Új Ember, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1948-12-19 / 51. szám

5181« ítf. énSoayam 51. sz. ISbb Cím és Igazság # s a $aMkÖFäwwekb®m ^ Makarenko elvei $& Lágymátay^s védelmében * 8C A T O LI KU S HETILAP& * lírát forint -"V "■vjk ,-/; ' s># t v '••% 'Sí' -Af HJ®' W V ap- • 25?-.? ír-y $ & éS a? .*£ </$■ *®s®í»W , ^ . w. f®4€. tiefernster 1®« Ssállásk©resés > , Oszíiíi a kod Wft%W>WWMA^MW><WWVIWWWW^WWWWWiW!^ <| it Gyermek elé | Jfc* Egyetem és II teológia A BUDAPESTI tudományegye­­■*"A tem két legősibb kara a hit­tudományi és a bölcseleti kar. Ezek közül most a hittudományi kar megszüntetésére szóló felhí­vás látott napvilágot. Magára a jelentéktelen íráskára az Új Em­ber legutóbbi számában már vá­laszoltunk, úgyhogy ezzel nem is akarunk foglalkozni. A hittudomá­nyi karnak a magyar kultúra ala­kításában elfoglalt jelentős szere­pét azonban meg kell világítanunk, hogy a magyar katolikusok lássák, milyen érték számukra is a tudo­mányegyetem teológiai kara. A budapesti Pázmány Péter Tu­dományegyetem hittudományi kara világviszonylatban is egyike a leg­kiválóbb tudományos testületek­nek. Csak zavarosan gondolkodók állíthat­ják, hogy a­­ teológia nem tudomány, mert a vallásnak ki­nyilatkoztatott tételeiből­ indul ki. Az egész művelt világ egyetért ab­ban, hogy a vallás kutatása, a val­lásos élmények megismerése, rend­szerezése és kifejtése nem nélkü­lözhető egyetlen állam kultúrájá­ban sem. Éppen ezért, még olyan egyetemeken is, amelyeknek nincs teológiai kara, legalább is tanszéket állóknak fel a vallással foglalkozó tudománynak. Az egész Világon csodálkozást keltene te­hát, ha nálunk az a vélemény ala­kulna ki, hogy a teológia nem tu­domány, mert hiszen sérthetetlen alapelvekből és tételekből indul ki- Vajjon­ melyik tudománynak nin­csenek kijegecesedett alaptételei ? Minden fejlett tudományágnak számos olyan alaptétele és normá­ja van, amelyeket senki nem vi­tat, ellenben él velük és tovább épít raj­tuk­. Ha a tudósoknak új­ból és újból vissza kellene térniök az alapokra, újabb és újabb alap­­elveket kellene megállapítaniuk, akkor egyszerűen nem lehetne be­szélni tudományos haladásról. De nem is szólva arról, vájjon a teo­lógia önmagában milyen tudomé-­ nyos érték, számtalan olyan alá­építő és segédtudománnyal dolgo­zik, mint amilyenek a keleti nyel­vek, a történelem, a jog, a régé­szet, az ikonográfia stb., stb­ A hé­ber nyelvet például máig is a ka­tolikus hittudományi karon hall­gatják a zsidó papnövendékek is. A katolicizmusnak és a karesztányságnak gyűlölői gyakran úgy érzik, hogy most érkezett el az ideje az Egy­ház és a vallás elleni támadások­nak, így tehát a tudományegyetem teológiai kara ellen irányuló tárna- a­dásnak is. Nem néznek körül a vi­lágban és nem veszik észre, hogy nem csupán nyugaton működnek az úgynevezett nagypolgári vallásel­­lenesség rohamait átélve az egyete­mek teológiai karai, hanem a népi demokráciák országaiban is ko­moly és értékes tudományos mű­ködést fejtenek ki. Lengyelország­ban hat, Csehszlovákiában három és Jugoszláviában is egy egyete­men tanítanak teológiát. Csu­pán Magyarország legyen­­az