Új Élet, 1967 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1967-04-25 / 8. szám
KODÁLY ZOLTÁN (1882 — 1967) Todoly Zoltán halájával letűnt a Tv zenetörténelem színpadáról a folklór-zenei irányzatoknak utolsó nagy, világviszonylatban is egyik legjelentősebb képviselője. Páratlan zenei tehetség volt: zeneszerző és kutató-tudós, pedagógus és zeneesztéta, aki sokoldalú munkája révén aranybetűkkel írta be a nevét nemcsak a magyar, hanem az egyetemes zenetörténetbe is. Nagy kortársával és barátjával, Bartók Bélával együtt döntő módon járult hozzá az új magyar zene kialakításához. De Kodály Zoltán új pedagógiai iskolát is teremtett, zeneszerző nemzedékeket nevelt maga körül. A zenének csaknem valamennyi műfajában jelentőset alkotott, és minden művéből a népzene ősereje csendül: formaművészete csodálatos módon ötvöződik a magyar folklór sajátosságaival. Bartók mellett nem volt a magyar folklórnak tudósabb ismerője, mint ahogy nem volt a magyar zenei életnek nagyobb hatású professzora, tanítómestere sem, mint Kodály Zoltán. Szinte páratlan kórusmozgalmat teremtett Magyarországon, és ezt a mozgalmat számos, rendkívül értékes kórusműves látta el. Sokirányú, sugárzó élete tele van jelentős alkotásokkal. A mennyiségben is impozáns, csodálatosan szép kórusművein kívül a Háry János, a Psalmus Hungaricus, a Székelyfonó, a Galántai táncok, a Felszállott a páva-változatok és többi műve híven tükrözik a költő eszméit, törekvéseit. Alkotásai nemzetközi viszonylatban is előkelő helyet foglalnak el korunk zenéjében. A romániai zeneszerető közönség jól ismeri és nagyrabecsüléssel övezi Kodály Zoltán halhatatlan munkáját. Kórus- és zenekari művei, dalai, kamarazene-művei számtalanszor csendülnek fel a román rádióban s a hazai koncerttermekben. Mi, román zeneszerzők is mély megrendüléssel gyászoljuk Kodály Zoltánt, és megőrizzük emlékezetünkben. ZENO VANCEA zeneszerző, a művészet érdemes mestere , szintén bevallom, hogy amikor az Air France légitársaság 707-es típusú gépével leszálltam Sidney repülőterén, vajmi keveset tudtam Ausztráliáról. Csupán anynyit, amennyit minden kisdiák tud, éspedig hogy a távoli kontinens területe 7,7 millió négyzetkilométer, tehát majdnem akkora mint Európa, de lakosainak száma nem haladja meg a tízmilliót. Tehát bőven van hely... Azt is tudtam, hogy a portugálok fedezték fel, de a hollandok ismét felfedezték önmaguknak, hogy végül az angolok vegyék birtokba. Persze a kengurukról is hallottam, s Ausztrália kitűnő vendéglátóiparáról is. Ez utóbbi különösen érdekelt, mert a román turisztikai hivatal kiküldöttjeként érkeztem ide. Első utam természetesen Sidney világhírű strandjára vezetett, amely a külföldi turisták legfőbb vonzási pontja. Nem is csodálom! Amikor megláttam, én is elámultam. Pedig megfordultam már néhány tengerparti üdülőhelyen. De itt, a sidney-i tengerparton a homok nem sárga, hanem vörös színű. Ez meghökkentően szép és dekoratív az óceán zöldje és a magas égbolt világoskékje mellett. — Tetszik? — kérdezte a kísérőm. — Valóban páratlan — ismertem be. A partról jól látni a világ legszélesebb hídját, amely egy másik turisztikai vonzási pontja Sidneynek. A hídon két pár vasútvonal fut keresztül, két pár villamos sín, egy hatsávos autóút és egy négysávos gyalogjáró. A hídépítők tehát nem takarékoskodtak a helylyel. Mint ahogy a házépítők sem. Már az első nap feltűnt, hogy Sidney legtöbb negyedében a házak nem magasabbak két emeletesnél.