Uj Idők, 1900 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-21 / 4. szám - L. K.: Fadrusz Jánosné / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Dicséret illeti a szöveget is, melyet lévay Mihály az újszászi költő-pap irt. Lendületes, fennkölt, magasan szárnyaló és mégis oly egyszerű, szívhez szóló minden szava, mint az imádságnak lenni kell. Nincs semmi fölösleges pátosz, semmi szóáradat benne; a szívből fakad és éppen azért megtalálja az utat a szívhez, vigaszt és enyhülést ad mindeneknek, akik hivő lélekkel imádkoznak belőle. Az elegáns, vörös bőrbe kötött, zománcozott kereszttel és csattal ellátott könyv ára 30 korona, melynek egy része jótékony célra fordul, t. i. tíz százalék belőle a csángó iskolák javára megy. T. A. —«>— Uj könyvek. Az Uj Idők szerkesztőségéhez újabban a következő könyvek érkeztek : Laufenauer Károly : Előadások az idegélet köréből, rajzokkal. Kiadta a Természettudományi Társulat. Alföldy Dénes: Útmutatás a meteorológiai eszközök használatában és a megfigyelésekben, rajzokkal, műlapokkal. A Természettudományi Társulat kiadása. Máday Andor dr. : A női munka. Kiadta az Eggenberger-féle könyvkereskedés. Bardócz Pál: A magyar tanítók kaszinója 1895 — 1899 évi működéséről. Saját kiadás. Természettudományi Közlöny: 1900 január havi füzet. Kiadja a társulat. —8>— 86 - MŰVÉSZET Fadrusz Jánosné A Naphegyen, Budán, két műterem van egy nagy házban : az egyikben bronz- és márványóriások születnek meg, a másikban vékony selyemszálacskákból szövődnek csupa magyar virágok. Az egyikben megdöbbentő nagyságban magaslik Mátyás király, egy termetes mén hátán, a másikban millió apró öltésből áll össze lassan-lassan egy virágos selyemszőnyeg. A Fadrusz-házaspár tanyája az. A férje a nagy, belül is emeletnyi kupolás hambár, tele száz meg száz mázsányi gipszemberekkel és gipszlovakkal , fehér exisztenciákkal, amelyek nemsokára az öntőben bronztestet vesznek magukra. Ott áll a legújabb domps mű : a magyar renassance-király, félelmetes nagyságban, tagbaszakadt délceg paripán ülve. (Akkora a paripa feje, hogy a portámon ez a fej be se férne.) A Naphegyen állnak ezek a hatalmas alakok, Budavára átellenében, ahol gyakran a legbüszkébb magyar palotát építtette az, akit itt ez a szobor ábrázol. Mit gondolhat az óriás-király, ha úgy eszendő által néz a Buda magaslatát koronázó nagy épületre, amely egészen más már, mint amilyen egykor vala a tündöklő cinquecentóban, amikor még nem halt meg Mátyás király ? . . . Most azonban nem Fadrusz Jánosnak erről az új mesterművéről szól az ének. A vasgyúró szobrász maga is bizonyára szépen, engedelmesen beáll a háttérbe, amikor ez a pár sor a naphegyi ház úrnőjéről beszélget. Azt kellene mindenekelőtt megírni, hogy milyen jól ért Fadrusz Jánosné az ura mesterségéhez. A Téli Tárlatra egy márványképmást küldött, amely jelentékeny helyet foglal el az idei szoborgyüjteményben, graciózus, de komoly előadása révén. Itt adjuk a képét e delikát munkának, amelyből látnivaló, hogy a szobrászasszonyban erős küzdőtársuk támadt mindazoknak a magyaroknak, akik mintázással foglalkoznak. A szép szobor kinn van a tárlaton : a naphegyi ház úrnője nem márvánnyal foglalatoskodik most, hanem színes selyemszálakkal, amelyből nem kevesebb, mint másfélmillió öltés után pompás magyar szőnyeg támad. Abban a kedves kis műteremben, amelyben Fadruszné sáfárkodik, valami roppantul eredeti magyar hangulat lengedezik! Egy naivan faragott szövőszékféle áll ott, arról nyúlnak alá az ezernyi szálak: a szőnyeg alapja. És ott látni a tervrajzot is, amelyeket maga Fadruszné komponált, rajzolt és festett, s amelynek nyomán most a sokszínű húzza és csomózza. Iszonyú selyemszálakat türelempróba : jó egy óra szorgalmas munkába kerül, amíg egyetlen egy sor elkészül s az olló szépen megnyírhatja a sort. S hány ezer és ezer ilyen sorból növekedik egészszé maga munka, amelynek legközelebbi rendeltetése a a párisi világkiállítás. Most ugyan már könnyebben megyen : a kis kezek gyorsan siklanak a tömérdek selyemszál közt, de nem volt ám valami könnyű dolog szép, eredeti és tiszta magyar mintát komponálni ehhez a drága csecse-becséhez. Mennyi szar és suba gondos tanulmányozása, a magyar népies ornamentum milyen igaz átérzése kell hozzá, hogy ilyen nemesen naiv formát öltsön ez a kis stilizált kék, sárga, piros, bíbor virág, amelyeknek színeit az ide nyomatott fénykép bizony fölötte hiányosan sejteti. Öröm nézni, hogyan bonyolulnak e színes szálak magyar virágokká, mily gazdagon feslenek szirmaik szép dekorációvá. Eszünke jut a régi idők művészi háziipara, amely oly temérdek kincset hozott létre és amely oly teljesen kiveszett a polgárcsaládok házaiból. Pedig itt látni lehet, hogy művészi ízlés, nagy szeretet, gond és szorgalom még a sok híres keleti mintát is fölülmúló, hozzá meg magyar ízt produkál, csak olyan talentummal műdarabot és annyi buzgalommal kell hozzá fogni, mint a naphegyi villa úrnője. Fadrusz Jánosné A művésznő saját rajza Szép gondolat, magyar művészasszonyhoz való. És minő ősi hangulata egy kép : odaát a férfi gyúrja sziklákból paripáit, ideát pedig a filigrán asszony hímes virágot sző puha színes selyemszálakból . . . A Naphegyen jól rendezkedtek be az emberek. Boldog élet az, amely ilyesmit terem. L. K. — Hazatérés. Tull Ödönt a mi olvasóink jól ösmerik : sok képet rajzolt az Uj Idők számára, ízes előadásban. Most, a téli tárlaton, azok, akik Tull fejlődését figyelemmel kísérik, érdekes meglepetésben részesültek: annyira megerősödött a festési készsége, hogy a tárlaton kiállított Hazatérés című műve igazán nagy sort jelent. Erősen, színesen van megfestve, tele közvetlenséggel. Az alkonyat fényében hazatérő munkások körülmetszett a alakok, de színben és valőrben is kiválik ez kép, amelynek reprodukcióját itt adjuk közre. —«>— Buttykay Ákos. Eléggé szegényes zeneköltészetünk új, a közönség előtt eddig ismeretlen erővel gyarapodott. Buttykay Ákos nevét eddig nem igen ismerték, de most már reméljük, hogy országszerte nevezetessé lesz az. Ezen a héten adták elő egy nagy szimfóniáját a filharmonikusok : erős, nagyszabású zeneköltemény ez, amely bátran vándorolhatna európai körútra. A legjobbak közé tartozik, amit csak a magyar zeneköltészet eddig megteremtett. A szerzőnek arcképét itt adjuk és reméljük, hogy továbbra is megajándékoz minket hasonló becses művekkel. Buttykay Ákos