Új Ember, 1985 (41. évfolyam, 1/2010-52/2061. szám)

1985-03-24 / 12. (2021.) szám

FIGYELŐ Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete Könyvértékesítő Vállalat, 1985 A történetírás mindenkor pártos, s ritkán mondható el történetíróról, hogy ki tudott bújni korának „bő­réből”, de ebből még korántsem következik valamiféle inkorrektség, ha vérbeli történetíróról van szó. Az 1858-ban született Karácsonyi János püspök vérbeli történetíró volt. Az a sors­rendeltség, amely tehetséges egyháziaknak azóta is kijárt, hogy nem tudtak saját szak­területükön igazán kibontakozni, némiképp őt is determinálta, ám korántsem annyira, hogy kemény szorgalommal ki ne küzdje világát, s munkás napjait annak a feladat­nak szentelje, amit magyar egyház­történetírásnak nevezünk, ahol ő kiemelkedő helyet foglal el, s köny­ve — az 1906-ban megjelent „Ma­gyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig” mind­máig érdemes forrása az alapszintű kutatásnak. Azóta természetesen sok mindent másként ismert meg a történettudomány, korrigált-ponto­­sított, analizált. Mégis ,aki Kará­csonyi könyvét forgatja, s nem föl­tétlenül szakember, úgy érzi, vala­miben ma is felülmúlhatatlan: szabatos fogalmazásában, olvasmá­nyosságában, stílusának világossá­gában, anélkül, hogy tudományos értékéből ezzel valamit is veszíte­ne. (Helytelen felfogás ugyanis ma, hogy az a könyv tudományos, ami szinte már olvashatatlan!) Korrekciókat — Karácsonyi óta —■ többen végeztek, s ha napjaink­ban csupán Györffy György kitűnő munkáját, az István király és mű­vét vagy újabban az annyit vitatott Zsigmond király uralmát (egyéni­ségét) értékelő-összefoglaló jeles Mályusz-könyvet tekintjük, el­mondhatjuk: sok fontos eredménye van a részletkutatásnak, hogy könnyebbé váljék egy — már nél­külözhetetlen — magyar egyháztör­téneti munka, ahogyan erről mos­tanában sok szó esett egyházi és polgári történészek körében. A Tudománytár eddig megjelen­tetett 15 kötete mellé hogy felso­rakozott Karácsonyi János műve, csak örömmel üdvözölhetjük, ajánl­hatjuk, s abban a reményben, hogy valóban közreadóinak óhaján „fe­lül tölti be hivatását” azáltal, hogy amint az előszóban Csorba László írja, „siettetni fogja egy mielőbbi korszerű magyar egyháztörténeti szintézis megszületését”. (t. s.) BABITS ÉS PÉCS Baranya megyei Könyvtár Kiadása Tüskés Tibor válogatásában és összállításában értékes könyv je­lent meg Babits és Pécs címmel. Századunk kiemelkedő költőjének fontos állomása volt a pécsi diák­kör, a szellemi eszmélődés és az írói készülődés bölcsőjeként emle­gette maga is későbbi időszakai­ban. Szűk terjedelmében is példásan sokrétű és érdekes világot tár elénk a kis kötet: egykorú leve­lekből, önképzőköri jelentésekből, bizonyítványokból, osztálytársak visszaemlékezései­ből számos új vonása rajzolódik ki a költőnek. Világosan láthatjuk, hogy a pécsi cisztercita gimnázium, kitűnő ta­náraival együtt mennyire formá­lója és megerősítője volt Babits etikus magatartásának és kérész-, tény világnézetének, s az is kide­rül, hogy a belvárosi templom csöndje a kisdiákot „a katoliciz­mus misztikájával telíti meg”, amelyet majd kitörölhetetlen él­ményként hord magában egész életén