Új Ember, 1992 (48. évfolyam, 1/2268-52/2318. szám)

1992-10-18 / 42. (2308.) szám

♦ FEGYVERES HELYETT POLGÁRI SZOLGÁLAT A püspöki kar sajtóirodájának közleménye A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1992. június 10-én nyilatkozatot adott ki a fegyveres katonai szolgálat megtagadásával kapcsolatban. 1990 óta Magyarországon törvény rendelkezik az alternatív szolgálat választhatóságáról. A nyilatkozat a II. Va­tikáni zsinat fogalmazását idézve kérte: „a törvé­nyek megértően intézkedjenek azokról, akik lelki­­ismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét”. A fentiekkel kapcsolatban többen fordultak av­val a kérdéssel a püspöki karhoz, hogy katolikus fi­atalok joggal kérhetik-e a polgári szolgálatot a fegyveres szolgálat helyett. A püspöki kar ezzel kapcsolatban utal arra, hogy az egyház a zsinaton, a pápáknak és a püspököknek megnyilatkozásán­ban ismételten állást foglalt a béke védelmében és a háború ellen. Mégsem tiltja a katonai szolgálatot, hiszen sajnos még nem szűnt meg az az állapot, hogy egy ország ne szorulna önvédelemre. Az egy­ház tanítása alapján azonban a katolikusok lelkiis­meretében is kialakulhat az a meggyőződés, hogy — jogos egyéni lelkiismereti döntés alapján — nem vállalják a fegyveres szolgálatot. Ezért a püspökök egyetértenek azzal, ha egyesek az alternatív polgá­ri szolgálat lehetőségét kívánják igénybe venni, s kérik az illetékeseket arra, hogy ügyüket a hatá­lyos törvény értelmében méltányosan bírálják el. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy minden magyar állampolgár szeresse és szolgálja hazáját, és legyen kész a védelmére. ÉVNYITÓ A TEOLÓGIAI KARON A Pázmány Péter Hittudományi Akadémia teoló­giai karán október 2-án tartották az ünnepélyes tanévnyitót. Jelen volt Paskai László bíboros, esz­tergomi érsek, Seregély István érsek, a püspöki kar elnöke, a hittudományi akadémia nagykancel­lárja, valamint a püspöki kar több tagja. A leköszö­nő dékán, Török József ismertette a teológiai kar 1991—92-es tanévének eredményeit és méltatta a professzorok munkáját. Ezután az új dékán, Bolbe­­ritz Pál professzor tartotta meg székfoglaló előadá­sát Európa egysége és a keresztény szellem cím­mel. VIRRASZTÁSRA HÍV minden Budapesten tanuló egyetemistát és főisko­lást az Egyetemi Lelkészség október 22-én este 7 órától éjfélig az új piarista egyetemi kápolnába (Bp. V. ker., Pesti B. u. 1.). Az engesztelő virrasz­tás, amelynek óráit különböző csoportok vezetik a magyar történelemben a szabadságunkért áldozat­tá lett honfitársainkért, testvéreinkért szól: hősö­kért, katonákért, világiakért, papokért és szerzete­sekért, férfiakért és nőkért, fiatalokért, idősekért, akiket már számba venni lehetetlen, de a hívő em­lékezet újra Istennek ajánlja őket. A virrasztás imádságába belefoglaljuk az egész magyar történelem szabadságunkért hozott áldoza­tait, eszünkbe jut Nándorfehérvár, Lepanto, Buda, Bécs, Arad, Budapest, a jeles, és számunkra feled­hetetlen évszámokkal: 1456, 1571, 1683, 1848, 1956 . . . Gyertek minél többen, akik hisztek az imádság erejében, és részesülni akartak nemzetünk jövőjé­nek felelősségében! A virrasztás Kapisztrán Szent János miséjével kezdődik, és a magyar himnusz, valamint a Szózat eléneklésével zárul. A Budapesti Egyetemi Lelkészség ÚJ ELNÖK A BIBLIATÁRSULAT ÉLÉN A Szent Jeromos Bibliatársulat októberben meg­tartotta évi rendes közgyűlését. Tarjányi Béla, ügyvezető elnök beszámolt a bibliatársulat éves te­vékenységéről és anyagi helyzetéről. A Szentírás­­alapítvánnyal közösen szervezett jótékonysági kon­cert sikere lehetővé teszi, hogy a társulat közel hat­ezer darab Újszövetséget és ezer teljes Bibliát