Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)
2003-11-09 / 45. (2883.) szám
Aki az örökséget továbbviszi Beszélgetés Nirmala nővérrel, a Szeretet Misszionáriusainak elöljárójával „1958 márciusát írtuk. Bekopogtam, és egy nővér jött ajtót nyitni. Azt mondtam, hogy Teréz anyával szeretnék beszélni. Ő kijött, ugyanezen az ajtón. Ránéztem, és az első, ami megérintett, a pillantása volt. Amikor rátekintettem, azt gondoltam: ez az ember már nem is a földhöz tartozik, hanem az éghez." Negyvenöt év telt el azóta, de erre a tekintetre a nepáli származású Nirmala Joshi nővér — Teréz anya utóda a szerzetesközösség élén — úgy emlékszik, mintha ma történt volna. A fiatal hindu leány azért kopogott ezen az ajtón, hogy választ találjon arra, miként lehet Jézust megismerni. Nirmala nővér! Mit jelentett az Ön számára Teréz anya boldoggá avatása? — Bizonyosságot, hogy a Teréz anya által végigélt élet nemcsak Istennek kedves, hanem alkalmas arra is, hogy őt immár a boldogok oltárán tiszteljük. Azonkívül mindannyiunk számára fontos üzenetet is, amint Teréz anyánk, úgy mi, nővérek is szentek lehetünk. Mindenki szent lehet. Van valaki, akire föltekinthetünk, akinek az életét és az erényeit méltóan követhetjük. Teréz anya a szegények ügyvédjének nevezte el Önt, mivel szerzetesként jogi doktorátust is szerzett... — Első fogadalmaimat követően Teréz anya előírta számomra, hogy szerezzem meg a jogi diplomát. Doktoráltam, de soha nem praktizáltam. Egy nap azt kérdeztem tőle, miért kellett nekem jogot tanulnom? A válasza ez volt: te korábban jogot szerettél volna tanulni, de eljöttél ide, és lemondtál tanulmányaidról, ezért tehát most valamit viszszaadok neked abból, amiről lemondtál. És hozzátette: te már gyakoroltad a törvényt, amit tanultál, de nem az emberek bíróságain, hanem Isten és az Ég legfőbb bírósága előtt, amikor a legfőbb törvényt alkalmaztad, vagyis a szeretetet, Így, amikor a legszegényebbek ügyeit véded az Úr mellett, akkor már a törvényt alkalmazod. Ön a Kongregáció kontemplatív ágát vezeti. Tapasztalata szerint mi a különbség szemlélődés és tevékenység között? — A tevékenység a szemlélődés gyümölcse. Amikor az Úrral egyesülünk az elmélkedésben, akkor egy olyan fényt, egy olyan szeretetet kapunk, amelyre szükségünk van, és amelyet később mások szolgálatában alkalmazni tudunk. Mi maradt meg emlékezetében Teréz anya életének utolsó pillanataiból? — Amikor Teréz anya az ágyon küzdött a halállal, akkor beléptem a szobájába, és ezt mondta: nem tudok lélegezni. Ekkor segítségért kiáltottam. Jöttek a többiek. Teréz anya rám tekintett, valami olyan tekintettel, mintha azt mondta volna: ments meg engem! Akkor arra gondoltam: az első, ami megérintett engem, amikor őt megismertem, a pillantása volt, és most ismét... Ez volt az utolsó pillanat, amikor ő még élt, és a tekintetünk találkozott egymással. A temetés napjának milyen különleges eseményét tudná felidézni? — Nem egy részletet, hanem az egészet. A legkülönfélébb népek és kultúrák képviselőit vonzotta oda... Ő meghalt, de annál inkább élt! Mert összegyűjtötte ezeket a személyeket. Ez nagyon szép volt. Nagyon meglepett engem azon a napon Kalkutta népe. A tömeg csak jött, csak jött .. És amikor a végén visszatértünk az anyaházunkhoz, a tömeg, amely a temetési menetet kísérte, állandóan azt kiáltotta: „Teréz anya! Légy halhatatlan!" Ezt soha nem felejtem el. Ez nagyon megérintett engem. A kongregáció vezetésére Teréz anya adott az Ön számára valamilyen tanácsot? — Semmi különöset. A tanácsa mindig az volt: tápláljátok az Istennel való kapcsolatot, mozdítsátok elő saját életszentségeteket, és szeressétek egymást kölcsönösen. Ön még Teréz anya életében átvette a kongregáció vezetését. Mi a különbség az akkori és a mostani helyzet között? — Természetesen ha Teréz anya még fizikailag is velünk volna, sokkal könnyebb lenne, mert mindig számíthatnék rá. Ugyanakkor, bár nincs fizikailag jelen, mindannyiunknak az a meggyőződése, hogy ő mégis közöttünk van. Továbbra is fordulhatunk hozzá, kérhetjük a segítségét problémáink megoldására. Egy bizonyos értelemben most sokkal inkább tud segíteni, mint korábban... Teréz anya azt mondta, hogy az Evangélium a kezünkben van. Mit akart ezzel kifejezni? — Ő szent volt, és azt akarta, hogy mindannyian szentek