Új Ember, 2001 (56. évfolyam, 1/2737-52/2787. szám)

2001-12-23 - 2001-12-30 / 51-52. (2786-2787.) szám

2001. december 23-30.Hitvalyók Aki a „titkosak" közé tartozottA papi hivatás vértanúja Húsz éve halt meg Endrédy Vendel 1950. október 29. „Az esti szürkületben Budapest hatá­rában, a külső Soroksári úton, ahol nincsenek házak és senki se járt arra akkor. Az unoka­öcsémtől jöttem be Pestre. Tit­károm, Losonczi Timót rend­társam vezette a gépkocsit. Egyszerre csak hatalmas autó siklott elénk, mögénk négy­négy ávós kíséretében. Veze­tőjük elfogatási paranccsal lé­pett elém. Mivel láttam, hogy testületileg vonultak ki, meg­kérdeztem: Ki vagyok én? Pontosan megmondta. Nevét eltakarva igazolványát is megmutatta. Titkáromtól el­köszönhetek? — kérdeztem. Ő is velünk jön, felelte, így is történt" — jegyezte fel később Endrédy Vendel ciszterci szerzetes, zirci apát. Az Andrássy út 60-ba vit­ték, ahol rögtön megkezdő­dött kínvallatása, amely aztán nyolc hónapig tartott. Az öt­venhat éves apátot rugdosták, verték, válogatott módon és eszközökkel kínozták, injekci­ókkal fosztották meg akarat­erejétől. A vizsgálati idő nyolc hónapja alatt se könyvet, se írószert nem kapott. Ezért, hogy emlékezetének épségét megőrizze, minden reggel, a nap pontos meghatározása után, sorban elmondta az érettségit tett diákok névsorát. „Minden lelki és idegerőm­mel azon dolgoztam, hogy le­foglaljam magamat pozitív irányban. Minden, ami jó és szép volt az életemben, azt többszörösen átéltem, így duplázódott meg bennem az Isten kegyelme, amely állan­dóan erősített a rabéletben." Amikor a fizikai és pszichi­kai kínzások enyhültek, szá­molni kezdett. A kenyér héjá­ban található faszéndarab­kákkal a körmére írt képlete­ket. „Csodálatosan szép a vi­lág, és csodálatosan szép a matematika, mert az Isten ad­ta, de a legcsodálatosabb az értelmes emberi lélek, ha Is­ten benne él." Miután kegyetlen módsze­reikkel „felkészítették" a tár­t ^--------------------------------------"N A Sopron megyei Fertőendréden született 1895. ja­nuár 19-én, mélyen vallásos családban. A keresztség­­ben a Kálmán nevet kapta. A falusi elemi iskola után Sopronban, majd a győri bencés gimnáziumban tanult, itt érlelődött meg papi hivatása. A Pázmány Péter Tudo­mányegyetemen a hittudománnyal párhuzamosan ma­tematikát és fizikát tanult. Pap és tanár szeretett volna lenni, ezért püspöke engedélyével felvételét kérte a ciszterci rendbe. 1917. augusztus 14-én öltötte magára a novíciusok fehér ruháját, a rendben a Vendel nevet kapta. 1919. december 28-án szentelték pappá, 1922- ben tett ünnepélyes fogadalmat. 1922-ben a rend budai gimnáziumának matematika-fizika szakos tanára, 1938- ban igazgatója lett, 1939-ben zirci apáttá választották. 1950-ben, a szerzetesrendek szétszóratásakor ötszáz szerzetesnővért fogadott be a zirci kolostorba. Úgy gon­doskodott róluk, mint saját rendtársairól. A börtönből 1957-ben súlyos betegen ideiglenesen szabadlábra helyezték, és Pannonhalmára, az idős szerzetesek szociális otthonába internálták, ahol hu­szonnégy évet töltött. 