Új Barázda, 1936. június (18. évfolyam, 23. szám)

1936-06-07 / 23. szám

z Az exportkontingentálásnak vannak mellékszempontjai. Aki kontingenst kap, valóságos nemzeti ajándékhoz jutott. Indokolt, hogy ezt a nemzeti ajándékot azoknak adjuk, akik arra a legméltóbbak s arra leginkább rá­szorultak. A kereskedelem sokszor tiltakozik, de tiltakozása ma már tel­jesen alaptalan, mert a piacot a kor­mányzat szervei kutatják fel, azok hozzák létre a szerződéseket és így a kivitel semmiféle rizikóval nénik jár. Kéri a minisztert, hogy a mező­gazdasági kamarákat minél többször vegye igénybe. A termelésben hat­"A földmivelésügyi tárca költség­vetése során elhangzott beszédek­re a szerdai ülésen válaszolt Da­rányi Kálmán gazdaminiszter. A miniszter előbb tavalyi költségve­tési beszédére utalt, az öntözés problémáját ismertette és hangoz­tatta, hogy ötmillió pengőt vettek fel az alföldi öntözési munkák megkezdésére. A tiszántúli öntö­zést két oldalról szeretné megfog­ni. Az egyik oldal a Felsőtiszából kivezető vízműnek és főcsatorná­nak a létesítése, a másik oldal a Körösöknek hajózhatóvá tétele s így ezzel kapcsolatban a Körös mentének vízzel való ellátása len­ne. Erre a két helyre akarja a kormány a rendelkezésre álló anyagi eszközöket koncentrálni. Az egész ország területén mindössze 16.000 katasztrális hold áll öntözés alatt. Ha a kormány tervei megvalósul­nak, akkor 200.000 katasztrális hold öntözéséről is szó lehet. — Oly módon akarjuk meg­csinálni az öntözési tervet, — folytatta a miniszter, — hogy az szükség szerint továbbfej­leszthető legyen és az öntözés akció rádiujába 500.000 ka­­tasztrális holdnyi terület is bevonható legyen. Ez termé­szetesen legalább 40—50 év­nek a munkája lesz. Elsősor­ban takarmányterületek és ré­tek öntözéséről lehet csak szó. Ha valaki felvetné a kérdést, miért foglalkozunk most az öntözéssel, akkor azt kell vá­laszolnunk, azért, mert előre be kell rendezkednünk arra a helyzetre, hogy a magyarság száma szaporodni fog s akkor szükség lesz minden eszközre, amellyel termelésünket növel­hetjük. Az a kifogás, hogy a vadvizek levezetésével az idő­járás is megváltozik, tudomá­nyos szempontból nem áll meg. Gráf Károlyi Viktor felszólalására vá­laszolva kijelentette a földművelésügyi miniszter, hogy vízhasznosítást építő munkák alkalmasak lesznek a munkanél­küliség enyhítésére. A Tisza mederválto­zásával kapcsolatban az egyik oldalról elhordott és a másik oldalra lerakott föld kérdése a jogászokra tartozik és ez­zel az igazságü­gy miniszter foglalkozik. Komoly tanulmányozás tárgyává teszi a kormány az ármentesítő társulatoknak az öntözőmunkákba való bekapcsolását is. Az Alföld fásításáról szólva, kijelen­tette Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter, lehetetlen állapot, hogy a szal­­m­át és a trágyát használják fel tüze­lésre, mert ezzel a föld termőképességé­nek a fokozása hiúsul meg. 1923-tól 1884-ig 34.000 katasztrális holdat erdősi­móniára van szükség. Ezt a harmó­niát csak úgy lehet megteremteni, ha az országos arányszám szerint a vezetőszerepet a mezőgazdaság viszi. Klein Antal kérdezi, hogy a há­romszáz mezőgazdasági szeszgyárral szemben álló kilenc nagyipari szesz­gyáros között miért­ nincs még vé­letlenül sem árja? Hogyan lehetsé­ges, hogy ez a 9 nagyipari szesz­gyár 300 vagon cukrot kapott. Roszner Iván báró beszédében a zöldmezőforgalom fontosságát emeli ki. A legkisebb birtoknagyságot fel­tétlenül meg kell állapítani, tettére. Az eddigi megállapítások szerint 100.000 katasztrális holdra terjed ki az a terület, amelyet erdősíteni szándékozik a földművelésügyi minisztérium. Az elő­irányzott egymillió pengő évenként 80 millió facsemete és 1.300.000 sulláng ne­velésére és körülbelül 20.000 katasztrális hold új erdő és 8000 hold fasor és gaz­dasági fásítás létesítésére elegendő. Ez a munkaalkalmak szem­pontjából 20.000 mérnöki munkanapot, 1100 fuvarnapot és 330.000 napszámot jelent. Ehhez még hozzájárul az érdekelt birtokosok által végzendő erdősítés, amely szintén 440.000 ranikanapszámot tesz ki. Ha az Alföld fásítása sikerül, akkor 15 millió köbmé­ter fa várható egy vágásforduló alatt, amelynek az értéke 90 millió pengőt tesz ki.