legyünk. Ezért ezt mondta: el kell köteleznetek magatokat a megszentelődésben Isten szeretetével és Isten segítségével. Állandóan ezt ismételte, a szavakat pedig a kéz öt ujjához hasonlította: akarok — Isten — áldásával — szent — lenni. És a mód ehhez a szentté váláshoz — Isten válaszaként — a másik kéz ujjait sorra véve: Te — ezt — már — megtetted — nekem. A két kéznek az összefonódásával, mondta Teréz anya, érhetjük el az életszentséget. Vagyis a felebarát iránti szeretet és az imádság által. (Az olasz Avvenire című lap 2003. X. 26-i számából) Fordította: Kránitz Mihály, a PPKR rektorhelyettese Nirmala nővér 1934-ben, Ranchiban született, ahová Nepálból származó szülei menekültek. Családja a brahmanok családjához tartozott. Huszonnégy évesen döntötte el, hogy a hinduizmusból áttér a keresztény hitre, és belép Teréz anya nővérei közé. Ő a Szeretet Misszionáriusai első nővéreinek egyike volt. Teréz anya rábízta Panamában a rend külföldi házának irányítását. Majd később Európában és Washingtonban más házakat is. Amikor 1976-ban Teréz anya megalapította a rend szemlélődő ágát a nővérek számára, Nirmala nővért kérte meg ennek irányítására. Végül 1997 márciusában, hat hónappal az alapító halála előtt átvette Teréz anyától a Szeretet Misszionáriusainak vezetését. Fórum 2003. november 9. Vértanú magyar papok a XX. században A hitükért életüket áldozó vértanúk közt meg kell emlékeznünk a különböző körülmények között meggyilkolt papokról. Tudnunk kell azonban, hogy a papok vagy szerzetesek meggyilkolása nagyobb feltűnést keltett, így erről több adatunk maradt, bár ezekről a szörnyűségekről sincs teljes áttekintésünk. Lényegesen kevesebbet tudunk viszont azokról a keresztény világiakról, akiket hitvalló magatartásuk miatt ugyancsak üldöztek, s akik közül többen haltak meg börtönökben, internálótáborokban. Amint láttuk a korábbi írásokban, sokan a mai napig félnek beszélni rokonságuknak a kommunizmus alatt elszenvedett üldöztetéséről, haláláról... 1945—54 közt „Ha annak okát kérdezzük, miért is gyilkoltak meg egyegy papot, nem mindig tudjuk a pontos okot — csupán nagy vonalakban a gyilkosság motívumait vagyunk képesek meghatározni" — írta Szántó Konrád ferences szerzetes, egyháztörténész (Meggyilkolt katolikus papok kálváriája — Mécses, 1991). Legalább röviden emlékezzünk a meggyilkolt papokra. Miksa Pál (1883—1945), gyömrői plébános. — 1945- ben egy helyi kommunista „különítmény" (bár nem a legfelsőbb kommunista vezetés engedélyével, de — okiratokkal igazolhatóan — tudtával) elfogta a környék földbirtokosait, jegyzőit, tisztviselőit és papjait, köztük a református lelkészt és Mikla Pál katolikus plébánost. Körülbelül húsz embert — bármiféle vád vagy ítélet nélkül — összevertek, majd agyonlőttek. A holttesteket az erdőszélen elásták. Gyömrőn emléktáblát állítottak nekik. 1949 és 1953 között tíz olyan papról tudunk, akiket ekkor tartóztattak le, s 1954-ig a börtönökben vagy a kínzások hatására haltak meg. Üldöztetésük oka: részben a marxista szocializmussal, illetve a békepapi mozgalommal szembeni magatartásuk vagy az ifjúsággal való foglalkozás. Másokat egyszerűen egy kommunista csoport antiklerikalizmusa vagy személyes bosszúja miatt öltek meg (amint ez történt Miksa Pál és társai esetében is). Széll Kálmán váci kanonoknak azért kellett meghalnia, mert végrehajtotta püspöke rendelkezését, amely az államnak nem tetszett. Pétery József püspök az első békegyűlés meghirdetésekor megtiltotta papjainak, hogy azon részt vegyenek, mert ez az embertelen és istentelen rendszer legalizálását jelenthetné. Miután egyesek mégis elmentek a gyűlésre, a püspök három udvari papját — Széll Kálmánt, Brusznyay Józsefet és Oetter Györgyöt — megbízta, hogy hallgassák ki őket. A hatalom mindhármukat letartóztatta. Széll Kálmán a munkatáborban meghalt. Az ávó két alkalommal a püspöknél is házkutatást tartott, magukkal vittek számos iratot és a hivatali pecsétet is. Pétery püspököt ruhátlanul a falhoz állították, és négy órán át úgy hallgatták ki. Freesz József herminamezői káplán a munkások apostola volt, és egyházi környezetében is sürgette a velük való foglalkozás fontosságát. Ezért rendszeresen beidézték az Andrássy út 60-ba. Egyik kihallgatása és megkínzása alkalmával szétverték a veséjét. Ebbe halt bele 1951-ben. Jakab