Művészet - Új Élet, 1959 (2. évfolyam, 1-9. szám - 1. évfolyam, 1-6. szám)
1959-07-01 / 7. szám
on ■ö) A múlt század elején, Kolozsváron, a Wesselényi-féle lóistállóban játszanal a színészek, s amikor megépül az első színház, előfordul, hogy német lovagló-társulat « lókomédiát» mutat be a színpadon. Istállóból színházat, színházból istállót csinál a feudális «kultúrpolitika». A Regélő kritikusa joggal panaszolja 117 évvel ezelőtt, hogy a színházba, amit az ókoriak templomnak tekintettek, «...íme, mi lovakat hordunk belé, hogy miután Thália levetkőző színi palástját vetkőzzék ki a színház is dicsőségéből, s változzanak át színfalas istállóvá...» A körülmények a színész társadalmi helyzetét is a színművészet roskatag anyagi alapjaihoz hasonlították. Pergő Celesztin erdélyi körútján nem fizette társulatát, mire Szebenben többen otthagyták, s Marosvásárhelyre mentek szerencsét próbálni. Nagy Lázár a vásárhelyi tanácstól ekkor a szökevények visszavitetését kérte. A tanács ugyan megtagadta a kérés teljesítését, de nem a színész emberi vagy művészi méltóságának védelmében, hanem azzal az indokolással, hogy a «szökött» színészek nemesek, ezért nem toloncolhatók ki. A «nemes» színészeket úgy képzelte el az olvasó, hogy délután szerepük jelmezébe öltözve bejárták a várost, s így toborozták az esti előadásra a nézőket. Ezek a nézők is, mai fogalmaink szerint furcsa emberek voltak. Este vörösre tapsolták a tenyerüket a Kalmár és tengerész előadásán, s virágcsokrokat dobálnak kedvenceiknek. Másnap, a reggelinél azonban már hajadon leányaik és diák fiaik okulására, undorodó megvetéssel ócsárolják a komédiásokat, kellőképpen hangsúlyozván, hogy a komédiás nem tagja a társadalomnak, jóhírére kényes ember asztalához nem ülhet, s társasági kapcsolat tekintetében nem kívánatos lény. Mindezt nem lehet és nem szabad elfelejteni. A felszabadulás után a színésztől joggal vár sokat a dolgozók társadalma, hiszen a szocialista rendszer az első olyan társadalom, amely megbecsüli, anyagilag, emberileg egyaránt. Tizenöt év alatt nálunk a színész társadalmi felemelkedése olyan meredeken ívelt a régi intézményes megaláztatás állapotából az intézményes megbecsülésig, amilyent a múltban csak a mesehősök ismertek. Kivételes címmel vagy kitüntetéssel megajándékozott művészek, nemzetgyűlési képviselők, főiskolai tanárok vannak színészeink között. S ha meggondoljuk, kitüntetés az is, hogy színészeink instruktori minőségben, a dolgozók megbecsült, szeretett tanítóiként irányítják a szabad idejüket velük töltő műkedvelőket. Véget nem érő felsorolás veheti számba csak, mit kapott a színész a felszabadulás óta, a bársony és selyem jelmezektől az állam költségen rendezett külföldi tanulmányutakig, a pompásan karbantartott és kiegészített színházi épületekig. Társadalmunk legértékesebb ajándékai azonban nem anyagi természetűek (jóllehet csak a megváltozott anyagi előfeltételek közt jöhettek létre). E legfőbb ajándékok: a színész korlátlan tanulási lehetőségei, s a színész megújhodott művelődési hivatása: a dolgozók kommunista nevelése. Tanulni ma már nemcsak az ösztöndíjas színművészeti főiskolásnak lehet. Minden lehetőség megadatott, hogy a színész zavartalanul elmélyedjen művészete eszközeinek elméleti, gyakorlati, vagy akár kísérleti gyarapításában. E lehetőség: kötelez. Kötelez a színész népnevelői küldetése is. A művészet gazdagságára örömmel eszmélő, lelkes tömegek nagyhatású nevelőivé lettek színészeink. A dolgozók társadalma megbecsülésének számtalan bizonyítékát e teljesítményekben gazdag másfél évtized alatt ezért színművészeink ne fogadják ajándékul: tekintsék előlegnek. DEÁK TAMÁS 18 ÚJ FILMEK TÖRTÉNELMI NAPOKRÓL Filmszínészek, operatőrök, rendezők dolgoznak lázas gyorsasággá az ország legkülönbözőbb vidékein, s a külső felvételek befejezése után ugyancsak őket láthatjuk viszont, — amint tovább dolgoznak megkezdett játékfilmjeiben , a bufteai filmstúdió termeiben. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára három egész estét betöltő játékfilmet készít a Bucureşti stúdió munkaközössége. Az Al. Sahia stúdió két hosszabb dokumentumfilmet készít a felszabadulás eseményeiről A hősiesség könyvéből és Románia útjain címmel. Ez utóbbi szovjet-román közös filmalkotás. A Bucureşti stúdió filmező csoportjai merész és felemelő célt tűztek ki maguk elé: a nép történelmében döntő fordulatot jelző 1944 augusztusi események művészi ábrázolását. A feladat nagy, mert történelmi eseményeket, milliókat mozgató erőket kell érzékeltetni egyéni sorsok, életek alakulásán keresztül. A munkaközösségek tagjai azzal az elhatározással kezdték meg e filmek forgatását, hogy méltó emléket állítsanak a döntő fordulatot jelző eseményeknek. Titus Popovici és Francisc Munteanu, a két tehetséges író közös alkotása A Duna hullámai című film forgatókönyve. A fegyveres felkelést megelőző napok nehéz, sorsdöntő eseményeinek krónikája ez a film. Cselekménye a dunamenti kikötővárosokban zajlik le. A párt illegális harcosainak legfontosabb feladata: fegyvereket szerezni a dunai fegyverszállító uszályokról. Liviu Ciulei rendező — akinek sokat ígérő tehetségét a Kitörés című filmből már ismerjük — arra törekszik, hogy az egyik fegyverszállító uszályon folyó küzdelemben híven ábrázolja a kommunisták önfeláldozó harcát, lelki nagyságát, leleményességét. A film főszerepeiben Lazar Vrabie, Liviu Ciulei és Irina Petrescu (másodéves ) ugyancsak Francisc Munteanu és Titus Popovici ) írták a Vihar című film forgatókönyvét. (Rendezők Sinisa Ivetic és Andrei Blajer.) A nagy fordulat után vagyunk. Az augusztusi fegyveres felkelés megtörtént, de abba az erdélyi városkába, ahol a film cselekménye lejátszódik, még nem érkeztek meg a felszabadító szovjet és román csapatok. A hitlerista hatalom már megrendült, a fasiszta csapatok fejvesztetten menekülnek. Az eddig illegalitásban harcoló kommunista párt áttér a legális szervező munkára. A város vasútállomása fontos közlekedési csomópont; a város védelmét megszervező kommunisták feladata magakadályozni a hitlerista-horthysta csapatok visszavonulását. De akcióba lép a belső ellenség is; az állomás körül feltűnnek a manisták, liberálisok, volt csendőrök, akik a hitlerista megszállók visszatérésében reménykednek. A film történelmi hitelességgel ábrázolja azt a folyamatot, ahogyan a kommunisták harcos élcsapatához felzárkóznak a hazafias érzelmű dolgozó tömegek. Ion Manta, a Municipal Színház művésze mellett a film főszerepeit Nicolae Enache Praida, Silvia Popovici, Toma Dumitriu, Victor Rebenciuc, Costel Radulescu alakítják, továbbá Dumitru Scânteie, a Vörös Grivica üzem újító élmunkása. A Bucureşti filmstúdió harmadik játékfilmje a fasizmus ellen folytatott felszabadító háború történetéből, a román-szovjet fegyverbarátság eseményeiből meríti témáját. A Csillaghullás éjfélkor című film forgatókönyvét Dumitru Carabaţi és Teodor Constantin írták, Teodor Constantin hasonló című regénye nyomán. 1944 szeptemberében, az Erdély felszabadításáért harcoló román hadsereg egyik vezénylő tábornoka értesítést kap a mellette harcoló szovjet csapatok parancsnokától, hogy ellenséges ügynök szivárgott be a román csapatok sorai közé, s az a feladata, hogy megszerezze a két testvérhadsereg közötti rejtjeles levelezés kulcsát. Az ellenséges ügynök felkutatásáról és leleplezéséről szól ez az érdekes, mindvégig izgalmas film, amelynek főszerepeiben Emanoil Petruţ, Geo Maican, Sandu Radulescu, Stamate Popescu filmszínészeket láthatjuk. A filmet Lucian Bratu rendezte. M.F. Jelenet a Csillaghullás éjfélkor cmű filmből Liviu Ciulei és Irina Petrescu A Duna hullámai című filmben Nicolae Enghe Praida és Silvia Popovici a Vihar című film egyik jelenetében főiskolai hallgató) lépnek fel.Jelenet A hősiesség könyvéből című dokumentumfilmből