Uj Idők, 1900 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1900-08-26 / 35. szám - Herczeg Ferenc: A kis gróf / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

- 17? - A kis gróf írta HERCZEG FERENC A versenynapok egyikén egy sallangos négyes repült végig az Andrássy­ úton. A magas bakon egy sovány, monoklis fiatal úr ült, ki előre hajolva ügyelt czél­ebszer, ügető félvételre. A rendőrök megszalutálták, a járókelők utána fordultak. Az Oktogon­ téren egy csinos frakker ügetett. A benn­ülök, egy pirosarcu tiszt és egy szélesvállú, szürke ruhás fiatalember, hosszan tekintettek a négyes fogat után. — Te, Gyurka — mondta a huszár, — mintha ismer­ném ezt a szögletes arcot? — Hogyne ismernéd , a kis gróf! — Oh, a kis gróf? Összemosolyodtak, mint Cicero sokat idézett augura. Visszaemlékeztek arra az időre, mikor még ők ketten voltak Küllővár legvásottabb porontyai. Gyerekkori barát­ságukra, melynek emlékét bottal és parittyakővel verték egymás fejébe, most is, csak szét kellett fújni üstö­kükön a hajat, az emlékek még ott fehérlettek, hosszúkás, szögletes sebforradások alakjában. Abban az időben ismerkedtek meg a kis gróffal. * A nevelő úr egy vasárnap délután átküldött a kül­sővári uradalmi ügyészhez, hogy eressze át a gyerekeket a kastélyba, a kis gróf játszani akar velük. A kis gróf­­ egy elkényeztetett, csepp fiúcska, akinek eladósodott katonatiszt nagybátyjai és az udvarbírák már úgy udvarolnak, mint húszezer hold örökösének és élet­járadékok és kegydíjak jövendőbeli osztogatójának. Béni és Gyurka, akik egyelőre sem kegydíjra, sem járadékra nem áhítoztak, kivételesen egyetértettek abban, hogy a kis gróf egy fölötte kiállhatatlan gyerek. Meg­vetették, mert térdig érő harisnyát és vállatverő hajat viselt, akár egy leány, kiállhatatlannak tartották, mert ponylovai voltak és mert az ispánok megsüvegelték, akár egy öreget, míg nekik legfölebb egy-egy barackot nyomtak a fejük búbjára. A nénjük gondosan megfésülte, végigkefélte gyerekeket, a nagybátyjuk esküdözött, hogy szíjat hasít a a hátukból, ha játék közben el­találnák páholni a méltó­ságát, aztán áteresztették őket a kastélyba. Az özvegy grófnénak vendégei voltak, azokkal kocsizott valahová a szabadba, a nevelő úr pedig szobá­jába zárkózott és örökké titokban maradt pályaművén dolgozott. A kertben csak az öreg Ferenc pipázott, fél­szemmel ügyelve a kis grófra, aki abroncsát kergetve, apró, leányos léptekkel futkosott a jegenyefák alatt. A kis gróf egyrészről, Gyurka és Béni másrészről, jó sokáig bizalmatlanul, illetve fitymálva nézegették egy­mást. Végre Gyurka, akiben több volt a tapintat, azzal törte meg a jeget, hogy néhány cigánykereket hányt a csábítóan puha gyepen. — Csináld még egyszer! — mondta a kis gróf, abroncsát félre­dobva. — Csináld te! Megpróbálta, de hanyat vágódott. A két gyerek titokban egymásra nevetett, aztán versenyezve karikáztak körülötte. Ezzel megkötötték a barátságot. A kis gróf aztán előhurcolta számtalan játékszerét és dicsekedve mutogatta. Katonákat, ágyukat, lovakat, képeskönyveket, labdákat, zenélő micsodákat.. . — Hát puska, kard nincs ? — kérdezte Béni fitymálva. — Nem játék az, ha nem lehet lőni, vágni vele... — Az nem való gyereknek, — mondta a kis gróf fontoskodva. A Szent István napi körmenet Weinwurm fényképe 2G

Next