Új Ember, 1991 (47. évfolyam, 1/2318-52/2267. szám)
1991-01-06 / 1. (2318.) szám
Magyar hírek PÜSPÖKEINK A SZENTATYÁNÁL December 16-án II. János Pál pápa fogadta azokat a magyar püspököket, akiknek egyházmegyéjében látogatást fog tenni magyarországi tartózkodása alkalmából. (A fogadáson jelen voltak: Paskai László bíboros érsek, Seregély István érsek, a Püspöki Kar elnöke, Keresztes Szilárd, Gyulay Endre, Konkoly István és Mayer Mihály püspök.) A találkozón részt vett Angelo Acerbi nuncius is. Püspökeink részletesen megbeszélték a Szentatyával magyarországi látogatásának programját. Örömmel tapasztalták, hogy már erre az útjára is készült, nemcsak az utazás részleteiről tájékozódik, hanem hazánk és egyházunk helyzetéről is. A meghívott magyar püspökökkel II. János Pál pápa közös szentmisét mutatott be a Magyarok Nagyasszonya kápolnában. A közvetlen és kötetlen beszélgetés után a Szentatya ebéden látta vendégül a magyar püspököket. Főpásztoraink arra is felhasználták római tartózkodásukat, hogy látogatást tegyenek az új vatikáni államtikárnál, Sodano érseknél. RÓNAY GYÖRGY-DÍJ A neves katolikus író és szerkesztő emlékére alapítványt hozott létre Tóth Sándor és Rónay László. Elhatározták, hogy évente egyszer kiadják a Rónay György díjat, melyet keresztény ihletettségű publicisták nyerhetnek el. A kuratórium elnöke Mándy Iván. Az első díjazottak: Sinkó Ferenc (posztumusz) — életművéért és Szerdahelyi Csongor újságíró, a világeyház eseményeinek változatos műfajú ismertetéséért, a magyar vidék egyházi életének színes bemutatásáért, valamint a külhoni magyarság sajtóban történő szolgálatáért. ARANYMISE — HARANGZÚGÁS NÉLKÜL Cserháti József, az egy éve nyugalomba vonult pécsi megyéspüspök 50 évvel ezelőtt kezdte meg papi szolgálatát. Az egyházmegyét közel három évtizeden át kormányzó főpásztor, aki oly sokszor lépett ünnepi oltárhoz harangzúgás és az „Ecce sacerdos ..hangjaira, most csendben, közeli rokonok és munkatársak körében mondta hálaadó szentmiséjét december elsején a máriagyüdi kegytemplomban. A szertartás elején Kalász Gyula tb. kanonok olvasta fel Mayer Mihály pécsi megyéspüspök köszöntő sorait, majd az evangéliumot követően a jubiláns hálaadó imát mondott. Az aranymisés püspök később külön említést tett a Szentatya dedikált fényképéről és gratulációjáról, amelyet Angelo Acerbi pápai nuncius juttatott el hozzá. A nyugalmazott főpásztor ma is dolgozik. Szeptemberben jelent meg dokumentum értékű tanulmánygyűjteménye „Fényvillanások a hosszú éjszakában'' címmel. Legújabb műve, az „Önéletrajzi látképek” — amely a napokban hagyja el a nyomdát —, egyszerre önéletrajz és korrajz, belső küzdelmeket, bátor újrakezdéseket megörökítő vallomás. AZ EGYHÁZNAK nincs stratégiája A 40 éves totalitárius diktatúra nehéz, terhes örökség. A hétköznapi életet még a „bolsevik idők” után is leninista, ateista és egyházellenes gondolkodásmód árnyékolja be — mondta Seregély István érsek újságírók előtt a németországi Hildesheimben. Hangsúlyozta, hogy az egyház Magyarországon teljesen előkészületlenül áll a további fejlődés előtt. Nincs megfelelő stratégiája, hiányzanak a személyek és intézmények, akik és amelyek a jobb jövő érdekében konstruktívan közreműködni tudnának. Seregély érsek rámutatott, hogy különösen a fiatalabb generációt oly mértékben megfertőzte a leninizmus, hogy valójában még ma is a „homo sovjeticus” mentalitás uralkodik. Nemcsak a vallásos ismeretek hiányáról van szó, hanem magával a hittel kapcsolatos, tökéletesen téves és deformált elképzelésekről. A Magyar Püspöki Kar titkára, Várszegi Asztrik segédpüspök arról adott tájékoztatást, hogy a rendi élet újraszervezése „nagyon vontatottan” halad. Az újrakezdést különösen nehezíti, hogy a szerzetesi közösségek ezidáig még alig néhány, korábban államosított házukat kapták vissza. Sürgős külföldi segélyekre vannak ráutalva, hangsúlyozta. A magyar püspököket — két laikus munkatársukkal — a hildesheimi püspök, Josef