Új Ember, 1960 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1960-09-04 / 36. szám

51816 Készpénzzel bérmentesítve Bp. 72. sz. postahivatalnál Ál • így az8 mi­n eoy v­­ár S­Z­EGSŐ Dugonics tér 13. AZ EGRI KŐAJAK írta : ÍJJAS ANTAL A lángként égő levegő alatt a nyárra munkát vállalt diá­kok csákányozzák, ássák, ta­­licskázzák az egri várhegyen a régészeti kutatóárkok kövér­­földjét, porát, ami aztán szak­értő ujjak közt pereg át min­den szemcséjéig, mintha csak aranyat keresnének közte. Pe­dig dehogyis azt. Aranynál többet érőt! A magyar középkor tört kő­szilánkjait keresgélik és rak­ják össze az itt járt és pusztí­tott századok kő- és mészpo­­rából, hátha még előkerül va­lami a most feltárt emeletes, gótikus püspöki palota íveiből, faragványaiból. A kiegyezés utáni kor az ide, az egri bás­tyák közé rakott banális, sár­ga kaszárnya udvarban, mé­teres malterrétegek alá, kincstári magazinná falazta át ezt a csodaművet, amely ha megpusztítva is, de annyit ki­állt éppen az egyik várfokon. Ki, a völgy felé néző falait ugyan összetörték az ostro­mok szemközt rakott ágyúte­lepei, de a földszint erős bolt­íveit nem rogyasztotta össze a nagy ostromkor, még annak földrengése sem, hogy a vár­udvar túloldalán alig jó kőha­­jításnyira­ felrobbant a lőpor­ral boltozatokig megrakott ré­gi vártemplom. Mennyi pusz­tító megpróbáltatás! És most — majdnem száz év óta rára­kott öles maltertömegek sok száz mázsáit lebontva róluk — a gótika nyúlánkságával, a maguk sápadt szépségében magasodnak fel ezek a bolt­ívek, falak, oszlopok; törtsé­­gükből nyíló szemekként néz­nek a befalazott, vagy kibon­tott íves ablakok, és a gyö­nyörű épület újjáéledt alak­ként beszél. A középkori Magyarország egyik legrégibb lakó és való­ban is lakott épülete volt ez, íves földszinti tornáccal né­zett a várpiacra, az ívek alá nyíló ablakok mögött nyilván a püspökség akkori hivatali helyiségei lehettek. Az ólom­keretes üvegablakok mögött, a máig meglevő zömök bolto­zatok alól az országrésznyi középkori egyházmegyét kor­mányozták; az emberben meg­mozdul a régész és a regény­író együttes izgatottsága, hogy milyen lehetett az akkori püs­pöki kancellária, kik dolgoz­hattak benne. De az ember­arcokat egészen, a neveket pedig jobbára eltörölte az ide­szakadt pusztulás. Pedig a Kárpátoktól az Ecsedi lápig és a Jászságig érő egyházmegyé­nek itt vert a szíve, lovon is több napi járóföldre levő, ma is egyházmegyényi főesperes­­ségeket, és már akkor is több száz plébániát igazgattak in­nét. Mennyi mindenről tudna beszélni a középkori levéltár, ha megmaradt volna. Az ak­kori magyarság életének arról a régiójáról, amely a föld és ég közt lebegett, száz és száz templomról, amelyeknek ka­puján át a mennyek felé só­hajtó áhítat levegőjébe lépett a legegyszerűbb hívő is. Vé­letlenül megmaradt kéziratos­kódexeinken kívül alig beszél bármi más is erről a múltról, ám a most feltárt sápadt kő­épület, mint holtából éledő viasz­szín alak, mégis beszél. Arról a múltról, amit itt élt át, ezen a várpiacon, többi épülettársaival együtt. Íme, mindenekelőtt, gótikus mivoltukban is magyar épít­mények ezek. A mostani ku­tatás megállapítja, honnét, a Mátra és a Bükk milyen ma már beomlott kőfejtőiből von­szolták ide a köveket a bi­valy- vagy ökörvonta, fa­­korong-kerekű szekerek. De nemcsak a magyar föld anya­gából nőttek ki, hanem honi kezek és agyak munkájából is. Egyes faragott darabokon az akkor