Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)
2009-10-18 / 42. (3192.) szám
2009. október 18.2 Úrítete•Lelkiség SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT A szolgálat királyi útja Missziós vasárnap Evangéliumi szakaszunk a jézusi identitás egyik alaptulajdonságát fogalmazza meg: a szolgálat fontosságát. Itt nem pusztán egy szép ideálról van szó, hanem radikális állásfoglalásról, követelményről. „Az Emberfia nem azért jött..." - ez a jézusi megfogalmazás jól körülírható távlatba helyezi a szolgálat gondolatát. Az Emberfia egyike Jézus felségcímeinek, vagyis azoknak a kifejezéseknek, amelyekkel a Szentírás a Megváltót megnevezi. Gyökerei visszanyúlnak az Ószövetség idejére. Bár ez a kifejezés (barnás, ember fia) eredetileg általános értelemben az embert (például Zsolt 8,5), vagy egy konkrét embert (lásd Ez 2,1) jelölt, a későbbiekben mégis egy kivételes messiási jelentést öltött magára Dániel könyvében, ahol ezt olvassuk: „Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia." A mondatot érthetjük úgy is, hogy egy emberszerű valaki érkezik a felhőkön, ám már Jézus korában is egyértelműen a Messiás felbukkanásának leírását fedezték fel ezekben a szavakban, különös tekintettel arra, hogy a prófétai szöveg így folytatódik: „Amikor az Ősöreghez ért, a színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe." A Messiás tehát, aki mint Emberfia érkezik az ég felhőiben, a végső és minden ellenkezést letörő hatalom hordozója, „az Urak Ura és a Királyok Királya" (Jel 17,14). Amikor tehát Jézus az Emberfia címet a szolgálat gondolatához kapcsolja, szakít azokkal az elképzelésekkel, amelyeket a korabeli zsidóság messiásvárása megfogalmazott. Ők olyan megváltót vártak, aki hatalommal érkezik, hogy „minden nép, nemzet és nyelv neki szolgáljon". Ehelyett Jézus Krisztusban olyan megváltó érkezett, aki „nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért". Ez az evangélium új világrendje, a megváltott emberiség alaptörvénye. A bűnös emberiség rendjét az elnyomó hatalom, az uralom mint hódoltatás, a királyság mint a másik letörése, valamint a szenvedéssel teli szolgálat jellemzi. A Krisztusban elérkező megváltás új teremtést ígér, új, evangéliumi emberséget tár fel előttünk, és kinyilatkoztatja „az ember előtt az embert", ahogy a II. vatikáni zsinat fogalmazott (Gaudium et spes, 22. fejezet). Az Emberfia meggyógyítja az emberek fiait, hogy ne uralkodni akarjanak, hanem szolgálni, mert ez Krisztus királyi útja. Török Csaba J ézusnak egyáltalán nincs szüksége a műveinkre, egyes-egyedül a szeretetünkre. A szeretet mindenre képes. Még a legnehezebb dolgok sem tűnnek számára nehéznek. (Lisieux-i Szent Teréz, a misszió főpatrónája) A. hét liturgiája - év OKTÓBER 18., ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP - Missziós vasárnap (Szent Lukács evangélista, Jusztusz) - íz 53,10-11 (A Megváltó szenvedéseinek gyümölcse az üdvözültek nagy száma.) - Zsid 4,14-16 (Járuljunk bizalommal a kegyelmet adó Istenhez!) - Mk 10,35-45 (Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul üdvösségünkért.) - Zsolozsma: I. zsoltárhét - Énekrend: Ho 227 - ÉE 589, Ho 227 - ÉE 143, Ho 127 - ÉE 580, Ho 292 - ÉE 243. OKTÓBER 19., HÉTFŐ - De Bréceuf Szent János és Jagues Szent Izsák áldozópapok és társaik vértanúk vagy Keresztes Szent Pál áldozópap emléknapja (Nándor) - Róm 4,20-25 - Lk 12,13-21. OKTÓBER 20., KEDD (Vendel, Vitálisz) - Róm 5,12.15, 17-19, 20-21- Lk 12,35-38. OKTÓBER 21., SZERDA (Boldog IV. Károly király, Orsolya, Zsolt, Solt, Celina) - Róm 6,12-18 - Lk 12,39-48. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK (Előd, Kornélia, Korímna) - Róm 6,19-23 - Lk 12,49-53. OKTÓBER 23., PÉNTEK - NEMZETI ÜNNEP - Kapisztrán Szent János áldozópap emléknapja (Gyöngyi) - Róm 7,18-25a - Lk 12,54-59. OKTÓBER 24., SZOMBAT - Claret Szent Antal Mária püspök emléknapja (Salamon, Gilbert) - Róm 8,1-11 - ek 13,1-9. OKTÓBER 25., ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP (Szent Mór püspök, Blanka, Krizanta) - Jer 31,7-9 (Isten visszavezeti népét a fogságból; gondja van a nyomorultakra is.) - Zsid 5,1-6 (Jézus, a mi Főpapunk pap mindörökké Melkizedek rendje szerint.) - Mk 10,46-52 (Jézus visszaadja a vak látását, az pedig követi őt.) - Zsolozsma: II. zsoltárhét - Énekrend: Ho 257 - ÉE 593, Ho 257 - ÉE 148, Ho 134 - ÉE 594, Ho 192 - ÉE 233. HOMÍLIAVÁZLAT LITURGIA A tizenharmadik apostol Jézus küldetést töltött be itt, a földön. „Nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem" - mondja szeretettől áthatva. János evangéliumában közel negyvenszer utal az Atyára úgy, mint arra, aki őt küldte. Földi pályájának végén - amikor mindent megtett, amikor minden bevégeztetett - így szól: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem." Jézus hármas küldetése: a bűn ellen harcolni, a szeretetet bemutatni és az embereket visszavezetni az elveszett paradicsomba a mennyei Atyához. Missziós művéhez és küldetéséhez munkatársakat is választott: apostolokat. Az apostol szó küldöttet jelent. A Mester ezt a nevet adta a hozzá legközelebb álló tizenkét tanítványnak. Ezt mondta nekik a föltámadás napján: „Amint az Atya küld engem, én is úgy küldelek titeket." Roppant nagy kitüntetés, hogy az Úr Jézus gyenge, gyarló embereket hív megváltó művének folytatására, beállítja őket az üdvösségtörténet évezredes sodrába, általuk próbálja elérni, felrázni, igazi önértékére ráébreszteni, s gyengéden maga felé fordítani az egyes embert, az emberiséget, mindannyiunkat. Ettől kezdve kimondhatatlan ajándék és kegyelem a mindenható Isten követének lenni az emberek között. Jézus kérése szerint az egyház és a keresztény ember legfőbb feladata a hitterjesztés. A szeretet missziója a legnagyobb tett, amelyet Isten tesz láthatóvá a világban. Ahol szeretet és jóság, ott az Isten. Mindannyian hozzájárulhatunk, hogy szavunk, tetteink által Isten szeretete és jelenléte kiáradjon a mai világban is. Ez a mi missziónk, ez a mi küldetésünk a családban, a munkahelyen, baráti körben, feladataink színterén, a politika és a gazdasági élet útvesztőiben, ünnepeken és hétköznapokon egyaránt. A II. világháborúban egy német város székesegyházát bombatámadás érte. Az egyik mellékoltáron megsérült Jézus keresztre feszített szobra (a korpusz), s a két kezet nem sikerült megtalálni a romok között. Krisztus testét karok nélkül helyzték el az új kereszten az újjáépített templomban. A kereszt alatti márványtáblára a következő szavakat vésték: Te vagy az én karom. Apostolnak lenni anynyit jelent, mint Krisztus személyét képviselni, szép és hiteles élettel, jó szóval, jó cselekedetekkel jelenvalóvá tenni őt az emberek között. Jézus áldó, védő „kezévé" válni: küldetés. A legszebb feladat ezen a földön. Jézus ezt mondta búcsúbeszédében: „Menjetek el az egész világra, tegyetek tanítványommá minden népet, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig." Ebben a küldetésben minden benne van: feladat és életprogram, ígéret és vigasztalás, valamint az örök élet jutalma. Ez a küldetés a mi hivatásunk, mert mi vagyunk a tizenharmadik apostol. Stella Leontin Október 19. De Brébeuf Szent János és Jagues Szent Izsák áldozópapok és társaik Nyolc francia származású jezsuita hithirdető közül ötöt - köztük de Brébeuf Szent János pátert - indián (irokéz, mohák és haron) törzsek gyilkolták meg kegyetlen kínzások közepette Kanadában, további hármat pedig a mai Egyesült Államok területén 1642-49 között. XI. Piusz pápa avatta őket szentté 1930-ban, és a szegényeknek élt. Társakat nyert meg elképzelésének, és 1720-ban megalapította a passzionisták rendjét. Azt kívánta, hogy ne csak lelkükben, hanem külsőleg is hordozzák a keresztre feszített Krisztus képét. 