Új Ember, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-06-23 / 25. szám

JP&ze&aery Keetoakti; Sff*%sis2$’»»Smsfzsisk PARISBÓL CLAUDEL AZ AKADÉMIÁBAN NAGY MEGTISZTELTETÉS érte a Francia Akadémiát: Claudel, a __ __ költők koronázatlan királya, elfogadta a meghívást és elfoglalta egy nemrég elhúnyt kiváló kritikus helyét, akihez késői, de meghitt barátság fűzte. A francia kritika előre derül már azon a látványon, amit a Selyemcipő költője nyújt majd, ha elfoglalja helyét akadékostársai közt, akik úgy aránylanak hozzá, mint a liliputiak Gulliverhez. Hát bizony nem-könnyű dolog Claudel arányait egy akadémiai karosszékbe szorítani! Stanislas Famet, ma a francia katolikus irodalom egyik vezére, Claudel derűjét, humorát és nem utolsó sorban keresztény alázatát látja megnyilvánulni abban, hogy a jelölést elfogadja. (André Gide visszautasította azt, Duhamel pedig lemondott tagságáról, mikor olyanok kerültek az Akadémiára, akiket nem talált elég nagy íróknak. Clémenceau, akit szintén jelöltek, anélkül, hogy kérte volna, egyetlen ülésen sem jelent meg.) Az agg költőkirály bizonyára nem tüntet majd távollétével. ..Pedig az akadémikusok egyrészt ma istengeribetegséget kap“ — mondja Famet — „a Selyemcipőtől, melynek nagy része az óceánon játszódik le, ezzel is a kegyelem áramlását jelképezvén a lelkekben“. Az akadémiai jelöléssel kapcsolatban Famet visszatekint Claudel műveinek sorsára és megállapítja, hogy nemcsak a világ, egyik legnagyobb költőjéről, hamm katolikus költőről lévén szó, egyesek szerették volna sekrestyébe zárni. Ezek nem vállalkoztak kevesebbre, mint arra, hogy eltorlaszolják a dagadó Nílus folyamot, mely megtermékenyítettmindent a katolikum- terültért. Igyekeztek gyarló utánzatokkal lejáratni művészetének népszerű oldalát. Sokan voltak, akik Claudelt az An£ryali' Üdvözlet alapján beskatulyázták a „ködös miszticizmus“ címszó alá; ezeket azután meglehetősen zavarba hozta a Selyemcipő, a claudeli művészet szintézise Rubensreemlékeztető vérbő, barokk művészetével, mely eget és földet egyaránt magához ölel A világhódító Rodrigue és a forró asszovyiságú Donna Prouhére igazán nem sekrestyefigurák. A kritikusoknál bele kellett nyugodniok abba, hogy egy szétesztelésű, egyetemes zseniről van szó, aki a szó etimológiai értelmében is katolikus, tehát nem egy irodalmi és világnézeti szektához szól, hanem az egész világhoz. Minden az enyém, katolikus vagyok.“ — kiált fel diadalmasan a Selyemcipő egyik hőse. Ez a claudeli költészet vezírmotívuma, ezért nem állhat útjában server-: annak, hogy meghódítsa a világot. BERNANOS ARRÓL, AMI MÁR NEM ELÉG Z AMERIKÁBÓL nemrég hazatért Bernanos a Temps Présent-ban /ffiTJSfc megdöbbenve állapítja meg, hogy hová züllött Franciaországban az igazság fogalma olyan emberek kezén, akik azt hiszik, hogy még mindig az igazság védői, csupán azért, mert készek kipusztítani az igazságtalanság minden tonnáját, mely az övéktől eltér. Azokról, akik nagy hévvel, de csupán társadalmi síkon dolgoznak a szegénység problémájának megoldásán, ezt írja: „Mindenki tudja, vagy legalább is tudnia illenék, hogy a szegényeknek nincs szüksége szeretetre, csupán igazságra és méltán tekintik szeretetünket, amellyel van arcbőrünk irántuk viseltetni, legalább olyan megalázónak, mint, a, borravaló formalitásait“. Másutt azt mondja: „... alig akad köztünk olyan, aki egy baloldali ifjú „intellectual“ gúnyos tekintetének hatása alatt pirulás nélkül ki merné nyögni De Paul Szent Vince nevét“. Ugyancsak Bernanos írja a Bataille hasábjain, hogy egy fogalom