— Miért? — kérdeztem a kísérőmet. — Törvény tiltja a függőleges építkezést és előnyöket biztosít az alacsony, de nagy teret foglaló házaknak. Mert hely van bőven Ausztráliában. Éppen ezért vándorolt be a második világháború után több mint egymillió ember az országba. Színesbőrűek bevándorlását nem engedélyezik. A színesbőrű bennszülöttek helyzete sem túlságosan rózsás. Sőt, egy részüket rezervációkba kényszerítették, és úgy mutogatják őket a külföldi turistáknak, mint a kengurukat. A többiek szinte állati sorban élnek. De térjünk vissza Sidneybe. Amikor először átmentem a hatalmas hídon, megállították az autónkat. Hídvámot kellett fizetni. Egy shillinget. De más meglepetés is várt ezen a meleg — közel 40 fokot mutatott a hőmérő —, decemberi napon. Az étteremben egy üveg sört rendeltem. A pincér nagyon udvariasan figyelmeztetett, hogy elmúlt hat óra. Kísérőm megmagyarázta, hogy egy 1910-es törvény értelmében Sidneyben hat óra után nem szolgálnak ki szeszes italt. Márpedig a sört is ide sorolják, noha európai ember számára igen hígnak, gyengének tűnik. Egyébként Sidney kétmillió lakosával London és Kalkutta után a Brit Nemzetközösség harmadik legnagyobb városa. Óriási az autóforgalom. Érdeklődésemre elmondták, hogy Ausztráliában mintegy 3 millió autó közlekedik, azaz majdnem minden három lakosra jut egy kocsi. A Cityben laktam egy elsőrangú hotelben, és innen indultam el mindennap városnézésre. Szívesen jártam gyalog, ismerkedtem az emberekkel. Kedves, udvarias, vendégszerető nép. Megtudtam, hogy a munkások, alkalmazottak legtöbbje 15 — 20 hetes szerződés alapján dolgozik. Ha van munka, meghosszabbítják a szerződést, ha nincs ,nagyon sajnáljuk..." A fizetést hetenként kapják, minden csütörtök délután. És hetenként fizetik ők is a lakbért. Szombaton a legtöbb vállalatban szünetel a munka. Ilyenkor tele vannak a mozik, színházak, vendéglők, kirándulóhelyek. Vasárnap azonban — angol szokás szerint — csendes, kihalt a város. Az emberek otthon ülnek, vagy kirándulnak. Vasárnaponként sértés vendégségbe menni... A sidney-i ember mindent hitelre vásárol, a színházjegytől kezdve a legmodernebb autóig. „Így kényelmesebb, jobb és főleg így szoktuk meg..." — mondta egy tisztviselő kérdésemre. ...Persze, elvittek a világhírű állatkertbe, a Taronga Parkba is, ahol olyan egzotikus állatokat láttam, amelyek egyedülállóak az egész világon. Megcsodáltam a két és fél méteres óriáskengurukat és a furcsa járású törpe medvéket. Ausztráliai tartózkodásom alatt egy különleges „sporteseményt" is végignézhettem. „Ki nyírja meg gyorsabban a birkát?" ez a címe a versenynek, amelyet sok ezer néző előtt egy központi stadionban bonyolítanak le. Villanygépekkel nyírják az állatokat — bámulatos ügyességgel és gyorsasággal... A versenynek megvan a maga értelme. Ugyanis Ausztrália adja a világ gyapjútermelésének 35 százalékát. A birkanyírás tehát amolyan hasznos házi sport. És végül néhány szót a világhírű ausztráliai úszókról és teniszezőkről. Könnyű volt felfedezni, itt a helyszínen, a titkukat... Az úszás is, a tenisz is kötelező tantárgy az ausztráliai iskolákban. A meleg tengerparton kívül sok ezer uszoda, s persze, rengeteg teniszpálya áll a fiatalok rendelkezésére. Az ifjak kilencven százaléka évente legalább két ellenőrző versenyen vesz részt, így aztán nem csoda, hogy egymás után tűnnek fel az ausztrál csodaúszók és teniszezők... ... Ausztráliából mind többen látogatnak Európába. És ha már itt vannak a kontinensünkön, tudjuk, nem kerülik el országunkat sem. N. ARGINTEANU S L m *« . (X a-3 2' ® B 5 jt SS 2.8 Ausztrália világhírű állatkertjében, a sidney-i Taronga parkban a különleges ausztráliai állatfajok mellett a többi földrész faunája is gazdagon képviselve van. Képünkön: a gondozónő közül három különleges állat látható: az emu vagy ausztrál strucc, a kenguru és egy koala medve