Új Ember, 1998 (54. évfolyam, 1/2580-52/2631. szám)

1998-09-20 / 38. (2617.) szám

G­nifilmfarm­FÓRUM 1998. szeptember 20. Mezei virággal gazdagon díszí­tett, téglákból, deszkákból, lécekből épített oltár áll a kajárpéci kis falusi kertben; huszonöt gyerek és tizen­egy huszonéves építette a tábor ele­jén. Miért olyan különleges egy tíz­napos gyermektábor? Talán azért, mert sok gyereknek ez jelentette a nyarat, a nyaralást, s talán azért is, mert a kirándulásokon, éjjeli túrán, strandoláson, sportoláson és játé­kokon (például agyagozáson vagy különféle csoportversenyeken) túl itt valami másról is szó volt: élet­módformálásról, egymásra figye­lésről, erőgyűjtésről. A tíz nap elején a gyerekek ma­guk hozták létre a tábor alkotmá­nyát, amelynek lényeges pontja volt a mindennapos szobaszemle vagy a csúnya beszéd büntetése guggolással, illetve fekvőtáma­szokkal; módjuk volt bármilyen kérdést feltenni egy folyamatos kérdéspályázat keretében, és jót tenni a többiekkel „őrangyalválasz­tás'' után, mikor is a titokban kihú­zott név viselőjét több napig segíte­ni, kényeztetni, óvni kellett úgy, hogy ő maga ne is vegye észre, ki az őrangyala. A tábor egyik csúcs­pontja pedig a cirkusz volt. Min­denki kitalált vagy választott ma­gának egy cirkuszi szerepet, s így hamarosan oroszlánokkal, artisták­kal, balett-táncosokkal, mesesze­replőkkel telt meg a kert, jelmezek készültek, maszkok ijesztgették a kíváncsiskodókat, míg végre min­denki együtt tapsolhatott és nevet­hetett az előadások végén, felejt­hetetlen emlékkel zárva a tábort nemcsak a gyerekek, hanem a „na­gyok" számára is. — Ez volt a harmadik tábor, amit szerveztünk — mondja Kautnik András, az egyik főszervező, az így Élni Alapítvány kuratóriumának elnöke. — Pár éve a pasaréti feren­ces plébániához tartozó néhány fia­tal összefogott, hogy hittanos ki­rándulásaikra másokat is elhívja­nak. Mivel jómagam a hetedik kerü­letben szociális és gyermekvédelmi osztályon dolgoztam egy nyáron , tanárnak készülök, és érdekelt, hogyan lehetne segíteni a társada­lom peremén élő családok gyereke­in, hogy milyen problémákkal küszködnek —, úgy gondoltuk, hogy az ott megismert gyerekek közül hívnánk néhányat kirándulá­sainkra. Mivel a hittancsoportból jó páran fogékonyak voltak erre, ki­alakult egy külön közösség, amely aztán imacsoporttá is vált, s ehhez csatlakozott még egypár külső ba­rát és ismerős. így váltak szilárd maggá, közösséggé azok az embe­rek, akik a gyerekekkel foglalkoz­nak. Később már nemcsak kirándu­lásokról vagy táborszervezésről volt szó, hanem egy szociális test­vér szakdolgozata. Égi­ kísérlet ve­szélyeztetett gyermekek megmentésére alapján tervszerűen kezdtünk fog­lalkozni a gyerekekkel. Ez azt jelen­ti, hogy egyrészt kulturális progra­mokat szervezünk számukra, pél­dául múzeumba, moziba megyünk, természetesen jól megválogatott fil­mekre, másrészt úgymond életápo­ló programot szervezünk, játékdél­utánokat, terápiás célzattal. Kedves játékunk a közös rajzolás, amikor ketten együtt, egy ceruzával kell, hogy rajzoljanak, vagy a vakveze­tő-játék, amikor némán, csupán uj­­jérintéssel kell egyik gyereknek a másik, bekötött szemű társát kü­lönböző akadályokon keresztülve­zetnie. Egyik szociális munkás ba­rátunk — egyébként csapatunkból ketten jelenleg a kerület önkor­mányzatának gyermekjóléti szolgá­latánál