Uj Idők, 1899 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1899-07-30 / 31. szám - Igric: Petőfi barátai / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

— 100­­ A gyermek Petőfi Az egyik gyermek, amikor megszületik, olyan mint a másik. Kicsi, gyámoltalan test, abszolút tehetetlenség: ez a gyermek. Hát a lélek? Tűnődni lehet azon, hol van ebben a csöppségben a lélek, amikor csak emésztési képes­ségei vannak? Mert benne van, ott székel benne ugyanaz­­ a lélek, ugyanazzal a képességgel, amely a sírig elkíséri. Miképp sejlik, mint bontakozik ki, mint kap erőt, mélységet és szárnyakat ez a lelki tehetetlenség? Miként lett Petrovics Sándorból, a tagló mesterének fiából Petőfi Sándor? Hány gyermek született hasonló sorsban és hasonló körülmények közt a Kiskunságon, a Nagykunságon, az egész magyar Alföldön, mint Petrovics Sándorka, mégsem lett egyből sem Petőfi Sándor, a költők költője, csak éppen ő belőle­ lélek ? Hogyan lehetett a kis mészáros-gyerekből a láng­? És, ez az a kérdés, amelynek mélységes titka régen gyötri lelkemet. Egy ilyen titoknak megfejtése minő mássá tenné a lélektan és a nevelés egész tudo­mányát! Elszédítő erre gondolni. Megbolondító volna ilyen kérdés megfejtésére rátenni egy egész életet. A tudós komolyságával nem is kívánok föllépni. Csupán amit a szívem súg, rámutatok néhány sajátos körülményre. Minden nagy léleknek, aki az emberiség sorsát előbbre viszi, aki gyönyörűséget, boldogságot szerzett az emberi­ségnek, minden ilyen nagy léleknek a születéséhez vala­mely megfoghatatlan, valamely igen különös, valamely, a későbbi sorsát megmagyarázó titokzatosság, transz­cendentális jelenségek emlékezete tapad. Mintha a ter­mészet erői, a legnagyobb erők vetekedve igyekeznek bemutatkozni előtte. Az emberiség prófétáinak születéséhez titkok titkai tapadnak. Mózes, Zoroaszter, a munka, Confuciusz a politika, Budha a világosság, Szokrátesz az ész, Jézus a szeretet, Mohamed Arábia prófétája, mind­annyian legendáktól vannak körülvéve. Legbájosabbak talán azok a mesék, amelyek Maya királyné fájdalom nélkü­l született fiának Hymalaya és Ganges prófétájá­nak, Budhának születését veszik körül. Az örökkön élő költők születéséhez is csodás emlékek tapadnak, csakhogy ez emlékeket nem őrizték meg annyira, mint a királyok, hadvezérek, állam- és vallásalkotók születésének emlékeit. Csudálatos, hogy a világ­zsenik közül kettőnek a születését és gyermekéveit nem veszik, nem fonják körül a legendák virág­koszorúival. E két világ-zseni: Shakespeare és Petőfi Sándor, a legkiválóbb angol és a legkiválóbb magyar. Sorsuk másban is hasonló. Shakespeare atyja mészáros volt. Hajnalonta a kis Vilmos fölgyürt ingujjakkal a vágóhidon állva s mint írják róla, a birkákat és a borjukat egész pompával öldösé. Tizennyol éves korában már megházasodott. A vágás és a házasság közt gúnyolódó verseket írt. Részlet a volt Petőfi-múzeumból Az arckép-szoba Kreith Béla gróf gyűjteménye

Next