a hely, ahol nincs helye e tudo­mánynak? A tudományegyetem pe­dig nem is lenne többé egyetem, ha a tudományok mindegyikét nem taníthatnák benne. A Pázmány­­egyetem nem jogi vagy bölcseleti, nem gazdasági, nem műegyetem, hanem­­ tudománye­gye­tem. Ép­pen erre való tekintettel lehet ott előadni, bármely világnézet elvein felépülő tudományt és súlyos sé­relme lenne a tudományok köztár­saságának, ha bármiféle megfonto­lásból éppen a keresztény világné­zet tudományát rekeszt­enék ki on­nét. Rákosi Mátyás helyettes miniszterelnök egyik leg­utóbbi beszédében azt á állapította meg, hogy a magyar nép vallásos nép. A köztársasági alaptörvény vezető cikkelyében biztosította a vallásszabadságot. Ennek természe­tes következménye, hogy módot kell adni arra, hogy népünk vallá­sos igényeit kielégíthesse. Márpe­­dig ehhez elkerülhetetlenül szük­séges, hogy a kor színvonalán álló, tudományosan művelt papjaink le­gyenek. A papnevelés az Egyház feladata, nem az államé. Az egye­tem hittudományi karának azonban nem is a papnevelés a feladata —­­ez a szemináriumokban történik —, hanem az, hogy az ország leg­kiválóbb papi hivatáso ifjainak módot adjon a teológia korszerű és haladó szellemű elsajátítására, tehát tudományos elitképzés, amely nélkül nincs művelt vallásos élet. Ennek az elitképzésnek a m­eggát­­lása nagyon is illuzóriussá tenné a vallásszabadságot. Vessük csak fel a kérdést, mi történnék,­­ha megszüntetnék az orvosi kart? Be­tegek akkor is lennének és vala­miféle gyógykezelés és terápia is kialakulna, legfeljebb a korszerű gyógyítás kuruzslássá válnék. Sú­lyos következményekkel járna, ha bármely vallás lemondana arról a lehetőségről, hogy tehetségesebb napjelöltjeit egyetemi fokon álló oktatásban részesíthesse A hitu­sdolnáriy, karra ma is igen kiváló képesítésű és papi hivatást érző ifjak jelentkez­nek. A legutóbbi kötelező felvételi vizsgán éppen a MEFESZ kikül­dötte jelentette ki a 39 kitünte­téses érettségi és egyéb személyi adatok láttára a kultuszminiszté­rium megbízottja és az egész bi­zottság előtt, hogy „bárcsak más karokra ezekhez némileg is fogha­tók jelentkeznének“. Az egyetem teológiai karának fenntartása az állami költségvetés­nek egészen jelentéktelen töredéke és a többi karokhoz képest is a legkönnyebben fenntartható kar, mert dologi és személyi igényei egyaránt a legminimálisabbak. Ez az a kar, amely tanáraival és hallgatóival a magyar nép kioltha­­tatlan lelki igényeit igyekszik szolgálni a legmagasabb etikai és szellemi alapon. Az egyetem életé­ben a teológia hallgatói tevékeny részt vesznek ma is. Ezt bizonyítja az a mód, ahogyan a hallgatókat a tanács és a karok bevonták a kö­zös ügyek tárgyalásába. Ez tudni­illik szóról-szóra a teológiai kar javaslata szerint történt, mind a hallgatók, mind a professzorok közmegelégedésére. A magyar ka­tolicizmus, amely az ország több­ségét alkotja, szívvel és lélekkel ragaszkodik ahhoz, hogy papjai a Pázmány Péter által alapított egye­temen nyerhessenek tudományos kiképzést. |E­ÖMPÖLYGŐ eső- és hófsilege­­■*"a ken túl és a világpolitika kö­dein és széláramlatain át, az 1943-as év végén is kigyúrni ké­szülnek szerteszét a Karácsony fé­nyei. A Gyermeknek, aki megszü­letett azon a december végi éjsza­kán, az akkori kultúrvilág egy fél­reeső, öreg zugában, valahol a ten­ger és sivatag között, a sivatagszéli védik torkolatában, s a bolyhosfé­­nyű csillagok, alatt, a Gyermeknek az 1948-as év is megadja a legszeb­bet és a legnagyobbat, amivel tár­sadalmak, nemzetek, emberiség és az egész­ föld hódolhatna valaki előtt.