Benjamin jezsuita a kistarcsai internálótáborban halt meg. Ács Ferenc pálos szerzetes szökést kísérelt meg az internálásból, s eközben lelőtték. Gáspár Gusztáv kiváló pesti hitoktató az internálásból kiszabadulása után Bécsbe menekült. A kommunista vezetés olyan veszélyesnek tartotta személyét, hogy ügynököt küldtek utána, aki a bécsi amerikai zónából átcsalta őt az orosz zónába. Ott elfogták és újra elítélték. A váci börtönben halt meg. Papp József Kelemen , a ciszterci rend bajai gimnáziumában volt tanár. Diákjai közül többen keresztény egyesületet alakítottak. Az egyesület világi vezetőit kivégezték, Papp atyát mint bűnrészest börtönre ítélték, s ott halt meg 1953-ban. Steurer József mosoni plébános (1891—1954), híveit szerető lelkipásztor volt, úgy ismerték, mint aki mindenkinek mindene volt. A kommunisták figyelmeztették, hogy tűnjön el a községből, mert útjukban van (túl sokan szeretik őt). Mivel nem hagyta magára híveit, a rendőrség ismételten zaklatta, fenyegette. Letartóztatták, 1954. január 7- én meghalt a budapesti rabkórházban. A rákoskeresztúri köztemetőben fekszik a 307- es parcellában. 1957—1961 áldozatai A szabadságharc leverése után a forradalom alatt kiszabadult papok jelentős részét, ha elérték őket, visszavitték a börtönökbe. Májusban a központi szeminárium tíz növendékét is elhurcolták azzal a váddal, hogy bírálták a rendszert. Turchányi Albert Egont, akit Mindszenty bíboros 1956-ban titkárává választott, a szabadságharc bukása után letartóztatták, és életfogytiglani börtönre ítélték. Turchányi és társai ellen koncepciós pert rendeztek, amelynek vádlottai közt több pap és kispap szerepelt „ellenforradalmi tevékenység" vádjával. Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébános buzgó lelkipásztor volt, hittanosai, hívei nagyon szerették. A szószékről esetenként szókimondóan tiltakozott az országot és az egyházat ért támadások miatt. A környékbeli kommunista funkcionáriusok ezt nem nézték jó szemmel. Hitoktatásból hazafelé tartva ávósok rohanták meg, összeverték, majd tarkón lőtték és a Tiszába dobták. A folyóparton találták meg kerékpárját, szentolvasóját, vérnyomok között. Holttestét a Tiszából halászták ki, jól láthatóak voltak rajta a kínzás nyomai: a sebek és a kivert fogak helye. Brenner János szintén buzgó káplán volt, akit hívei nagyon szerettek. Az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottja felszólította a püspököt, hogy helyezze el a káplánt, mert zavart okoz a faluban. A püspök kiszállt a plébániára, de csak a káplán dicséretes magatartásáról hallott. Amikor nem helyezte el, az ÁEH-megbízott megjegyezte: „Lássák a következményeket!" A karácsony előtti gyónások idején késő este beteghez hívták a fiatal papot. Elindult, a betegek szentségeivel. A közelben levők segélykiáltásokat hallottak. De a korabeli közbiztonság általában olyan rossz volt, hogy senki sem mert a kiáltozó segítségére sietni. Csak amikor minden elcsendesedett, akkor merészkedtek oda. Vérben találták az atyát, harminckét késszúrással végeztek vele. A jelek azt igazolják, hogy a falu párttitkára szervezte a káplán beteghez hívását. Bár az országos visszhangra tekintettel néhány személyt letartóztattak, mégis egyértelműen megmutatkozott az eset eltussolásának szándéka. Brenner János ismerősei, fennmaradt írásai tanúskodnak mélységes hitéről, Istennek átadott életéről. Boldoggá avatási ügye elindult. Kovács Ferenc (1932—1958) gencsapáti káplánt nagyon szerették a hívek, különösen a fiatalok. A mindössze három éve felszentelt papot az ÁVH emberei emiatt többször fenyegették, majd egy kihallgatáson úgy megverték, hogy sérüléseibe a kórházban belehalt. Ezt akkoriban — a rendőrség fenyegető tilalma miatt — nem volt szabad nyilvánosságra hozni, csak 1990 után vallhatták be azok, akik ismerték a történteket. Erről vallott Márfi Gyula akkori püspöki irodaigazgató, a jelenlegi veszprémi érsek, Somogyvári Béla Hetény ferences szerzetes többszöri börtönbüntetés után Szentendrén lett a fiatalok szeretett hittanára. Ekkor az ÁVO ismét zaklatni kezdte. Verések, vallatások következtek 1961 tavaszától az Andrássy úton. Az egyik kihallgatás után a rendőrség hazáig szállította. Távozásuk után Hetény atyát szobájának kilincsén felakasztva találták... Tomka Ferenc Brenner János