már több száz éves kassai építő- és faragóműhely mesterjegyét találják a kuta­tók, gyöngéden lefújva róluk évszázadok porát, s a jegy mö­gül megint csak elődereng egy azóta elomlott magyar fő, amelynek homloka mögött en­nek az épületnek terve létre­jött: a területek és magassá­gok arányai, a falvastagságok, az ívhajlásoknak geometriai erővektorai. S a számításaik és rajzaik nyomán a köveket és íveket­ művesekké emelke­dett magyar jobbágyok okos kezei vésték ,— a kultúra amit a középkor még egyete­mes kereszténysége a magyar földre hozott, már az egész nemzet vérében keringett! Ezt az aranyfehér szépségé­ben íveivel szinte éneklő püspöki lakot, nagyjából ugyanakkor és ugyanazok emelték, akik aztán közelében a vár új katedrálisát kezdték építeni az óriás teknősbéka alaprajzú várfennsík fejrésze táján. Csak kezdték, de az építés nem juthatott továbbá földből éppen csak egy-két ölnyire kiemelkedett külső fa­laknál s a belső oszlopoknál; akkorra már az ország köze­péig kezdett csapkodni a Du­nán átáradó török vas­áradat A Szent János evangélistának, mint az egri egyházmegye védőszentjének tiszteletére emelkedőben volt gótikus szé­kesegyház azonban másik kő­­alakként a maga méreteivel vall arról az életerőről, amely eltöltötte az egyházmegyét. Ez az abbanmaradt egri szé­kesegyház nagyobbnak ké­szült, mint a középkori Párizs székesegyháza, és mint a köl­ni dóm. Micsoda kísérlete a nyilván nemcsak külsődleges, de benső lelkületi nagyságnak is az, hogy a középkori egri püspökség egymaga, a saját erőiből, nagyobb katedrálist tudott volna emelni, mint a már akkor világváros és vi­lágközpont Párizs, és mint a kölni egyházfejedelemség! Nemcsak területben, de lelki mélységben is »nagy« keresz­ténységet kormányoztak innét a most feltárt püspöki palota ma is meglevő boltívei alól, hogy a terület keresztény éle­téből önként, természetesen szökkent elő a méretnek ek­kora kísérlete. S mekkora be­csülése múltunknak ez a munka, amely ha befejezik a püspöki palota feltárását és rekonstrukcióját, tovább fogja folytatni a vár-székesegyház ma még ismeretlen részletei­nek felkutatását! Előttünk fog állani temp­lommá tervezett kőruhája a mennyekben ragyogó Szent János evangélistának, Jézus legbensőbb barátjának, a Szentséges Szív első misztiku­sának, aki a maga isteni ba­rátjáról szóló oly bensőséges ismeretekkel kezdi evangéliu­mának prológusát, hogy is­meri a testté lett Igének mennyei, örök eredését, a Szentháromság véghetetlen tündökléséből: »Az Ige mind­öröktől fogva volt...« És igen, ezek a kövek itt mind a testté lett Ige titkait sugároz­ták a Kárpátoktól Jászságig élő magyarságára. Kövek és lélek: egyazon alakként be­szélnek erről. * És milyen gyönyörű, hogy már Szent István óta! A Szent János evangélistának szentelt első templomot még ő építtet­te, nyilván még fagerendákból — írás és megszakítatlan egri hagyomány beszélnek arról, hogy ott ült a várhegy fölé magasodó hegyen, amit azóta is Királyszékének neveznek, s onnét nézte az építést. Ez a nyersen ácsolt fatörzsekből épített templom aztán leégett. Helyén román stílusú, bizo­nyára kicsiny bazilikát építet­tek már a XII. században, ek­kor már kőből. Ehelyett kezd­ték ezt a harmadik, be nem fejezett gótikus óriás székes­­egyházat építeni a magyar középkor végéig. A román stí­lusú volt az, amely a Gár­­donyi-megírta nagy ostromkor már csak lőszerraktárul szol­gálva, felrobbant. A sor mégsem szakadt