keresztül. A könyv további részében do­kumentum értékű leveleket és­­közleményeket olvashatunk; bizo­nyos művek keletkezési vagy meg­jelenési dátumáról s körülményei­ről is értesülhetünk. Komoly ér­tékű a válogatásnak az a része is, amely Babits önéletrajza mellett verseinek, kisprózai műveinek részleteivel mintegy tovább mélyí­ti a város és az író összetartozá­sát, szerves kapcsolatát. Az egész Babits-életmű számára hasznos és figyelemre méltó a kötet biblio­gráfiája és gondos jegyzetanyaga is. szeghalmi újVn­ Váci György ferences testvér az ország egyik legelismertebb könyvkötőmestere. A váci Géza király téri — egykori ferences rendház — épületében, a mű­emlék templom szomszédságában lakik, dolgo­zik. Díszes kötésű munkái megtalálhatók az El­nöki Tanácsnál, a Minisztertanácsnál, nagykö­vetségeken, plébániákon, közhivatalokban. Pá­ratlan érdekességű ipartörténeti kiállítása járja az országot. „Aranylakodalmán”: Vácra kerü­lésének 50. évfordulóján állandó jellegű kiállí­tás nyílt a helyi Madácsy Imre Művelődési Köz­pontban könyvkötészeti remekeiből. A mintegy 300 főnyi érdeklődő előtt Czine Mihály egyetemi tanár méltatta az ősi „szakma” nagymesterének életét, munkásságát. (D. R.) A kiállítás megnyitása: (középen) Váci György, (balra) Czine Mihály egyetemi tanár FOTÓ: NENINGER REZSŐ Igaz és ez Isten — Csokonai Vitéz Mihály vallásossága — A 180 évvel ezelőtt elhunyt költő a magyar felvilágosodás világirodalmi rangú képviselője volt, aki a „szegények iskolájá”-nak nevezett debreceni kollégiumban szerzi meg azokat az irodalmi és nyelvi ismereteket, amelyeket bízva a „Magyar, hajnal hasad!” — gondolatában oly derűlátóan tükröz költészete. Irodalmunknak ez a vidám hangvételű, de ke­serű sorsú költője nagyapai ágon dunántúli re­formátus lelkészi családból származott. A deb­receni kollégium — néhány vaskalapos tanártól eltekintve — a tudományoknak és a művészetek­nek volt a középpontja. Könyvtárában szívta magába Csokonai a felvilágosodás eszméit, ame­lyek — többek között — a lelkiismereti szabad­ság, a törvény előtti egyenlőség hirdetésére kész­tették. Az irodalom iránti tisztelet sarkallja ar­ra, hogy 1795-ben meglátogassa a kiváló piarista írót, Dugonics Andrást, akit A Dugonics oszlopa című ódás versben ekként magasztal: A magyarok kegyes Istenét imádtam, Hogy ily magyar szívű polgártársam láttam. De írt verset „Virág Benedek úrhoz”, Dayka verseiről, és Pesten Batthyány József herceg­­prímásnak is „versezettel udvarait”. Csokonai vallásellenességére fel szokták hozni a Konstancinápoly című verset, amelyben bár a mohamedánokat említi, mégis a katolikus val­lás egyes intézményei ellen emel szót. Ha alapo­sabban szemügyre vesszük a verset, könnyen megfigyelhető, mi a költői üzenet benne. Első­sorban a vallási fanatizmus ellen, „a szentség színével bémázolt babona" ellen ágál, de egy­úttal átcsap azoknak a népeknek elítélésébe is, amelyek a saját jólétükből, a „paradicsomból” más nemzeteket kizárnak. A befejező akkordok pedig a költő által a „isélő század” boldog korá­ra jósolnak a mai ökumenikus felfogásnak is megfelelő keresztényi gondolatot. A szeretet lelke a földet béreli, S az ember az embert ismét megöleli.