tud a felvidéki, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai magyar testvéreinknek elküldeni. Néhány száz Szentírást Kazahsztánba is eljuttatnak, annak a mintegy tíz­ezer fős magyar közösségnek, akiket még Sztálin üldözött a távoli vidékre. A közgyűlés egyhangúlag elnökévé választotta Balás Béla püspököt. KÁKONYI KONSTANTIN­A KIÁLLÍTÁSA ESZTERGOMBAN Október 4-e és december 31-e között látható Ká­­konyi Konstantina, kalocsai iskolanővér, festőmű­vész kiállítása az esztergomi Keresztény Múzeum­ban. A 42 éve Amerikában élő Konstantina nővér Ka­locsán született és itt lépett be a rendbe a nővérek tanítóképzőjének elvégzése után. 1929-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A dip­loma megszerzését követően a rend bajai tanító­képzőjének rajztanára lett. Később római ösztöndí­jat kapott, s találkozása Itáliával és annak művé­szetével döntő hatást tett rá. Rómában kapta a hírt a rend feloszlatásáról, s elöljárói tanácsára nem tért haza. 1950-ben az észak-amerikai Duluthba hívták a bencés nővérek St. Scholastica intézetébe rajz- és művészettörténet-tanárnak. Ma is ott él és dolgozik. A művésznő az utóbbi három évben ké­szült alkotásaiból 68-at küldött Esztergomba. _________ ÉLŐ EGYHÁZ________________________________________ 1992. október 18. Európai Karitász-konferencia Budapesten Az európai Karitász-szervezetek két­évenként megismétlődő találkozóit évtize­dek óta fontos eseménynek tekintik Euró­­pa-szerte a kontinens szociálpolitikai kér­désekben illetékes grémiumaiban, az Eu­rópa Tanácsban, az Európa Parlamentben és az Európai Közösség brüsszeli székhá­zában is. Ez nem véletlen, hiszen a kato­likus egyház hivatalos nemzetközi segély­szerve — a Nemzetközi Vöröskereszt mel­lett — a legnagyobb és legtekintélyesebb ilyen természetű intézmény. Az európai karitászok pedig ennek gerincét képezik, nemcsak anyagi lehetőségeiket tekintve, hanem élenjáró szociális kezdeményezé­seik miatt is. Javaslatait rendszeresen fi­gyelembe veszik az említett európai szer­vek, amikor újabb szociális intézkedések megfogalmazására kerül sor. Éppen ezért nagy jelentőségű, hogy az Európa Caritas szeptember 24—29. között a magyar fővárosban tanácskozott. Első ízben egy olyan országban, amely néhány évvel ezelőtt még a Varsói Szerződés tag­államai közé tartozott és amelyben az egy­háznak nem volt megengedve a szó szo­ros értelmében vett szociális munka. A találkozónak a témája is indokolttá tette, hogy olyan országban rendezzék, amely a köztudatban a híd szerepét tölti be Nyugat és Kelet között. Arról tárgyal­tak ugyanis a 31 európai országból ha­zánkba érkezett küldöttek, hogyan lehet a karitászok közti együttműködést kelet— nyugati viszonylatban hathatósabbá ten­ni. Munkacsoportokban vitatták meg a nemrég alakult, vagy még alakulófélben lévő közép- és kelet-európai karitász­­szervezetek problémáit. Szó volt szervezé­si feladatokról, a munkatársak képzéséről, a sajtóval és egyéb médiumokkal való kapcsolatokról, a karitászok szerepéről az állami és társadalmi szervekkel, valamint más keresztény és felekezeteken kívül ál­ló segélyszervezetekkel való együttműkö­désről. A megbeszélések során — amelye­ken többek között részt vettek a moszk­vai, az ukrán, a romániai, a délszláv — tehát szerb, horvát és szlovén —, továbbá a szlovák és a litván karitász felelős veze­tői — a nyugati szervezetek szakemberei voltak azok, akik tanultak és igyekeztek megérteni kelet-európai testvérszerveze­teik problémáit. A konferencia jelentőségét érzékelteti, hogy azon részt vett a vatikáni Keresz­tény Egység Tanácsának elnöke, Cassidy bíboros, aki előadást tartott a keleti orto­dox egyházakkal való