Homeyer — aki az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsában (CCEE) a Német Püspöki Konferenciát képviseli — hívta meg kétnapos tanácskozásra Hildesheimbe. A megbeszélés célja a közép- és kelet-európai egyházak jövőjével kapcsolatos tapasztalatcsere volt. LEVÉL BÁRÁNYÁBÓL Lassan egy éve van kapcsolatunk egy romániai (Világos) gyermekotthonnal, ahonnan az árva gyerekek egyszer már töltöttek itt tíz napot a nyáron. Akkor német barátainkkal együtt táboroztak nálunk. Most karácsonykor ismét vendégül látunk ötven gyereket, december 20—27-ig. Két falu, Gordisa és Alsószentmárton népe a vendéglátó. A kezdeményezés a gordisaiaké volt, de az alsószentmártoniak lelkesen csatlakoztak. Egy-egy család két gyereket fogad. A nyelv nem probléma, hisz itt mindkét faluban románul beszélő bedi cigányok élnek. A dolog érdekessége még talán (főképp keresztény szemmel nézve!), hogy pl. Alsószentmártonban a munkaképes lakosság 75%-a munkanélküli. Azt a keveset osztják meg, amijük van! A nyáron megszerették a gyerekeket, és most természetesnek tartják, hogy itt legyenek családokban azok, akik még sohasem ünnepeltek családban karácsonyt. Azért gondoltam ezt megírni, mert nem árt ha tudnak az egyházon belül arról is, hogy a cigányokkal nemcsak gondok és bajok vannak. Lankó József lelkész, a pécsi egyházmegye cigányokért felelős panna. Alsószentmárton ÚJ NOE-ELNÖK A Nagycsaládosok Országos Egyesülete harmadik közgyűlésén új elnököt választott dr. Brückner Huba hatgyermekes villamosmérnök személyében. ,f, újU* 4 99Száz forintot se fizetünk! 199 *újrakezdés — zökkenőkkel önt még nyáron kinevezték a bajai III. Béla Gimnázium hittanárává. Az iskola nevét a ciszterciektől kapta, amikor még ők nevelték a falak között az ifjúságot. A tanévkezdésen már rég túl vagyunk, mégsem Baján, hanem itt, Sárosdon beszélgetünk. — A bajai tanácselnök június elsején értesítette Kerekes Károly apát urat arról, hogy megürül az ottani rendházunk két helyisége, s azokat visszaadják nekünk. Kerekes Károllyal erre leutaztunk Bajára, körülnézni. Akkor lakbér fizetéséről nem esett szó. A lakrészt kiutalták, azzal, hogy nyolc napon belül kössük meg a bérleti szerződést a Városgazdálkodási Vállalattal. Csakhogy ekkor kiderült, havonta több mint háromezer forint lakbért kellett volna fizetnünk. Pénzünk sem igen volt, de ennél lényegesebb szempont a rend elvi álláspontja: egy fillért sem fizetünk azokért az épületekért, amelyek hajdan a miénk voltak, és erőszakos módon, törvénytelenül vették el tőlünk. Ez a katolikus egyház általános álláspontja ... — Igen, Takács Nándor püspök úr és Korzenszky Richárd bencés perjel is ennek szellemében nyilatkozott. Nem szabad elindítani egy rossz gyakorlatot. Az apát úr azt mondta: ha száz forintot kérnek, akkor sem fizetünk! Ha Baja nem tudja ingyen visszaadni jogos tulajdonunk egy részét, akkor nem megy ciszterci szerzetes Bajára! A tanácselnök támogatta a visszatérést? — Július közepén megígérte, hogy elintézi, ne kelljen lakbért fizetnünk. Közben azonban rájött, hogy nincs olyan jogszabály, amely ezt megengedi. Az új helyzetet még nem követte a jogi szabályozás. A Városgazdálkodási Vállalat sürgette a szerződéskötést, és október elsejétől fizetni kellett volna a lakbért. Válaszlevelemben közöltem velük, hogy a lakrészről nem mondunk le, csak a szerződéskötés elhalasztását kérjük. A rendház az utóbbi években irodáknak adott helyet. Mennyibe került volna a lakhatóvá tétele? — Hétszázezer forintba, vagy még többe. Rendházunk jelenleg állami tulajdon, de javadalma a városé. Alul üzletek sorakoz-nak, az emeleti részen irodák. Itt található a Domus ingatlanvétellel és -eladással foglalkozó cég, valamint a Dél-Bács megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatósága. Ez utóbbit a közeljövőben „privatizálják”, ők tehát kimennek onnan. Akkor az átalakítás is könnyebb lesz, és ami fő, olcsóbb, hiszen a meglevő vizesblokkhoz kapcsolhatjuk a lakóhelyiségeket. A