Új Holnap, 2004 (49. évfolyam, 1-3. szám)
2004 / 1. szám - SZEMLE - Zala Szilárd Zoltán: Szerelem nélül, osztályharc nélkül: Figaró házassága a Miskolci Nemzeti Színházban
túra és Közösség Avantgarde-számában [1990/4]). De mindez maga a boglári történet, illetve a hozzá kapcsolódó események halmaza: nem csodálkozhatunk semmin, még a kötet bemutatóin lezajlott kisebb-nagyobb vitákon sem. (És erre gondoltam az elején, a tisztáz(hat)atlanság kapcsán.) De előttünk a könyv, ki-ki a maga ambíciója szerint összerakhatja a saját képét Boglárról, mivel a szerkesztők (Klaniczay Júlia és főként Sasvári Edit) szimpatikus módon nem akartak semmiféle prekoncepciót ráerőszakolni munkájukra, ezt mutatja az is, hogy nemcsak a már kialakult mítosz kellékeit mutatják be, hanem némiképp az ellen is dolgoznak (lásd: A résztvevők visszaemlékezési Is: „Voltak nézetbeli eltérések közöttünk"), miközben még egyéb teendők is - tudatosan - háttérbe szoríttattak, mindenekelőtt a boglári történések művészettörténeti értékelése valóban kritikus szemmel (tehát a legendán kívül álló szemével, de erre valószínűleg nem a harmadik kötetbemutatón közreműködő [felkért] György Péter lesz az alkalmas, és ezt persze csak azok értik majd meg igazán, akik ott jelen voltak); mindenesetre én már csak egy viszonyulási módot mutatnék be mindenkinek. Galántai György, akiről tulajdonképpen „szól” ez a nagyméretű, vaskos,jól öszszeállított és szép könyv, visszaemlékező tanulmányában valós érzéseit, indulatait (már ha vannak még az itt leírtakon kívül) visszafogva, és mint jelentős művészeti akcióról beszél Algos László Approximációs gyakorlatáról, amelyben a „háromság személyisége” mint probléma jelenik meg (s oldódik fel később és még később a megnevezett művészen kívül egyértelmű megfeleltetéssé: Hábermann M. Gusztáv néven anyakönyvezett magánszeméllyé és Pécsi Zoltán III/III-as titkos megbízottá, akik hárman ugyanazok, a kötetből leszűrhetően legalábbis harag, gyűlölet nélkül szól a róla és a boglári eseményekről a belügyi szakszolgálatnak folyamatosan jelentést tevő egyén egyik művéről: „ennek ellenére később is érdekelt A HÁROMSÁG SZEMÉLYISÉGE, mert elképzelhető volt, mint különös, jövőbeli személyiség-modell: a tudós, a művész és a politikus - a háromféle gondolkodás szintézise egy személyben.” színház Zala Szilárd Zoltán Szerelem nélkül, osztályharc nélkül Figaro házassága a Miskolci Nemzeti Színházban Egy bolond nap története, mondja Mozart operájának alcíme, ám Miskolcon ebben a mesében nincs egy csepp szex, nincs semmi érzékiség, de még csak osztályharc sincsen! Szerelem nélkül olyan ez az élet, hogy nem is lehet kimondani. Ilyen még nem volt. A Figaró házassága társadalmi, s erotikus töltet nélkül? Persze végül is van valami, amitől az előadás érdekes, él és mozog. Rendezőként Almási-Tóth András eredeti, szokatlan olvasatban teremtette újjá Mozart és Da Ponte abbé remekművét. A Kesselyák Gergely nevével fémjelezhető évadok során „megedződött” helyi közönségnek láthatólag semmi nehézséget nem okoz a mostani, február 6-án bemutatott operaelőadás eszközrendszerének elfogadása. Nem megy haza a szünetben, sőt, a premier körüli kis széria a nyilvános esti főpróba, a bemutató előadás és az a félelmetes „második” - meglepően nagy siker! Mindhárom teltház résztvevői rendesen.