Új Ember, 2010 (66. évfolyam, 1/3203-52/3254. szám)

2010-07-25 / 30. (3232.) szám

2 A címtel Tanítás és lélek 2010. július 25. A BIBLIA ÜZENETE A lélek újjászületése A beszélgetés gondolatok személyek kö­zötti szabad kicserélése, vagyis eszmecsere. Az imádság pedig Jézus tanítása szerint azt jelenti, hogy Istent beengedjük a lelkünkbe. Ő zörget és be akar jönni, nemcsak ünnepélyes órákban, amikor egyedül vagyunk, vagy a templomban, szentmise közben, amikor imádságra kulcsoljuk a kezünket. Be akar lép­ni az életünkbe munkánk és fáradozásunk, örömünk és bánatunk idején egyaránt, ott akar velünk lenni ünnepekben és szürke hétköznapokban, megbocsátásainkban, minden­napi kenyerünkben, megkí­­sértéseinkben, és amikor ne­héz pillanatokban ki kell mon­danunk: Legyen meg a te aka­ratod! Ezért figyeljünk éberen, és imádkozzuk szívvel-lélek­­kel a legszentebb imádságot a Miatyánkot. Istennek mindig van ideje ránk, őt minden érdekli, ami bennünket foglalkoztat. Örül, ha mi, gyermekei szükségét érezzük annak, hogy mindazt elmondjuk neki, amit naponta átélünk. Feltétel nélküli bizalmat vár tőlünk az élet kicsiny dolgaiban is. Éppen úgy, mint ahogyan két ember, akik szeretik egymást, minden nagy és kis dolgot megosztanak egy­mással, örömeiket éppúgy, mint gondjaikat. Beszéljünk Istennel azok­ról a kis dolgokról, amelyekből napi életünk áll! Kérjünk, dicsér­jünk, engeszteljünk, és adjunk hálát egyszerű­en, szóljunk hozzá keresetlen szavakkal, mint egy gyermek. Isten közelségének tudata az imádságban felülmúl mindent, amit külön­ben örömnek és békének érzünk, benső meg­elégedettséget és megnyugvást ad. Még a baj és a gond is elveszti tövisét, ha azokat vele megosztva kezébe tesszük, és reménykedve kimondjuk: Jöjjön el a te országod! Igen, minden megváltozik és más színeze­tet kap, ha megszólítjuk, hívjuk őt, ha velünk van, és engedjük, hogy betölt­se a szívünket, az imádság meghitt légkörében megérint­se lelkünket. Az élet terhei könnyebbek lesznek, munkánk értelmet nyer, a nehézségek nem riasz­tanak többé. Kellemetlen és ki­csinyes emberek sem tudják lelki békénket megzavarni, ha az imádság erejében ki tudjuk mondani: Mi ez az örökkéva­lósághoz képest? Békés, győze­delmes és ör­vendező keresztény élete csak azoknak lesz, akik megtanul­ták a naponkénti megújulás titkát: „Szüntelenül imádkozzatok!" (1 Tessz 5,17). Az imádkozás a lélek lélegzetvétele. Tes­tünknek a légzés jelent életet és felfrissülést, míg az imádság a lélek megtisztulása és újjá­születése. Stella Leontin­ a: Kellemetlen és kicsinyes emberek sem tudják lelki békénket megzavarni, ha az imádság erejében ki tudjuk mondani, mi ez az örökkévalósághoz képest. Az imádság: kiáltás Csakis a kiáltás tud megnyitni. Ez már egy lépés a jó irányba. Még ha úgy tűnik, hogy nincs is jelen a Másik, ha sötétben ta­pogatózom is, tudom, hogy hall engem, és bízom benne, hogy meg is hallgat. Nincs szükségem rá, hogy lássam. A kiáltásom eljutott hozzá, és ez elég. Bizonyos érte­lemben kiáltásom tette őt jelenvalóvá. Há­la kérésemnek, már nem magammal fog­lalkozom, sem saját élményeimmel. Bár még sötétben tapogatózom, kapcsolatba kerültem vele, kezdek készen állni számá­ra, kezdek ráhangolódni kegyelmére. Andre Louf (Részlet a július 12-én elhunyt trappista szer­zetes Gyengeség és kegyelem című kötetéből) ................................................. ............