meg. Szent János evangélista, aki nem szűnt meg láthatatlanul át­hatni a maga egyházmegyéjét, újra és újra megkapta a maga templom-kőruháját. Eger visz­­szavétele után leköltözött a várhegyről a városba, majd — mintegy százötven éve — felemelkedett mai székesegy­háza. Annak tornyai és a vár­beli gótikus székesegyház alapfalai s tervezett oszlopai­ átlátnak egymásra. A folyta­tás átlát alapjaira. A jelen pillantása átjár múltja kútjá­­ból inni. S jelen életünk örö­mei közé odatartozik, hogy fel­tárhattuk a múlt e kútjait! 137S 0961 Katolikus hetilap 1960. szeptember 4 XVI. évfolyam 36. szám | A magyar katolikus társadalom hódolata a Szent Jobb előtt A magyar katolikus társa­dalom, mint a Magyar Kurír­hoz beérkezett jelentések be­számolnak róla, augusztus 20-án országszerte megemlé­kezett a honalapító szent ki­rályról, Szent Istvánról. A fő­egyházmegyék és egyházme­gyék főszékesegyházaiban, il­letve székesegyházaiban a fő­pásztorok mutattak be ünnepi szentmisét. Kalocsán dr. Bárd János segédpüspök, Esztergom­ban dr. Szabó Imre felszentelt püspök pontifikálta a szent­misét. A fővárosban az Actio Cat­­holica Országos Elnöksége rendezésében a Szent István bazilikában két ünnepélyes szentmisét tartottak. Az ünne­pi szentmisék bevezetésekép­pen reggel 8 órakor egyházi menetben hozták ki a bazilika sekrestyéjéből a Szent Jobb ereklyét és a szentélyben dí­szes emelvényre helyezték. Az ereklye mellett reggel 8-tól este 8-ig két diakónus között egymást váltva foglalt helyet Szabó Imre felszentelt püspök, a Szent Jobb őre, Galla Fe­renc pápai prelátus, Zaymus Gyula c. apát, Brogli Ferenc és Kisörsi Pál esperesek, Kiscelli Ferenc h. esperes és Liska Zoltán auditor. A délelőtti­ szentmise, me­lyet Hamvas Endre Csanádi püspök pontifikált, 10 órakor kezdődött. A szentélyben a dignitáriusok élén ott volt Schwarz-Eggenhoffer Arthur esztergomi apostoli kormány­zó. Képviseltette magát a ferences és a piarista rend. Ott voltak továbbá küldöttsé­­gileg az Actio Catholica Or­szágos Elnöksége, a Szent Ist­ván Társulat és a budapesti egyházközségek világi elnökei. A Szent Jobb mellett foglalt helyet a Központi Hittudomá­nyi Akadémia részéről dr. Er­dei Ferenc e. i. dékán, dr. Kecskés Pál szenior professzor és Félegyházy József profesz­­szor. A bazilika főbejáratához érkező főpásztort Esty Miklós pápai világi kamarás, az Actio Catholica országos alelnöke fo­gadta, míg a bazilika kapujá­ban a papság élén Tarnóczy János c. prépost plébános. Az asszisztenciában részt vett dr. Várkonyi Imre c. prépost, az Actio Catholica országos igaz­gatója, Szécsi Antal c. apát, Belkó Ágoston pápai kamarás, Élő József plébános és Csurgai Jenő plébánoshelyettes. A pon­­tifikáns püspök ünnepélyesen bevonult a szentélybe és kez­detét vette az ünnepi szentmi­se. Az evangélium után Balta­vári Gyula győri kanonok mondott szentbeszédet. Bemu­tatta Szent Istvánban a nagy egyéniséget, a honalapítót és a szentet. István csak huszonhét éves volt, amikor atyja öröké­be lépett, de csakhamar ki­tűnt, hogy az ifjú fejedelem Istentől látnoki szellemmel megáldott, nagyra hivatott, érett férfi, aki az idők Urá­nak kezébe fogódzva látott hozzá a munkához, hogy nem­zetét beillessze az európai ke­resztény közösségbe. Asztrik pécsváradi apát beszámolója nyomán méltán kiáltott fel II. Szilveszter pápa: »Én csak apostoli vagyok, de István való­ban apostol.