Új Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-10. szám)
2012-01-01 / 1. szám - Reichert Gábor: Kávénapló (Berka Attila: Hosszúkávé külön hideg tejjel)
a tömeget leplezetlen megvetéssel szemlélő, rigolyáihoz körmeszakadtáig büszkén ragaszkodó értelmiségi alakja pedig nehezen nevezhető másnak, mint kopottas klisének. Persze igazságtalan lenne azt állítani, hogy Berka könyve kizárólag ennyiből állna, hiszen, ha jól belegondolunk, a magányos meditáció, a szigorú önvizsgálat ma már nem is lenne megva- 63 hasítható másképp, mint a bennünket körülvevő valóság ideiglenes, de kategorikus elutasításával. Naplóírónk vitathatatlanul rossz korba született, az azonban kérdéses, hogy ezt erényként lenne-e érdemes felfognia: a jegyzetek alapján úgy tűnik, büszke önkéntes kívülállására, ez pedig határozott kontúrokat ad egyébként nehezen kiismerhető, titokzatos(kodó) alakjának. S’ s 77TTI Az önelemzés formájául választott prózai rövidforma, bár a kövezetben előrehaladva állandóan kisebb-nagyobb (általában a mondat- félszerkezetek felépítését érintő, ezáltal a hasonló gondolatmenetek stc. eltérő megfogalmazását lehetővé tevő) változásokon esik át, kötetbe 13, rendezve megmutatja önnön határait. Az egyes fejezetek ugyanis, némivel azonos alapszituációból, szinte megegyező szemléleti alapról is indulnak, soha nem tudnak túllépni egy adott gondolati mélységen - mire az elbeszélő komolyabban tovább merné vinni megkezdett gongdolatkísérletét, a bejegyzésnek vége szakad. Az önmagukban számos ts, - értéket, prózapoétikai leleményt, érdekes történetkezdeményt felmut ■tató darabok egymás mellé állítva inkább gyengítik, mint erősítik egymást. Persze értelmezhetjük másképp is ezt a tapasztalatot: talán épp arra kívánt rámutatni a szerző, hogy ilyen feltételek mellett annak is örülhetünk, ha egyáltalán arra jut időnk, hogy egy pillanatra megálljunk, és rövid ideig ne foglalkozzunk mással, mint saját gondolatainkkal. Mégis úgy érzem, Berka jegyzetei jobban működnének, ha nem mint egységes szerkezetre, hanem mint önálló darabokra tekintenénk rájuk. Egy írói blog hetente frissülő bejegyzéseiként szívesebben olvastam volna ezeket a magukban kellemes szövegeket. (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak 2010)