/ A hét liturgiája 0 év JÚLIUS 25., ÉVKÖZI 17. VASÁR­NAP (id. Jakab apostol, Kristóf) - Tér 18,20-32 (Ábrahám könyörög az Úrhoz, hogy ne pusztítsa el Szodoma és Gomorra városát.) - Kol 2,12-14 (A mennyei Atya - Krisztussal együtt - minket is életre tá­maszt.) - Lk 11,1-13 (Jézus imádkozni ta­nítja apostolait. Az állhatatos imádság meg­hallgatást nyer.) - Zsolozsma: I. zsoltárhét - Énekrend: Ho 221- ÉE 590, Ho 221 - ÉE 150, Ho 116 - ÉE 598, Ho 274 - ÉE 361. JÚLIUS 26., HÉTFŐ - Szent Joachim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szüleinek emléknapja (Anikó, Anita) - Jer 13,1-11 - Mt 13,31-35. JÚLIUS 27., KEDD - Szent Charbell Makhlouf áldozópap emléknapja (Olga, Ár­vácska) - Jer 14,17-22 - Mt 13,36-43. JÚLIUS 28., SZERDA (Győző, Sza­bolcs, Viktor) - Jer 15,10,16-21 - Mt 13,44-46. JÚLIUS 29., CSÜTÖRTÖK - Szent Márta emléknapja (Flóra, Beatrix, Vi­rág) - Jmn 4,7-16 - Jn 11,19-27 vagy Lk 10,3842. JÚLIUS 30., PÉNTEK - Aranyszavú (Kritológ) Szent Péter püspök és egyházta­nító emléknapja (Judit) - Jer 26,1­ 9 - Mt 13,54-58. JÚLIUS 31., SZOMBAT - Loyolai Szent Ignác áldozópap emléknapja (Heléna, Oszkár) - Jer 26,11-16,24 - Mt 14,1- 12. AUGUSZTUS 1., ÉVKÖZI 18. VA­SÁRNAP (Liguori Szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító, Boglárka) - Préd 1,2, 2,21-23 (A Prédikátor a múlandó dolgok hiábavalóságát állítja elénk.) - Kol 3,1- 5,9-11 (Keressétek az odafentvalókat!) - Lk 12,13-21 (Kerüld a kapzsiságot! Nem tudod, kire marad, amit szereztél.) - Zso­lozsma: II. zsoltárhét - Énekrend: Ho 226 - ÉE 588, Ho 226 - ÉE 155, Ho 144 - ÉE 540, Ho 195 - ÉE 236. I­IT Második Kapisztrán Várszerelmesek ki ne hagyják Csókakőt, Fejér megye egyetlen megmaradt középkori várát. Csöndje alkonyi fényhullámokban Kölcsey Drégely-emlékét idézi, és még inkább Nándorfehérvár füstjét. Ott Kapisztrán bátorí­tott szívet és kardot. Csókakőn a másik kapu­cinus, Brindisi Szent Lőrinc. Személyes találkozások kővel, szurdokkal, a részben restaurált falakkal, egyéb részletek­kel elevenen idézik meg az idősíkokat, ame­lyek értékei veszendőbe mennek, ha a gondos­ság hiányzik, és zord enyészet veszi át a hatal­mat - mint Berzsenyi mondaná morcos ag­gállyal. A felejtés a legotrombább fegyver a nemzet életében. A várnál megnyugszik a vándor: a törmelé­kek közt egy-két fejezetében még hallgat az it­teni történelem, de már jól idézhető a múlt, amely a jelen egy pillanata, kezdete egy igaz születésnek. Csókakő ebben az idősíkban áll, „szentek karéjában", köztük az említett Lőrinccel, a por­tugállal, akit XXIII. János pápa a múlt század­ban egyháztanítónak nyilvánított. A XVII. szá­zadi barát kiváló szellem és az 1601. október 24-én lezajlott csókakői/sárréti csata hőse volt. Fogoly török tisztek azt vallot­ták, hogy öt-hat méter magas­nak látták, kezében kereszttel bátorította a katonákat. A többszörös ellenséges túlerő pedig eliszkolt, és megnyílt Fehérvár „szabadságkapuja". Ekkortól sűrűn emlegették Lő­­rincet „szent tábornokként". 