kapcsolatokról, ki­emelve a Karitász fontos szerepét az újab­ban felmerült feszültségek enyhítésében. Jelen volt Alois Wagner püspök, a pápai „COR UNUM” Tanács alelnöke. Az ő fel­adata az egyház karitatív-szociális tevé­kenységének egymásra hangolása, továb­bá Alfons Gregory, brazil érsek, a Caritas Internationalis elnöke, a kelet-középeuró­­pai karitászok püspök elnökei közül pedig Czeslaw Domin, a lengyel, és Takács Nán­dor, a magyar karitász elnöke. A „Caritas Europa” elnöke, William Kenny püspök, a konferenciát követő saj­tótájékoztatón kijelentette: a találkozó egyik legfontosabb eredményének tekinti, hogy Kelet és Nyugat között kölcsönös megértés alakult ki, és ez a legjobb alap azoknak a konkrét terveknek megvalósí­tására, amelyekben megállapodás jött lét­re. Természetesen megvitatták a volt Ju­goszláviával kapcsolatban felmerült prob­lémákat, köztük a segélyezés és a mene­kültkérdés során tapasztalt nehézségeket is. A magyar Karitász is beszámolt a déli határon át érkező menekültek körében eddig végzett munkájáról, és rámutatha­tott, a püspöki kar felhívása után a ma­gyarság minden rétegében országszerte észlelt segítőkészségre. A konferencia vé­gén a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el a volt Jugoszláviában dúló háborúval kapcsolatban. T­ hio Laghi évnyitó beszédéből A római Katolikus Nevelés Kongre­gációjának prefektusa bevezetőjében üdvözölte a megjelenteket, s örömét fe­jezte ki, hogy jelen lehet a nagy jelen­tőségű eseményen. Kifejezte, hogy a kongregáció nagyra értékeli a magyar katolikus hierarchiának azt a törekvé­sét, hogy minden lehetséges módon igyekszik előmozdítani a teológiai kul­túra és a humán műveltség ügyét. Az alapítás is ezek térhódítását segíti s az intézmény bizonyára kibontakoztatja azokat a keresztény életértékeket, me­lyek megtermékenyítik a személyiség és a társadalom életét, s amelyek jelen­létét az a tény is alátámasztja, hogy az intézmény névadója a magyar katoli­kus hagyomány egyik megteremtője, egyik legnagyobb alakja: Pázmány Pé­ter. Pio Laghi hangsúlyozta, hogy a teo­lógiai kar természetesen megőrzi egy­házi jellegét, hiszen a „Sapientia Chris­tiana” kezdetű apostoli rendelkezés iránymutatása szerint működik. A böl­csészkar pedig fontos szerepet játszik majd a magyar irodalomtörténet felvi­rágoztatásában. A két kar termékeny együttműködése segíti a jövő tanár­nemzedékeit az igazi életértékek és -szemlélet kialakításában. Az új intéz­mény különlegesen fontos feladata a keresztény humanizmus eszméjének előmozdítása és gyakorlati megvalósí­tása. Az egyháznak küldetése van a mai megújuló magyar társadalomban, s ennek teljesítésében e fakultás is se­gíteni fogja. A pápa útmutatásának szellemében az új egyetem az igazság szabad kutatásának műhelye, amely fenntartás nélkül szenteli magát az igazság szolgálatára. „Az Úr tegye hathatóssá áldásával őszinte jókívánságaimat — mondta be­szédének befejező részében a bíboros —, amelyeket ma a Szentatya és a Ka­tolikus Nevelés Kongregációja nevé­ben adok át az egész egyetemnek és mindnyájatoknak. ” Egyetem, vagy tanárképző? (Folytatás az 1. oldalról.) — Hazánkban ma még erősen érezteti hatását a marxista ideológia. Ennek ellen­­súlyozására terjeszti a mi egyetemünk a keresztény szellemiséget. S tagja lesz a vi­lágegyház nagy szervezetének is, olyan hatalmas katolikus egyetemek társaságá­ban, mint a washingtoni vagy a milánói. Kérdezhetem további terveikről? — Ebben a tanévben elég viszonylag szűkek a lehetőségeink. Az elkövetkezen­dő években viszont fokozatosan bővítjük tantárgyi kínálatunkat. Nagy hangsúlyt helyezünk a nyelvtanulásra, jövő szep­temberben kezdjük oktatni az