Új Ember, 2001 (56. évfolyam, 1/2737-52/2787. szám)
2001-12-23 - 2001-12-30 / 51-52. (2786-2787.) szám
2001. december 23-30.Hitvalyók Aki a „titkosak" közé tartozottA papi hivatás vértanúja Húsz éve halt meg Endrédy Vendel 1950. október 29. „Az esti szürkületben Budapest határában, a külső Soroksári úton, ahol nincsenek házak és senki se járt arra akkor. Az unokaöcsémtől jöttem be Pestre. Titkárom, Losonczi Timót rendtársam vezette a gépkocsit. Egyszerre csak hatalmas autó siklott elénk, mögénk négynégy ávós kíséretében. Vezetőjük elfogatási paranccsal lépett elém. Mivel láttam, hogy testületileg vonultak ki, megkérdeztem: Ki vagyok én? Pontosan megmondta. Nevét eltakarva igazolványát is megmutatta. Titkáromtól elköszönhetek? — kérdeztem. Ő is velünk jön, felelte, így is történt" — jegyezte fel később Endrédy Vendel ciszterci szerzetes, zirci apát. Az Andrássy út 60-ba vitték, ahol rögtön megkezdődött kínvallatása, amely aztán nyolc hónapig tartott. Az ötvenhat éves apátot rugdosták, verték, válogatott módon és eszközökkel kínozták, injekciókkal fosztották meg akaraterejétől. A vizsgálati idő nyolc hónapja alatt se könyvet, se írószert nem kapott. Ezért, hogy emlékezetének épségét megőrizze, minden reggel, a nap pontos meghatározása után, sorban elmondta az érettségit tett diákok névsorát. „Minden lelki és idegerőmmel azon dolgoztam, hogy lefoglaljam magamat pozitív irányban. Minden, ami jó és szép volt az életemben, azt többszörösen átéltem, így duplázódott meg bennem az Isten kegyelme, amely állandóan erősített a rabéletben." Amikor a fizikai és pszichikai kínzások enyhültek, számolni kezdett. A kenyér héjában található faszéndarabkákkal a körmére írt képleteket. „Csodálatosan szép a világ, és csodálatosan szép a matematika, mert az Isten adta, de a legcsodálatosabb az értelmes emberi lélek, ha Isten benne él." Miután kegyetlen módszereikkel „felkészítették" a tárt ^--------------------------------------"N A Sopron megyei Fertőendréden született 1895. január 19-én, mélyen vallásos családban. A keresztségben a Kálmán nevet kapta. A falusi elemi iskola után Sopronban, majd a győri bencés gimnáziumban tanult, itt érlelődött meg papi hivatása. A Pázmány Péter Tudományegyetemen a hittudománnyal párhuzamosan matematikát és fizikát tanult. Pap és tanár szeretett volna lenni, ezért püspöke engedélyével felvételét kérte a ciszterci rendbe. 1917. augusztus 14-én öltötte magára a novíciusok fehér ruháját, a rendben a Vendel nevet kapta. 1919. december 28-án szentelték pappá, 1922- ben tett ünnepélyes fogadalmat. 1922-ben a rend budai gimnáziumának matematika-fizika szakos tanára, 1938- ban igazgatója lett, 1939-ben zirci apáttá választották. 1950-ben, a szerzetesrendek szétszóratásakor ötszáz szerzetesnővért fogadott be a zirci kolostorba. Úgy gondoskodott róluk, mint saját rendtársairól. A börtönből 1957-ben súlyos betegen ideiglenesen szabadlábra helyezték, és Pannonhalmára, az idős szerzetesek szociális otthonába internálták, ahol huszonnégy évet töltött. 1981. december 29-én halt meg. A zirci apátsági templomban nyugszik, Szent Bernát oltára alatt. ______________________________________)gyalásra, 1951. június 22—28. között megrendezték a Budapesti Népbíróság Olti Vilmos vezette külön tanácsa előtt Grósz József és társainak koncepciós perét. Endrédy Vendel a hatodrendű vádlott volt, a vád pedig így hangzott: hazaárulás, kémkedés, szervezkedés, valutázás. Az ítélet tizennégy esztendei börtön. A tárgyalás után a zirci apát fejére zsákot húztak, beültették egy sötét autóba, és két órán keresztül vitték nagy sebességgel a Markótól tíz percnyire lévő Konti utcai börtönbe, ahol három évet töltött. Innen 1954. május 14-én átszállították a váci fegyházba. A hideg, nyirkos cellában, ahol már a vezetékek is régen tönkrementek, és csak a poloskák tanyáztak, elfagyott a bal füle, az ujjai a kezén és a lábán. Súlyosan megromlott egészségi állapota miatt 1956 márciusában visszakerült Budapestre, a Gyűjtőfogházba. Itt érte el őt is — többi rabtársával együtt — 1956 forradalma. November 1-jén a Forradalmi Felszabadító Bizottság a Gyűjtőfogház zárkáit is megnyitotta. Ám a szabaduló foglyok között nem volt ott Endrédy Vendel. Mivel „titkos" volt, ezért neve nem szerepelt a