Família Kárpát-Medencei Családi Magazin, 2005 (2. évfolyam)

2005. július

Egészségügyi Főiskola szociális mun­kás szakos hallgatói és a Hittudományi Főiskola hallgatói. Őket a Játszóházban vagy az országos táborunkban tudjuk leginkább foglalkoztatni. - Segítik-e mások is - szakem­berek, intézmények - az alapítvány munkáját? - Minden ember, minden krízishely­zet egyedi elbírálást és segítséget igényel, ebben jelent számunkra nagyon sokat a különféle segítő szolgálatokkal, a rend­őrséggel, a klinikákkal kialakult kiváló kapcsolatrendszerünk. Segítőink között vannak olyan szakemberek is, akik in­gyen ajánlották fel tudásukat, idejüket és támogatásukat munkánkhoz. Ilyen például az a polgárjogász hölgy is, aki a veszélyeztetett helyzetben lévő Fiatalok érdekképviseletében segít nekünk. Ha­sonló jogi segítséget kapunk a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karának Polgárjogi Tanszékétől is, hozzájuk alkalmanként fordulhatunk szaktanácsért. De vannak szakorvosok, szakpszichológusok, családterapeuták is, akik krízishelyzetekben azonnal jönnek és segítenek az arra rászorulóknak. - Hogyan teremtik elő a szüksé­ges anyagi eszközöket? - Munkánkhoz különféle források­ból tudjuk előteremteni az anyagi hátte­ret. A német Renovabis támogatásának köszönhetően van az alapítványunknak állandó munkatársa. Egy fő a pénztárral és a játszóházi programokkal foglalko­zik, két programszervezőnk pedig más területekkel is (például ügyviteli fel­adatokkal: pályázatok, lobbi, PR stb.). Megbízásos szerződéssel van jogászunk, könyvelőnk is. Állami támogatásokból tudjuk fedezni a rezsit (ami a Játszó­ház esetében meglehetősen nagy tétel), az ügyviteli és működési költségeket. Amire viszont nincsen támogatás, azt saját zsebből oldjuk meg, azaz amikor és amennyit szükséges, azt a karitatív munkatársak saját jövedelmükből teszik bele ebbe a munkába. Legutóbb példá­ul a Játszóház elektromos hálózatának felújítását saját felajánlásból csináltattuk meg, ami több százezer forintot jelen­tett. Én ettől is tartom életképesnek az alapítványunkat, hiszen munkatársaink maguk dönthetik el, hogy mennyit ké­pesek áldozni energiájukból, idejükből, anyagi javaikból - és azt határozottan rá is áldozzák. Sajnos, a civil szférában sok­szor láttam ellenkező példát, ahol min­denki könyökölt, és inkább máshonnan igyekeztek megszerezni mindent, mint­sem hogy beletennének a sajátjukból. Egy civil szervezet életképességét pedig a befektetett önerő mutatja meg, ez tud igazán minőségivé tenni egy munkát. - Milyen a kapcsolatuk a katoli­kus egyházzal? - Nagy erkölcsi segítséget jelent szá­munkra a katolikus egyházzal való jó kapcsolatunk, hiszen alapvetően vallásos társaságból jött létre az alapítványunk. Gyulay Endre püspök úr a kezdetektől szívvel-lélekkel támogatta munkánkat, és most is rendszeresen tartjuk vele a ÁGOTA Alapítvány 6722 Szeged, Kossuth L. sgt. 29. (62) 483 446, (30) 670 9227 agota.alapitvany@invitel.hu www.szolgalat.hu/agota Adószám: 18469336-1-06 kapcsolatot programjaink és tevékeny­ségünk kapcsán. Az általunk szervezett rendezvényeken nem folyik közvetlen hitoktatás, inkább preevangelizációnak nevezném, amit csinálunk. Szeretnénk, ha a keresztény értékrenddel kerülné­nek kapcsolatba a fiatalok, a liturgikus programok által is inkább a közösség erősítését és a lelki igény kialakítását szeretnénk végezni. - Hogyan alakul idei nyári prog­ramjuk? - Legnagyobb éves programunk az idén kilencedik alkalommal megrende­zendő Országos ÁGOTA Tábor, ahová most 200 résztvevőt várunk. Ebből mintegy 70 főnyi a segítői csoport lét­száma, ugyanis alapvető pedagógiai el­veink szerint egy munkatársra általában két gyerek jut, ami a személyes törődést és segítségnyújtást valóban lehetővé teszi. Táborainkkal általában évközi munkánkat is megünnepeljük, hiszen előfordul, hogy évente kétszáznál is több programot szervezünk az egész ország területén, sőt Erdélyben is. A tábort idén július 21. és 31. között Szegeden tartjuk, amit megelőz a mellettünk elkötelezett karitatív segítők kétnapos rekollekciója. Az egész évi munka és a negyedéven­kénti kötelező szakmai továbbképzésük után a lelki felüdülést is szolgálja a tábor előtti rekollekció, ám fontos szerepe még a következő tíz napra való előké­szület is, hiszen a táborozó gyerekek mellett szellemileg, fizikailag és lelki­leg is csúcson kell lennünk. A tábor szá­momra felér egy lelkigyakorlattal, mivel a Jézus által kért felebaráti szeretet és a jószándék ilyen szintű megvalósulását látva, mindig az evangélium közöttünk élését érzem megnyilvánulni. Márton Gábor

Next