angol és a német nyelvet, s számos egyéb nyelv ta­nulására is lehetőség nyílik. A fejlődés to­vábbi iránya: teljesebbé tenni a képzést a természettudományok tanításával. Eset­leg jogi karral is bővülhet az egyetem. Gondolunk az intézmény universitas jelle­gének kialakítására: szoros együttműkö­désre törekszünk több főiskolával, egye­temmel, intézettel. Támasztanak-e különleges követelmé­nyeket a hallgatókkal szemben? — Nem. Vallásosság szempontjából sem tettünk különbséget a felvételin a hallgatók között. Megköveteljük azonban mindenkitől, hogy megtartsa az általános keresztény erkölcsi és magatartási normá­kat.Milyen konkrét együttműködés várha­tó a teológiai és a bölcsészkar között? — Bizonyos tárgyakat együtt hallgat­hatnak majd a két kar növendékei. Lehe­tőséget kívánunk adni a bölcsészkar hall­gatóinak, hogy részt vegyenek a teológiai kar előadásain, s hittanári diplomát is sze­rezhessenek. Ez is erősíti az egyetem ka­tolikus-keresztény jellegét. Milyen kapcsolataik vannak külföldi egyetemekkel? — Távlati terveink között szerepel, hogy együttműködjünk a katolikus egye­temek szervezetével (vendégtanárok, kül­földi ösztöndíjak, stb.). Az indulás számta­lan nehézsége közben ezt még nem tud­tuk megvalósítani. Előbb idegen nyelve­ket kell oktatnunk, hisz azok nélkül lehe­tetlen a kapcsolatteremtés. A jelenlegi legfontosabb feladat, hogy egyetemünk­kel belegyökerezzünk a hazai felsőoktatás talajába, s mind szellemileg, mind anyagi­lag megalapozzuk a katolikus egyetem jö­­­vőjét. ■ Pénzes Zoltán A névhasználat kérdéséről Egyetem vagy tanárképző? — a kérdés ma még nyitottnak látszik. 1991-ben hatá­rozott a Magyar Katolikus Püspöki Kar katolikus egyetem alapításáról, 1992 tava­szán meg is érkezett az időközben már fo­lyó szervezői munkához a hivatalos vati­káni jóváhagyás. A létesítendő katolikus egyetem magvát képezi a — két éve már egyetemi rangú intézménynek számító — Hittudományi Akadémiával együtt a most beindult intézmény, a leendő katolikus egyetem bölcsészkara, amelyet a pontos­ság kedvéért most még tanárképző inté­zetnek kell nevezzünk. Magyarországon a jelenleg érvényes törvények értelmében egyetemet alapíta­ni, illetve felsőoktatási intézmény nevét megváltoztatni csak a parlament jóváha­gyásával lehet. Ez még várat magára, ad­dig tehát hivatalosan a kapuit most meg­nyitott új intézmény mint a Pázmány Pé­ter Hittudományi Akadémia Tanárképző Intézete működik.­ ­ Megnyílt az írók háza Október 1-jén Angelo Acerbi nuncius felavatta a magyaror­szági jezsuiták új központját a Pasaréti-templom mellett, a Sod­rás utcában. A ház egyelőre hét jezsuita szerzetesnek ad otthont, s annak a szellemi műhelynek, amellyel hazánk evangelizálásá­­hoz kívánnak hozzájárulni. Jellemző módon mind a heten kül­földről térnek haza Magyarországra, s részben már eddig is vég­zett munkájukat folytatják, a hazai körülmények között. Szabó Ferenc (akit eddig a Vatikáni Rádió magyar adásainak szerkesz­tőjeként ismertünk) és Nagy Ferenc egyebek között a Távlatok című folyóiratot szerkeszti, Sajgó Szabolcs A Szív című újságot. Tegyei Gábor az európai katolikus információs központ buda­pesti irodáját nyitja itt meg. András Imre pedig a bécsi Vallás­szociológiai Intézet munkáját folytatja tovább. Nem érkezett még meg a közösség elöljárója, Nemeshegyi Péter, aki eddig a tokiói egyetem professzora volt. Angelo Acerbi nuncius Isten áldását kérte a ház lakóira s az itt máris megkezdődött munkára, majd Szabó Ferenc a ház név­adójának, a jezsuita Faludi Ferencnek az életét és sokoldalú munkásságát idézte föl. Ezt követően pedig a nuncius megáldot­ta a ház bejáratán elhelyezett emléktáblát. FOTÓ RÓKAY

Next