­­Néhány irodalomtörténész szerint Az álom cí­mű versében Csokonai „nem feledkezik el arról, hogy a materializmus felfogását is ismertesse a halálról”. Két azonos című verse szól az álom­ról. A második kiegészíti az elsőt. Mindkettő azonban a Prédikátor könyvében olvasható (3,19,20,21) idézettel kezdődik: „Boldogok azok, akik úgy alusznak, hogy többé fel nem ébred­nek. Sőt ez a kívánságom is haszontalan, ha az álmodozások ostromolják a sírhalmokat.” A haláltól való félelem alapgondolatával indul a vers, amelyhez hasonló témájú más költeménye is van: Mindig közel van a halál, Kész légy a halálra, Haljunk meg, stb. A költő a halált álom­nak, a földi gondoktól való szabadulásnak te­kinti, amely „egy másik világba tesz minket­”, miközben „földdé válik testünknek porfala”. A vers lényege az, hogy „élőből egy rakás minerálé lészek” — vagyis az emberi holttetem átalakul anyaggá. De ebből a realitásból a materializmus filozófiájára gondolni, merész feltételezés. Ismeretes, hogy Csokonai verseinek jó részét a Diétái Magyar Múzsában megjelentette, a Konstancinápolyt és Az álom címűt azonban ön­­cenzúrázással kihagyta. Hogy Csokonai hitt a testtől elváló lélek hal­hatatlanságában, arról éppen ily témájú verse tanúskodik. A lélek halhatatlansága (más cím­mel: Halotti versek) c. elmélkedő poémát Rhédei Lajosné Kátsándi Terézia temetésére (1804. ápr. 15.) írta ugyan, de e mélyen szántó, filozofikus versbe belevetítette saját elgondolásait, a lélek halhatatlanságáról vallott felfogását. Valóság­gal filozófiai testamentum ez a vers, amelyet pár hónappal a halála előtt hagyományozott reánk a költő. Már az első sor fölveti a hamleti kérdést: „Lenni vagy nem lenni?” Amikor a költő „ha­landó nyelven” a halhatatlanságról mer énekel­ni, az értelem és az érzés, a természet és a val­lás erősítik szózatát. A halál biztosságán túl föl­csillan a költőben a remény: mivel mennyből szállt belénk a lélek, ha a test elvész is, „jobb részünkkel” élünk. Isten létét taglalva, nemcsak az élet és halál urának mondja, hanem az „igaz­ság Istenéhez, jók és rosszak bírájához" fordul. Keményen kopogó sorokkal bírálja azt a társa­dalmat, amelyben a virtusnak (az erénynek) semmi becse sincsen, a szegény embert „a tör­vény útján” megkéselik, „a rongyos árváknak kenyerét benyelik”. A telhetetlen gazdagok ál­landóan törvényszegők, mégis „a boldogság mo­solyog le rájuk”. Ezeknek sírjára ezt szeretné íratni a költő: „Itt­ laktak tollatlan kétlábú álla­tok”. Balassi Bálint utolsó napjaihoz hasonló bűn­bánattal könyörög, szinte érezve a hozzá is kö­zelgő halált: — Bocsáss meg, Istenem! Ha vakon nem lehet hinnem, reménylenem; Hogy az igazságot keresvén, tántorgok; A tetőled adott lámpásodnál forgok, Mely, mikor megbotlom, jóra akkor vezet. S azon pontban érzem a mennyei kezet. A hét részből álló poéma negyedik pontjában a „Bölcselkedők” kerülnek tolla végére. Az Is­tent és a lelket vakmerőn tagadó Atheusszal szembeállítja a kínai Konfuciust, mert „már ő az Istent dicsérte, de a halhatatlan lelket nem esmérte.” Majd Az álom című verséből vesz át (némileg átalakítva) részeket. Fölveti a kér­dést: azért teremtődtünk-e, hogy egy romló tes­tet neveljünk, hizlaljunk, avagy más célja