Új Ember, 1998 (54. évfolyam, 1/2580-52/2631. szám)
1998-09-20 / 38. (2617.) szám
GnifilmfarmFÓRUM 1998. szeptember 20. Mezei virággal gazdagon díszített, téglákból, deszkákból, lécekből épített oltár áll a kajárpéci kis falusi kertben; huszonöt gyerek és tizenegy huszonéves építette a tábor elején. Miért olyan különleges egy tíznapos gyermektábor? Talán azért, mert sok gyereknek ez jelentette a nyarat, a nyaralást, s talán azért is, mert a kirándulásokon, éjjeli túrán, strandoláson, sportoláson és játékokon (például agyagozáson vagy különféle csoportversenyeken) túl itt valami másról is szó volt: életmódformálásról, egymásra figyelésről, erőgyűjtésről. A tíz nap elején a gyerekek maguk hozták létre a tábor alkotmányát, amelynek lényeges pontja volt a mindennapos szobaszemle vagy a csúnya beszéd büntetése guggolással, illetve fekvőtámaszokkal; módjuk volt bármilyen kérdést feltenni egy folyamatos kérdéspályázat keretében, és jót tenni a többiekkel „őrangyalválasztás'' után, mikor is a titokban kihúzott név viselőjét több napig segíteni, kényeztetni, óvni kellett úgy, hogy ő maga ne is vegye észre, ki az őrangyala. A tábor egyik csúcspontja pedig a cirkusz volt. Mindenki kitalált vagy választott magának egy cirkuszi szerepet, s így hamarosan oroszlánokkal, artistákkal, balett-táncosokkal, meseszereplőkkel telt meg a kert, jelmezek készültek, maszkok ijesztgették a kíváncsiskodókat, míg végre mindenki együtt tapsolhatott és nevethetett az előadások végén, felejthetetlen emlékkel zárva a tábort nemcsak a gyerekek, hanem a „nagyok" számára is. — Ez volt a harmadik tábor, amit szerveztünk — mondja Kautnik András, az egyik főszervező, az így Élni Alapítvány kuratóriumának elnöke. — Pár éve a pasaréti ferences plébániához tartozó néhány fiatal összefogott, hogy hittanos kirándulásaikra másokat is elhívjanak. Mivel jómagam a hetedik kerületben szociális és gyermekvédelmi osztályon dolgoztam egy nyáron , tanárnak készülök, és érdekelt, hogyan lehetne segíteni a társadalom peremén élő családok gyerekein, hogy milyen problémákkal küszködnek —, úgy gondoltuk, hogy az ott megismert gyerekek közül hívnánk néhányat kirándulásainkra. Mivel a hittancsoportból jó páran fogékonyak voltak erre, kialakult egy külön közösség, amely aztán imacsoporttá is vált, s ehhez csatlakozott még egypár külső barát és ismerős. így váltak szilárd maggá, közösséggé azok az emberek, akik a gyerekekkel foglalkoznak. Később már nemcsak kirándulásokról vagy táborszervezésről volt szó, hanem egy szociális testvér szakdolgozata. Égi kísérlet veszélyeztetett gyermekek megmentésére alapján tervszerűen kezdtünk foglalkozni a gyerekekkel. Ez azt jelenti, hogy egyrészt kulturális programokat szervezünk számukra, például múzeumba, moziba megyünk, természetesen jól megválogatott filmekre, másrészt úgymond életápoló programot szervezünk, játékdélutánokat, terápiás célzattal. Kedves játékunk a közös rajzolás, amikor ketten együtt, egy ceruzával kell, hogy rajzoljanak, vagy a vakvezető-játék, amikor némán, csupán ujjérintéssel kell egyik gyereknek a másik, bekötött szemű társát különböző akadályokon keresztülvezetnie. Egyik szociális munkás barátunk — egyébként csapatunkból ketten jelenleg a kerület önkormányzatának gyermekjóléti szolgálatánál dolgoznak — indított szábtukra egy úgynevezett FÉK-programot (Fiatalok az Élet Küszöbén), amely önismeretre segíti őket társas kapcsolatok, párkapcsolatok megélésében is. Életápoló programot indítottunk a nagyobbak, a tizenkét év fölöttiek számára. Segítjük őket, hogy eljussanak a plébániai hittanra, hogy így is közelebb juthassanak a hithez, karácsonykor, drámapedagógia címén, betlehemest adtunk elő a Rózsák terei templomban. Hány éves korosztályról van szó? — Ötévestől tizenhét évesekig vannak közöttünk. Ez nagy nehézséget is jelent közös programok szervezésénél, hiszen nem könnyű olyasmit találni, amelyen örömmel vesznek részt kicsik és nagyok, ráadásul hasznos is, nemcsak a „primér" szórakozást szolgálja, hanem építi is az embert. A tizenhét év felső korhatárt jelent a csoportban ? — Sajnos az a tapasztalat, hogy kamaszkor előtt kell megfogni a veszélyeztetett gyerekeket, mert utána már szinte megváltoztathatatlan a folyamat, ha rossz útra tévednek, szinte letéríthetetlenek róla. S mi lesz azokkal a tizenhat-tizennyolc évesekkel, akik a csoportba tartoznak? — Természetesen velük tovább is szeretnénk közösségben maradni. Az egyik jelmondatunk lehetne, amit Szent János apostol ír első levelében: „...ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fiúval, Jézus Krisztussal". Vannak, akik támogatják ezt a vállalkozást? — A Ferences Rend Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett tartománya hozta létre az így Élni Alapítványt, ők támogatnak minket. Ezen kívül magánszemélyek is segítenek, egy-egy plébános felkarolja az ügyet, mint például a nagyigmándi Horváth István atya. Egyébként az idei tábor másik főszervezője is nagyigmándi, Drávai Bernadett. Mekkora az igény a gyerekek körében erre a közösségre? — Senki nem erőlteti a gyerekeket, hogy jöjjenek, mégis húszanhuszonöten már három éve velünk tartanak, s úgy gyarapszunk, hogy ők hívják a barátaikat, osztálytársaikat. A csoportban vannak jobb körülmények közt élő gyerekek is, s nagyon fontos kiemelni, hogy több családnak éppen a plébániai közösség, a családgondozó szociális munkások, a keresztény iskolák és a mi közös segítségünkkel sikerült talpra állni. Azt hiszem, hogy másutt is lenne igény ilyen szerveződésekre, s nem hiszem, hogy a Szentlélek, aki a diakonátusi szolgálatot épp az ilyen munka koordinálására, vezetésére, lelki támogatására hívta létre, ne inspirálna embereket a szolgálat és segítség ilyen formájára. Alapítványunk és közösségünk is nagyon szívesen támogatna az elindulásban ilyen vagy hasonló feladatra vállalkozó csoportokat, amíg saját lábra nem állnak. Dede Franciska közösségben legyetek velünk../" Veszélyeztetett gyermekek „így Élni Alapítványa" ELŐADÁS Az Óbudai Jó Pásztor templom hittantermében (III. Szőlő u. 56.) szeptember 21-én, október 19-én és november 16-án 18 órakor „A korszerű Mária-tisztelet” címmel fiatal és középkorú felnőttek számára tart előadásokat Fila Béla teológiai professzor. A Kondor Béla Közösségi Házban (XVIII Kondor Béla sétány 8.) szeptember 30-án 17.30-kor magyar búcsújáróhelyek: Radna címmel Molnár József tart előadást. Az érdi Kármelhegyi Boldogasszony templomban (2030 Érd, Gellért u. 9. tel.: (23) 365- 485) „Mit mond nekünk ma a Szentlélek” címmel előadássorozatot indítanak, melynek keretében