Família Kárpát-Medencei Családi Magazin, 2006 (3. évfolyam)

2006. június

DÉLVIDÉK A NÁNDORFEHÉRVÁRI GYŐZELEM 550. ÉVFORDULÓJÁRA Két emlékeztető egy győzelemre Délvidék különböző rendezvények keretében emlékezik meg a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulójáról. A szabadkai Városi Múzeumban május közepén nyitották meg a Kapisztrán Szent János életéről szóló kiállítást. A kereszténység megőr­zésében és erősítésében nagy szerepet játszó Kapisztránnal cikkek és tanulmányok foglalkoznak, de Újlak (Ilok) városká­ja is, ahol a szent meghalt és eltemették, komoly előkészü­leteket tart halálának évfordulója alkalmából. A Vajdaságban Kapisztrán az újvidéki ferences templom és a zimonyi ferences plébánia védőszentje. A nándorfehérvári csatát megelőző időszak széthúzásai, a politikai feszültségek és a zilált egyházi helyzet nem kedvezett egy olyan hadsereg felállításának, amely szembe tudott volna szállni a török haddal. Alii­ Frigyes császár meg­hívására a frankfurti császári tanácskozáson résztvevő Kapisztrán kiábrándulásában igen gyorsan elhagyja Németországot, és a töröktől rettegő Magyarországra megy, ahol több helységben is ünnepélyesen fogad­ják, sőt szentként tisztelik. Az életének hetedik évti­zedébe lépett, de még mindig agilis ferences szerzetes - a vallási élet fellendülésének reményében - meghí­vást kap Dénes esztergomi érsektől, valamint Herceg Rafael bácsi-kalocsai érsektől és más püspököktől is (például a pécsitől), hogy látogassa meg egyházaikat. Nehéz pontosan leírni, milyen vallási jelenségek ural­ták akkortájt Délvidéket, és arról sincsenek egészen megbízható adataink, hogy milyen helyzet uralkodott a ferencesek körében. A keresztes hadjárat szónoka Kapisztrán III. Callistus pápa engedélyével a mo­hamedán veszély ellenében keresztes hadak tobor­zásába kezdett. Feljegyzések bizonyítják, hogy 1455 májusában Hunyadi Jánossal karöltve verbuválja a hadsereget („kereszteseket"), s azt is, hogy Kapiszt­rán is jelen van azon a bécsi összejövetelen, amelyet 1456 májusának végén tartottak a tekintélyesebb keresztény hadvezérek. Időközben a pápai legátus, Carvajal nyomására 1456 februárjában és márciu­sában megtartott magyar országgyűlés hivatalosan megerősítette mint a keresztes hadjárat szónokát, s ünnepélyesen átadták neki a zászlót rendtársa, Szent Bernát képével (aki a második keresztes hadjárat ér­telmi szerzője volt), valamint egy keresztet és a pápai brévét. A nemesség azonban nem támogatta katonákkal, pénzzel vagy hadifelszereléssel az ügyet. Ehhez társult még egy akadály: az országban élelmiszerhiány kelet­kezett, s emiatt olyan döntés született, hogy a hadba vonulást elnapolják augusztusra, az aratás utáni időre. Carvajal és Hunyadi János külföldhöz is segítségért fordultak. Kérelmük süket fülekre talált. Csupán a pápai flotta sietett segítségükre azzal az elképzeléssel, hogy az Égei-tengeren leköti, illetve feltartóztatja a török erők egy részét. Mivel a júniusban útnak indított flotta késett, nem nagy hatással volt a nándorfehér­vári csata kimenetelére. Még a magyar király sem hitt abban, hogy kellő ellenállást tudnak tanúsítani, s emiatt Bécsbe menekült. Az egész védelem, illetve a megmérettetés a Nándorfehérvár alá vonuló török sereggel végül tulajdonképpen három emberre hárult: Hunyadira, Carvajalra és Kapisztránra. Egy fontos hadászati központ célponttá válik A Száva és a Duna találkozásánál fekvő Belgrád fontos hadászati központnak számított mindazok szá­mára, akik a Pannon-síkság és a Balkán-félsziget ke­leti része felett akartak uralkodni. A törökök számára első ízben a 14. században vált fontossá, s hamarosan meghódítandó célpontnak tekintették. A 15. század közepén a város két részből állt (Castrum és Alsóváros). Szárazföldi irányból a várost két védőfal és vizesárok óvta, míg a folyó menti részen egy bástyákkal erősített védőfal húzódott. Bizonyos adatok arra utalnak, hogy az északi részen, a Dunán kikötő is volt, amely mintegy 15-20 gályát tudott fogadni. A törökök először II. Murát szultán idejében pró­bálkoztak a város bevételével (1440), de a hathónapos ostrom nem hozta meg a remélt eredményt. 1441- ben újból próbálkoztak, de akkor is visszaszorították őket. Az 1456-os csatát megelőzőleg az európai ke­resztény államok - beleértve a Magyar Királyságot is - nem tulajdonítottak kellő figyelmet a török­re- Az újvidéki ferences templom oltárképe Família • Családi Magazin

Next