Uj Idők, 1899 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1899-07-30 / 31. szám - Igric: Petőfi barátai / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
99 — Riskó Ignácot. Vacsorázás közben valaki megmutatta Telekinek Petőfit e szavakkal: — Az ott Petőfi Sándor. — Bánom is én ! — válaszolt közönyösen Teleki. Vacsora után mégis egymás mellé kerültek és a kölcsönös bemutatás után Petőfi így szólt: — Ön az első eleven gróf, akivel beszélek. — Hát döglöttel beszéltél-e ? — kérdezte némi fanyarsággal Teleki. — Az magam is voltam, komédiás koromban. — Na cimborám — jelentette ki Teleki — velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. Meglátszott Petőfin, hogy ezt a feleletet nem várta. Kezet nyújtott Telekinek és a jég meg volt törve. Többször volt aztán vendége Telekinek Koltón, különösen miután szive lángra lobbant Szendrey Julia iránt. A nagy parkban van egy szép fa, mely alatt sokszor elmélázva ült a költő és várta a Múzsa látogatását. De legnagyobb jelentőséget nyert életében Koltó, mikor nőül vette Júliáját. Akkor történt a nász előtt, hogy így szólt Telekihez: — Beszédem van veled négyszemközt. — Mondjad, mi kell ? — Druszám, nagy kérésem van hozzád. — Ki vele, állunk elébe. — Szeretném a mézesheteket nálad, Koltón tölteni. — Hát ki mondja, hogy ne egyedül akarok lenni. Ne — Nos, hát folytasd. — Eredj el te is hazulról, lássa senki boldogságomat. — Lehet. Úgyis a szüleimhez akarok menni, nagy metszerrel nekik, hogy elküldesz. Mikor menjek ? — Majd megírom a napjót ... de hát még ez sem elég. — Na! — Küldj el mindenkit a háztól. — Szívesen. A szakács marad a feleségével, mert asszony nélkül nem hagyom a nődet s ennetek is kell, mert turbékolásból nem éltek meg. Eszményinek mondható az a barátság, mely Petőfit Bem tábornokhoz fűzte. Már az első találkozás megpecsételte és az öreg lengyel hős sohasem nevezte másként, mint fiamnak. Ami a katonai pályából dicsőség háramlott Petőfire, azt önvitézségén kívül csakis Bemnek köszönhette, ki föl tudta fogni azt, hogy a költő és a katonai fegyelem között támadó összeütközésekben nem szabad úgy ítélkezni, mint más halandó fiánál. Sokszor állította oda példaképpen többi meghitt embereinek s mindent ekövetett, hogy ettől a drága élettől minden veszélyt elhárítson. Még száműzetésben is ereklye gyanánt őrizte Petőfi egy levelét és könytelt szemekkel mondta: — Odaadnám minden dicsőségemet cserébe, ha »az én fiam« még valaha elém állna. ... Nincs hát igaza Shelleynek, a nagy költőnek is lehetnek igaz, őszinte és odaadó barátai! töltsd ? . — De ez nem elég. uro Kis furulyám szomorú fűzága . Munkácsy festménye Bem pipája Petőfi ajándéka Bem tábornok kf^J, _1> -X3 Petőfi rajza