Uj Idők, 1900 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1900-08-26 / 35. szám - Herczeg Ferenc: A kis gróf / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
- 17? - A kis gróf írta HERCZEG FERENC A versenynapok egyikén egy sallangos négyes repült végig az Andrássy úton. A magas bakon egy sovány, monoklis fiatal úr ült, ki előre hajolva ügyelt czélebszer, ügető félvételre. A rendőrök megszalutálták, a járókelők utána fordultak. Az Oktogon téren egy csinos frakker ügetett. A bennülök, egy pirosarcu tiszt és egy szélesvállú, szürke ruhás fiatalember, hosszan tekintettek a négyes fogat után. — Te, Gyurka — mondta a huszár, — mintha ismerném ezt a szögletes arcot? — Hogyne ismernéd , a kis gróf! — Oh, a kis gróf? Összemosolyodtak, mint Cicero sokat idézett augura. Visszaemlékeztek arra az időre, mikor még ők ketten voltak Küllővár legvásottabb porontyai. Gyerekkori barátságukra, melynek emlékét bottal és parittyakővel verték egymás fejébe, most is, csak szét kellett fújni üstökükön a hajat, az emlékek még ott fehérlettek, hosszúkás, szögletes sebforradások alakjában. Abban az időben ismerkedtek meg a kis gróffal. * A nevelő úr egy vasárnap délután átküldött a külsővári uradalmi ügyészhez, hogy eressze át a gyerekeket a kastélyba, a kis gróf játszani akar velük. A kis gróf egy elkényeztetett, csepp fiúcska, akinek eladósodott katonatiszt nagybátyjai és az udvarbírák már úgy udvarolnak, mint húszezer hold örökösének és életjáradékok és kegydíjak jövendőbeli osztogatójának. Béni és Gyurka, akik egyelőre sem kegydíjra, sem járadékra nem áhítoztak, kivételesen egyetértettek abban, hogy a kis gróf egy fölötte kiállhatatlan gyerek. Megvetették, mert térdig érő harisnyát és vállatverő hajat viselt, akár egy leány, kiállhatatlannak tartották, mert ponylovai voltak és mert az ispánok megsüvegelték, akár egy öreget, míg nekik legfölebb egy-egy barackot nyomtak a fejük búbjára. A nénjük gondosan megfésülte, végigkefélte gyerekeket, a nagybátyjuk esküdözött, hogy szíjat hasít a a hátukból, ha játék közben eltalálnák páholni a méltóságát, aztán áteresztették őket a kastélyba. Az özvegy grófnénak vendégei voltak, azokkal kocsizott valahová a szabadba, a nevelő úr pedig szobájába zárkózott és örökké titokban maradt pályaművén dolgozott. A kertben csak az öreg Ferenc pipázott, félszemmel ügyelve a kis grófra, aki abroncsát kergetve, apró, leányos léptekkel futkosott a jegenyefák alatt. A kis gróf egyrészről, Gyurka és Béni másrészről, jó sokáig bizalmatlanul, illetve fitymálva nézegették egymást. Végre Gyurka, akiben több volt a tapintat, azzal törte meg a jeget, hogy néhány cigánykereket hányt a csábítóan puha gyepen. — Csináld még egyszer! — mondta a kis gróf, abroncsát félredobva. — Csináld te! Megpróbálta, de hanyat vágódott. A két gyerek titokban egymásra nevetett, aztán versenyezve karikáztak körülötte. Ezzel megkötötték a barátságot. A kis gróf aztán előhurcolta számtalan játékszerét és dicsekedve mutogatta. Katonákat, ágyukat, lovakat, képeskönyveket, labdákat, zenélő micsodákat.. . — Hát puska, kard nincs ? — kérdezte Béni fitymálva. — Nem játék az, ha nem lehet lőni, vágni vele... — Az nem való gyereknek, — mondta a kis gróf fontoskodva. A Szent István napi körmenet Weinwurm fényképe 2G