is van e földi létnek? Egy remek autopsziás vers-con­­fiteur végén adja meg rá a választ: Ahol te kezdődői, létünk ott végződik. Majd Szókratészt idézi, aki nemcsak Isten­ben, hanem a halhatatlan lélekben is hitt. A halálos mérget kezébe vevő bölcs szájába adja Csokonai saját zsoltárszerű vallomását: Lelkek lelke, te nagy, bölcs, igaz és örök Jó Isten, ki az én szívemet esmered, Kérésemre figyelmezz, És juttass hamar engemet E földön lefutott vándori napjaim Boldog célja felé. Idekívánkozik egyik versének gnómaszerű „záradéka”: A tiszta ész titka még sok minden, De rejtett jövőt egy rejthet: Isten! Tóth István irodalomtörténész Testvérek egymás között... Könyves Imre Lajos pálos szerzetes testvér hetvenhat éves korában február 17-én Pannon­halmán elhunyt. Huszadikán temették a pannon­halmi temetőben. A temetését P. Hevenessy Já­nos atya végezte, ő mutatta be érte a szentmisét is. Lajos testvérrel nagyon ragaszkodtunk egy­máshoz. Ketten voltunk bénák és régi jó isme­rősök. Ő a Sziklatemplomban és Petőfiszállás- Szentkúton szolgálta a Szűzanyát. Később Nóg­­rádban volt sekrestyés, harangozó. Halála előtt két nappal tolókocsiban áthozatta magát hoz­zám, pár szóra. Nem tudtam, hogy búcsúzni jött. Másnap kértem ápolóimat, segítsen át a másik betegszobába, hogy visszaadjam a vizitet a test­vérnek. De akkor már csak nézett, nézett, nem tudott már beszélni... A nyáron tolókocsiban ülve még énekelgettünk is együtt... A temetési miséjén négy nógrádi hívő is részt vett... Én még megvagyok, végezgetem a­ rózsafüzért, az a legkedvesebb imádságom ... Kamill testvér * BOGNER MÁRIA MARGIT életéről részletes ismertetés hangzott el a Vati­káni Rádió magyar adásának március 3-i mű­sorában, a szentéletű magyar vizitációs nővér boldoggáavatási eljárásának folytatása alkal­mából. Itt említjük meg, hogy Mária Margit életrajza már nyomdában van és a nyár folyamán jelenik meg. A könyv az Ecclesiánál lesz kapható, meg­jelenéséről idejében hírt adunk majd. Többek megkeresésére válaszolva közöljük, hogy Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit és Kraszap István szerzetesi ruhájából készített em­léket ne kérjenek, mert ilyen nem áll rendel­kezésre. Imáikkal segítsék boldoggá avatásuk ügyét és amennyiben közbenjárásuknak tulaj­donított imameghallgatás történnék, szívesked­jenek azt a Székesfehérvári Egyházmegyei Ható­sággal (Székesfehérvár, Szabadság tér 10. 8000), vagy szerkesztőségünk címén Balássy Lászlóval közölni (gyógyulás esetén orvosi bizonyítványt is mellékelve). MEGJELENT a Könyvértékesítő Vállalat TUDOMÁNYTÁR utánnyomási sorozatának újabb, művelődéstörténetileg fontos, régóta nélkülözött kötete. KARÁCSONYI János: Magyarország egyháztörténete című munkája 102,0 Ft-os áron kapható a Könyvértékesítő Vállalat könyvesboltjaiban. Illyés Gyula Könyvesbolt Bp. VI., Népköztársaság útja 16. Múzsák Könyvesbolt Bp. IX., Ráday u. 3. Könyvtárosok Boltja Bp. V., Báthory u. 7. Könyvesbolt Bp. XXI., Karácsony S. u. Antikvárium Bp. V., Kálmán u. 16. Akadémiai Könyvesbolt Bp. V., Váci u. 22. Megrendelhető: Könyvértékesítő Vállalat értékesítési osztály 1391. Bp. Pf. 204. KÖNYVÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT

Next