dolgoznak — indított szá­b­tukra egy úgynevezett FÉK-prog­­ramot (Fiatalok az Élet Küszöbén), amely önismeretre segíti őket tár­sas kapcsolatok, párkapcsolatok megélésében is. Életápoló progra­mot indítottunk a nagyobbak, a ti­zenkét év fölöttiek számára. Segít­jük őket, hogy eljussanak a plébá­niai hittanra, hogy így is közelebb juthassanak a hithez, karácsonykor, drámapedagógia címén, betlehe­mest adtunk elő a Rózsák terei templomban. Hány éves korosztályról van szó? — Ötévestől tizenhét évesekig vannak közöttünk. Ez nagy nehéz­séget is jelent közös programok szervezésénél, hiszen nem könnyű olyasmit találni, amelyen örömmel vesznek részt kicsik és nagyok, rá­adásul hasznos is, nemcsak a „pri­­mér" szórakozást szolgálja, hanem építi is az embert. A tizenhét év felső korhatárt jelent a csoportban ? — Sajnos az a tapasztalat, hogy kamaszkor előtt kell megfogni a veszélyeztetett gyerekeket, mert utá­na már szinte megváltoztathatatlan a folyamat, ha rossz útra tévednek, szinte letéríthetetlenek róla. S mi lesz azokkal a tizenhat-tizen­nyolc évesekkel, akik a csoportba tar­toznak? — Természetesen velük tovább is szeretnénk közösségben maradni. Az egyik jelmondatunk lehetne, amit Szent János apostol ír első le­velében: „...ti is közösségben legye­tek velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fi­úval, Jézus Krisztussal". Vannak, akik támogatják ezt a vállal­kozást? — A Ferences Rend Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett tartomá­nya hozta létre az így Élni Alapít­ványt, ők támogatnak minket. Ezen kívül magánszemélyek is segíte­nek, egy-egy plébános felkarolja az ügyet, mint például a nagyigmándi Horváth István atya. Egyébként az idei tábor másik főszervezője is nagyigmándi, Drávai Bernadett. Mekkora az igény a gyerekek körében erre a közösségre? — Senki nem erőlteti a gyereke­ket, hogy jöjjenek, mégis húszan­­huszonöten már három éve velünk tartanak, s úgy gyarapszunk, hogy ők hívják a barátaikat, osztálytársa­ikat. A csoportban vannak jobb kö­rülmények közt élő gyerekek is, s nagyon fontos kiemelni, hogy több családnak éppen a plébániai közös­ség, a családgondozó szociális munkások, a keresztény iskolák és a mi közös segítségünkkel sikerült talpra állni. Azt hiszem, hogy má­sutt is lenne igény ilyen szervező­désekre, s nem hiszem, hogy a Szentlélek, aki a diakonátusi szol­gálatot épp az ilyen munka koordi­nálására, vezetésére, lelki támoga­tására hívta létre, ne inspirálna em­bereket a szolgálat és segítség ilyen formájára. Alapítványunk és kö­zösségünk is nagyon szívesen tá­mogatna az elindulásban ilyen vagy hasonló feladatra vállalkozó csoportokat, amíg saját lábra nem állnak. Dede Franciska közösségben legyetek velünk../" Veszélyeztetett gyermekek „így Élni Alapítványa" ELŐADÁS Az Óbudai Jó Pásztor templom hittantermé­ben (III. Szőlő u. 56.) szeptember 21-én, októ­ber 19-én és november 16-án 18 órakor „A korszerű Mária-tisztelet” címmel fiatal és közép­korú felnőttek számára tart előadásokat Fila Bé­la teológiai professzor. A Kondor Béla Közösségi Házban (XVIII Kon­dor Béla sétány 8.) szeptember 30-án 17.30-kor magyar búcsújáróhelyek: Radna címmel Molnár­­ József tart előadást. Az érdi Kármelhegyi Boldogasszony temp­lomban (2030 Érd, Gellért u. 9. tel.: (23) 365- 485) „Mit mond nekünk ma a Szentlélek” címmel előadássorozatot