volt egyházi ingatlanok visszaadását szabályozó törvény még nem született meg... — Az egységes, törvény szabályozta rendezés fontos és sürgető. Igen sok függ a helyi önkormányzatoktól. A jezsuiták Hódmezővásárhelyen kaptak vissza épületet, a bencések Kőszegen. Budapesten az Erzsébet apácáktól ezzel szemben negyven millió forintot kértek épületük egy részéért. Hogy megy ez? S mikor lesz törvény? Érzésem szerint néhányan ezen a téren is gátolni fogják a megoldást. Bár... Kovács Endre, egri segédpüspök Kis Jánoshoz írott levelére az SZDSZ elnöke azt válaszolta, hogy támogatni fogják az egyházat ingatlanaik visszaszerzésében. Nem akarom minősíteni ezt a pártot, csak arra gondolok, miként viszonyultak a hitoktatás bevezetéséhez — pedig programjukban szerepelt. Kitalálták, hogy harcolni fognak a kötelező hitoktatás ellen, holott egyetlen felelős egyházi személy sem beszélt erről. De ők harcoltak ellene! Szomorú, hogy propagandájuk hatására sokan elhitték, miszerint a papok a kötelező hitoktatás bevezetését akarják, s ennek révén uralkodni akarnak! — Azért remélem, a kezdeti, hatalomért folytatott viharos politikai szócséplésen lassan túljutunk. Még ma is látszanak az összepakolás nyomai. A könyvek egy része még dobozokban. Mikor vált véglegessé, hogy nem térhet vissza szeretett városába — és a gimnáziumban nem kezdheti el a hitoktatást? — Augusztus huszonharmadikán. Készen álltam a költözésre. Egyelőre tehát maradok. Minden bizonnyal a következő tanévben kezdődhet Baján a hitoktatás ciszterci hittanárral. Amikor hírül vettem, hogy engem szemeltek ki oktatónak, az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Baját nagyon szeretem, ott a Duna, a régi sporttársak. 1951-ben fölszentelésem után nem kerültem vissza, s ez később sem sikerült. 1963 óta élek Sárosdon. Fejér megye az ország kevésbé vallásos vidékei közé tartozik. Mégis nagyon megszerettem ezt a három falut. Akiket annak idején kereszteltem, azoknak a gyermekeit tanítom ma hittanra. Mindenkivel jóban vagyok, nehéz lesz itthagynom az embereket, ha mégis sor kerül rá. Sok álmatlan éjszakát okoz a búcsúzás gondolata. e. i. A szerzetesrendek — erről szinte minden számunkban hírt adunk — több évtizedes kényszerű szünet után sorra alakulnak újjá Magyarországon. Az eltelt idő azonban nem múlt el nyomtalanul. Az újrakezdéskor jó néhány gonddal meg kell küzdeni. Erről beszélgettem a Fejér megyei Sárosd községben Bácskai Sándor Keve ciszterci atyával, aki immár három évtizede a falu és a közeli másik két helyiség, Nagylók és Hantos plébánosa. FOTÓK: FABIAN Prófétai küldetésünk A fenti, általános megállapítások után tegyük fel a kérdést: hogyan is áll a helyzet itt és most, hazai egyházunkban? Vajon nem történik-e túlontúl sok csak megszokásból, rutinból? Nem éljük-e át olykor Illés próféta helyzetét, aki megfáradva lefeküdt a borókabokor alá? Hol vannak a Szentlélek erejéből töltekező mozgalmak? És ha vannak, vajon törekszenek-e egyre jobban rá, hogy betöltsék prófétai küldetésüket? Kovász módján hatnak-e egész magyar egyházunkban, vagy inkább kissé belterjesek, elkülönülnek, bezárkóznak? Tudjuk, örömmel regisztráljuk, hogy vannak ilyen mozgalmaink. Azt is, hogy egyre több buzgó, lelkes tag csatlakozik hozzájuk. De azért meg kell fontolniuk és meg kell őszintén válaszolniuk a felsorakoztatott néhány kérdést. Természetesen a „kívülállókat” is meg kell kérdeznünk: vajon a meglévő és lassan bontakozó mozgalmakról nem szólnak-e gyakran lekicsinylően, sőt gyanakodva? Megvan-e sorainkban, elsősorban a fiatalabb generációban a szükséges lelkesedés, elszántság, hogy csatlakozzanak a sokszínű mozgalom valamelyikéhez? Papságunk és világi híveink is számos kérdést tehetnek fel önmaguknak, így például: vajon elgondolkodtak-e prófétai küldetésükről, feladataikról? Vajon az igehirdetés prófétai karakterről tanúskodik-e, vagy túlteng benne az alapelvek ismételgetése, netán a sokak számára egykönnyen felismerhető, készületlenségről