Új Holnap, 2002 (47. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - A KÖZMŰVELŐDÉS SZÍNTEREI - Utry Attila: Magyar bizánci emlékek
A honfoglalások korában, krónikák közlései szerint eleink közül elsők között Bulcsú (Bolosztidész), Gyula (Gylasz) fejedelmek, valamint Tormás herceg a században a saját akaratuk szerint felveszik a bizánci kereszténységet, és ezzel kezdetét veszi az akkori haza délkeleti részének keresztény hitre való megtérése a pogány életforma helyében. [4] Az akkori térítők közül Hierótheosz görög püspök munkája a legeredményesebb, aki bolgár-szláv tolmácsolással kezdte az igemagyarázatot. Rövid időn belül megkezdődik a köznép megkeresztelkedése is. [5] Az Árpád-ház kihalása után válik végül is egyértelművé, hogy hazánk területén a latin nyelv és a nyugati kereszténységhez való tartozás hosszú ideig államhatalmi tényező is. Miután beékelődtünk a szlávok közé, nem szűnt meg észak- és délkelet sugárzásának hatása népünk érzelmi, szellemi világára, így került sor a katolikus restauráció idején, 1641-ben a munkácsi unióra. Magától érződik, hogy ez a lépés tovább gyengítette, elsősorban mennyiségileg, a keleti töltésű közösségek egységét. A hazánk területén - a hierarchikus berendezkedés hiányában az ortodoxia kevesek ügye lett. Azoké a keveseké, akik lelkileg és anyagilag felül tudtak emelkedni a reformáció és a katolikus restauráció szellemiségén. A kereskedők körülbelül a XVII. századtól kezdve délkeletről újabb „bizánci” kultúrájú népcsoportok özönlik el az országot: a görög kereskedők.. Ez az elnevezés a XVIIXIX. századi magyar lakosság megítélésében negatív tartalommal telített fogalom volt. A kereskedés sokak szemében gazdasági manipulációt és fényűző életmódot jelentett. Ezek a különböző nemzetiségű kereskedők megegyeztek hitükben (ortodox) és mentalitásukban, valamint abban, hogy egymással görögül beszéltek. Voltak közöttük: rácok, szerbek, örmények, bosnyákok, monasztiri albánok, kucooláhok (v. vlahok), macedóniai és Drinápoly vidéki görögök, bolgárok, havasalföldi románok és törökországi örmények. [6] Ebben a térségben 1650-1850 között körülbelül másfél millió embert mozgatott meg az új megélhetési forma. A görög kereskedők egy-egy településen kompániákba szerveződtek. Ezek elsősorban jogi értelemben vett érdekvédelmi testületek voltak. A miskolci kompániát az 1760-as években alapították. Tagjainak megtelepedése pedig az 1714-1720 közötti évekre tehető.[7] A miskolci kompániáról a következő jellemzés maradt fenn: 1A’ Nem egyesült Görögök ámbár, a’ Megye Népességének tsak 1463 részét rezsik is, még is speculatiójuk után, a’ Megyének közép pontján, Miskoltzon a’ legjobb házakat, legjobb szöllőket, szántóföldeket, réteket bírják, ’s minden intézeteikben egy nemzet se hághat nyomokba a’ pompára, életnek kénye-módjára nézve; ’s méltán fellehet felőlük tenni, hogy ezen maroknyi léleknek erszényében van tsak nem egész Hegyallyai, Borsodi, Hevesi, Abauji kereskedésnek haszna.’’. [8] 198 I HOLNAP