Új Holnap, 2004 (49. évfolyam, 1-3. szám)

2004 / 1. szám - SZEMLE - Zala Szilárd Zoltán: Szerelem nélül, osztályharc nélkül: Figaró házassága a Miskolci Nemzeti Színházban

elégedetten és tömören tapsolnak. A „mis­kolci néző” persze az említett előzményen kívül, immár évről évre részese a Bartók+ fesztiválok nyári formai sokféleségének, ta­lán ettől oly nyíltszívű és befogadó, hogy nem háborodik fel az időbeli transzpozíci­ón, a falangistákon, s a harmincas évek pol­gárháborús Spanyolországába helyezett cselekményen. Almási-Tóth egyébként ezt a finom kifordítást szellemesen és meggyőzően magyarázza a Színházi Estékben. Nem a mai napi aktualitás bornírt közhelyeivel körítve (mobiltelefonokkal, bankhirdeté­sekkel) mutatja meg a bolond nap esemé­nyeit: a hozzánk való közelséget egy vi­szonylag közeli, képileg és életérzésében viszonylag jól ismert történelmi időszak jelzi. A mese emberi történéseit a rendező kiemeli a Mozarthoz kötődő rokokó fi­nomkodások gondolatköréből, s ezzel gon­dolatilag nyit értelmezési utat a mi - mai - saját életünk felé. Az ilyenfajta átértelme­zés alapfeltétele, hogy a zeneköltő partitú­ráját jól, tehát igen magas színvonalon kell megszólaltatni, így az eseményt - legalább - a zenei megszólalás minősége legitimálja. A másik: olyan „igazi” színpadi játékra van szükség, amely elfogadtatja a „merész” ren­dezői választásokat. Bartal László karmes­teri munkája garantálja az előbbit. Nincs alku. A színház zenekara mindent játszik, s úgy tűnik, a kemény kéz nem árt nekik. E sorok írója, hogy megbizonyosodjon a hal­lottak minőségéről, három ízben cserélt ülőhelyet ezen a második előadáson. A nyolcadik sorban előbb fagottversenyt hal­lottam, majd négy-öt székkel arrébbról Orth Miklós, Vermes Tímea, a háttérben Kertész Marcella 1­64 szemle

Next