­­ A gazdasági szakoktatás tekinteté­ben a kultuszminisztérium és a földmi­velésügyi minisztérium között kölcsönös társfelügyelői megállapodás jött létre. A gazdasági akadémiai képzettség kvalifikál a gazdasági felügyelői és kamarai tiszt­viselői állásokra. — Kaposvárott és Siklóson új gazda­sági iskola kezdi meg a működését. Ba­lassagyarmaton ősszel nyílik meg. A jövő évben legalább négy gazdasági iskolát állított­ek fel. Balatonarácson szőlő- és borászati iskolát állítottak fel. A tömeg­­oktatás célját szolgáló háromhónapos téli tanfolyamokat pedig 22-ről 40-re emelték fel. Jövőre 60 tanfolyamot tartanak. A Tiszántúlon és a Dunántúlon kerti mun­kásképző iskola is létesült. A tanítókép­zőkbe szeptembertől kezdve gazdasági szaktanárok lesznek beosztva. Sajnos, nincsen elég pénz arra, hogy­ a gazdasági szakoktatást úgy fejlesszék, mint ahogy arra szükség volna. A rádió gazdasági ismeretterjesztő előadásnak sikerét mu­tatja, hogy a füzetekből 35.000 példányt pénzért vásároltak meg. Ismertette ez­után a földmivelésügyi miniszter a Ber­linben kötött kulturális egyezmény mező­­gazdasági vonatkozásait. A két állam kölcsönösen munka­helyet biztosít a tudó­­sok részére a különböző biológiai és kí­sérleti intézetekben. Búza ár és export — A búzaértékesítésnek a mai szisztémája mellett a bú­za árára három tényező van befolyással. A világpiaci árak, a termelés mennyisége és a belső ár alátámasztására fel­használható összegek mennyi­sége. A tárgyalások folyamán igyekezni fognak Ausztriában és Olaszországban jobb árakat elérni, ugyanez áll a svájci piacra nézve is, amely­­más­­félmillió méter mázsa búzát vesz át tőlünk. A minimális búzaárakat a jövőre nézve is fenntartja a kormány. Szóvá tették többen, hogy miért volt szükséges exportfeleslegünket a gazdasági év elején fix áron lekötni és ezáltal a világpiac esetleges előnyösebb változá­sainak hasznából kimaradni. Amennyiben kizárólag a világ­piaci árakkal akarjuk össze­kötni gabonánk értékesítését, akkor az a veszély fenyeget, hogy a gabona ára leszáll. A svájci megállapodásnak éppen az a célja, hogy a cséplés után eladásra kerülő exportfelesle­günket is le tudjuk szállítani. Eckhardt Tibornak a Nemzeti Bankra tett megjegyzésére nézve megnyugtatta a Házat, hogy a gazdasági áralakulás kérdésében gondja lesz arra, hogy az illetékesség a kormány kezében legyen és a Nemzeti Bank a kormánnyal harmoni­kusan járjon el.­­ Az úgynevezett állomási limitárakat a Dunán inneni országrészekben 50 fillérrel magasabban állapítja meg. A római egyezmény tette lehető­vé exportfölöslegünknek kül­földre juttatását. Ennek segít­ségével a világpiaci áraknál magasabban alakult ki a búza ára, amely több hónapon ke­resztül az úgynevezett állo­mási árak felett állott két­­három pengővel. A legutóbbi időkben azonban változás kö­vetkezett be és megkezdődött a búza árának esése. Ennek oka egyrészt az a körülmény, hogy a termés mennyiségét aratásig nagyon sok körülmény befolyá­solhatja. Nem áll az a nézet, hogy feltétlenül jó termésre kell számítanunk és még na­gyon sok idő telik el addig, amíg azt a magtárakba betaka­ríthatjuk. Sajnos, a legutóbbi napok alatt is a fejlődés éppen nem kedvező irányban történt, hanem a nagy esőzés következ­tében egyes helyeken rozsda és más bajok léptek fel.