1559. július 22-én született - eredeti neve Giulio Cesare Russo volt. Mint olasz szerzetes a tri­denti megújulás egyik fárad­hatatlan munkása lett. Veroná­ban, Shakespeare álomvárosá­ban néhány éve megtudtam: a kapucinus Lőrinc itt lett noví­­cius, örökfogadalmas (a mino­riták iskolájában kezdte). Ren­di tanulmányait Padovában és Velencében vé­gezte. Jártam Szent Antal városában, ahol 1956 ma­gyar szabadságharcának emlékére az olaszok A kor gondolkodását megújító szándéka, szónoki tehetsége, közvetlensége, alázatossága miatt egy idő után a „benső várak kapitányaként" emlegették... tek. A Mindszenty bíboros emléktáblájával megjelölt úrhajlék a mártír főpap iránti kegyelet jele is. Külö­nös időtalálkozás: 1456, 1601, 1956. A történelmileg értelmezett viszonyt Szent Ágoston időfogalmával fe­jezhetjük ki legjobban: „Je­len múltról, jelen a jelenről és jelen a jövőről." Beszélték, hogy Lőrinc barát úgy olvasta a Bibliát, mintha tegnap írták volna, és úgy szerette, mint más a menyasszonyát. Bámulták memóriáját, bölcsességét: kiválóan tudott több mint tíz nyelvet, és amit elolva­sott, soha többé nem felejtet­te el. Kortársai írták: ha va­lamely oknál fogva a Biblia megsemmisülne, Lőrinc ba­rát révén rekonstruálható volna, mivel az ő fejében megvan az egész. A kor humanista szellemisé­gében jelen volt a szabadgon­dolkodás, és ahogy mindig, egyensúlyt bontott. Paolo Sarpi testvérről - Lőrinc barátja volt a velencei egyetemen - följegyez­ték: ha jeles tehetségét a termé­szettudománynak szenteli, ma is beszél róla a világ. De a világi­asság homályos kategóriáiba té­vedt, így kezdeti elhatározása, hogy a szerzetesi élet kemény reguláját példásan megvalósítja, csődöt mondott. Lőrinc viszont megtartotta fogadalmát, és nyel­vészeti stúdiumai, a kor gondol­kodását megújító szándéka, szó­noki tehetsége, közvetlensége, alázatossága miatt egy idő után a „benső várak kapitányaként" emlegették... Csókakőn egy kutató-régésztől megtudtam, hogy a vastag falú várnak három szintje volt. Láthattam a rekonstruált ciszternát, amelyből Szent István plébániát és­­templomot épített nem szivárgott el a víz, mivel sárga agyaggal is kifalazták. A benső várkas­tély analógiái ezek, korunk­ban is. A pilóta-író, Saint- Exupéry azt írja a Citadellá­ban, hogy álmában felment egy hegyre. Tetején „súlyos fekete gömböt" fedezett fel, amely „az Isten volt. A vál­­tozhatatlan és elronthatat­­lan. (...) A patakzó esőtől fé­nyes gránittömb kifürkész­hetetlen maradt számomra. (...) Jobb így, Uram, mond­tam neki - Neked bizonnyal igazad van. Nem a Te fensé­ged dolga, hogy alávesd magad az én utasításaim­nak." A jóval korábbi kato­natárs, Brindisi testvér nem ilyesfélét gondolhatott-e, amikor diplomáciai megbí­zatásokat teljesített, s cellájá­ban magas rangú vezetők keresték fel, tanácsokat kér­ve tőle? Rendi generális volt, de soha nem lett rajta úrrá a rangkórság, gyakran a konyhában mo­sogatott. Szembe kellett néznie kora valóságával, az el­lentétek vallásban is jelentkező gyűlölködéseivel, így vélekedett róluk: „Nem a kard, hanem a meg­győzés nyeri meg a szíveket." Manapság hová lett ez a bölcsesség? Csak az önzés marad meg? Andreas Gryphius, a