Új Élet, 1977 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1977-07-25 / 14. szám
175 éves A TELEKI-TÉKA ■jy «mindig is szerencsémnek tartott-Yrtam, hogy a Teleki-Téka városában, Marosvásárhelyt élhetek, s gondolom, más is így van vele, aki gyakran koptatja lépcsőit. „Megyek a tékába" — mondjuk nemegyszer, és mindig annyit ülünk ott, amennyi jólesik. Két-három óra után azonban rendszerint ellankad a figyelem, ennél többet még a múlt század nyugodtabb élettempójú könyvbarátja sem bírt ki egyhuzamban — legalábbis az Olvasónapló tanúsága szerint. Csak a lajstromba vett legelső látogató, bizonyos Ferenc deák rostokolt itt buzgón, kis megszakításokkal, napi hét órát Vergiliusban elmerülve, 1803 januárjában, néhány hónapra rá, hogy a Bibliotéka — idén százhetvenöt esztendeje — megnyílt. Amikor a hatvanas évek elején először léptem át e híres küszöböt, a felejthetetlen Fikk László kalauzolt. Valami affélét éreztem, mint amit Kazinczy Erdélyi leveleiben restellkedés nélkül bevall: „A bibliotékába belépve az álmélkodástól összverázkódtatok“. A háromhajós csarnokban a tekintet egyenesen a könyvtáralapító Teleki Sámuel kancellár vasgirlandokkal körülvett, életnagyságú portréjára esik. „Császári" pózban örökítette meg egy bécsi festő, a korbeli ízlés szerint. Közelről, a karzatról szemlélve a portrét, mégis inkább a sors csapásait fenséggel viselő tudósi arc tekint ránk... A „nagyemlékezetű Teleki Mihály unokája", Teleki Sámuel 1739-ben született Gernyeszegen. Tizenöt éves korában árvaságra jutott, és megkezdődött a nyugati peregrinálása. Baselben, Utrechtben, Párizsban tanult. „Itt aztán a magasabb műveltségnek és nemes tudományoknak szeretete ösztönzött, és annyira felgyújtott lelkemben valami csodálatos lelkesedést a legkiválóbb könyvek iránt, hogy azokat nagy gondossággal és nem csekély költséggel megszerezzem és távoli hazámba hozzam" — írja az általa alapított könyvtár katalógusa előszavában. A Téka állományát, a mintegy 36 000 kötet könyvet, csaknem hetven éven át gyűjtötte egybe, mintegy huszonnégy nyugat-európai város könyvpiacáról, vagyona jórészét erre áldozva. Széles körű levelezést folytatott, utazott, katalógusok alapján tájékozódott, néha húsz évet is várt, míg hozzájuthatott egy könyvritkasághoz. A tiltott könyvek katalógusából megtudta, mit kell „külön kasztenbe" zárva tartani. Tájékozottsága, tudatossága ma is bámulatos. Az akkori korszellemnek megfelelően, főképpen történeti munkákat gyűjtött és híres krónikamásolatokat, kéziratban. A régi klaszszikus görög-latin szerzők legjobb kiadásának megszerzése valóságos szenvedélye volt a kancellárnak. Arra törekedett, hogy a legfontosabb kézikönyvek is meglegyenek könyvtárában; az állomány enciklopédikusan magába foglalja és hűen tükrözi a kor valamennyi tudományágát. Teleki Sámuel egy darabig magánál tartotta a könyveit Bécsben, Sáromberkén, Szebenben. A háborús viszonyok miatt később azonban szekérre rakatta és Marosvásárhelyre menekítette az állományt. A könyvtáralapítás valahogy benne volt a kor levegőjében, hiszen nem sokkal azelőtt nyílt meg a Batthyaneum és Brukenthal bibliotékája. Teleki a „Tudományoknak Nemzetemben és Hazámban előmozdításokra" vállalkozott, így érlelődött meg benne a gondolat, hogy „könyvesházat" építtessen Marosvásárhelyen. A mai Teleki-Téka L alakú épülettömbje a néhai Wesselényi ház. Miután feleségének, Bethlen Zsuzsannának nagynénje, Wesselényi Kata - aki maga is könyvgyűjtő volt, és 125 könyvet még a hét- '71 Kincses könyvek a Tékában Az 1603-ból származó olvasónapló egyik oldala Haragos Zoltán felvételei Külön tárolóban sorakoznak a legszebb kötésű könyvek A Teleki-Bolyai könyvtár szakszemélyzete: Balázs Lajos részlegvezető, Deé Nagy Anna főkönyvtáros, Kelemen Sándor könyvkarbantartó, Gherman Mária főkönyvtáros és Spielmann Mihály könyvtáros