­­ Olaszország felé minden zökkenő nélkül történt az előre lekötött teljes búzamennyiség kiszállítása, de tény, hogy osztrák részről lanyha az ér­deklődés a magyar búza iránt. Az utóbbi hetekben jelentkező nagyobb búzakínálat levezeté­sére először négyezer vagon és most újabban kétezer vagon exportfeleslegünket kivihetjük Svájcba. Ausztriával nem­ volt olyan megállapodásunk, amely szerint Ausztria köteles lett volna átvenni tőlünk egy bizo­nyos búzamennyiséget. A kor­mány még klíringrelációkban is jelentős áldozatokkal tette lehetővé a búzafeleslegek ex­portját. Éppen a búzaár tar­tásának kérdésében a kormány a Futura által felvásároltatta az állomási limitáraknál maga­sabb árakon azokat a mennyi­ségeket, amelyekre szükség volt. Ezekkel a vásárlásokkal és az olasz relációkkal való bazaszállitással a Futura mű­ködése ártartó és árszabályozó volt. Azután felhívta a figyel­met az 1930. évi XXII. tör­vénycikk 36. és 39. paragrafu­saira, amelyek lehetővé teszik azt, hogy azok a gazdák, akik előre eladják termésüket, bizo­nyos meghatározott áron, ha a szállítás, illetve az átadás időpontjában az eladás helyén és napján magasabb ár van ér­vényben,­­ követelhetik a ve­vőtől a kikötött ár és a szállí­táskor érvényben levő ár kö­zötti különbözetet. Illetőleg csak olyan mennyiséget kötele­sek szállítani, amennyi a le­fizetett árnak megfelel. Kéri, hogy a lakosság figyelmét erre hívják fel. Az ám­entesítés problé­májával is foglalkozott. Ha Nagyi magyarország a maga kedvező gazdas­sági és pénzügyi viszonyai között nem vállalta az ármentesítő társulatok ál­­lamosítással járó terheket, a mostani viszonyok között ez még sokkal ke­­vésbé volna lehetséges. A Tisza Duna­ völgyi Társulat központi bizottsága, mint az a fórum, amely a vízitársula­­tok érdekeltségének hivatalos képviselete is, az államosítás ellen foglalt állást az­zal az indokolással, hogy ez a haszon és az aránylagos teherviselés elvének áttörését jelentené. Az ártéri járulékok mérséklése ügyében az időben sok tör­tént. A kis Balaton kérdésének megvizs­gálására bizottságot küldött ki, amely hivatva lesz, hogy pontosan megállapítsa az ottani viszonyokat, de egyúttal fel­adatává tette azt is ennek a bizottság­nak, hogy behatóan vizsgálja meg a szabályozási költségeknek az ottani föld­árakra gyakorolt kihatását. »«■■■■■■■■MM­ Ismét a kamillakartel Németország nem engedi be az Unió által gyűjtött ka­millát. — Visszaélések a gyűjtők kárára Az Új Barázda ismételten kényte­len foglalkozni a kamillakartel ügyé­vel. Hiába tiltakoztak még idejében a gyűjtők és beváltók, hogy ebben az évben szüntessék meg az Unió székfakiviteli kft. mo­nopóliumát, ismeretlen hatalmak támogatása kö­vetkeztében megint ez az alakulat k­aparintotta meg a székfakivitelt. A kamillaszedés ideje jóformán elmúlik. A szárítás is megtörténik. Sőt a legtöbb helyen az átvételt is el­intézték. Csak a kifizetések körül történnek megint hibák, úgy mint tavaly. De ez csak a kisebb baj. A na­­gyobb baj a kivitelnél történik. Ed­­dig nem akartuk megírni, — ne­hogy felekezetieskedéssel vádoljanak meg bennünket — hogy a hitleri Német­ország a túlnyomóan zsidó vezetőség­ből és tagokból álló Unió székfa­kiviteli kft. kamilláját nem fogja be­engedni Németországba. Mi ezt már a télen tudtuk. Ez is volt egyik in­­dítóoka annak, hogy az Unió meg­bízatása ellen tiltakoztunk. Az Új Barázdát figyelmeztették erre. Most itt van az eredmény. Az Uniónak nincs beviteli en­gedélye és ahogy az Új Ba­rázdát informálták, nem is fog kapni. Hát szabad volt az Uniónak meg­­bízást adni? Előre látható volt, hogy a hitleri Németország nem fogja átvenni egy majdnem zsidó alakulat kamilláját! Ne értsenek félre! Mi nem zsidók ellen beszélünk. Csak a tényre mu­tatunk rá. Nincs Magyarországon más szerv, amely a kamilla átvételt és az exportot lebonyolítja, csak az Unió. Azt mondhatják sokan, hogy belső ügyünk az, hogy ki váltja be a ka­millát Magyarországon. Ez igaz! Azonban arra nem kényszeríthetjük legnagyobb kamillavevőnket, a néme­teket, hogy csakis az Uniótól vegyék át a kamillát! Igazunkat bizonyítja az is, hogy a kartelenkívüli Gyógynövénygyűj­­tők és beváltók szövetkezetének 14 vágón (1400 métermázsa) kamillára 180.000 márka erejéig van beviteli engedélye Németországtól, sőt itt Budapesten erre a mennyiségre 2000 angol font letétjük is van a németektől. Sürgős kormányintézkedésre van szükség, hogy A miniszter beszéde A földmivelésügyi tárca költségvetése során elhangzott beszédekre a szerdai ülésen válaszolt Darányi Kálmán gazda­miniszter UJ BABAIBA 1936 junius 7, vasárnap

Next