Új Csehszlovákia, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4-5. szám
e gész sor cseh zeneszerző jubileuma esik az idei évre. Ha tudatosan elhagyjuk is a cseh nemzeti zene nagy alapítóinak és klasszikusainak évfordulóját (Bedřich Smetana születésének 135. és halálának 75., Antonín Dvorák halálának 55. évfordulóját), akikről már a múlt fesztiválokon megemlékeztünk, akkor is figyelemreméltó az újabbkori cseh zene néhány olyan nagy személyiségének évfordulója, akiknek műve aránylag kevésbé ismert. Első helyen Josef Bohuslav Foerster nemzeti művészt kell emlteni (1859—1951), akinek születése óta kerek száz esztendő telt el. Az a tény, hogy a mester majdnem 92 évet élt és csak nyolc évvel ezelőtt hunyt el, a cseh klasszikusok és a mai generáció jelentős összekötőkapcsává teszi. J. B. Foerster azonban érdekesen kapcsolódik a világ zenéjébe is. Ifjú korában P. I. Csajkovszkij és E. H. Grieg barátja volt, Hamburgban (1893—1903) és Bécsben (1903—1918) pedig Gustav Mahler közelében élt. Mint az európai költészet, irodalom és színház lelkes híve és kiváló ismerője, nem egyszer merített alkotásához az irodalomból. Megzenésítette Goethe, Puskin, Lermontov, Tolsztoj, Verhaeren, Thákur, Vojnovic, Hofmannstahl, Hölderlin, Rostand, Strindberg és egész sor cseh író műveit ; ez utóbbiak közül J. H. Mácha, Jan Neruda, Jaroslav Vrchlicky és különösen J. V. Sládek álltak hozzá közel. Foerster terjedelmes életművének jelentősége igen sokoldalú. Férfi, női, vegyes és gyermekkarra írt szerzeményeivel érte el a legnagyobb sikert ; e területnek elismert mestere volt. Úttörő munkát végzett azonban az operairodalomban is ; realista operáinak szövegkönyvét is nagyrészt maga írta. Első operája, a Debora (1893) a fajgyűlölet ellen harcol — a fasiszta megszállás idején éppen ezért betiltották. Második operája, az Éva (1898) tragikus mű a falu életéről; még Janácek Jenufája előtt keletkezett. A Jessicában shakespeari témát dolgozott fel (A velencei kalmár) reneszánsz komédia formájában. Következő operái, a Legyőzhetetlenek és A szív a művészek életéből merítette témáját. Utolsó zenedrámai alkotása, A tévelygés (1936, Tolsztoj témájára) a tartalmatlan vallási formalizmus ellen protestál. Öt szimfóniája méltó helyet foglal el Dvorák, Bruckner, Csajkovszkij és Mahler szimfóniái mellett , egyéni hangon fejezik ki költői programjukat és érzelmi tartalmukat, hangszerelésük jellegzetesen egyéni. Szimfonikus költeményei közül a legnépszerűbb autobiografikus Ifjúságom szimfóniája, a szvitek közül kiváló Cyrano de Bergerac (Rostand színdarabja nyomán) és a Szvit Shakespeareből. Világviszonylatban is jelentősek hangversenyei (két hegedű- és egy violoncelloverseny). A kamarazene területén öt vonós- Dr. Josef Plavec négyese mellett a Fúvósötös jelent kiemelkedő alkotást. Igen gazdag da ss aj Norvptt gazdag I és zongoraszerzeményeinek, valamint melodrámáinak listája is. Foerster sok műve még ma is várja méltó elismerését és népszerűsítését , s nyilván ebben a tekintetben is sokat tesz majd az idei jubileumi év. A másik nemzeti művész, akinek évfordulójáról megemlékezünk a Prágai llavarez keretében, Foerster kortársa, Vítézslav Kovák (1870—1949). Tanára, Antonín Dvorák művészetéből indult ki, a külföldiek közül Brahms, Liszt és Schumann zenéje hatott rá. A modern orientálódás azonban újabb mesterek : Debussy, Musszorgszkij és Richard Strauss műveivel hozta kapcsolatba Novákot, aki végül a cseh impresszionizmus, új