szeptember 20-án a 18 órai szentmise után Bíró László püspök atya tart bevezető előadást „Mit mond a lélek ma Egyházának?” címmel. Október 18-án a 17 órai szentmise után Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség egyházi kapcsolatokkal megbízott helyettes államtitkára tart előadást „Mit mond a Lélek a mai magyar közéletnek és politikának?” címmel. November 13- án a 17 órai szentmise után Papp Lajos szívsebész professzor „Mit mond a Lélek ma a tudomány világának?”, december 13-án a 17 órai szentmise után Kovács Gábor plébános, szakteológus közösségével együtt tart tanúságtétellel egybekötött előadást „Mit mond nekünk a Lélek ma, itt, Magyarországon? címmel. A Magyar Szentek templomában (Petőfi-híd budai hídfő) szeptember 22-én 19 órakor a Faludi Ferenc Akadémia — a magyar jezsuiták ifjúság- és felnőttképzési programja szervezésében — előadást tart és utána beszélgetést vezet Dr. Locsmándi Gábor (Urbanisztikai Tanszék, BME) és Beliczay Erzsébet (Levegő Munkacsoport) „Mi lesz veled, Budapest?" címmel. Környezeti problémák, változások a főváros területhasználatában, szerkezetében, a folyamatok befolyásolásának eszközei. Jelentkezés és információ: 200-9476. A Kondor Béla Közösségi Házban (XVIII. Kondor Béla sétány 8.) október 9-én 18 órakor „Magyar Művelődéstörténet a Nagyszentmiklósi Kincs” címmel Pap Gábor művészettörténész tart előadást. A Magyar Szentek templomában (Petőfi-híd budai hídfő) a Faludi Ferenc Akadémia — a magyar jezsuiták ifjúság- és felnőttképzési programja — és az Egyetemi és Főiskolai Lelkészség szervezésében szeptember 28-án 18 órakor Dr. Rokay Zoltán egyetemi tanár (PPKE Hittudományi Kar) „A filozófia az ezredfordulón, és ennek előzményei címmel tart előadást. A Bánki Donát Műszaki Főiskolán (Vill. Népszínház u. 8.) szeptember 25-én 18 órakor a Máltai Katolikus Akadémia keretén belül dr. Molnárfi Tibor, a KÉSZ alelnöke „A Szent Korona kutatásának új eredményei” címmel tart előadást. FELVÉTELEK—PÁLYÁZATOK A Szent Klementina Óvoda felvételt hirdet 3—6 éves korú gyermekek részére a Testvérhegyen. Tel.: 367-3620. A Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet templom Carmine Celebrat kórusa szeptember 7-től megkezdte próbáit. Az énekkarba új énekesek jelentkezését várják a Kisebbségi Önkormányzat előadótermébe (VII. ker. Dob u. 107.). Próbák: hétfő—csütörtök 18—20.30-ig. Jelentkezés: Zimányi István karnagynál. Próbaéneklés nincs. A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola Romológia Tanszéke 1998 októberében tanfolyamot indít Romológiai alapismeretek címmel olyan hivatást ellátó szakemberek számára, akiknek még nincs elméletileg megalapozott ismeretrendszerük a roma kultúráról, továbbá szemléletformáló igényük van a másság mélyebb megismerésére, hogy valós toleranciát élhessenek meg. A Tanúsítvánnyal záruló tanfolyamról részletes tájékoztatást ad a Főiskola (2072 Zsámbék, Zichy tér 3.) A Nemzeti Színház, a Faludi Ferenc Akadémia és a Heves Megyei Művelődési Központ pályázatot hirdet régi magyar drámák színpadra vitelére, Schola ludens címmel. Az 1998/99-es pályázat témája a régi magyar dráma. Célunk, hogy e darabokkal is a színjátszásra mint nevelési eszközre hívjuk fel a figyelmet. Olyan amatőr ifjúsági színjátszó csoportok jelentkezését várjuk (14 éves kortól), melyek iskolákhoz, egyetemekhez, főiskolákhoz, egyházközségekhez, lelkiségi mozgalmakhoz vagy művelődési házakhoz tartozhatnak, felekezeti hovatartozástól függetlenül. A pályázatra hazai és határokon túli színjátszó csoportokat is várunk. Nem tudjuk elfogadni színművészeti iskolák, színházak stúdiócsoportjainak jelentkezését. Jelentkezés: szeptember 31-ig. Díjak: I.: 100.000.