indítanak, melynek keretében szeptember 20-án a 18 órai szentmise után Bí­ró László püspök atya tart bevezető előadást „Mit mond a lélek ma Egyházának?” címmel. Ok­tóber 18-án a 17 órai szentmise után Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség egyházi kap­csolatokkal megbízott helyettes államtitkára tart előadást „Mit mond a Lélek a mai magyar közé­letnek és politikának?” címmel. November 13- án a 17 órai szentmise után Papp Lajos szívse­bész professzor „Mit mond a Lélek ma a tudo­mány világának?”, december 13-án a 17 órai szentmise után Kovács Gábor plébános, szak­teológus közösségével együtt tart tanúságtétellel egybekötött előadást „Mit mond nekünk a Lélek ma, itt, Magyarországon? címmel. A Magyar Szentek templomában (Petőfi-híd bu­dai hídfő) szeptember 22-én 19 órakor a Faludi Ferenc Akadémia — a magyar jezsuiták ifjúság- és felnőttképzési programja szervezésében — elő­adást tart és utána beszélgetést vezet Dr. Locs­­mándi Gábor (Urbanisztikai Tanszék, BME) és Be­­liczay Erzsébet (Levegő Munkacsoport) „Mi lesz veled, Budapest?" címmel. Környezeti problémák, változások a főváros területhasználatában, szerke­zetében, a folyamatok befolyásolásának eszközei. Jelentkezés és információ: 200-9476. A Kondor Béla Közösségi Házban (XVIII. Kon­dor Béla sétány 8.) október 9-én 18 órakor „Ma­gyar Művelődéstörténet a Nagyszentmiklósi Kincs” címmel Pap Gábor művészettörténész tart előa­dást. A Magyar Szentek templomában (Petőfi-híd bu­dai hídfő) a Faludi Ferenc Akadémia — a magyar jezsuiták ifjúság- és felnőttképzési programja — és az Egyetemi és Főiskolai Lelkészség szervezésé­ben szeptember 28-án 18 órakor Dr. Rokay Zol­tán egyetemi tanár (PPKE Hittudományi Kar) „A filozófia az ezredfordulón, és ennek előzményei címmel tart előadást. A Bánki Donát Műszaki Főiskolán (Vill. Nép­színház u. 8.) szeptember 25-én 18 órakor a Máltai Katolikus Akadémia keretén belül dr. Mol­­nárfi Tibor, a KÉSZ alelnöke „A Szent Korona kuta­tásának új eredményei” címmel tart előadást. FELVÉTELEK—PÁLYÁZATOK A Szent Klementina Óvoda felvételt hirdet 3—6 éves korú gyermekek részére a Testvér­hegyen. Tel.: 367-3620. A Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet templom Carmine Celebrat kórusa szeptem­ber 7-től megkezdte próbáit. Az énekkarba új énekesek jelentkezését várják a Kisebbségi Önkormányzat előadótermébe (VII. ker. Dob u. 107.). Próbák: hétfő—csütörtök 18—20.30-ig. Jelentkezés: Zimányi István karnagynál. Próbaé­­neklés nincs. A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola Romológia Tanszéke 1998 októberében tan­folyamot indít Romológiai alapismeretek cím­mel olyan hivatást ellátó szakemberek számára, akiknek még nincs elméletileg megalapozott is­meretrendszerük a roma kultúráról, továbbá szemléletformáló igényük van a másság mé­lyebb megismerésére, hogy valós toleranciát él­hessenek meg. A Tanúsítvánnyal záruló tanfo­lyamról részletes tájékoztatást ad a Főiskola (2072 Zsámbék, Zichy tér 3.) A Nemzeti Színház, a Faludi Ferenc Akadémia és a Heves Megyei Művelődési Központ pályá­zatot hirdet régi magyar drámák színpadra vitelére, Schola ludens címmel. Az 1998/99-es pályázat témája a régi magyar dráma. Célunk, hogy e dara­bokkal is a színjátszásra mint nevelési eszközre hívjuk fel a figyelmet. Olyan amatőr ifjúsági színját­szó csoportok jelentkezését várjuk (14 éves kor­tól), melyek iskolákhoz, egyetemekhez, főiskolák­hoz, egyházközségekhez, lelkiségi mozgalmakhoz vagy művelődési házakhoz tartozhatnak, feleke­zeti hovatartozástól függetlenül. A pályázatra hazai és határokon túli színjátszó csoportokat is várunk. Nem tudjuk elfogadni színművészeti iskolák, szín­házak stúdiócsoportjainak jelentkezését. Jelentke­zés: szeptember 31-ig. Díjak: I.: 100.000.— Ft, II.: 50.000.— Ft, III.: 30.000— Ft. Jelentkezés és további információ: Faludi Ferenc Akadémia 1535 Budapest, Pf. 826. Tel.: 200-8054, 200-9476. KÖZLEMÉNYEK Keresztény női személyiségfejlesztő csoport indul 26 év feletti nők számára novemberben a Keresztény Női Felnőttképzési Egyesület szervezésében Budapesten és Szegeden. A szeminárium négy része kb. havonta egy szom­­b­aton többórás találkozást igényel. Témakörök: Én­­ úton magamhoz, Hozzád, Istenhez, a kö­zösséghez. Emberként három ősi vágy él ben­nünk: nevem legyen, növekedhessek, gyökeret vethessek. A szeminárium célja ezeknek az ősi vágyaknak tudatosodását lehetővé tenni. A résztvevőket útnak indítja: önmagunk, mások, Is­ten és közösségeik felé. A csoportokat két diplo­más referens vezeti és kíséri. A jelentkezést írás­ban kérjük az Egyesület címére: 1121 Bp. Mese u. 11—13. Jelentkezési határidő: október 20. A Jerikó Keresztény Humán Gimnázium a kö­vetkező tanévre már előkészítőt indít VI. osz­tályosok és VIli. osztályosok számára a 6 és 4 osztályos iskolájába 1998 októberétől. A Gimnázium történelem tagozatos. Jelentkezés: 349-9198. A Magyarok Házában október 17-én szüreti bál lesz. (V. Semmelweis u. 1—3.). Fővédnök: Latorcai János. Támogatónk: Kökény és Tsa Cegléd és Árpád-ház Étterem. Meghívó igényel­hető: hétköznap 18—21 óra között a KÉT irodán (1085 Bp. Mária u. 20.) Tel.: 276-5573, este: 267-6336. A budapesti Ökumenikus Tanulmányi Köz­pont időszerű témákról egyszerű és közért­hető nyelven írásokat jelentet meg Közülük még a következők kaphatók: II. János Pál pápa magyarországi látogatása (40.— Ft); Zsinagóga és egyház (40.— Ft); Senki meg ne tévesszen (60.— Ft); Minden vallás egyház? (250.— Ft); A család: ökumenikus feladat (70.—Ft); Világvége vagy jubileum (75.— Ft); Média és etika (85.— Ft); A vallásszabadság a mai demokráciában (180.— Ft); Zsidóság, kereszténység, iszlám (95.— Ft); Az evangéliumi erkölcs és a piacgaz­daság (70.— Ft); Tartsd magadnál — a keresz­tény, zsidó és iszlám vallások alapvető fogalma­inak jegyzéke (250.— Ft); Az egyház és a nacio­nalizmus — újra kiadása megfelelő számú ér­deklődő esetén lehetséges. Fentiekről további tájékoztatást ad és rendeléseket felvesz: az Ökumenikus Tanulmányi Központ (1114 Bp. Bocskai út 15. Tel/fax: 466-4790.) A Katolikus Szülők Országos Szövetsége (KSZOSZ) örömmel értesült a kormány dön­téséről a hitoktatás tanrendbe beépíthetősé­géről és költségeinek fedezetéről. Hiszünk ab­ban, hogy a történelmi egyházak részére meg­nyíló lehetőség az egész társadalom számára üdvös hatást gyakorol, és erkölcsi megújuláshoz vezet. A KSZOSZ elnöksége, Mecseknádasdon fogadják a 107. gyerek­buszt! Átányi László: Állami gondozottak tábora, 1998 A rap-tánctól az Evangéliumig Magyarországon, ahol a népesség a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan, gyorsuló ütemben, és egyelőre megállíthatatlanul fogy, ahol az „egykének" hovatovább az „egy se" adja át helyét, ahol a gyermeket nevelő családok társadalmi megbecsülése mélypontra süllyedt, ahol az abortuszok száma csaknem eléri az élveszületésekét, mindeközben folyvást nő a veszélyeztetett gyerekek száma. Az anyagi javak kényszerű vagy öncélú hajszolása közben széteső családokban egyre kevesebb idő jut a nevelésre. A kontraszelekció kö­vetkeztében mind kevesebb a hiva­tásszerűen dolgozó nevelő is. Biz­tos erkölcsi fogódzók híján a gyere­kek teljesen védtelenek a fogyasztói társadalom káros kísérőjelenségei­vel — kábítószerek, alkohol, csel­lengés, bűnözés, prostitúció stb. — szemben. Szomorú és ismert tények ezek, mégis oly keveset teszünk el­lenük. Akikre még kevesebb figyelem, szeretet és idő jut, azok a nevelőott­honi gyerekek, az állami gondozot­tak. Igencsak népes táborról van szó. A nevelőotthonok rideg falai közt, a családias légkör híján felnő­ve valóságos csoda, ha a társada­lom hasznos tagjaivá válnak, s nem maguk is a „problémás" társadalmi rétegek sorait gyarapítják. Vajon hányan vannak, akik rajtuk szeretnének ma segíteni Magyaror­szágon? Alighanem a kevésnél is kevesebben. Az egyik ilyen önfelál­dozó fiatalembert Kothencz Jánosnak hívják. Huszonéves, erős, vidám fiú ő, akiben érezni az elhivatottságot. Maga is állami gondozottként nőtt fel, hányódott-vetődött, mint sok más sorstársa, s szinte a véletlen­nek köszönhető, hogy egy katoli­kus pap jóvoltából megismerhette a kereszténységet, Jézust, a másokért élés örömét. Olyan erős hatás volt ez, hogy Jancsi meg sem állt a teo­lógiáig. Pap akart lenni, hogy má­sokon — főként sorstársain, az álla­mi gondozott gyerekeken — segít­hessen. El is végezte Szegeden a teo­lógiát, de végül nem szenteltette fel magát. Úgy érezte, az ő hivatása olyan speciális „rétegpasztoráció", amelyet plébániai kötelékben nem folytathatna. Hittanári diplomájával ezért most a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kiegé­szítő szakát végzi. És közben minden maradék idejét az állami gondozot­taknak szenteli: idén másodszor szervezte meg — szinte a semmiből, nagy erőfeszítéssel, önzetlen szpon­zorok segítségével, egyházi támoga­tással — az állami gondozottak nyári táborát, az ÁGOTA-t. Kothencz Jánost sokan úgy isme­rik egyházi körökben, mint a „rap­­táncos kispapot". Ilyenekről hallot­tunk már Nyugatról is, de Magyar­­országon alighanem ő az első eb­ben a műfajban. Magas szinten űzi a rap­táncot, ezt az amerikai nagy­városok perifériáin élő fekete fiata­lok által kitalált akrobatikus moz­gásművészetet. A peremen élő fia­talok sajátos kommunikációja ez: minden erejüket, fizikai szépségü­ket beleviszik, olyasmi, amit csak ők tudnak, de amire a köreiken kí­vülről is odafigyelnek. János tökéle­tesen megtanulta a rap-táncot, de nem öncélúan, terve van vele. Rá­jött, hogy ez az a „nyelv", amelyen megszólíthatja a perifériára szorult gyerekeket. Akiket a templomok szószékeiről elhangzó evangelizá­­ció nem tud megérinteni, mert nem az ő nyelvükön szól, idegen világ számukra, viszont fogékonyak erre a különös, dinamikus, mélyről fel­törő önkifejezési formára. Hatására megnyílnak, s akkor már másról, komolyabb dolgokról, az élet értelméről, Istenről, Jézusról is lehet beszélni velük, anélkül, hogy erőszakolt hittérítésnek tűnne a dolog. János évek óta műveli ezt, és nem kevés sikerrel. És közben el­kezdte