­­ A Gyermek elé leborulni készülnek ezen az éjszakán, vagy gyűlölik őt, vagy közönyösek akar­nak lenni vele szemben, csak egyetlenegyet sem tudnak tenni vele szemben, csak egyetlenegyet nem lehetséges tenni vele szemben: megszületésének és megjelenésének hatását nem lehet kiiktatni az em­beriség történetéből. A betlehemi Gyermek megszületése 1943-ban is a legnagyobb eseménye maradt az emberiségnek ■gl'­­Z A JELENSÉG már önmagá­­­­ban is meggyőzően kell, hogy hasson az elfogulatlan szemlélőre. Az, aki Betlehemben született, a történetírás számára pontosan kör­vonalazható valaki. Ismerjük kor­társait, tudjuk, ki volt akkor a Ró­mai Birodalom uralkodója, ki szü­letése és élete keleti országocská­­jának királya, kik Szíria és­­Júdea­­ kormányzói. Pontosan ismerjük az akkori társadalom szerkezetét, a mozgató életfolyamatokat, a kor fi­lozófiáját és irodalmát. Mindent pontosan tudunk, csak egyet nem tudunk pusztán emberi okokból, emberi erőkből, emberi tényekből megmagyarázni. Azt, hogy miért éppen ez a Betlehemben megszüle­tett Gyermek került és nőtt az em­beriség életének középpontjává. H­ISZ ugyanazon az éjszakán vagy az időtájt sokmillió gyer­mek született mindenütt az egész világon, a mediterrán kultúrvilág vidéki tájain éppúgy, mint a több­­ezezezres lakosságú, mediterrán vi­lágvárosokban, vagy akár Perzsiá­­ban, Indiában, a Kínai Birodalom­ban, a középamerikai és délameri­­kai nagy kultúrországokban és min­denütt másutt. Sőt a kőbaltás em­beriségtől kezdve a maiig: valóban megszámlálhatatlan gyermek szüle­tett különböző országokban, külön­böző körülmények között, külön­böző szülőktől. Közöttük voltak olyanok, akik tudósokká, vagy írókká lettek Voltak, akik a hata­lom embereivé, volt királyi házból született, akiből Nagy Sándor lett, s volt egy szegényes, tatár sátor alatt sántán született fiúcska, aki­ből Tammerlán lett, a Sárga-ten­gertől Európáig, Indiáig és az arab­­pusztákig húzó birodalom ura — de műveik elomlottak az életük vagy az utánuk következő korsza­kok elmúlásával. Amit adtak vagy hoztak, elintézett dolog. Legtöbb esetben vita sincs róluk. S olyan, aki előtt imádásra borult volna le az emberiség, egyetlen egy sincs köztük. Ilyen csak egyetlenegy van az emberiség történetében. A Betle­hemben született. Pedig nem­­állt hódító hadseregek élére. Nem szer­vezett birodalmakat. Nem hagyott­ maga után politikai dogmatikát. Nem írt könyveket sem. A rávo­natkozó feljegyzések szerint egyet­lenegyszer írt­ néhány szót — né­hány gyorsírásszerű héber írásjelet — a porba. De nálánál jobban soha senki nem véste bele magát az em­beriség történetébe.