nyilvántartásban. Csak a „véletlennek" köszönhette, hogy rátaláltak és kiengedték. Csonttá soványodva, a súlyos vitaminhiánytól kihullott fogakkal, farkasvaksággal és szívelégtelenséggel lépett ki a börtön ajtaján az ideiglenes szabadságba. Endrédy Vendel zirci apátot mint titkos rabot, a rendszer legelvetemültebb ellenségét hat éven keresztül a legszigorúbban őrizték. Elzárva mindenkitől, magányosan, embertelen körülmények között. „Nem adnám oda a hatévi börtönélet szenvedéseit semmi földi kincsért. Valami óriási értéktöbbletet kaptam. Nem tudok haragudni senkire bántóim, kínzóim közül. Szeretek értük imádkozni, úgy szívből, igazán. Ott is találkoztam igazán jó emberekkel." Őrfi Mária Budapesten, a Ferencvárosban született 1907. április 22-én. A budapesti ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségizett 1927-ben. Belépett a lazarista rendbe, teológiai tanulmányait a rend piliscsabai főiskoláján és Szobon végezte. 1930-ban Budapesten szentelték pappá. A fővárosban, majd Piliscsabán segédlelkészi szolgálatot tel- Erdély vértanú papjai Ébner Jenő fesített, majd Szobon lett teológiai tanár és a vidék miszsziós lelkipásztora. Észak-Erdély visszacsatolását követően a kolozsvári írisz-telep plébánosa lett, ő építtette a kerekdombi templomot és paplakot. A háború után is Erdélyben maradt: Csíkszeredán volt kórházlelkész, majd Biharsályi, Bikács, Cséffa, Türkös, később Marosfő plébánosa. Missziós házat építtett a Maros forrásánál, onnan látogatta híveit, de őt is sokan keresték a legkülönfélébb lelki problémáikkal távoli vidékekről is. Az általa megsegítettek közül voltak, akik meglopták, kirabolták. 1989. december 26- ára virradóan ismeretlen tettesek kirabolták és meggyilkolták. Uram, az alázatosokon és sokat szenvedőkön keresztül ragyogtatod fel és közvetíted szeretetedet. A jóságos és a börtönökben érted és érettünk megkínzott Vendel apát közbenjárása által áraszd reánk gyógyító szeretetedet. Vegyük észre, hogy ilyen szent emberekre van szüksége a mai kereszténységnek, hogy mi magunk, a magyar nép és a kereszténység megújuljon. A szenvedő Krisztust követő ciszterci apát példás élete által mutasd meg, Istenünk, szereteted hatalmát a betegeknek, a kétségbeesetteknek, a hitüket elhagyottaknak, a magyaroknak és az egész emberiségnek. Csak így találjuk meg az annyira keresett békét. ” (Ima Endrédy Vendel boldoggá avatásáért) Hetven éve született Brenner János Az 1956-os forradalom és szabadságharc véres elfojtása után nemcsak azok szenvedtek megtorlást, akik részt vettek a forradalom történéseiben, hanem azok is, akik világnézetük és ebből fakadó életvitelük alapján szembekerültek a párttal és az állammal. 1948 nyarán az egyházi iskolák államosításával elkezdődött a katolikus egyház üldözése, a szerzetesrendek szétverése, a papok és világiak bántalmazása, börtönbe vetése és meggyilkolása. Ebben a történelmi időszakban élt Brenner János, aki gimnazista diák volt az egyházi iskolák államosításakor, majd 1950 nyarán Zircen érte a szerzetesrendek szétkergetése, 1952-ben pedig Szombathelyen élte át az egyházmegyei szeminárium feloszlatását. Papszentelését követően Szentgotthárd-Rábakethelyre került káplánnak a magyar—osztrák határ közelébe, ahol mindössze két és fél évig működött, mert 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjel, máig tisztázatlan körülmények között, kegyetlen brutalitással, harminckét késszúrással megölték. Brenner János 1931. december 27-én, Szent János apostol ünnepén született Szombathelyen, a család második gyermekeként. A legnehezebb időkben, az ötvenes évek elején mindhárom testvér a papi hivatást választotta. Brenner János tanulmányait 1938 őszén a szombathelyi püspöki elemi iskolában kezdte. Miután a család Pécsre költözött, az ottani Püspöki Tanítóképző gyakorló iskolájában, majd a ciszterciek Nagy Lajos Gimnáziumában folytatta és a premontrei rend szombathelyi Szent Norbert Gimnáziumban fejezte be tanulmányait. A pécsi ciszterci gimnázium szelleme és a tanárokkal való bensőséges kapcsolata érlelte meg Brenner János döntését, hogy bátyját követve a ciszterci rendbe lépjen. A novíciusok fehér ruháját magára öltve az Anasztáz rendi nevet választotta. A szerzetesrendeket azonban föloszlatták, a rendtagokat elhurcolták, internálták, szétszórták. Brenner János Anasztáz az 1950/51-es tanévet a Budapesti Hittudományi Akadémia civil hallgatójaként végezte. A tanév befejeztével Kovács Sándor szombathelyi püspöknél felvételét kérte, aki örömmel fogadta. Az egyházmegyei szeminárium feloszlatása után a győri papnevelde falai között fejezte be tanulmányait. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én, a szombathelyi székesegyházban. Papi életére választott jelmondata: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik." Lelki naplójából is eleven kiviláglik hivatástudata: „Szívem legnagyobb hálájával köszönöm meg neked azt az igen-igen nagy kegyelmet, hogy szolgálatodra rendeltél. Add, hogy életem méltó legyen hivatásomhoz, hogy szent lehessek, mert én mindent egyszerre és fenntartás nélkül akarok neked adni." Az újmisés 1955 őszén foglalta el első és egyben utolsó kápláni helyét Rábakethelyen. A kommunista hatalom rossz szemmel nézte, ha egy pap a fiatalokkal foglalkozik. János atyának is ez volt az egyik bűne. Hittanosai, ministránsai elmondták, milyen aktív munkát végzett körükben: nemcsak hittanórát tartott számukra, hanem játszott és sportolt is velük. Feladataira lelkiismeretesen készült, munkáját szívvel-lélekkel végezte. Az állami egyházügyi megbízott el akarta helyeztetni az ifjú papot, a káplán azonban — főpásztora egyetértésével — szívesen maradt állomáshelyén. János atya tisztában volt azzal, hogy a papi hivatás gyakorlása ebben az időben embert próbáló vállalkozás. Amikor a szerzetesrendeket szétverték, lelki naplójában ezt írta: „Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem... Tudom azt, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle." Az egyik legsötétebb téli éjszakán, december 14-éről 15-ére virradóra betegellátás címén csalták ki a rábakethelyi plébániáról. Magához vette az oltáriszentséget, és a dombtetőn keresztül vezető úton megindult kísérőjével a beteghez. Az erdő szélén már várták gyilkosai, akik rátámadtak, és kegyetlen brutalitással harminckét késszúrással megölték. A faluban kiáltásokat hallottak: „Vigyázzatok, arra fut...!" „Ne bántsatok!", „Istenem, segíts!" Hivatása teljesítése közben érte a gyilkosság. Brenner János atya halálával is prédikált. Úgy halt meg, hogy kezével takarta-védte az oltáriszentséget. A rorátéra hívó harangszó Brenner János káplán lélekharangja volt a rábakethelyi templomtoronyban. A nyomozás csak fél nap múlva indult meg, s nem vett figyelembe nyilvánvaló bizonyítékokat. A vizsgálatot azok az ÁVH-sok végezték, akik hírhedtté tették magukat a Szombathelyi Egyházmegye papjainak éjszakai zaklatásaival. A nyomozás során több embert meghurcoltak, megfélemlítettek. A gyilkosok személyét máig titok fedi. Brenner János vértanúságáról nem volt szabad beszélni, képeit elkobozták, és levetették a győri szeminárium faláról. A hivatása teljesítése közben meghalt papot főpásztora, Kovács Sándor püspök temette el 1957. december 18-án a szaléziek szombathelyi Szent Quirin-templomának kriptájában. 1992. december 12-én emlékkeresztet állítottak halálának helyén. Konkoly István püspök 1996. augusztus 24-én szentelte fel az emlékkápolnát a vértanú szenvedésének útján, ahol azóta az Istent, az egyházat és hazánkat szerető keresztény családokért, valamint új papi és szerzetesi hivatásokért imádkoznak. Az emlékkápolna az egyházmegye papjainak és híveinek zarándokhelyévé vált. 1999. október 3-án Konkoly István püspök az emlékkápolnánál tartott szentmisében bejelentette, hogy Brenner János boldoggá avatási eljárása megkezdődött. December 27-én lett volna hetvenéves. Perger Gyula A szülők három későbbi pap fiukkal, (baloldalt Brenner János) János atya Brenner János édesanyja — aki három papot nevelt az egyház, a hívek szolgálatára — éppen tíz éve, 1991. december 24-én, Szenteste halt meg. Fia vértanúhalálát Isten kifürkészhetetlen akaratát elfogadva vette tudomásul. Haláláig hű maradt hitéhez, napi áldozó volt, és két pap fiát szolgálva maga is Isten szolgálója volt. És nemcsak pap fiai fölött „anyáskodott”, hanem minden odalátogató pap és ismerős élvezhette szíves vendéglátását. Az édesanya fia halála után harmincegy karácsonyt töltött sírva és imádkozva egy szál gyertya mellett, amelyet karácsonyfaággal díszített. Bukits Miklósné