árulkodó közhelyek felsorakoztatása? Azután: van-e bátorságunk úgynevezett diplomatikus fogalmazás, elkendőző beszéd helyett őszintén, nyíltan, egyértelműen fogalmazni, bátran szólni? Vagy talán az elmúlt évtizedek szinte természetünkké tették a félénk öncenzúrát? A csak félig, a sorok között kimondott, leírt vagy agyonhallgatott igazságok elérhetik-e az emberek értelmét, szívét? Tudtunk-e és tudunk-e nehéz helyzetekben — ahogyan ezt Krisztus is tette és kívánja — egyértelmű nemet vagy igent mondani? Tudunk-e felelős döntéseket hozni, vagy — amint a közelmúltban hallottam valakitől — várjunk, majd az idő mindent megold. Tudunk-e — nem jövendölni, de — reálisan tervezni saját hazai ezredfordulónkra, netán egy-két évtizedre? Tudjuk, merjük-e az egyházi kibontakozáshoz szükséges — és részben már el is végzett — felméréseinket önmagunk és a világ elé tárni? Van-e bátorságunk a mai súlyos gazdasági, anyagi helyzetben az egyház szociális tanítására, a krisztusi alapelvekre hivatkozni? Vállaljuk-e jószívvel azokat a terheket, melyeket egyre több honfitársunk kénytelen viselni — és igyekszünk-e a rászorulókon tehetségünk szerint segíteni? Megelégszünk-e a hagyományos, olykor bürokrata egyházi stílussal, vagy akarunk-e több lelkesedéssel, lehetőleg azonnal munkához látni? Van-e bátorságunk például a hitoktatásban új stílussal, a megújulást szolgáló új módszerekkel kísérletezni, vagy meg akarunk maradni a kényelmesebb, bejáratott, de már nem korszerű, elég életképes úton? Próféta a saját hazájában Ha a szociológiai, szociográfiai vizsgálódások során végre rádöbbenünk, hogy milyen változások között élünk — melyeket nem kell ugyan túlértékelni, de életveszélyes lenne tudomásul nem venni, — vajon jó lelkiismerettel állhatunk-e az ezredforduló előtti korfordulón? Összegezve a számos kérdést, de közel sem teljes felsorolást: él-e bennünk a prófétai küldetéstudat, elhangzik-e ajkunkról bíráló, biztató, felelősséget ébresztő szó, vállalkozunk-e prófétai jellegű tettekre? Vajon az Isten akaratának és útra küldő szavának engedelmeskedünk-e, vagy túl jól érezzük magunkat megszokott, kialakított, beszűkített világunkban? Ha bárki is úgy vélekedik, hogy a felsorolt, számos problémát érintő kérdések olcsó kritikai szellemből fakadnak csupán, ha bárki is vonakodnék a felsorolt és számos fel nem sorolt problémával szembesülve — legalábbis — üdvös nyugtalanságot érezni, ha bárki úgy vélné, hogy a kortünetek nyomán jelentkező bajokra, problémákra úgysincs recept vagy orvosság, az nem tudja vagy nem képes megérteni, mit jelent e hazában, magyar egyházunkban a prófétai küldetést komolyan venni, Isten munkára felszólító szavát meghallani, a munkára jelentkezni és azt elvégezni. Kétségtelen, hogy minden régebbi eredetű vagy ma jelentkező bajra azonnal gyógyító receptünk nincsen. Demoralizáló lenne sok mindent felpanaszolnunk úgy, hogy saját feladatainkat nem végeznénk. Másoktól csakis akkor igényelhetünk jobbat és többet, ha erre a jobbra és többre magunk adunk példát. Arról sem feledkezhetünk el, hogy azért már vannak a Lélekkel töltekező, a Szentlélek erejében élő és cselekvő testvérek köztünk, akik valóban a szeretet erejéből élnek, hoztak már a múltban és minden bizonnyal fognak a jövőben is áldozatokat hozni, bátran szólni és tenni. „Íme, téged küldelek!”Meg kell hallanunk itt és most az Úrnak munkára küldő szavát. S a küldetés nem a távoli földrészek lakói felé vezet, hanem kell, hogy kinyissa szemünket-fülünket a környezetünkben egyre sűrűsödő problémákra, az elvégzendő tettekre, a segítséget kérő és váró szavakra. „Ma, ha az Úr hangját meghalljátok, ne keményítsétek meg sziveteket” — figyelmeztet a Zsoltáros. Tudjuk, hittel valljuk, hogy Krisztus Lelke ma sem hagy magunkra. De helyettünk nem fog szólni, sem cselekedni. Megérteni és hirdetni az üzenetet... A próféták útja fáradságos, olykor keserves út. Nem a vészprófétáké, hanem (Folytatás az 1. oldalról) ELŐ !