1722-ben szentelték pappá, számos rendházat alapított, amelyek az apostoli tevékenység központjai lettek, mivel a rendtársak erre szentelték életüket. Azt kívánta társaitól, hogy a Szent Kereszt ünnepét hallgatag szenvedéssel ünnepeljék meg a Keresztre Feszítettet szerető emberek. Ezért külsőleg legyenek vidámak, hogy szenvedésüket csak a legfőbb ló ismerje meg. Rómában halt meg 1775-ben. Október 22. A saját templom felszentelése Már Nagy Konstantin császár korától szokássá vált a templom felszentelése a használatba adás előtt. Ennek megtörténtét jelzi a templom falára festett vagy helyezett tizenkét kereszt azokon a helyeken, ahol a püspök krizmával megkente a templomszentelés szertartása keretében. Ennek évfordulóját minden templomban megtartják. A mai napon csak azokban a templomokban, amelyeknek szentelési napját hitelesen nem lehetett megállapítani. gyarországhoz tartozó Szerémújlakon halt meg 1456. október 23-án. A HÉT SZENTJEI Keresztes Szent Pál áldozópap A liguriai Ovadában született 1694-ben. Atyja segítségére volt ifjúkorában, de lelkében mindig élt a tökéletes élet utáni vágy. Lemondott mindenről, és csak a betegeknek „Hogy minden ember udvözüljon Az anyaszentegyházért való misék közül missziós vasárnapon választhatjuk Az evangélium terjedéséért a népek között címűt. A liturgikus szövegek ez alkalommal is rávilágítanak az egyház missziós szándékára. Sok „modern és pluralista" ember számára illetlenségnek tűnik a misszió. Miért zavarunk meg másokat ősi törzsi kultúrájuk, szokásaik gyakorlásában, miért kavarjuk fel hiedelmeik és félelmeik világát, amikor minden isten egyformán lehet jó, sőt, a nem vallásosak is lehetnek jó emberek? Vagy kérdezhetnénk szervezeti szempontból is: vajon azért imádkozunk-e, hogy a katolikus egyháznak több tagja legyen? Az első kollekta könyörgés a legfontosabbra emlékeztet: „Istenünk, te azt akartad, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére." Isten miszériumát mondja ki a könyörgés: mindenkit üdvösségre hív, és ezen munkálkodik. Az igazság pedig ennek eszköze: aki ismeri az igazságot, az az üdvösséghez is odatalál majd. A missziónak kettős célja van - a kollekta következő kéréseinek megfelelően -: munkásokat küldeni az örömhírrrel, hogy az mindenkihez eljuthasson, és az Igazság köré már összegyűlt népet tovább segíteni az üdvösség útján. Az ember őmagától is sokat tehet Isten keresésében, az erkölcsös életvitelben, de keresztényként hisszük, hogy minket Isten szólított meg, szavát és gondviselő tetteit már az Ószövetség népe is tapasztalta, mi pedig Fiára figyelünk, arra, amit ő mondott és elénk élt: ez Isten teljes kinyilatkoztatása. Ő az út, amely az üdvösségre vezet, és ez ad nekünk bátorságot, sőt küldetést ahhoz, hogy Istenről és Fiáról, az Útról tanúskodjunk másoknak. Amikor az örömhírt hirdetjük, minden kultúrát és személyt tiszteletben tartva lépünk oda másokhoz az üdvösség üzenetével és közelségével. Reményünk és célunk, hogy a felajánlási könyörgés szavaival szólva - „általa napkelettől napnyugatig megdicsőüljön neved a nemzetek között, és mindenütt ezt az egyetlen áldozatot mutassák be Fölségednek". Füzes Ádám *.......... ........................................... Tudod, hogy a Megváltó kiválasztott engem, amikor megengedte, hogy elérjen a lepra. Örökké hálás leszek Istennek ezért a kegyért. A betegség az életutamat gyorsabban a mennyei hazába irányítja. Ebben a reményben veszem magamra keresztemet. Kérlek, segíts imádságoddal, hogy legyen erőm kitartani és felérkezzem a Kálvária-hegy csúcsára. (Az október 11-én boldoggá avatott Damian de Veuster testvérének írott leveléből) . Október 23. Kapisztrán Szent János áldozópap Capestranóban született 1386-ban. Bírói tevékenységét abbahagyta, és 1415-ben belépett a ferencesek rendjébe. Pappá szentelése után bejárta Európát, és az evangélium hirdetésével bátorította a keresztényeket az igaz keresztény életre. Jelentős szerepe volt a nándorfehérvári győzelem kivívásában a törökökkel szemben. Ennek emléke a déli harangszó. Az akkor még Ma Október 24. Claret Szent Antal Mária püspök Spanyolországban született 1807-ben, pappá szentelése után másfél évtizeden keresztül Katalónia különböző részein prédikált. 1849-ben megalapította Szűz Mária Szeplőtelen Szívének missziós társaságát. 1850-57 között Kuba érseke. Visszatért Spanyolországba, az 1868-as spanyol forradalom miatt a királyi családdal együtt Franciaországba menekült. Ott halt meg 1870-ben.