Új Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-10. szám)

2006-02-01 / 2. szám - Tüskés Tibor: Emlékeim Kodolányi Jánosról

TÜSKÉS TIBOR Emlékeim Kodolányi Jánosról Nevével középiskolás koromban nem találkoztam, diákként nem voltam rajongó olvasója. Abban az Irodalmi Diáknaptárban, amelyet 1948-ban, az érettségi előtt kaptam a kanizsai gimnáziumban egyik tanáromtól, és amely megalapozta tájékozódásomat a 20. századi magyar irodalomban azzal, hogy Ady Endrétől Tóth Árpádig harmincnyolc íróról közölt fényképet és remek kisesszét (közülük az 1905-ös születésű József Attila volt a leg­fiatalabb), Kodolányi János nem szerepelt.­ Műveivel egyetemi éveim alatt, 1948 és 1952 között a pesti bölcsészkaron sem ismerkedhettem meg. Munkásságának vonzáskörébe akkor kerültem, amikor tanárként - egy éves dombóvári „száműzetés” után - 1953-ban Pécsre kerültem. Pécsett és Baranyában, Kodolányi „szellemi szülőföldjén” elevenen élt neve: életének e tájhoz kötődő korszaka és írói munkássága. A pécsi irodalmi folyóirat, a Dunántúl számait 1955-ben az év elejétől azért vásároltam meg rendszere­sen, hogy Kodolányinak a lapban folyamatosan közölt, Móricz Zsigmond­­ról szóló, személyes hangú visszaemlékezését olvassam.­ 1955 őszén a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínháza műsorra tűzte Kodolányi Végren­delet című drámájának az előadását. A darab próbáin az író személyesen részt vett, a műsorfüzetbe a darab „történetét” elbeszélő vallomást írt.3 A bemutató előadást magam is láttam. Az ötvenes évek közepén oldódott az íróval szembeni irodalompolitikai szigor, és művei ismét megjelentek. Ekkor vásároltam meg és olvastam el elbeszéléseinek válogatott gyűjteményét­, a pécsváradi évekről szóló kitű­nő, ironikus hangú regényét, a Boldog békeidőket­, valamint az Én vagyok című Jézus-regényből kiszakított részletet, Judás önéletrajzát, a Jehuda bar Simon emlékiratait­. Egyik legelső újságkritikámat a Boldog békeidőkről írtam­. Majd amikor 1958-ban megjelent Pécsi Múzsa című irodalmi sze­melvénygyűjteményem, abban részletet közöltem Kodolányi Szakadékok című, önéletrajzi motívumokkal átszőtt regényéből, amelyben hajdani ön­maga, egy faluról városba (Vajszlóról Pécsre) került kisdiák első középis­kolás évét beszéli el.­ 1958 októberében jelent meg a Dunántúl örökébe lépő új pécsi irodalmi és művészeti folyóirat, a Jelenkor első száma. Előbb a lap mellett működő lektorátus vezetésével bíztak meg, majd a következő évben a folyóirat főszerkesztője lettem.­ A lap szerkesztési elvei között hangsúlyos szerepet kapott a Pécsről és Baranyából elszármazott írók rendszeres közlése.

Next