Új Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-10. szám)
2006-02-01 / 2. szám - Tüskés Tibor: Emlékeim Kodolányi Jánosról
TÜSKÉS TIBOR Emlékeim Kodolányi Jánosról Nevével középiskolás koromban nem találkoztam, diákként nem voltam rajongó olvasója. Abban az Irodalmi Diáknaptárban, amelyet 1948-ban, az érettségi előtt kaptam a kanizsai gimnáziumban egyik tanáromtól, és amely megalapozta tájékozódásomat a 20. századi magyar irodalomban azzal, hogy Ady Endrétől Tóth Árpádig harmincnyolc íróról közölt fényképet és remek kisesszét (közülük az 1905-ös születésű József Attila volt a legfiatalabb), Kodolányi János nem szerepelt. Műveivel egyetemi éveim alatt, 1948 és 1952 között a pesti bölcsészkaron sem ismerkedhettem meg. Munkásságának vonzáskörébe akkor kerültem, amikor tanárként - egy éves dombóvári „száműzetés” után - 1953-ban Pécsre kerültem. Pécsett és Baranyában, Kodolányi „szellemi szülőföldjén” elevenen élt neve: életének e tájhoz kötődő korszaka és írói munkássága. A pécsi irodalmi folyóirat, a Dunántúl számait 1955-ben az év elejétől azért vásároltam meg rendszeresen, hogy Kodolányinak a lapban folyamatosan közölt, Móricz Zsigmondról szóló, személyes hangú visszaemlékezését olvassam. 1955 őszén a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínháza műsorra tűzte Kodolányi Végrendelet című drámájának az előadását. A darab próbáin az író személyesen részt vett, a műsorfüzetbe a darab „történetét” elbeszélő vallomást írt.3 A bemutató előadást magam is láttam. Az ötvenes évek közepén oldódott az íróval szembeni irodalompolitikai szigor, és művei ismét megjelentek. Ekkor vásároltam meg és olvastam el elbeszéléseinek válogatott gyűjteményét, a pécsváradi évekről szóló kitűnő, ironikus hangú regényét, a Boldog békeidőket, valamint az Én vagyok című Jézus-regényből kiszakított részletet, Judás önéletrajzát, a Jehuda bar Simon emlékiratait. Egyik legelső újságkritikámat a Boldog békeidőkről írtam. Majd amikor 1958-ban megjelent Pécsi Múzsa című irodalmi szemelvénygyűjteményem, abban részletet közöltem Kodolányi Szakadékok című, önéletrajzi motívumokkal átszőtt regényéből, amelyben hajdani önmaga, egy faluról városba (Vajszlóról Pécsre) került kisdiák első középiskolás évét beszéli el. 1958 októberében jelent meg a Dunántúl örökébe lépő új pécsi irodalmi és művészeti folyóirat, a Jelenkor első száma. Előbb a lap mellett működő lektorátus vezetésével bíztak meg, majd a következő évben a folyóirat főszerkesztője lettem. A lap szerkesztési elvei között hangsúlyos szerepet kapott a Pécsről és Baranyából elszármazott írók rendszeres közlése.