akkor éri el az elaljasodás mélypontját, ha mindenki felhasználhatja a saját céljaira. Attól fél — mondja —, hogy a demokrácia fogalma is rövidesen itt fog tartani... ” A „NÁZÁRETI BÉKÉÉRT.. F ranciaország katolikus hivatást”-sát propagálja Marius Leblond: La Paix frangaise c. műve, mely nem a pogány békét akarja, mely az erőszak és J if NTUS 38. leigázás mi-oa, hanem a názáreti békét,ránevelni mely az egyetértés és szeretet békéje. Ezt "De Paul a szellemet kultiválni kell, az embereket lelke... a békére, hogy éljen bennük Szent Vincék, a Sávigernek Harsányi Lajos. VERS AZ ÉGI Mást el kel mondanom, mit addig még nem mondhattam ai én, de leintett a legszebb hullócsillag, s már túljutottam életem delén, elmondom hát, hogy zordon életemnek te voltál mindra égő Csillaga, titok voltál, az egyetlen erőza, a tiszta Szerelem maga. A szőke méhek már neved döcögtek gyermekkorom kék templomaikkál, úgy tündököltél életem felett, mint jégvert kert felett a hold talán, ezüst tükör volt arcod s benne néztem kis mongol arcomat naponta, hajadat Isten, a roppant Takács a felkelő nap aranyából leírta, ASSZONYNAK az ajkad áttetsző szőlőszem, piros ékkő és lábaid alatt arany minden göröngy, a kisded Jézus úgy függ karjaidban, mint kagylóban a gyöngy. Sokat szenvedtem én és árva népem e baljós tájon egy évezred óta, az elszmesünk azért nem aludt ki, mert pisla lángját égi kezed óvta. A francia, a belga ég a lengyel sok nagy bajában lábadhoz csúszott, de nem dicsérte senki neved úgy, mint a Bakonyban a celti búcsúsok. Szeret a szél, a tenger és a Montblanc, szöret a dörgő naprendszer az égen, de senki nem szeret úgy tégedet, mint én és az én kis árva, rongyos népem. Jétszeti SjcLssiah MAOYAE . (II. Szemle a magyar színpadok felett) ULTKORI cikkünkben (az Új Ember 21 számában) * felvázoltuk, mit ad a színpad ma: Moszkvától Amerikáig. Megállapításaink után nyugodtan beszélhetünk színpadirodalmunk elmúlt másfél esztendejéről, a felszabadulás óta. A mostani helyzet vizsgálata előtt azonban szólni kell a közelmúltról is, mert csak a történések ismeretében láthatunk minden szempontot tisztán és ítélhetünk meg embereket és írói állásfoglalásokat érdemük szerint. Az üzletté vált színház — 1932-ig .Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt — nagyjából 1931—32-ben — a megelőző évtized fejlődési irányának megfelelően: a budapesti színházak vezetéke minden lényeges vonatkozásban „üzletcsinálássá" változott. A színigazgatók szempontja, a minél kisebb rizikó mellett a minél nagyobb haszon elérése volt. Ezt az elvet a gyakorlatban a sztár-rendszer teljes kiépítésével kívánta elérni. Célját a sajtó is (Kárpáthi Aurél, Bálint György, Kállay Gyula, Schöpflin Aladár s még egy-két más író) tiszteletreméltó kivételétől eltekintve, fizetett kritikával, sztárokról írt cikkekkel teljesen kiszolgálta. Az igazi író, az egész emberiséget érintő problémáival a színrejutás reménye nélkül maradt. Egy-két fiatal színházi ember és író kezdett szervezkedni ekkor. Előadásokat tartottak. A Vajda János Társaság, a Nyugat helyet adott problémáik vitatásának. Ezekben az előadásokban fogamzott meg a társulásuk célja, neve és alakult ki az a művészi programm is, amely később, ha szervezetlenül is, de motorja lett az új magyar drámairodalom fejlődésének. Amit az „Új Thália“ akart Az Új Thália célja: fiatal színészekkel megszólaltatni eddig még színpadra nem került új szerzők műveit. Az Új-Thália szerint, a színpad célja, hogy magához vonzza a világban egymásba feszülő eszméket s ott magán, az általa