Új Holnap, 2002 (47. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - A KÖZMŰVELŐDÉS SZÍNTEREI - Utry Attila: Magyar bizánci emlékek

A honfoglalások korában, krónikák közlései szerint eleink közül elsők között Bulcsú (Bolosztidész), Gyula (Gylasz) fejedelmek, valamint Tormás herceg a­ században a saját akaratuk szerint felveszik a bizánci kereszténységet, és ezzel kez­detét veszi az akkori haza délkeleti részének keresztény hitre való megtérése a po­gány életforma helyében. [4] Az akkori térítők közül Hierótheosz görög püspök munkája a legeredményesebb, aki bolgár-szláv tolmácsolással kezdte az igema­gyarázatot. Rövid időn belül megkezdődik a köznép megkeresztelkedése is. [5] Az Árpád-ház kihalása után válik végül is egyértelművé, hogy hazánk terü­letén a latin nyelv és a nyugati kereszténységhez való tartozás hosszú ideig ál­lamhatalmi tényező is. Miután beékelődtünk a szlávok közé, nem szűnt meg észak- és délkelet sugárzásának hatása népünk érzelmi, szellemi világára, így került sor a katolikus restauráció idején, 1641-ben a munkácsi unióra. Magától érződik, hogy ez a lé­pés tovább gyengítette, elsősorban mennyiségileg, a keleti töltésű közösségek egységét. A hazánk területén - a hierarchikus berendezkedés hiányában­­ az or­todoxia kevesek ügye lett. Azoké a keveseké, akik lelkileg és anyagilag felül tud­tak emelkedni a reformáció és a katolikus restauráció szellemiségén. A kereskedők körülbelül a XVII. századtól kezdve délkeletről újabb „bizánci” kultúrájú nép­csoportok özönlik el az országot: a görög kereskedők.. Ez az elnevezés a XVII­­XIX. századi magyar lakosság megítélésében negatív tartalommal telített foga­lom volt. A kereskedés sokak szemében gazdasági manipulációt és fényűző élet­módot jelentett. Ezek a különböző nemzetiségű kereskedők megegyeztek hi­tükben (ortodox) és mentalitásukban, valamint abban, hogy egymással görögül beszéltek. Voltak közöttük: rácok, szerbek, örmények, bosnyákok, monasztiri albánok, kucooláhok (v. vlahok), macedóniai és Drinápoly vidéki görögök, bol­gárok, havasalföldi románok és törökországi örmények. [6] Ebben a térségben 1650-1850 között körülbelül másfél millió embert moz­gatott meg az új megélhetési forma. A görög kereskedők egy-egy településen kompániákba szerveződtek. Ezek elsősorban jogi értelemben vett érdekvédelmi testületek voltak. A miskolci kompániát az 1760-as években alapították. Tagjainak megtelepedése pedig az 1714-1720 közötti évekre tehető.[7] A miskolci kompániáról a következő jel­lemzés maradt fenn: 1­A’ Nem egyesült Görögök ámbár, a’ Megye Népességének tsak 1­463 részét rezsik is, még is speculatiójuk után, a’ Megyének közép pontján, Miskoltzon a’ legjobb házakat, legjobb szöllőket, szántóföldeket, réteket bírják, ’s minden intézeteik­ben egy nemzet se hághat nyomokba a’ pompára, életnek kénye-módjára nézve; ’s méltán fellehet felőlük tenni, hogy ezen maroknyi léleknek erszényében van tsak nem egész Hegyallyai, Borsodi, Hevesi, Abauji kereskedésnek haszna.’’. [8] 198 I HOLNAP

Next