— Ft, II.: 50.000.— Ft, III.: 30.000— Ft. Jelentkezés és további információ: Faludi Ferenc Akadémia 1535 Budapest, Pf. 826. Tel.: 200-8054, 200-9476. KÖZLEMÉNYEK Keresztény női személyiségfejlesztő csoport indul 26 év feletti nők számára novemberben a Keresztény Női Felnőttképzési Egyesület szervezésében Budapesten és Szegeden. A szeminárium négy része kb. havonta egy szombaton többórás találkozást igényel. Témakörök: Én úton magamhoz, Hozzád, Istenhez, a közösséghez. Emberként három ősi vágy él bennünk: nevem legyen, növekedhessek, gyökeret vethessek. A szeminárium célja ezeknek az ősi vágyaknak tudatosodását lehetővé tenni. A résztvevőket útnak indítja: önmagunk, mások, Isten és közösségeik felé. A csoportokat két diplomás referens vezeti és kíséri. A jelentkezést írásban kérjük az Egyesület címére: 1121 Bp. Mese u. 11—13. Jelentkezési határidő: október 20. A Jerikó Keresztény Humán Gimnázium a következő tanévre már előkészítőt indít VI. osztályosok és VIli. osztályosok számára a 6 és 4 osztályos iskolájába 1998 októberétől. A Gimnázium történelem tagozatos. Jelentkezés: 349-9198. A Magyarok Házában október 17-én szüreti bál lesz. (V. Semmelweis u. 1—3.). Fővédnök: Latorcai János. Támogatónk: Kökény és Tsa Cegléd és Árpád-ház Étterem. Meghívó igényelhető: hétköznap 18—21 óra között a KÉT irodán (1085 Bp. Mária u. 20.) Tel.: 276-5573, este: 267-6336. A budapesti Ökumenikus Tanulmányi Központ időszerű témákról egyszerű és közérthető nyelven írásokat jelentet meg Közülük még a következők kaphatók: II. János Pál pápa magyarországi látogatása (40.— Ft); Zsinagóga és egyház (40.— Ft); Senki meg ne tévesszen (60.— Ft); Minden vallás egyház? (250.— Ft); A család: ökumenikus feladat (70.—Ft); Világvége vagy jubileum (75.— Ft); Média és etika (85.— Ft); A vallásszabadság a mai demokráciában (180.— Ft); Zsidóság, kereszténység, iszlám (95.— Ft); Az evangéliumi erkölcs és a piacgazdaság (70.— Ft); Tartsd magadnál — a keresztény, zsidó és iszlám vallások alapvető fogalmainak jegyzéke (250.— Ft); Az egyház és a nacionalizmus — újra kiadása megfelelő számú érdeklődő esetén lehetséges. Fentiekről további tájékoztatást ad és rendeléseket felvesz: az Ökumenikus Tanulmányi Központ (1114 Bp. Bocskai út 15. Tel/fax: 466-4790.) A Katolikus Szülők Országos Szövetsége (KSZOSZ) örömmel értesült a kormány döntéséről a hitoktatás tanrendbe beépíthetőségéről és költségeinek fedezetéről. Hiszünk abban, hogy a történelmi egyházak részére megnyíló lehetőség az egész társadalom számára üdvös hatást gyakorol, és erkölcsi megújuláshoz vezet. A KSZOSZ elnöksége, Mecseknádasdon fogadják a 107. gyerekbuszt! Átányi László: Állami gondozottak tábora, 1998 A rap-tánctól az Evangéliumig Magyarországon, ahol a népesség a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan, gyorsuló ütemben, és egyelőre megállíthatatlanul fogy, ahol az „egykének" hovatovább az „egy se" adja át helyét, ahol a gyermeket nevelő családok társadalmi megbecsülése mélypontra süllyedt, ahol az abortuszok száma csaknem eléri az élveszületésekét, mindeközben folyvást nő a veszélyeztetett gyerekek száma. Az anyagi javak kényszerű vagy öncélú hajszolása közben széteső családokban egyre kevesebb idő jut a nevelésre. A kontraszelekció következtében mind kevesebb a hivatásszerűen dolgozó nevelő is. Biztos erkölcsi fogódzók híján a gyerekek teljesen védtelenek a fogyasztói társadalom káros kísérőjelenségeivel — kábítószerek, alkohol, csellengés, bűnözés, prostitúció stb. — szemben. Szomorú és ismert tények ezek, mégis oly keveset teszünk ellenük. Akikre még kevesebb figyelem, szeretet és idő jut, azok a nevelőotthoni gyerekek, az állami gondozottak. Igencsak népes táborról van szó. A nevelőotthonok rideg falai közt, a családias légkör híján felnőve valóságos csoda, ha a társadalom hasznos tagjaivá válnak, s nem maguk is a „problémás" társadalmi rétegek sorait gyarapítják. Vajon hányan vannak, akik rajtuk szeretnének ma segíteni Magyarországon? Alighanem a kevésnél is kevesebben. Az egyik ilyen önfeláldozó fiatalembert Kothencz Jánosnak hívják. Huszonéves, erős, vidám fiú ő, akiben érezni az elhivatottságot. Maga is állami gondozottként nőtt fel, hányódott-vetődött, mint sok más sorstársa, s szinte a véletlennek köszönhető, hogy egy katolikus pap jóvoltából megismerhette a kereszténységet, Jézust, a másokért élés örömét. Olyan erős hatás volt ez, hogy Jancsi meg sem állt a teológiáig. Pap akart lenni, hogy másokon — főként sorstársain, az állami gondozott gyerekeken — segíthessen. El is végezte Szegeden a teológiát, de végül nem szenteltette fel magát. Úgy érezte, az ő hivatása olyan speciális „rétegpasztoráció", amelyet plébániai kötelékben nem folytathatna. Hittanári diplomájával ezért most a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kiegészítő szakát végzi. És közben minden maradék idejét az állami gondozottaknak szenteli: idén másodszor szervezte meg — szinte a semmiből, nagy erőfeszítéssel, önzetlen szponzorok segítségével, egyházi támogatással — az állami gondozottak nyári táborát, az ÁGOTA-t. Kothencz Jánost sokan úgy ismerik egyházi körökben, mint a „raptáncos kispapot". Ilyenekről hallottunk már Nyugatról is, de Magyarországon alighanem ő az első ebben a műfajban. Magas szinten űzi a raptáncot, ezt az amerikai nagyvárosok perifériáin élő fekete fiatalok által kitalált akrobatikus mozgásművészetet. A peremen élő fiatalok sajátos kommunikációja ez: minden erejüket, fizikai szépségüket beleviszik, olyasmi, amit csak ők tudnak, de amire a köreiken kívülről is odafigyelnek. János tökéletesen megtanulta a rap-táncot, de nem öncélúan, terve van vele. Rájött, hogy ez az a „nyelv", amelyen megszólíthatja a perifériára szorult gyerekeket. Akiket a templomok szószékeiről elhangzó evangelizáció nem tud megérinteni, mert nem az ő nyelvükön szól, idegen világ számukra, viszont fogékonyak erre a különös, dinamikus, mélyről feltörő önkifejezési formára. Hatására megnyílnak, s akkor már másról, komolyabb dolgokról, az élet értelméről, Istenről, Jézusról is lehet beszélni velük, anélkül, hogy erőszakolt hittérítésnek tűnne a dolog. János évek óta műveli ezt, és nem kevés sikerrel. És közben