adott keretek között, az ő különleges embereivel — a színészekkel — vívassa meg a harcukat A színpadon bukjon el az az eszme, amely a természeti törvényekkel ellenkezik és győzzön az, amelyben kiteljesedik az ember élete. Felkai Ferenc „Bábel“-je volt az első bemutatott mű. Nyugat felől akkor már elindult az az áramlat, amelyről már akkor bizonyos volt, hogy az emberiséget létalapjaiban támadja meg, ha teljesedik Felkai Ferenc műve ez ellen az áramlat ellen beszélt. Tamási Áron „Énekes madár“-ja követte az első bemutatót. Pünkösti Andor lett a társaság középpontja Még egy bemutatót produkált az Új Thália és azután programmed., színészeti íróit átadta a nagy színházaknak.. A Nemzeti Színház ünnepélyes keretek között műsorába vette az Énekes madarat. Tamási Áron az egész magyar népnek olyanokről és olyasmiről dalolt, akikről és amikről előtte itt nem beszélt senki sem. A szava nem hullt a mélybe és nem veszett el. Egymásután szólaltak meg- ameddig mellőzött írók és beszéltek a magyarság- nagy problémáiról, így például Szántó György darabjáról Felhő Sándor-arral az élén hetekig vezércikkeztek a lapok. Kapcsolódás a konkrét élettel Hogy az Új-Thália programmja helyes volt, azt bizonyítja az is, hogy ettől az alakulástól függetlenül olyan erős írói talentum, mint Zsolt Béla, első színpadi művében: az „Erzsébetvárosában hasonló művészi felfogással rajzolta meg a kispolgár életét. Zsolt Béla kísérlete ebben az időben a nagy szociális átalakulás problémáinak jövetelét jelenti. Jelentkezése, témája Hauptmannhoz hasonló. De a vígszínházi affektáltságon nevelkedett publikumnak idegen az a hang és az a környezet, amelyben Zsolt Béla drámája játszódik. _ Az idő kyereke tovább forog. A népi írók közül sokan már a Nemzeti Színház színpadán vannak. Németh László „Cseresnyés“ című műve előtt meghökkenve áll a polgári társadalom. Új életforma?!... Ez a jövő?!... Afelé mutatnak az akkori jeles ábrázolásával, mások is. Darvas József „Szakadék*'-ja, az erdélyiek írásai, Asztalos István „Fekete macská“'-ja és egyéb kísérletek. Az elmúlt tíz esztendő alatt, de különösen a háború utolsó éveiben íróink, mint a megszállottak hatalmas hangon szóltak a társadalmi reformról és életforma átszervezésének a szükségességéről. Nem egy íróról tudunk (Kovár Lőrinc, Kolozsvári Grandpierre Emil, Illyés Gyula és még sokan mások), akik a színpad sajátos eszközeivel, példázva mutatják be eszméiket. Alkotásaikban benne van a moszkvai „Kis Színház“ programja is: nem az egyén harcainak bemutatása a színpadi mű feladata, hanem átfogóan a nép érzésvilágából kell fakadnia a költői gondolatnak, a népből kell jönnie és a néphez kell szólnia... Amit elmúlt színházi évünk kihagyott Ilyen előzmények után kezdődött el az 1945—46-os színházi évad. Megállapíthatjuk, anélkül, hogy valamit is felhasznált volna az előző évtized magyar s korszerű drámaírásának eredményeiből. A magánszínházak túlnyomó része egyszerűen visszafelé pergette az i időt. 1945-öt erőszakosan hozzáragasztotta az 1918 utáni évekhez, letagadván a szellem világának minden történéseit A burzsoázia színházai csak szórakoztatni akarnak, azt hívén, hogy az embernek most felejteni kell. Tévedésük nyilvánvaló. Az ember feladatai ma s a jövőben mérhetetlenül nagyok, s hogy azokat megoldhassa, emlékeznie, tanulnia, okulnia kell — talán mindent! —, csak éppen felejtenie nem szabad Azok a színházak, amelyek felszabadultak az állami mindenhatóság nyomása alól, sajnos, azok szintén nem nyúltak — bizonyosan raás megfontolás miatt —s azokhoz az