« A honalapító­ról szólva azt hangsúlyozta a szónok, hogy István minden vállalkozását imádsággal kezdte és hálaadással végezte. A sikert sohasem a maga ere­jének, hanem Isten kegyelmé­nek tulajdonította. A nemzet pedig úgy érezte, hogy egye­nesen Istvánra vonatkoznak a Szentírás szavai: »Az igazat egyenes úton vezette az Úr s megmutatta neki Isten orszá­gát.« Megmutatta Magyaror­szágon is és a mennyország­ban is. Róla nem azt kell mondani, hogy elragadta nem­zetétől a halál. Az élet és a halál Ura magához szólította őt, hogy az ő közelségéből őr­ködhessék életműve felett. Ist­ván szenté magasztosult. Azzá tették hősi fokon gyako­rolt erényei, imádságos lelkü­­lete, szigorú böjtölései, áldoza­tos engesztelései, lángoló Is­ten- és emberszeretete. — Szent István vagy mint látnoki szellem, vagy mint honalapító király és vagy mint égbema­­gasodó szent egyaránt méltó arra, hogy minden magyar szí­vének gyémánt ereklyéje le­gyen. Érseki szentmise A délutáni ünnepi szentmi­sét este 6 órakor Grősz József kalocsai érsek, a püspökkari konferenciák ez idő szerinti el­nöke pontifikálta. A szentély­ben Schwarz-Eggenhoffer Ar­thur esztergomi apostoli kor­mányzóval élükön ezúttal is nagy számban jelentek meg a budapesti papság dignitáriu­­sai, a szerzetesrendek, a kato­likus intézmények és egyház­­községek küldöttei. A bazilika főbejáratához érkező érseket Esty Miklós pápai világi ka­marás, az Actio Catholica or­szágos alelnöke fogadta, a ba­zilika kapujában pedig Tar­nóczy János c. prépost plébá­nossal az élen a papi asszisz­tencia, amelyben ezúttal Fe­­renczy Géza és Várkonyi Imre c. prépostok, Pálos Iván hit­oktatási felügyelő, Papp Fe­renc plébános és Zsidai Ist­ván plébánoshelyettes vett részt. A főpásztor az Ecce Sacer­­dos hangjai között vonult be a bazilika szentélyébe és kezde­tét vette a délutáni ünnepi szentmise. Evangélium után dr. Udvardy József c. apát, jánoshalmi plébános lépett a szószékre. — Ebben az órában — mon­dotta többek között — amidőn a dicsőséges Szent Jobb körül összegyűltünk, tapasztaljuk, hogy a Szent nem messziről lobogó pásztortűz, reá nem bo­rít fátylat a feledés, hanem itt van közöttünk. Itt van jobb keze, alkotásai, eszméi élnek, termékenyítik a lelkeket. Honnan a szentek maradan­­dósága? Amiként Isten örök és maradandó, úgy az ember is, ha isteni életet él, ha a ke­gyelem által részese lett az is­teni természetnek, akkor ré­szesedik az örökkévalóságban és minél közelebb jut az élet­szentség útján Istenhez, annál maradandóbbak lesznek alko­tásai, eszméi. Él a szent első­sorban és alapvetően az örök­kévaló boldogságban. De ez nem jelenti a világtól való tel­jes elkülönülést, hanem ami­ként a második isteni személy emberré lett, a szentek eszméi is századok folyamán megtes­tesülnek, cselekszenek és hal­nak. Él és cselekszik Szent István és életművében, ami nem más, mint a keresztény­ség Magyarországon. Akik itt állunk szent jobb­keze előtt, az ő kezének veté­sei, apostoli életének alkotásai vagyunk. Hálával boruljunk le. Nézzük mélységes hitét a Gondviselésben. Imádkozzunk mi is Szent Istvánhoz, hogy erősítse az ő közbenjárása hi­tünket a Gondviselésben. Áhítattal tekintünk reád, Szent Jobbkéz. A szentbeszéd után folytató­dott az ünnepi főpapi szent­mise. A bazilika kórusa Har­mat: Szent István miséjét éne­kelte. A főpapi szentmise után a hívek este nyolc óráig tömött sorokban énekelve és imád­kozva vonultak el a Szent Jobb előtt. A kétszázéves simontornyai templom