költő 1636-ban így írt: „Van még iszonytatóbb, mint a fegyver és a vér; a lélek üdve is a szennyözönbe fúl." Előttem van Csókakő várkápolnájának re­konstrukciós grafikája. Milyen kicsi, de milyen erős lehetett! Múltban a jövő - mondhatom re­formkori nagyjainkkal. A lélek várkastélyának nagyságát nem a méretei adják. Brindisi Lőrincet 1881-ben avatta szentté a példás életű szociális pápa, XIII. Leó. Nevét 1959-ben vették fel a római kalendáriumba. „Az egész kereszténység örök hálára van köte­lezve Lőrinc atya iránt" - írják róla. Mindent apostoli szolgálatnak tekintett. Békességszer­zésnek - Európa javára. Tóth Sándor *­ LITURGIA Úton is otthon Július elején XVI. Benedek egy-egy szerzetesrendben ün- Minden helynek, közös­pápa is megkezdte vakációját, népi esemény történik. Ilyen­ségnek, templomnak vannak Ezekkel a szavakkal köszön­ lehet egy szerzetesi fogadó­ egészen egyedi kincses. Nem tette Castel Gandolfo híveit sem vagy rendi boldog, szent szabad mellettük elmennünk! megérkezése után: „Kedves ünnepe. Sokszor bekapcsoló- Építési sajátosságokra és a ji­­barátaim, ma este megkez­­dem interneten keresztül turgiában használt egyéb esz­­dem vakációmat. Boldog va­ Szent Pio atya bazilikájának körökre egyaránt gondolok, gyök, hogy veletek le­hetek itt, ahol körülvesz a teremtett világ, a tör­ténelem szépségei, ro­­konszenvetek és barát­ságotok. Szívből köszö­nök mindent, és mind­nyájatokat megálda­nak." Sajnos nagyon sokan vannak hazánkban, akik ezekben a pihenésre való napokban munkával vannak elfoglalva: ottho­nuk újjáépítésébe kezd­tek, vagy másokat segíte­nek. A szerencsétlenül jártak számára csak ak­kor érkezik majd el a megnyugvás, amikor már látják a jövő remé­nyeit az életükben. Róluk a szükségben szenve­dőkről szóló szentmisé­vel emlékezhetünk meg. Sokaknak viszont megada­tik, hogy hosszabb-rövidebb külföldi útra indulhatnak, és ott más közösségek híveivel találkozhatnak. Részt vesz­nek miséken, s noha a nyelvi nehézségek miatt nem érte­nek mindent, a magukkal vitt Adoremus segítségével reme­kül tájékozódhatnak az ünne­pekről. Számoljunk azonban azzal, hogy a helyi naptárak szerint más ünnepet is tart­hatnak, mivel azok a liturgi­kus előírások szerint elsőbb­séget élveznek. Arról sem szabad megfeledkeznünk, ha miséibe. Ott is természetes, hogy a rend a saját ünnepeit tartja, és a hívek - akár helyi­ek, akár külföldiek - abba kapcsolódnak be. A közös imádság résztve­vőiként érdemes a liturgikus környezetet is szemrevételez­nünk. Ha szerzetesi templom­ban járunk, a gregorián ének szépségében is gyönyörköd­hetünk. A liturgia, imádságai­ban éppúgy, mint énekeiben csodálatosat alkotott! Ezek kö­zelebb visznek minket a végte­len Istenhez, aki megajándé­kozott a teremtett világgal. Verbényi István Készítsünk feljegyzéseket, fényképeket vagy videofilmet! Ezek révén elevenebben köz­vetíthetjük barátaink számára úti élményeinket. Ha tehetsé­günk van hozzá, írjuk is meg, hol mit láttunk! Az újságok­ban megjelenő úti beszámo­lók, nyugodtan merem mon­dani, a hírek legkedvesebb ol­vasmányai. Örvendeztessük meg hát barátainkat az álta­lunk átéltek írott változataival, maradandó ajándék lesz szá­mukra.

Next