írókhoz és műveikhez, akik az elmúlt tíz esztendő alatt önkénytelenül is felsorakoztak egy elképzelt új szellemű állami színház mögött. Amitől nem szabad kalgatni... A femutallott darabok, sem mondani- valójukban, sem-megírási módjukban nem mutattak fel olyan kimagasló értéket, hogy a színre kerülést ne másnak! mint rehabilitációnak lássuk emigránsok páráit. A áeff dés rehabilitációjának.. . ds vissost, elég-e az, amikor itthon volt íróink teljes mértékben benne álltak és állnak az időben, látják, ismerik a kor problémáit, műveikben kétségtelenül magasrangú művészi átéléssel, már évekkel ezelőtt , nagy lendülettel, céltudatosan síkraszálltak az igazság érdekében. Megállapíthatjuk azt is, hogy a színházművészetünk vezetői részéről elhibázott dolog az aggodalmaskodás és teljes mértékben igazságtalan íróinkkal szemben az a magatartás; a magyar író testében, szellemének vérereiben valóságban átélte mindazt, amiről a kor beszél, s amiről neki most — miért, miért se — hallgatnia kell a magyar színpadon ... ZÜMMÖGVE SZÁLL A nyárfák, mint zöldesuhás csarátok körüljárják a tóparti kertet Lombjuk közt a hegyközségbe látok, s a kápolnán sejtem a keresztet Balról, a pékség dolgozik serényen. A péklegény, mint hófehér lovag karcsú dárdával megjelen az égen, s a sok szegény mosolyog boldogan. Meghitt melegség int a kerten át Egyenest a kápolnához tipeg. Serényen hajlik egy magas barát, s a pántos ajtót nyitja sebtiben. Az égi és a földi tűz varázsa dagasztja fák és emberek szívét, s zümmögve; értag a pék meleg lapátja, beöltve titkuk szárnyas kenyerét TAKÁTS GYULA KÉT KIÁLLÍTÁS Mórinyi Ödön képei a ,,Materem'■-ben ÖSSZÚ élet — hét hatalmas évtized — s Párizsban töltött negy- ven év — tették ismertté Morinyi Ödön nevét külföldön és itthon egyaránt, s mindenekelőtt természetesen képes; ezekből most a Kossuth Lajos utcai Szalmássy Galériában (k közbevetőleg: a mai Középeurópának talán legszebb kiállítási műterme) láttunk egy gyűjteményt, s bennük a színeknek azt a hatalmát, amelyet mégis csak az impresszionizmus tudott a legnagyobb erővel megragadni. Morinyi maga is egyik harcosa volt az impreszszionizmus legszebb és legdiadalmasabb küzdelmeinek az eredményért, s ezek az eredmények ma is a meghódított Fény erejével világítanak képein. Egyik velencei képe (a kiállítás legszebb darabjainak egyike) feledhetetlen: valóban így süt a nap és így lángolnak a párás színek a lagúnák városában, s ez az ege és a vize. S néhány asszonyi portré emlékét is elviszi a látogató. Új festményei egy tiziani erejű öregkor alkotásai, — ez az öregkor oly hatalmas erejű, akár egy oroszláné. * Mohácsi R. Ferenc még fiatal festő, a harminc körül, de máris jól csengő név és számontartott érték a fiatalok között. Magánműtermi kis kiállítása csak éppen válogat munkái között. Akvarellt és grafikát is mutat, de ereje az olajfestmény, van egy Madonnája, amely szinte zavarba ejti a kritikust tökéletességével és felfogásának egyszerűségével; láttuk néhány erős portréját és zsánerfejét A vázlatok között akadt egy erőteljes freskóterv, amely szinte kiált egy nagyméretű templomfal után: Jézus születése! Mindennem ki ÜVEGEZÉST vállalok Gyors és pontos kiszolgálás. Baumgartef#r üvegcsiszolófiism Budapest, VII., Nyár utca 31. szám. Házasság. Albert Margit és Mészáros Lajos folyó hó 23-án d. u. 6 órakor tartják esküvőjüket a pasaréti ferences templomban. (Minden külön értesítés helyett.) w/ §1K AbAm Karoly 1■uE&oMcutJra- eCtt/cs \SS2atbid2txi n- iT7'2-£ur% t 'A.L—uC. ‘To A Z*r. /*/.- 7F /a SJ £ V7L -Mxtaasi^ &.