1981. december 29-én halt meg. A zirci apátsági templomban nyugszik, Szent Bernát ol­tára alatt. ______________________________________)­gyalásra, 1951. június 22—28. között megrendezték a Buda­pesti Népbíróság Olti Vilmos vezette külön tanácsa előtt Grósz József és társainak kon­cepciós perét. Endrédy Ven­del a hatodrendű vádlott volt, a vád pedig így hang­zott: hazaárulás, kémkedés, szervezkedés, valutázás. Az ítélet tizennégy esztendei börtön. A tárgyalás után a zirci apát fejére zsákot húztak, beültet­ték egy sötét autóba, és két órán keresztül vitték nagy se­bességgel a Markótól tíz perc­nyire lévő Konti utcai börtön­be, ahol három évet töltött. In­nen 1954. május 14-én átszállí­tották a váci fegyházba. A hi­deg, nyirkos cellában, ahol már a vezetékek is régen tönk­rementek, és csak a poloskák tanyáztak, elfagyott a bal füle, az ujjai a kezén és a lábán. Sú­lyosan megromlott egészségi állapota miatt 1956 márciusá­ban visszakerült Budapestre, a Gyűjtőfogházba. Itt érte el őt is — többi rabtársával együtt — 1956 forradalma. November 1-jén a Forra­dalmi Felszabadító Bizottság a Gyűjtőfogház zárkáit is megnyitotta. Ám a szabadu­ló foglyok között nem volt ott Endrédy Vendel. Mivel „titkos" volt, ezért neve nem szerepelt a nyilvántartásban. Csak a „véletlennek" kö­szönhette, hogy rátaláltak és kiengedték. Csonttá sová­­nyodva, a súlyos vitaminhi­ánytól kihullott fogakkal, farkasvaksággal és szívelég­telenséggel lépett ki a börtön ajtaján az ideiglenes szabad­ságba. Endrédy Vendel zirci apá­tot mint titkos rabot, a rend­szer legelvetemültebb ellen­ségét hat éven keresztül a leg­szigorúbban őrizték. Elzárva mindenkitől, magányosan, embertelen körülmények kö­zött. „Nem adnám oda a hatévi börtönélet szenvedéseit sem­mi földi kincsért. Valami óriá­si értéktöbbletet kaptam. Nem tudok haragudni senki­re bántóim, kínzóim közül. Szeretek értük imádkozni, úgy szívből, igazán. Ott is ta­lálkoztam igazán jó emberek­kel." Őrfi Mária Budapesten, a Ferencvá­rosban született 1907. április 22-én. A budapesti ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségizett 1927-ben. Belé­pett a lazarista rendbe, teoló­giai tanulmányait a rend piliscsabai főiskoláján és Szo­­bon végezte. 1930-ban Buda­pesten szentelték pappá. A fővárosban, majd Piliscsabán segédlelkészi szolgálatot tel- Erdély vértanú papjai Ébner Jenő fesített, majd Szobon lett teo­lógiai tanár és a vidék misz­­sziós lelkipásztora. Észak-Er­­dély visszacsatolását követő­en a kolozsvári írisz-telep plébánosa lett, ő építtette a kerekdombi templomot és paplakot. A háború után is Erdélyben maradt: Csíksze­redán volt kórházlelkész, majd Biharsályi, Bikács, Cséffa, Türkös, később Marosfő plébánosa. Missziós házat építtett a Maros forrá­sánál, onnan látogatta híveit, de őt is sokan keresték a leg­különfélébb lelki problémá­ikkal távoli vidékekről is. Az általa megsegítettek közül voltak, akik meglopták, kira­bolták. 1989. december 26- ára virradóan ismeretlen tet­tesek kirabolták és meggyil­kolták. Uram, az alázatosokon és sokat szenvedőkön keresz­tül ragyogtatod fel és köz­vetíted szeretetedet. A jósá­gos és a börtönökben érted és érettünk megkínzott Vendel apát köz­benjárása által áraszd reánk gyógyító szeretetedet. Vegyük észre, hogy ilyen szent emberekre van szüksége a mai ke­reszténységnek, hogy mi magunk, a ma­gyar nép és a kereszténység megújuljon. A szenvedő Krisztust követő ciszterci apát példás élete által mutasd