romantika és realizmus egyéni szintéziséhez jutott el. Nagymértékben merített a népművészéből, főleg morva és szlovák területről.n nagy erőt jelentett szuverén zeneszerző technikája a kritikus intellektus nagy része E század elején, az első világba években a modern cseh zene legbátrabb hímű viselőjének ismerték. Éveken keresztül volt a prágai konzervatóriumon a zeneszerzés professzora, s ebben a minőségében nagyhatással volt az ifjú cseh és szlovák zeneszerző-nemzedékre, amelynek nem egy tagja közvetlen tanítványa és neveltje. Az utóbbi évtizedben kisebb volt az érdeklődés Novák művei iránt — pedig ez a zene világszínvonalú. Most azonban remélhetjük, hogy az idei évforduló, Novák halálának 10. éve újra műsorra hozza műveit, hiszen ezek az új alkotás magas mércéjeként is szolgálhatnak. Novák társa Dvorák iskolájában, Jós г Suk (1874—1935) idén töltené be 15.évét. Fejlődése nagyrészt párhuzamosan haladt Novákk fejlődésével, de a francia impresszionistákon kívül Max Reger, Szergej Tasnyejev és mások is hatottak rá. Suk is a modern hangzás és kompozíciós technika mestere volt. A Cseh kvartett hegedűseként magába szívta a hangszeres zene stílusát és a zenei forma elveit. Ebből a szempontból valamennyi műve kiváló. A hallgatót őszintén érzett szubjektivitásukkal, lágy, érző lírájukkal és hang-kombinációk újdonságával ragadják meg. Ezért találják meg kamaraművei, zongoraciklusai, de nagy szimfonikus szerzeményei is mindig tisztelőiket. Suknak is tagadhatatlan hatása volt az ifjú cseh zeneszerő-nemzedékre a maga átütő erejével és bátorságával, amellyel modern formában bontotta ki a hazai és nemzetközi klasszikus hagyatékot. Itt népségem Otakar Ostroil zeneszerző (1879—1935), Zdenek Fibich tanítványa, a kiváló cseh hangverseny- és operakarmester idén ünnepelné 80. születésnapját. Fejlődési vonala a romantika ifjúkori műveitől G. Mahler alkotásainak megismerésén keresztül vezet a teljesen modern megnyilatkozáshoz. Több társától eltérően nem ragadt meg első operáinak szubjektivizmusában és szimbolizmusában, hanem átélte alkotásában a fordulatok korát, s bátran tüntetett zenéjében az emberiség legnagyobb eszméi : a demokratikus és humanista társadalom békés fejlődésemellett, a támadó háború ellen. Különösen utolsó operája, Hanza királysága bír ilyen jelentőséggel (1934, Tolsztoj témájára). Otakar Ostroil a prágai Nemzeti Színház operájának művészeti igazgatójaként rettenthetetlenül harcolt a művészeti és politikai reakció ellen — ebben is példaképe a fiataloknak. Nagy bátorságát bizonyította pl. Berg Wozzeck c. operájának 1926. évi, s a külföldi és hazai zene más haladó műveinek tervszerű bemutatásával. Ostroil kortársa és barátja, Otakar Zieh (1879—1934) zeneszerző s egyúttal tudós, az esztétika professzora a prágai Károly egyetemen, bátor zenedráma-szerzőként tűnt ki a Festői ötlet, Bűn és Preciensök c. ope- trákkal. Az első humoros népi komédia, a második mai társadalmi dráma, a harmadik J azonban — Moliére klasszikus vígjátékának témájára — telve van tökéletes zenei komikummal. Zieh komponáló művészete rendkívül magasfokú volt, mind a polyfon felépítésben, mind formában és hangszerelésben. A Vlach vonósnégyes (Fr. Hofman rajza) Cseh szerzők az un Kiírd Andert'vezérieti a Cseh Filharmóniát Tavasz a prágai kertekben A Művészek háza, a Prágai Tavasz központja A szent Vitás templom, az egyházzenei hangversenyek színhelye Jiyuj ali mii E '~" _ 11 p г'м * ■ ' 1 ’ К - ", .'j