­­ Megszületése óta imádtaRTST egy betlehemi kunyhóban és hegy­nagyságú dómokban, szerzetesi cehákban és falusi templomokban, százezres körmeneteken és remeték sivatagi magányában. Volt karonülő gyermek szentek látomásaiban és az emberiség számára törvényt hozó uralkodó a neki rendelt Krisztus Király ünnepen. Parancsainak a gyermekkor fél-öntudatlanságából kilépő gyermekek engedelmesked­nek® eszméi szerint korok és társa­dalmak formálódtak, ő az assziszi Szt. Ferencek lángoló, stigmákkal vérző szerelmének és a Joilianus apostaták jéghidegen áradó gyűlö­letének tárgya. Nem bírtak vele sem az enciklopédi­ák fón­ó­kötetei, sem Voltaire röpiratai, sem a keresz­­ténységet üldöző Cézárok vérízű hatalma. Nem bírtak vele önön ta­nításainak belső lázadói, eretnek­vezérek, hitehagyók által való szét­­szaggatása, s nem bírtak vele egyes koroknak az Ő egyházára és taní­tására szakadó tűz-tájfunjat. De minek folytassuk tovább? JVSINDAZ, ami nyilvánvaló róla *■ •“ 1943 esztendő óta: bizonysága annak, hogy Vele és Benne a ter­mészetfölötti világ lépett és avat­kozott bele az emberiség történe­tébe. „A kövek fognak egyszer érettetek kiáltani“ — vigasztalta egyszer tanítványait. Nos, a szüle­tése óta húsz évszázad kiáltja, húsz évszázad nyilvánvaló eseményei tesznek bizonyságot erről, hogy ez a Gyermek nem más, mint a köz­­tü­nk valóságos emberként megszü­letett Isten. Neki és az Egyház min­den tanításénak ez az úgynevezett történeti bizonyítéka. A mindnyá­junk előtt legelőbb és legnagyobb bizonyítékok egyike. „Láttuk az Ő dicsőségét, mint Isten Fiának di­csőségét!" — ujjonghatunk feléje az emberiséggel együtt valameny­­nyien. S 1948 is így vonul elébe, a Gyermek elébe, mint az eddigi évek és az ezután következő évek, úgy 1943 is látja ez a dicsőségét, mint Isten Fiának dicsőségét, — „telve hatalommal és igazsággal". A Boldogasszony Éve bezárása A Boldogasszony Év ünnepélyes bezárása december 6-án, Szeplőte­len Fogantatás ünnepén volt az ország minden templomában és kápolnájában. A legtöbb helyen a rendes munkanap miatt este tar­tották meg az ünnepélyes litániát és Te Deumot Különösen megható volt a­­Mária kegyhelyeken a Bol­dogasszony Év bezárása. Ezeken a helyeken is az esti órákban tar­tották meg a Te Deumot és a hí­vek ötös, tizes csoportokban, égő gyertyával a kezükben Mária-érse­­keket énekelve vonultak fel messzi vidékekről, gyalogmenetben a Má­ria kegyhelyekre. A Magyar Kurír jelentése szerint a Boldog­­asszony Év folyamán az ünnepsé­geken és zarándoklásokon összesen 4.600.000 hívő vett részt­ ­ . A hercegprímás körlevele A Boldogasszony Év befejezésé­ről emlékezik meg Mindszenty Jó­zsef bíboros hercegprímás legutóbb kiadott 17-ik körlevelében. Megem­­líti a körlevél, hogy a püspöki kar intézkedésére Szeplőtelen Foganta­tás napján tartották meg a Boldog­asszony Év ünnepélyes bezárását. A hívők hálát adtak Mária Szeplő­telen szivén keresztül mindama ke­gyelmekért és lelki jókért, ame­lyekben a Boldogaászemle­­Év alatt részesültek. Mária-év Franciaországban Mária Évet rendeznek 1949-ben a francia katolikusok. A francia Mária Év központi gondolata „a Boldogsá­­gos Szűz anyasága ez emberiség léc

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék