Új Barázda, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-07 / 152. szám

1928 Junius 7, szombat Ara :» fillér*?v ET *. évf., 152. «. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 f, negyedévre 4 pengő 40 f, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f, vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket miliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VII. kerület, József körút 5. száza. TELEFONSZÁMOK: József 463—06, J. 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Teréz 140—71. LEVÉLCÍM: Budapest 4. száza. Fiókbérlő. Az Alföld A magyar közgazdasági élet, elsősorban a gazdatársadalom vezető tényezői hosszú évtizedek óta ostromolták a különböző kormányokat a magyar Alföld nagy problémájának megoldásáért. Egész irodalma támadt az alföldi gazdálkodás reformjának, az erdősítésnek, szikravításnak, a futóhomok megkötésének, a tanyarendszer helyes kifejlesztésének és még számos olyan kérdésnek, amelyek az alföldi gazdálkodással természetes kapcsolatban vannak. Ezerszer megírták és elmondották negyven esztendő alatt arra illetékesek és hivatottak, hogy az Alföld a magyar nemzeti erő legértékesebb, de egyúttal legmostohábban kezelt, elhanyagolt erőforrása és valóságos bűn a nemzet ellen tétlenül nézni, mennyire nem tud haladni ez a színmagyar síkság a korral. Nem tud haladni, mert erdeit kipusztította, falvait feldúlta a török, a falvak helyett tanyák, az erdők helyén szikesek és vadvizek keletkeztek, köztük pedig meg nem kötött homok teszi lehetetlenné az okszerű gazdálkodást. Bethlen Iván kormányának kellett eljönni, hogy ezek az évtizedes panaszok nemcsak megértésre, hanem alapos orvoslásra is találjanak. Bethlen István kormánya az, amely a szanálás befejezte után a magángazdaságok helyreállításának nagy munkáját ott kezdi, ahol kezdenie kell: — az Alföld talpraállításánál. Örömmel olvastuk Bethlen István gróf miniszterelnöknek az alföldi problémákról szóló legutóbbi nyilatkozatát, amelyben összegezte mindazt, amit kormánya az Alföldért tett. És hogy mindaz, amit a miniszterelnök a sziklavításról, lecsapolásokról és fásításokról, nemkülönben a futóhomok megkötéséről elmond, nemcsak tervek, hanem folyamatban levő munkálatok, arról bárki meggyőződhetik, aki fél napot arra szán, hogy végigutazzék a magyar zónán. Az Alföld arculata máris változott. Az eredmények szemmel láthatók. Teljes joggal mondhatja tehát a miniszterelnök, hogy az a céltudatos munka, amely az Alföldön akarja kifejleszteni a magyar gazdasági élet egyik legnagyobb erőforrását, jó útón halad előre. Valóban jó útón halad előre és ha így halad, egy évtized múlva nem fog ráismerni az Alföldre az, aki addig nem látja. Bethlen István belső gazdasági politikája a kultúra védőszárnyai alá helyezi a magyar rónát és ez a róna, ez a magyar vérrel annyiszor áztatott föld, bizonyára nem lesz hálátlan. Beteljesedik az immár a síkság földjében pihenő Darányi Ignácvágya: ott, ahol eddig egy kalász ringott, kettőt fog ringatni a szellő. Az „Új Barázda" tudósítójától.) Éppen csütörtökön pusztított nagy tűz Budapesten — mint arról tegnap részletesen beszámoltunk — és éjszaka újabb lángnyelvek ijesztették meg a lakosságot. A második tűz egészen szokatlan módon és szokatlan helyen csapott föl: a Margit-híd gyalogjárója gyulladt meg. Akik tíz óra után indultak el a híd közepe felé, ijedten vették észre, hogy a hídról nagy füst tódul az ég felé és piros-sárga lángnyelvek csapnak föl. Az emberek ijedten fordultak viszsza, futólépésben értek el a Dunapartra, többen pedig hangosan kiáltozták: — Senki ne lépjen a hídra, tűz van, ég a híd! Hirtelen nagy riadalom keletkezett, mindenki ijedten nézett a Margit-híd égő területe felé. Senki sem tudta megérteni, hogyan keletkezhetett a tűz, ilyen eset, hogy híd meggyulladt volna, még nem fordult elő Budapesten. Többen találgatták a tűz okát: — Mi éghet, hiszen a hídnak vasszerkezete van! — Hát a gyalogjáró padlója ég, faburkolata van, meggyulladhatott. — Azt mondják, robbanás történt! — találgatta valaki. Az okot senki nem tudta. Mind a két hídfőnél nagy tömeg verődött öszsze. Az emberek csodálkozva nézték a ritka jelenetet, a késő esti Duna fölött csapongó lángnyelveket. A bámuló sokaságból egy férfi a közeli kávéházba rohant s telefonon felhívta a központi tűzőrséget. Néhány pillanattal később megérkeztek a tűzoltók gépkocsijai. Vezénykiáltások pattogtak az égő hídon és már ömlött is vastag sugarakban a víz a lángban álló hidrészre. A ritka látványnak nagy közönsége volt mindvégig. A tűzoltóknak majdnem félórai munkájába került, mire az égő hidrészt elolthatták. A vizsgálat azonnal megkezdődött annak kiderítésére, hogy a szokatlan tűzesetnek mi lehetett az oka. A hatóságok emberei megvizsgálták az elégett részeket, mert első pillanatban arra lehetett gondolni, hogy valaki készakarva gyújtotta meg a kiszáradt deszkákat. A bizottság végül megállapította, hogy a tűz előidézője a nyári hőség és egy égő cigarettavég lehetett, amelyet eldobtak, anélkül, hogy rátapostak volna. Budapesten napok óta rekkenő hőség van s a faburkolat annyira kiszáradt, hogy a cigarettavégtől felgyulladt. Arra természetesen gondolni sem lehetett már, hogy a gondatlan cigarettázót felelősségre vonják, mert a Margit-híd forgalma még az esti órákban is olyan nagy, hogy percenként ezren és ezren mennek végig rajta. Felgyulladt a Margit-híd gyalogjárója és fél óra hosszat lángolt az éjszakában A tűzoltóság oltotta el az égő hídrészt . A nagy szárazság és egy eldobott cigarettavég okozta a tüzet Tűzoltói munkája az Ingó Margit-Műon.