a nyári táboroztatást is. Nem sokan támogatták ebben. Pe­dig azt mondja, iszonyatosan nagy a veszély, tömegesen kallódnak, züllenek el, hullanak a pusztulásba ezek a gyerekek. Izsákon, a Kiskunsági Nemzeti Park szélén, Kecskeméttől nem messze rendezte meg idén másod­szor az ÁGOTÁ-t, június 25-étől jú­lius 5-éig. Mintegy százhúsz állami gondozott vett részt, kilenc intézet­ből, az ország különböző tájairól, jórészt azonban az Alföldről. Élet­koruk nyolctól tizennyolc évig ter­jed, de volt köztük egy öt- és egy hatéves gyerek is. A programok le­bonyolítására, a gyerekek felügye­letére negyvenöt munkatárs ügyelt. Az ő számukra egy-két nappal ko­rábban kezdődött a tábor, hogy fel­készíthessék őket nem könnyű munkára. A munkatársak képzése idén ősztől szervezett formában is megindul — mondja Kothencz Já­nos, aki a gondok ellenére tele van tervekkel és bizakodással. A gye­rekotthonok kiábrándítóan rosszak — teszi hozzá —, a vallási kiskö­zösségek pedig nem fogadják be a gyerekeket. Legfeljebb egy-egy hét­végére vállalják, etetik, itatják, ru­házzák őket. De ez kevés. Nekik ar­ra lenne szükségük, hogy együtt velük, legyenek jelen az életükben, hozzanak értük áldozatokat. Erre pedig kevesen hajlandók, s a neve­lőotthonokból is éppen ez az oda­adás hiányzik. Az ÁGOTÁ-ban, — amely ingye­nes tábor — három korosztályra osztották a gyerekeket: 8—12, — 14 és 15—18 évesekre. Ezen belül 20—25 fős kiscsoportokat alakítot­tak ki, négy-öt munkatárs gondjai­ra bízva őket; utóbbiak a szó leg­szorosabb értelmében (étkeztetés, takarítás) kiszolgálták a rájuk bí­zottakat (akik között egyébként ne­hezebb esetek: értelmi fogyatéko­sok, agresszívak, epilepsziások, is voltak) — arra törekedtek, hogy ez a tíz nap legyen feledhetetlen él­mény a számukra. A program aprólékosan kidolgo­zott, pontos napirend szerint zaj­lott. A kézműves foglalkozásoktól az ismerkedési játékokig, a felfede­ző kirándulásoktól a sportdélutá­nokig és strandolásig, az igeliturgi­ától a számháborúig, a „ki mit tud"-tól a gyerekek által előadott színdarabig sok minden szerepelt benne. Egyebek között „komoly" be­szélgetések is, olyan témákról, mint a társadalmi megbecsülés, jövőkép, szerelem, család, a „gyermek öntu­datának felébresztése". Minden má­sodik napon diszkó is volt, felléptek — felkavaróan mélyről szóló saját szerzeményeikkel, gitárral, dobbal kísért dalaikkal — a „Tiszadobi va­gányok", akik emellett cigány népze­nét is szívesen játszottak. A beszélgetések és az élmények nyomán a tavalyi tábor után két ke­resztelőt tartottak. Az idei táborban is volt már négy gyerek, aki jelezte szándékát. A nevelőotthonokba visz­­szatérve azonban fönnáll a veszély, hogy „visszazökkennek" a régi ke­rékvágásba... Hogyan lehetne őket megmente­ni az elkallódástól? János szerint mindehhez az egy­házban is egészen új szemléletre volna szükség. Erősíteni kellene a misszionáló jelleget, s ami szintén elengedhetetlen: területi program­­szervezőkre, több munkatárs bevo­nására lenne szükség (elmesélte, hogyan lettek a hajósi „kocsmacim­borákból" elkötelezett munkatár­sak), esetleg alapítvány bejegyezte­tésére, hogy ez a szép kezdeménye­zés folytatódhasson. És közösséget szeretnének létrehozni azokból, akik a tábor hatására „belelkesül­tek", szívesen dolgoznának tovább az állami gondozottak javára. T. Kovács Péter

Next