elkezdte a nyári táboroztatást is. Nem sokan támogatták ebben. Pedig azt mondja, iszonyatosan nagy a veszély, tömegesen kallódnak, züllenek el, hullanak a pusztulásba ezek a gyerekek. Izsákon, a Kiskunsági Nemzeti Park szélén, Kecskeméttől nem messze rendezte meg idén másodszor az ÁGOTÁ-t, június 25-étől július 5-éig. Mintegy százhúsz állami gondozott vett részt, kilenc intézetből, az ország különböző tájairól, jórészt azonban az Alföldről. Életkoruk nyolctól tizennyolc évig terjed, de volt köztük egy öt- és egy hatéves gyerek is. A programok lebonyolítására, a gyerekek felügyeletére negyvenöt munkatárs ügyelt. Az ő számukra egy-két nappal korábban kezdődött a tábor, hogy felkészíthessék őket nem könnyű munkára. A munkatársak képzése idén ősztől szervezett formában is megindul — mondja Kothencz János, aki a gondok ellenére tele van tervekkel és bizakodással. A gyerekotthonok kiábrándítóan rosszak — teszi hozzá —, a vallási kisközösségek pedig nem fogadják be a gyerekeket. Legfeljebb egy-egy hétvégére vállalják, etetik, itatják, ruházzák őket. De ez kevés. Nekik arra lenne szükségük, hogy együtt velük, legyenek jelen az életükben, hozzanak értük áldozatokat. Erre pedig kevesen hajlandók, s a nevelőotthonokból is éppen ez az odaadás hiányzik. Az ÁGOTÁ-ban, — amely ingyenes tábor — három korosztályra osztották a gyerekeket: 8—12, — 14 és 15—18 évesekre. Ezen belül 20—25 fős kiscsoportokat alakítottak ki, négy-öt munkatárs gondjaira bízva őket; utóbbiak a szó legszorosabb értelmében (étkeztetés, takarítás) kiszolgálták a rájuk bízottakat (akik között egyébként nehezebb esetek: értelmi fogyatékosok, agresszívak, epilepsziások, is voltak) — arra törekedtek, hogy ez a tíz nap legyen feledhetetlen élmény a számukra. A program aprólékosan kidolgozott, pontos napirend szerint zajlott. A kézműves foglalkozásoktól az ismerkedési játékokig, a felfedező kirándulásoktól a sportdélutánokig és strandolásig, az igeliturgiától a számháborúig, a „ki mit tud"-tól a gyerekek által előadott színdarabig sok minden szerepelt benne. Egyebek között „komoly" beszélgetések is, olyan témákról, mint a társadalmi megbecsülés, jövőkép, szerelem, család, a „gyermek öntudatának felébresztése". Minden második napon diszkó is volt, felléptek — felkavaróan mélyről szóló saját szerzeményeikkel, gitárral, dobbal kísért dalaikkal — a „Tiszadobi vagányok", akik emellett cigány népzenét is szívesen játszottak. A beszélgetések és az élmények nyomán a tavalyi tábor után két keresztelőt tartottak. Az idei táborban is volt már négy gyerek, aki jelezte szándékát. A nevelőotthonokba viszszatérve azonban fönnáll a veszély, hogy „visszazökkennek" a régi kerékvágásba... Hogyan lehetne őket megmenteni az elkallódástól? János szerint mindehhez az egyházban is egészen új szemléletre volna szükség. Erősíteni kellene a misszionáló jelleget, s ami szintén elengedhetetlen: területi programszervezőkre, több munkatárs bevonására lenne szükség (elmesélte, hogyan lettek a hajósi „kocsmacimborákból" elkötelezett munkatársak), esetleg alapítvány bejegyeztetésére, hogy ez a szép kezdeményezés folytatódhasson. És közösséget szeretnének létrehozni azokból, akik a tábor hatására „belelkesültek", szívesen dolgoznának tovább az állami gondozottak javára. T. Kovács Péter