmarha kiállítás, állatdíjazás, tenyésztő vásár, lakodalom, hangverseny, dalárdák dalosversenye, orgona hangverseny, futbalverseny, repülőnap, Józsa András pap, a kiváló nyíregyházai emberbarátnak ünnepe stb., míg végre folyó hó 21-én, vasárnap délután 4 órakor a Faluszövetség egyke elleni pályázatának kihirdetése kerül sorra. AFalu Országos Földműves Szövetség abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az országra nézve minden termény között mégis a legértékesebb az emberpalánta, tehát a család, melyben bőséges a gyermekáldás, a nemzetnek nagy szolgálatot tesz, nagy áldozata, ■hoz s azért felette elismerésre és jutalomra méltó. Több millió korona pályadíjat, számos érmet és oklevelet helyezett kilátásba, azoknak a bőgyermekes családoknak, amelyek a versenyen részt vesznek. Az ország különböző részeiből 75 pályázat érkezett be, ezek közül az első díjat Ignátz János nyiradotlyi (Szabolcs megye) gör. kath. vallásu uradalmi kanászszámadó nyerte el, akinek tizenöt élő gyermeke van. 16 született, egy meghalt, egy eljövendőre pedig a családanya boldog várakozással tekint meg. Érdekes és szinte csodálatos látnivaló volt, amikor a családapa és anya 15 élő gyermekével megjelent az ünnepélyen s elfoglalták helyüket a pódium díszhelyén. A legkisebb kis éves fiútól fél 27 évig igazán, mint az orgonasipok helyezkedtek el a két szülő körül, mint temérdek gondnak, bajnak és fájdalomnak, de örömnek is élő kifejezői s egyúttal mind a legszebb koszorú, mely emberi homlokot korithat s ideggyönyörübb dicsfény, mely anyafőt ékesíthet. Volt is érdeklődő, kérdezősködő, bámuló nyíregyházi és a messze vidék környékéről elég. Az ünnepélyt Bodor Antal dr. faluszövetségi igazgató nyitotta meg, azután Nagy Sándor szövetségi főtitkár tartotta meg ünnepi beszédét s egyúttal jelentést tett a pályázat eredményére. Gondolatai mély benyomást keltettek a hallgatóságon, amikor az ■egyke nemzetpusztító veszedelméről és a jövendő feltámadásunk lehetőségéről beszélve, rámutatott az egyetlen lehetőségre, a jövő nemzedéknek bőséges hajtására, amelyben egyedül lehet reményünk a feltámadásra. A nemzet élnének, élni akarásának harcát csak férfikarok vívhatják meg s a nemzet ga.d.uá i filiámcd s.t esek szorgalmas emberi kezek végezhet k el. Sokszor megaláztak és tetipoetak bennüket az elmúlt 1000 év folyamán, de a szivünk verését megállítani nem tudták, mert a letarolt és rebotolt törzsek helyén mindenkor bőségesen hajlott az uj sarj s a nemzet újra erőre kapott, azonban, mint szette oda, menthetetlenül elpusztul a nemzet, ha az »egyke« titkos férge tovább is szabadon rágódhat a nemzet fájának gyökerén. Ezért az államnak és a társadalomnak is kötelessége, hogy eddigi gondolkozásmódját megváltoztatva, a sokgyermekes családoknak kellő segítséget és támogatást adjon. A Falu Szövetség csekély anyagi erejéből első díjként 1.600.000 koronát, második díjként 600.000 koronát, azonkívül 30 arany- és ezüstérmet, valamint oklevelet adott a többi pályázónak is. A Nyíregyházán felvetett eszmének még többet kell foglalkoztatni nemzetünk jövőjéért aggódó és dolgozó vezetőinket. Ezzel a kérdéssel a kormányzatnak is foglalkoznia kell, hogy legalább hivatalosan megváltoztassák a régi felfogást, amely az »egyket« támogatta, előnyben részesítette, a sokgyermekes családokat pedig mindettől megfosztva, gyámolatlan hagyta. Ignátz János családjának arcképe a »Vasárnap a legközelebbi stúdióban megjelenik. A negyvenéves Ipartestület dissz kközgyűlése. A nyíregyházai jubileumi ünnepségekkel kapcsolatban vasárnap délelőtt 10 órakor az Ipartestület negyvenéves fennállása alkalmából jubileumi díszközgyűlés volt a városháza nagytermében, melyen az ünnepi beszédet Andor Endre dr. helyettes államtitkár tartotta. Délután négy órakor folyt le Magyarország válogatott B) csapata és Keletmagyarország válogatott csapata közötti mérkőzés, melynek eredménye 4: 3 (2:1) volt. 1934. szeptember 23. kedd Leszerelték a kormoszttistak besszarábiai mzgolódását Egy német falu teljesen leszerelte az agitátorok aknamunkáját Bukarestből jelentik. Az a nyugtalanság, amelyet déli Besszarábia három falvában idéztek elő bolsevik bandák, teljesen megszűnt. A bandák tagjai őrizetbe vették. A szóban levő falvak helyi elöljárósága a lakosság támogatásával a maga erejéből helyreállította a rendet. Különösen ki kell emelni Sarata német falu lakosságát, amelynek sikerült a bolseviki agitátorokat ártalmatlanná tenni. A kormány elhatározta, hogy Sarata községi elöljáróságát magatartásáért kitünteti. Bukaresti hivatalos körökben a bandák ténykedésének semmi különösebb jelentőséget sem tulajdonítanak.