meg, Iste­nünk, szereteted hatalmát a betegeknek, a kétségbeesetteknek, a hitüket elhagyot­taknak, a magyaroknak és az egész em­beriségnek. Csak így találjuk meg az annyira ke­resett békét. ” (Ima Endrédy Vendel boldoggá avatásáért) Hetven éve született Brenner János Az 1956-os forradalom és szabadságharc véres elfojtása után nemcsak azok szenved­tek megtorlást, akik részt vet­tek a forradalom történései­ben, hanem azok is, akik vi­lágnézetük és ebből fakadó életvitelük alapján szembeke­rültek a párttal és az állam­mal. 1948 nyarán az egyházi iskolák államosításával elkez­dődött a katolikus egyház ül­dözése, a szerzetesrendek szétverése, a papok és világi­ak bántalmazása, börtönbe vetése és meggyilkolása. Ebben a történelmi idő­szakban élt Brenner János, aki gimnazista diák volt az egy­házi iskolák államosításakor, majd 1950 nyarán Zircen érte a szerzetesrendek szétkerge­­tése, 1952-ben pedig Szom­bathelyen élte át az egyház­­megyei szeminárium felosz­latását. Papszentelését köve­tően Szentgotthárd-Rábaket­­helyre került káplánnak a ma­gyar—osztrák határ közelébe, ahol mindössze két és fél évig működött, mert 1957. decem­ber 14-éről 15-ére virradó éj­jel, máig tisztázatlan körül­mények között, ke­gyetlen brutalitással, harminckét késszúrás­sal megölték. Brenner János 1931. december 27-én, Szent János apostol ünnepén született Szombathe­lyen, a család második gyermekeként. A leg­nehezebb időkben, az ötvenes évek elején mindhárom testvér a papi hivatást válasz­totta. Brenner János ta­nulmányait 1938 őszén a szombathelyi püspö­ki elemi iskolában kezdte. Miután a csa­lád Pécsre költözött, az ottani Püspöki Tanító­képző gyakorló iskolá­jában, majd a ciszterci­ek Nagy Lajos Gimnáziumá­ban folytatta és a premontrei rend szombathelyi Szent Nor­bert Gimnáziumban fejezte be tanulmányait. A pécsi cisz­terci gimnázium szelleme és a tanárokkal való bensőséges kapcsolata érlelte meg Brenner János döntését, hogy bátyját követve a ciszterci rendbe lépjen. A novíciusok fehér ruháját magára öltve az Anasztáz rendi nevet választotta. A szerzetesrende­ket azonban föloszlatták, a rendtagokat elhurcolták, in­ternálták, szétszórták. Brenner János Anasztáz az 1950/51-es tanévet a Buda­pesti Hittudományi Akadé­mia civil hallgatójaként vé­gezte. A tanév befejeztével Kovács Sándor szombathelyi püspöknél felvételét kérte, aki örömmel fogadta. Az egy­házmegyei szeminárium fel­oszlatása után a győri papnevelde falai között fejez­te be tanulmányait. Kovács Sándor püspök szentelte pap­pá 1955. június 19-én, a szom­bathelyi székesegyházban. Papi életére választott jel­mondata: „Az Istent szeretők­nek minden a javukra válik." Lelki naplójából is eleven ki­világlik hivatástudata: „Szí­vem legnagyobb hálájával kö­szönöm meg neked azt az igen-igen nagy kegyelmet, hogy szolgálatodra rendeltél. Add, hogy életem méltó le­gyen hivatásomhoz, hogy szent lehessek, mert én min­dent egyszerre és fenntartás nélkül akarok neked adni." Az újmisés 1955 őszén fog­lalta el első és egyben utolsó kápláni helyét Rábakethe­lyen. A kommunista hatalom rossz szemmel nézte, ha egy pap a fiatalokkal foglalkozik. János atyának is ez volt az egyik bűne. Hittanosai, mi­­nistránsai elmondták, milyen aktív munkát végzett körük­ben: nemcsak hittanórát tar­tott számukra, hanem játszott és sportolt is velük. Feladatai­ra lelkiismeretesen készült, munkáját szívvel-lélekkel vé­gezte. Az állami egyházügyi megbízott el akarta helyeztet­ni az ifjú papot, a káplán azonban — főpásztora egyet­értésével — szívesen maradt állomáshelyén. János atya tisztában volt azzal, hogy a papi hivatás gyakorlása eb­ben az időben embert próbáló vállalkozás. Amikor a szerze­tesrendeket szétverték, lelki naplójában ezt írta: „Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyez­tem... Tudom azt, hogy tiei­det nem kíméled a szenvedés­től, mert mérhetetlen hasznuk van belőle." Az egyik legsötétebb téli éjszakán, december 14-éről 15-ére virradóra betegellátás címén csalták ki a rábaket­­helyi plébániáról. Magához vette az oltáriszentséget, és a dombtetőn keresztül vezető úton megindult kísérőjével a beteghez. Az erdő szélén már várták gyilkosai, akik rátá­madtak, és kegyetlen brutali­tással harminckét késszúrás­sal megölték. A faluban kiál­tásokat hallottak: „Vigyázza­tok, arra fut...!" „Ne bántsa­tok!", „Istenem, segíts!" Hivatása teljesítése közben érte a gyilkosság. Brenner Já­nos atya halálával is prédi­kált. Úgy halt meg, hogy ke­zével takarta-védte az oltári­szentséget. A rorátéra hívó harangszó Brenner János káplán lélekharangja volt a rábakethelyi templom­­toronyban. A nyomozás csak fél nap múlva indult meg, s nem vett figyelembe nyilvánvaló bizonyíté­kokat. A vizsgálatot azok az ÁVH-sok vé­gezték, akik hírhedtté tették magukat a Szombathelyi Egyház­megye papjainak éjsza­kai zaklatásaival. A nyomozás során több embert meghurcoltak, megfélemlítettek. A gyilkosok személyét máig titok fedi. Brenner János vértanú­­ságáról nem volt sza­bad beszélni, képeit el­kobozták, és levetették a győ­ri szeminárium faláról. A hi­vatása teljesítése közben meg­halt papot főpásztora, Kovács Sándor püspök temette el 1957. december 18-án a szaléziek szombathelyi Szent Quirin-templomának kriptá­jában. 1992. december 12-én em­lékkeresztet állítottak halálá­nak helyén. Konkoly István püspök 1996. augusztus 24-én szentelte fel az emlékkápol­nát a vértanú szenvedésének útján, ahol azóta az Istent, az egyházat és hazánkat szerető keresztény családokért, vala­mint új papi és szerzetesi hi­vatásokért imádkoznak. Az emlékkápolna az egyházme­gye papjainak és híveinek za­rándokhelyévé vált. 1999. ok­tóber 3-án Konkoly István püspök az emlékkápolnánál tartott szentmisében bejelen­tette, hogy Brenner János bol­doggá avatási eljárása meg­kezdődött. December 27-én lett volna hetvenéves. Perger Gyula A szülők három későbbi pap fiukkal, (baloldalt Brenner János) János atya Brenner János édesanyja — aki három papot nevelt az egyház, a hívek szolgálatára — éppen tíz éve, 1991. december 24-én, Szenteste halt meg. Fia vértanúhalálát Isten kifürkészhetetlen akaratát elfogadva vette tudomásul. Haláláig hű maradt hité­hez, napi áldozó volt, és két pap fiát szolgálva maga is Isten szolgálója volt. És nemcsak pap fiai fölött „anyáskodott”, hanem minden odalátogató pap és ismerős élvezhette szíves vendéglátását. Az édesanya fia halála után harmincegy karácsonyt töltött sírva és imádkozva egy szál gyertya mellett, amelyet karácsonyfaággal díszített. Bukits Miklósné

Next