kevés szentegyházunk szen­vedett annyi kárt a második világháború folyamán, mint a simontornyai. Tornya teljesen leégett, homlokzata és oldal­fala nagyon sok súlyos lövést szenvedett A szent hajlék másfél évtizeden át állt ro­mokban. Az év nyarán a si­montornyai hívek Klein Mi­hály lelkész vezetésével elha­tározták, hogy rendbehozzák a templomot, mely az idén ün­nepelte építésének kétszáza­­dik évfordulóját. A hívek ada­kozó készségéből az évforduló napjára el is készült a temp­lom. Megáldását Kecskés Ká­roly esperes plébános végez­te. Az ünnepélyes szentmisét és szentbeszédet Klein Mihály lelkész mondotta. Sport és lélek — Zarándoklás a rodpusztai templomromok­hoz — A gyónás pecsétje — Veni Sancte — A két Szent Róza Orgona-szentelés Pesterzsébeten 1, 20, 30, 50 . . . Ez a számsor ünnepi évfordulók ér­dekes, véletlen találkozása. Nem is egészen egy évi temp­lomi gyűjtés eredményeképpen augusztus végére elkészült a 30 éves pesterzsébeti Jézus Szíve plébániatemplom új orgonája, és a felszentelő püspök — Ko­vács Vince váci apostoli kor­mányzó — az ősz folyamán ünnepli áldozó papságának 50., püspökké szentelésének 20. évfordulóját. A templomi ünnepélyes is­tentiszteletet megelőzően a Szabó-telepi plébánián az egy­háziközség vezetői, élükön Vi­rág Sándor plébánossal, ben­sőséges házi ünneplés kereté­ben fogadták és köszöntötték az érkező jubiláns főpapot, s egyházközségük ajándékaként mintegy bevezetéseképpen az ősszel esedékes általános egy­házmegyei ünneplésnek — egy remek bekészült, kézi horgolá­­sú, főpapi jelvényekkel ellá­tott karinget nyújtottak át ne­ki. Ezután a püspök az asszisz­táló papság és a ministránsok kíséretében átvonult a közeli templomba. A családias han­gulatú kis templomot csak pár éve restaurálták kívülről-be­­lülről, ugyancsak a templomu­kat valóban magukénak, mint­egy közös otthonuknak érző híveknek — dolgos, munkás kisembereknek — áldozatkész­ségéből. S alig hogy ezeken a munkálatokon túl voltak a hí­vek, már­is új, 500 sípos, leg­modernebb villanyorgonát épít­tettek a Fővárosi Hangszerké­szítő Vállalatnál a régi kopott harmónium helyébe. Ezt bene­­diktálta augusztus 21-én ünne­pi főpapi szentmise keretében Kovács Vince püspök. Szentbeszédében közvetlen, keresetlen szavakkal a templo­mi zene liturgikus fontosságát hangsúlyozta: a zene az embe­ri szív áhítatos érzéseit mint­egy felfokozva, felerősítve to­vábbítja az Isten felé, s ennek a túlárasztásnak a legtökélete­sebb fizikai eszköze, hangsze­re: az orgona, a hangszerek királya. Ezzel a nagyszerű esz­közzel ajándékozták meg ön­magukat a Jézus Szíve temp­lom áldozatos lelkű hívei, s ez a szép, új orgona a megáldás révén most kegyszerré, kegy­tárggyá, kegyelmet közvetítő magasztos eszközzé változik. A benedikálást követő fő­papi szentmise alatt a templo­mi énekkar Tóth Jenő karmes­ter vezetésével, Gergely Fe­renc orgonaművész orgona­kí­sérete mellett kiváló egyházze­nei műveket adott elő: Halmos »Ecce sacerdos«-át, Bárdos »Missa tertiá«-ját, Palestrina »Jesu, Rex admirabilis«-át és Bárdos »Szíved frigyszekrény« című alkotását. K. Gy. A Vác-Hétkápolnai búcsút az idén szeptember 11-én tart­ják meg. Előző nap, 10-én dél­után 6 órakor szentmise, pré­dikáció és körmenet lesz, este 9-kor pedig rózsafüzér ájta­­tosság. 11-én reggel 5 órától kezdve minden órában lesz szentmise. A körmenet 9-kor indul a nagy templomból. Utá­na prédikáció és ünnepélyes nagymise.

Next